A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Egy gyakorlati észrevétel a végrehajtási törvény módosításához

A J G eljárás olcsóvá-tételére törekednie; mert ha az eljárás hosszadalmas és foi maságokkal nehezítve van vagy pedig költséges, akkor a jólét és a közhitel kétségtelenül szenved. A jelenlegi végrehajtási törvényünk általánosságban kielégítő, mégis a kiemeltük célt nem minden tekintetben szolgálja ; miértis a felhangzott exceptivák folytán megfelelő módosítása mindent látó igazságügyérünk által tervbe-vétetett. Ezen aktuális alkalomból tesszük meg egy főszempontból, egy oldaláról gyakorlati észrevételünket. Nap-nap mellett felhangzó panasz, hogy a birói határozatok végrehajtása — költséges. Ezen általános acclamatio nem is alaptalan, mert valóban az exekucionáks eljárás nyomasztóan drága. A költséges eljárás nyomasztóan hat különösen az úgynevezett kisebb ügyek végrehajtása körül. A statisztika adatai szerint pedig a nagyobb szubstrátumos ügyek általában cs'ikkenést mutatnak, sőt oly vidékeken, amelyekkel szemben az éltető nap is fukarságot tanusit. a természet mostohábban bánt el, a nagyobb, értékesebb ügyek alig fordulnak elő. Az összes exekució alá jutó ügyeknek 30—40%-át adják oly ügyek, melyek tárgyát oly csekély összeg képezi, hogy csaknem a legtöbb esetben, végeredményben, az a végrehajtási költségekkel egyenlő, sőt ezek azt gyakran felül is haladják; igy pl. ha a végrehajtás az ingatlanra külön vezettetik az ingókra történt sikertelen foganatosítás után. Ezen állítás illusztrálásául a vezetésem alatti kir. járásbíróságra nézve a csalhatatlan statisztikai adat ez : Folyamatban volt 1901. évben összesen 276 ügy, ebből 100 K. értéket meg nem haladó 147, vagyis az összes végrehajtásra jutott ügyeknek 50%-át meghaladó oly kisebb ügy, mely a bagatell 100 K.-t meg nem haladta. Márpedig követelmény az : hogy az igazságszolgáltatás eme szomorú és érthetően gyűlöletes végszaka is a gyorsaság mellett olcsó is legyen, s igy kevésbbé legyen odiózus, — különösen oly csekély vagyoni értékkel biró ügyeknél, melyek a végrehajtási költségekkel semmikép nem harmóniáinak, melyekre nézve az arány-szabály nem alkalmazható. Ezen necessitas absoluta igazolásául utalok az 1877. évi 22. t.-c. intézkedéseire, amelyeknek megalkotásával máris ezen kivánalom elismerésben részesült, a csekélyebb ügyek végrehajtása körül felmerülendő költség megszorittatván az egyszerűbb alakszerűségek megállapításával. Márpedig vannak n ég oly csekély és azon törvény alá nem vont más ügyek is. mint pl. a büntető bíróságok által pusztán költségek vagy csekély kár-érték tekintetében hozott és a B. P. 520. §-a értelmében is a V. T. szabályai szerint költségeskedéssel végrehajtandó határozatok, illetőleg keletkező végrehajtási ügyek. Tagadhatatlan, hogy a mai végrehajtási eljárás a szegényebb emberekre — kiket ez leggyakrabban szokott meglátogatni, különösen ha oly szerencsétlenek, hogy az exekutor székhelyétől távoleső helyen laknak, — valóságos és általános mostoha gazdasági viszonyaink közepette könnyen ki nem he verhető elemi csapást képez ; márpedig a mi tőke-szegényes, eladósodott hazánkban az olcsóságra kiváló súlyt kell fektetni. Az oly kis exisztenciákat a tönk szélére is juttathatja a költséges végrehajtási eljárás. Erről a gyakorlati jogász nap-nap mellett vesz sajnos tudomást, s tehetetlenül áll a törvényes intézkedésekkel szemben, amelyeknek drákói voltán a birói gyakorlat sem tudott enyhíteni ; sőt legyüuk egészben igazmondók, még itt-ott azokra licitált. így pl. mit szóljunk ahhoz, hogy egyik vagy másik kt rületi Areopag azon elveket vallja : hogy a végrehajtatónak a közbenjárási — időmulasztási, utazási és élelmezési — költségek járnak, ha a bíróság székhelyétől 1—3 km. távolságban fekvő és a bíróság székhelyét átszelő faluban akár az ország másik részéről is bármily bagatell ügyben eljárt a foganatosításnál; vagy továbbá, hogy az ingókra sikertelenül vezetett foganatositási költségre, bár a végrehajtás az ingatlanokra is egyidejűen elrendelve volt és az árverés még meg nem tartatott, a folyt, végrehajtás kéréséhez s ebből származó költségek megállapításához joga van és több efféle. Miután már a törvényhozó a föntebb emiitettük törvény, valamint az 1893. évi 19. t.-c. megalkotásánál is elismerte az exekucionális eljárásban is fontos szerepet játszó költség apasztásának a szükségességét, és folytonosan hallva a jajveszékeléseket — oda konkludálunk : hogy a V. T.-be oly intézkedések veendők fel. melyek a kiemeltük olcsósági célt teljesen szolgálnák, illetve oly irányban módosítandó, mert ez már elodázhatatlan szüségesség A kiemeltük célt lényegesen előmozdítva véljük a következőkkel : 1. Ha a végrehajtási eljárás foganatosítása tekintetében az érték szerint kettőre osztatnék, vagyis a 100 K. értéket meg nem haladó végrehajtási ügyek végrehajtása nem a községi elöljáróságra, hanem egyenesen a városi, községi és körjegyzőkre bízatnék mérsékelt eljárási illetve napidíj mellett, természetesen amennyiben azon közegek rendes hivatali teendőik mellett erre képeseknek látszanak, — és abban az esetben, amikor a végrehajtás nem a bíróság székhelyén, hanem azon kivül foganatosítandó. Tapasztalatból merített véleményünk szerint, a jelzett közigazgatási közegek az igénybevételük folytán legalább jelentékenyen megterhelve nem lennének, ugyanis a bíróság székhelyén kivül foganatosítás alá eső végrehajtások a bíróság törvénykezési területéhez tartozó községekben nagyon eloszlanak. Erre nézve a vezetésem alatti kir. járásbíróságot véve példa gyanánt, az 1901 évben foganatosítandó volt összesen 276 végrehajtási ügyből 100 K. értéket meg nem haladó 117 végre hajtási ügy ekkép oszlott meg: helyben 8, egy-egy köijegyzőségben 1 -15. Tehát elenyészően csekély ügy esett a kiebb végrehajtási ügyekből egy-egy körjegyzőségre. A községi elöljáróság — biró — miként azt a hivatkozott törvény kontemplálta, a végrehajtási ügyek foganatosítására a jelenlegi szervezet mellett általában képtelennek bizonyult; lubár kétségtelen, hogy leggyakorlatiabb volna a községi birót megbízni a helyi, illetve vagyoni viszonyok ismerete folytán és azért, mert a költség alig volna számbavehető. Ellenben a jegyzők ma; nap is a közigazgatási jegyzői tanfolyamok berendezése következtében még inkább intelligensebb elemek lévén és a helyi viszonyok ismeretével is birván, a különben is csekélyebb értékkel biró ügyek végrehajtásával aggály nélkül megbízhatók tapasztalatunk szerint. Az eljárás kétségtelenül olcsóbb lenne; mert azon fuvarköltség, mely fölmerült a bírósági végrehajtónak a községbe való kiutazásából — megtakarittatnék; másrészt megtakarítást érnénk el a kiküldött napidijával, mivel a jegyző saját községében olyanra jogos igényt nem támaszthat: ha pedig körletéhez tartozó más községbe utazna ki, megtakarítást kapnánk az eljárási dijban, sőt a mérsékelt napidíjban is, valamint az utazási költség-különbözetben. Nézetünk szerint annyival is inkább megbízható lenne a közigazgatási jegyzői kar, mivel eddig is a kincstári követelések végrehajtása körül igénybe van véve. 2. Ha a közbenjárás, különösen az ügyvédi, a végrehajtási eljárásból kiküszöböltetnék, — vagyis a bpgatell törvényben kifejezést nyert szabály általánosítva lenne minden végrehaitásra, értékre való tekintet nélkül. Tapasztalati tény az, hogy a végrehajtatóknak a foganatosításoknál való közbenjárása fölösleges és a költséget szaporító. Miután pedig a bírósági kiküldött — végrehajtó vagy jegyző — eljárása szigorúan elő van irva és a bíróság által ellenőrizve, hivatali állása szerinti esküt tett közeg — nem látjuk az okát fennforogni annak, hogy a hitelező végrehajtató fél gyámkodása alá is helyeztessék, s különösen amikor nincs elzárva attól, hogy a megbízott közeget, a foganatosítás előtt, a végrehajtandó fél vagyoni és foglalás alá venni célzott egyes értékek felől kellően értesíthesse. Igaz ugyan, hogy ezen álláspont elfoglalása mellett csökkentenők a végrehajtói, egyes vidékeken táblabírói dotációval felérő, sőt ezt felül is haladó jövedelmet; és igaz, hogy az 'gazságszolgáltatás másik faktorának, az ügyvédi karnak jövedelmét, mely napról-napra apadóban van, szintén csorbitanók ; de ezen speciális érdekek a nagy érdeknek kell hogy alárendelve legyenek, mert az igazságszolgáltatás eme drámájában jogi védelemre nincs szükség, és az ügyvédi működés e drámában való részvételének kizárása bizony csak emelné ezen különben tiszteletre méltó kar színvonalát. Különben ezen karok jólétén is segíteni lehetne, ha a végrehajtói állások államosittatnának és a bíróságok kezelési szakjaiban más munkára is kihasználtatnának ; a fontos és szép szerepet vivő ügyvédi karnak ujabb keresetforrások nyittatnának akái a közjegyzői állások szaporításával s azokra való kineveztetésével, akár pedig más teendők oda utalásával. Ez általános észrevételünk a k emelt cél eléréséhez gyakorlati szempontból; a részletes észrevételünket, a tisztelt szerkesztőség becses engedelmével, későbbre tartjuk fenn.