A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - A közjegyzői intézmény módosításának kérdéséhez

Huszonegyedik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 24. szám. A JOG Budapest, 1902 június hó 15. Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSAGOGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. ' lt i helyben, vagy vidékre bérV k. v74/ mentve küldve: Negyed évre ._ 3 korona Fél « _ 6 « Egész • _ 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A közjegyzői intézmény módosításának kérdéséhez. Irta Zimányi Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Egy gyakorlati észrevét 1 a végrehajtá-i törvény módosításához. Irta Ruttkay Aladár, szepes-szombati kir. járásbiró. — Észrevételek az elméleti jogés államtudományi államvizsga és a jogi oktatás tervezetéről. Irta Horovitz Gyula dr, eperjesi ügyvéd. A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. Irta Révai Lajos dr. — A végrehajtási törvény 138. §-áról. Irta M e d g y e s i Károly dr, nagyszebeni tszéki albiró. — Tarlózás. Irta (—n—s). — Sérelem (Igazságügyi mizériák Versecen és Fehértemplomban. Irta O d ö n f i Miksa dr, budapesti ügyvéd.) Irodalom (Raffay Ferenc dr. A magyar házassági jog. Ismerteti II a a n József dr, győri ügyvéd. — Szentki r ál yi Gyula dr. : A végrehajtási törvény revíziója. — Hatrer Ferenc dr. : Közigazgatási jog és szociológia. — Saárossy-Kapeller Ferenc: A méhészet múltjáról és jelenlegi közigazgatásáról. — Polgár József: A végrehajtási törvény revíziója. — Ö d ö n f i Miksa dr: A harmadosztályú kereseti adó.) Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A köxjegyzöi intézmény módosításának kérdéséhez. Irta ZIMÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. rja az igazságügyi költségvitára visszapillantunk, semmi kétségünk nem marad fenn az iránt, hogy mind a törvények alkotása, mind az igazságügyi intézmények fejlődése tekintetében a felszólalások — átalában vév~ - a jogfejlődéshez alkalmas nézetekről, törekvésekről, és a reformok szükségének átérzéséről tesznek tanúságot. Mégis hiányzott ezekből a vitákból az egységes összhang a törvényalkotásnak arra az axiómájára vonatkozólag, mely szerint törvények alkotásánál az államnak jogéletében közreműködő minden intézmény egységesen összhangzó, egy célra irányzott tekintetekből veendő figyelembe, nem pedig egyik intézmény érdekének előnyére, a másik intézmény ellenébe. Erre vonatkozólag a költségvetés tárgyalása közben a vélekedések disszonanciája abban nyilvánult, hogy néhány vélemény az igazságügyi intézmények közegeinek munkaköréből egy részt elvonni és másiknak előnyére emerre átruházni kívánta — nem tekintve a hivatás természetének külömbözőségét. Hogy ezt konkrét értelemben jelezzem, a költségvetési viták folyamában többi közt a közjegyzői intézmény és ehhez kötött hivatásszerű feladatok tekintetében az igazságügyminiszter jóakaró nyilatkozatán és helyreigazító figyelmeztetésén kivül nem emelkedett barátságos hang ; sőt téves nézetek és a viszonyok ismeretlenségéből oly értelmű kijelentések fordultak elő,mintha a közjegyzőségek a jövedelmi források latifundumai volnának, tehát azok munkakörét meg kell szorítani és ügyvédeket kell megbízni némely közjegyzői funkció teljesítésével. Efféle jellegű nézetek nem igen találtak visszhangra, mert ilyenek a tudomány magaslatán ismeretlenek és nem az intézmény fejlesztésére és javítására való törekvést jeleznek. Sajnos tehát, hogy mégis megtörténtek. Az állam magasabb közérdeke elfogadja ugyan azt a tant, hogy ha valamely intézmény fölösleges, ha nem felel meg az állam életcéljának, vagy arra hátrányos befolyással bir : akkor ily intézmény vagy ujabuan alakítva szerveztessék. vagy szükség esetén el is törültessék. De a költségvetési vita közben ettől az értelmezéstől egészen eltérők voltai: az emiitett nyilatkozatok. Századok története tanúsítja, hogy a jogi közhitelesség preventív megállapítása és a jogügylet körüli jogbiztonságnak a jövőre vonatkozó közhitelű megszerzése, mindenkor szükséges Lapunk mai száma volt és erre nézve alkalmas intézmény és külön szakközegek kellettek és szerveztettek, az ország körülményeinek megfelelő elnevezéssel. És századok története igazolja, hogy mikor országokat romboló háborúk folytán a személyi és dologi jogok és a birtoklási körülmények változás alá kerültek, és midőn e változások a jogviszonyokat felforgatták és a jogrendnek ujabb irányban való szabályozására volt szükség: — akkor az addig volt közhitelű intézmények és közegek állása csakúgy, mint a többi jogi hivatali állások eltörültettek ugyan, de rögtön beállott az elk-rülhetlen szükségesség, hogy a jogügyletek ujabb alakulása folytán közhitelű hitelesítési intézmények alakíttassanak. Ha mindazok a mult időben igy voltak, amikor a birlok, az ipar- s kereskedelmi s egyéb közgazdasági viszonyok a jogügyletek számát csekély változatban és mennyiségben szolgáltatták, ugy most midőn mindezen közgazdasági, forgalmi, telekkönyvi viszonyok fejlődése és többoldalú alakulása mérhetetlen számban és változatban hozzák felszínre a jogügyletek sokaságát, most fokozottabb erővel támad annak szüksége, hogy a jogi közhitelesség intézménye a fejlődött viszonyokhoz alkalmas módon alakittassék. Az igazságügyi kormányzat politikájára tehát mc st fokozottabb erővel nyomul e feladat és felelősség még azért is, mert a fejlődésnek ebben a nagyarányú változataiban sokféle érdekkel vannak összefüggésben oly egyes és jogi személyek, kiskorúak, gondnokság alatt állók, vagy egyébként nem önjoguak, továbbá kincstári, alapítványi, s más közintézetek, szóval oly egyes és testületi ügyfeleknek jogügyletei, k;kre nézve magának az államnak feladata és köztekintetekből kötelessége ezek oltalmáról és ezek jogügyleteinek szükségkép való biztosságáról gondoskodni, és a jogkövetkezmények veszedelmeinek kö/.okirat által való elhárításáról intézkedni. Most a zugirászat hazánkban teljes virágzásában van, mert a jogi szaktanulmányokat teljesen nélkülöző egyének — akik között a községi jegyzők legnagyobb része is foglaltatik — teljesen szabadon, sőt a községi jegyzők úgyszólván hatóságilag támogatva és fontosabb közigazgatási teendőktől elvonva avatkoznak az ügyfelek jogügyleteinek kezelésébe, jogi okiratok szerkesztésébe. Hogy mily jogsérelmeket okoz a szabad zugirászkodás az ország jelenlegi jogéletének messze ágazó fejlődésében és rendezésében, — azt mindenki látja. Különösen pedig az igazságszolgáltatás ellátására hivatott intézmények közegei, a biró, az ügyvéd, a közjegyző a gyakorlati életben előforduló ezer meg ezer konkrét esetben botránkozik meg azon, hogy miként lehetséges ily szakértelem nélküii zugirászkodásnak még most is utat engedni, amikor a szakképzett és erre hivatott jogász nagyszámban kész a jogügyletek rendezéséhez közremunkálni. Mindezen köztudomású körülmény közt csudálkozni és sajnálkozni kell azon, hogy az igazságügyi költségvetés tárgyalása közben nem emelkedett erélyes, sürgető hang ezen jogéleti közbajok eltávolítására, és az erre mélyreható és jótékony befolyással biró közhitelességi intézmény, vagyis a közjegyzőségnek az uj viszonyokhoz képest való reformálására, minden esetre az igazságszolgáltatás többi közegeivel összhangzatos fejlesztésére, éspedig a közös cél: a jogrend, és a jogbiztosság érvényesítésére. Vannak, akiknek vélekedése szerint, a közjegyzőség hatásköre- és működésének módosításához magoknak a köz jegyzőknek kellene módokat és gyakorlati adatokat nyújtani. Ámde itt az a kérdés merült fel: vájjon hol, mely helyen tegyék ezt meg? A közjegyzői állással inkompatibilis nemcsak az orszá12 oldalra terjed.