A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - A végrehajtási törvény 138. §-ához

190 A JOG 9'83%-a. ezeknél pedig a vád elejtetett 755 esetben, vagyis a bef. nyomozásokhoz viszonyítva í'26%, a befejezett vizsgálatokhoz viszonyítva pedig 43'29%-ban,— add>g a kassai tü. területén a befejezett vizsgálatok száma 1,977 vagyis a befejezett nyomozások 38%-a volt. ezeknél pedig a vád elejtetett 703 ügyben, vagyis a bef. nyomozásokhoz viszonyítva 13'53%, a befejezett vizsgálatokhoz viszonyítva pedig 35 55°/0-ot tett ki. Vádirat elutasittatott a budapesti fü. t. 614-bŐl 89. Tehát csakis 3'46%-a a befejezett nyomozásoknak került vád alá és ebből is 0"5°/0-a, a vádiratok számához viszonyítva pedig 14-50% lett elutasítva. Ellenben a kassai fü. t. a vádiratok száma volt 1,481 vagyis a bef. nyomozások 28"50°/0-a került vád alá és ebből 308 vagyis 5'93°/0, a vádiratok számához viszonyítva pedig 20-70°/0 lett elutasítva. Láttuk, hogy a törvényszék elé vitt és letárgyalt bűnügyek száma a budapesti tü. t. volt 6,181 vagyis a bef. nyomozásokhoz viszonyítva 30-49°/0; ebből a vád elejtetett a főtárgyaláson 175 esetben, vagyis 0'92%, a letárgyalt bűnügyekhez mérve pedig 1'01%. A kassai fü. ter. viszont fut árgyalás volt a tvszék előtt 2,668 bűnügyben vagyis a bef. nyom viszonyítva 50'13%, ebből a vád elejtetett a főtárgyaláson 179 esetben vagyis a bef. ny. viszonyítva 3 48%, a letárgyalt bűnügyekhez mérve pedig 6'55%, — de ezen számok még jóval nagyobbak, ha a kassai és rimaszombati kir. ügyészségek vonatkozó, de hiányzó kimutatása hozzászámittatik. Jogerős felmentő ítélet v >lt a budapesti fü. t. 173 = 0'97%; a kassainál 107 - 2-06%. Hiányozván a hozott ítéletek száma, az ezekhez mért százalékos arányt ki nem tüntethetjük. Hátra van még az előzetes letartóztatások és vizsg. fogság ir. tett indítványok kölcsönös összehasonlítása. A budapesti fü. területén ily indítvány tétetett 2.349 ügyben, vagyis a befejezett nyomozásokhoz viszonyítva 13 26%; a kassai ügyészség területén ily indítvány tétetett 605, vagyis 11 65%. A budapesti fü.-re nézve kedvezőtlenebb számarány itt a főváros sajátlagos viszonyaiban és a gonosztevőknek a fővárosokban tudvalevőleg mindenfelől — ugy bel- mint külföldről összecsődülő és azért aránytalanul nagyobb számában leli magyarázatát. Aki okulni tud és akar, az ezen összeállításunkból könynyen levonhatja a tanulságokat. És ha ez nekünk csak részben is sikerült, dúsan leszünk kárpótolva ÓZ ezen munkával járó nem csekély táradságért. A jóakarat egy irányban sem hiányzik és így bizton reméljük, hogy már a legközelebbi kimutatás is igazolni fogja az ügyészi karba vetett bizalmunkat. Csak váljék minél ;obban hússá, vérré az uj Bp. Most fjedig annak konstatálásával rekesztjük be sorainkat, hogy büszkék lehetünk vádhatóságaink fennebb ismertetett vezetőire és törzstiszteire. Nagyobb zaj nélkül már eddig is óriási munkát végeztek és a megkezdett uton derekasan haladnak : mindig előre! Révai Lajos dr. A végrehajtási törvény 138. §-ához. Irta MEDGYESI KÁROLY dr., nagyszebeni tszéki albiró. Imling a végrehajtási törvény magyarázatában (harmadik kiadás 302. lap) azt mondja, hogy «ha a végrehajt, törv. 138. §-a alapján a tkvi rendtartás 74. §-a értelmében a végrehajtási zálogjogot az örökös ellen bekebeleztetni akarja, akkor igazolnia kell a végrehajtatónak, hogy a végrehajtást szenvedő örökös «a hagyatéki ingatlant birtokába vette, vagy a tulajdonjognak javára leendő bekeblezése végett valamely alkalmas intézkedést megtett legyen». Szerintem azt, hogy az örökös a hagyatéki ingatlant birtokába vette, nem kell igazolni, mert ez az ipsojure örökléssel ellenkezik. Nálunk (nem az erdélyi részekben) nyugvóörökség nem lévén, amely pillanatban az örökhagyó szemét behunyja, már abban a pillanatban vagyonjogainak központjába lép örököse, amint Zlinszky magánjogában (VII. kiadás 1,045. lap) mondja : rraz örökség megnyíltának pillanatától kezdve övé az örökség.» Nincs tehát szükség arra, hogy igazoltassék az. hogy az örökös birtokába vehesse azt az ingatlant, ami ipso jure az övé, hanem szerintem azt kell igazolni, hogy örökhagyó van, pl. hogy Kiss János meghalt, hogy ennek a végrehajtást szenvedő örököse s hogy az elhaltnak ingatlana maradt és ő annak tkvi tulajdonosa, vagy az kellene, hogy legyen és az is lehetne, mert örökölte, vagy mert tkvi bekeblezésre alkalmas okiratok vannak és azok fel is mutattatnak. Ugyanezekből folyólag nem szükséges azt sem igazolni, hogy «a tulajdonjognak javára leendő bekeblezése végett valamely arra alkalmas intézkedést, (mialatt mást, mint az öröködési eljárás meg.nditasat nem tudok elképzelni, Imling nem mondja, hogy mi volna ez) megtett legyen.» Továbbá azt mondja Imling az említett 302. sz. lapon, hogy a végr. hajt. törv. 138. §. jelentőségét nagyban csökkentette az 1894. évi XVI. t.-r. I. §-a. Szerintem ez is téves, mert az 1894. évi XVI. t.-c. 3. §-a azt mondja, hogy megindítandó az örökösödési eljárás, ha annak megindítását oly hitelező kéri, kinek javára a hagyatéki ingatlanra a tkvi rendelet 74. §-a értelmében feltételes végrehajtási zálogjog van bekebelezve, tehát csak kérni kell az örökösödési eljárás megindítását és igazolni kell a végrehajtási zálogjog bekeblezését és akkor a hagyatéki eljárás megindítandó. Ha pedig az örökhagyó elhalálozásától 3 hónap már eltelt, akkor a hagyatéki eljárás hivatalból megindítandó (törv. 4. §-a). Ekkor tehát még kérni sem kell. Sőt amennyiben akár a végrehajtást elrendelő bíróság, akár a tkvi hatóság nem tud arról, hogy az örökhagyó hagyatékára nézve az örökösödési eljárás folyamatba tétetett volna, pedig erről talán soha sem fog tudni, ha csak a végrehajtást kérő meg nem emliti, az 1894. évi XVI. t.-c. 23. §. értelmében köteles a járásbíróságot, amelynek területén az ingatlan van, értesíteni, hogy az örökösödési eljárás megindittassék. A legtöbb esetben tehát arra sem lesz szükség, hogy a végrehajtató az örökösödési eljárás megindítását kérje, mert intézkedik helyette vagy a végrehajtást elrendelő, vagy a tkvi; bíróság ritkán lesz ugyanis eset arra, hogy ezen bíróságok intézkedésekor a 3 hónap már cl ne telt legyen. Tarlózás. (A jogi oktatás reformja. — A közérdek és az igazságügyi reformok. — Szentpéteri Sára ügye.) A jogi oktatás reformja nem remélt érdeklődést ébresztett jogászköreinkben. Nem reméltünk ily érdeklődést; nem azért, mintha a kérdés nem volna elég fontos, de annyi más vitális érdekeket érintő retorm áll előttünk, ami méltán veszi igénybe jogászaink ernyedetlen közremuakálását, hogy ennél a kérdésnél, mely kevésbé érint egyéni vagy osztályérdekeket, ekkora érdeklődést nem várhattunk. Annál örvendetesebb, hogy igy van. Valósággal nevetséges, hogy ez idő szerint gyakorló jogásznak, ahhoz képest, hogy miféle funkciót tölt be, hányféle kvalifikációja lehet. Ügyvédnek ügyvédi, bírónak birói oklevél kell. A közigazgatási szaknál egy helyütt államtudományi, más helyütt jogtudodoniányi államvizsga követeltetik, az ügyvédjelöltnek pedig ha szigorlata nincs, mind a két államvizsgára szüksége van, hogy bejegyezhető legyen; viszont azonban olyan hivatal is van, ahol államvizsga sem kell: elegendő a jogvégzettség. íme hatféle képesítés; erősebb és gyöngébb, de valamenynyinek a gazdája: jogász. Hogy aztán rendszerint milyen jogász az, aki például megelége dett egy államvizsgával, arról jobb nem beszélni, mikor a magasabb kvalifikációju jogászok között is akárhányszor lát az ember olyan «csodadoktorokat», akik ítélnek és aliegálnak: hogy egy jóravaló első éves joghallgató elszégyelné magát, látván azt a csodálatos fogalomzavart a legegyszerűbb kérdésekben is. Mit várjon aztán az ember a jogvégzett jogásztól, különösen ma, mikor ismerünk közülök nem egyet, aki nem fordult meg tizszer az egyetem falai között? Ezek után bizony örömmel üdvözlünk minden olyan törekvést mely nemcsak egységes, de valódi jogi képzettséget céloz. Doktorátussal-e vagy anélkül? — másodrendű kérdés. Az elvi szempont fötétlenül a kötelező doktori cim ellen foglalt állást. Mert furcsa az, hogy valakinek muszáj legyen tudós címet viselni, még ha nemis az!... * A jogi kérdések iránti érdeklődéssel kapcsolatos magánérdeket érintettünk az imént. Közös ideálunk, a nyugateurópai ember, csodálkozva kérdezne: hogyan, hát ilyen is van? A kérdés mindenesetre indokolt. A felelet pedig elképzelhetetlenül egyszerű. Igenis van. íme itt az uj polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat. Kereskedőink sérelmet látnak a könyvkivonati illetékesség korlátozásában. Ügyvédeink gravámenekkel állanak elő, hogy a javaslat az ügyvédi exisztenciát veszélyezteti. Vagy vegyünk más példát. Előttünk fekszik a végrehajtók felirata az igazságügyminisz-