A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 2. szám - Az első botlás
Huszonegyedik évfolyam 2. szám. Budapest, 1902 január hó 12. Szerkesztőség; V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSiGÜGY ÉRDFKEJNEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják'RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « _ 6 « Egész « 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Az első botlás. Irta Ödön fi Miksa dr, budapesti ügyvéd. — Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendi javaslatra. Irta Fövenyessy Lajos, budapesti kir. törvényszéki biró. — A fölebbezési bíróságok joggyakorlatáról. Irta Rosenthal Mór dr, nagyváradi ügyvéd. -- Az uzsoratörvény relormjáról. Irta Nagy Kálmán dr. belényesi kir. albiró. — Észrevételek az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.-cikk és az ezt életbeléptető 1895. évi 43,195 sz. I. M. R. egyes szakaszaira vonatkozólag. Irta Fejér Vilmos, kir. közjegyzöjelölt Temesvárott. — Belföld (A jogi o<tatás reformja. — Az igazságügyi tárca a pénzügyi bizottságban) — Nyilt kérdések és feleletek (Lehet-e zálogjogra nézve tulajdonjogot bekebelezni? I. Irta Horovitz (iyula dr, eperjesi ügyvéd — II. Irta Szeghy Lajos, palánkai kir. albiró). — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «líudapesti Közlöny»-ből. Fölhivás előfizetésre. Az uj negyedév küszöbén kérjük t. vidéki előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetést mentől előbb megújítani, hogy akadálytalanul küldhessük tovább a lapot. A J o g előfizetési ára negyedévre 3 korona. Az első botlás. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr. bpesti ügyvéd. Mire jelen soraink napvilágot látnak, a napi sajtó a deés mandátumperben hozott kúriai ítéletet politikai szempontból már bizo jyára alaposan megbirálta, ugy "logy nekünk teljesen elegendő kimutatni, hogy ezen ítélet az 1899. évi XV. t-c. világos rendelkezései ellenére hozatott meg. A száraz és már ösmert tényállás, hogy a deési kerületben a kerületet 28 év óta képviselő Teleki Domokos gróf választatott meg 37 szótöbbséggel, s ezt ellenfele több cimen, többek között «etetés és itatása tehát az 1899 évi XV. 3. §-ának 6. pontja alapján is megtámadta, s a Kúria ez alapon minden bizonyítás mellőzésével meg is semmisítette a választást azon indoklással, hogy a választást védő ügyvéd az etetést itatást maga beismerte, mintán a szokásos vendéglátás a társadalmi állás külömbségénél fogva ki van zárva. Darányi Gyula dr.. a megválasztott képviselő védő ügyvéde nyilatkozatban jelenti ki. hogy ő annyit engedett csak meg, hogy a képviselő a választás reggelén egyik-másik intelligensebb választót egy pohár cognackal kinált meg. Ezen tényállás alapján a törvény alapján a következőket kell konstatálnunk : Az 1899: XV. t c. 43, §-a értelmében «a Kúria előtti eljárásban a büntető eljárás szabályai oly módosításokkal alkalmazandók, hogy azok a jelen törvényben foglalt eljárási elvek és rendelkezésekkel összhangban legyenek» ; a bűnvádi perrendtartás 139. §-a értelmében pedig «a terhelt beismerésének megtörténte után is be kell szerezni a terhelt bűnösségének egyéb bizonyítékait is». Az pedig általános bűnvádi eljárási szabály, hogy egyedül beismerés alapján marasztaló ítélet nem hozható és hogy a védő a vádlott helyett a bűnösség kérdésében beismerést nem tehet, sőt az ily beismerés fegyelmi vétséget képez, ítéletet azonban ez alapon a bíróság nem hozhat. Ha tehát a védő a legteljesebb beismerést tette volna is, ez magában a választás megsemmisítésére indokul nem szolgálhatott, annál kevésbbé, mert az ítéletben hivatolt 3. §. 6-ik pontja azt mondja: azon célból, hogy ő reá szavazzanak, vagy hogy más jelöltre ne szava^zannak vagy, hogy a szavazástól tartózkodjanak, eteti vagy itatja. Mármost az, hogy ily széles körű, a céltjs megjelölő beismerést tett volna a védő, el se képzelhető, de. meg az Ítélet sem állítja azt, ha tehát plaidoyer-jában valami beismerésnek tekinthető nyilatkozatot is tett volna a védő, — a bizonyítást feltétlenül el kellett volna rendelnie a Kúriának azon célból, hogy megállapítsa, vajon ilyen jellegű volt-e ezen etetés-itatás. De meg vizsgálat tárgyává kellett volna tenni azt is, vájjon ezen beismerés, az etetés és itatás fogalmát felöleli-e, miután a 7. §. 6. pontja szerint a «választóknak szükséges ellátása a választás helyén és annak ideje alatt» nem tekinthető etetésnek és itatásnak, épp oly kevéssé, mint a szokásos vendéglátás. Ha tehát a szomszéd községből érkezett választók tényleg ott ettek és ittak a jelöltnél, ezzel meg nincs megállapítva az etetés és itatás, hanem ezt tényként a Kúria csak a vizsgálat alapján konstatált tények mérlegelésével dönthette volna el. De ha a vizsgálatot lehetőleg el is akarta mellőzni atanác;, módja lett volna ez irányban tisztázni a tényállást a 72. §. alkalmazásával, melynek értelmében a bíróság a tényállás megállapítása végett a felekhez kérdéseket intézhet és személyes megjelenésüket elrendelheti. S miután az 52. §. f) pontja értelmében a bit óság a felekhez intézett kérdéseket és feleleteket a jkvbe foglaltam köteles, ily módon módja lett volna ezen tényt konstatálni. Hiszen a legkisebb p ilgári perben valamely beismert ténykörülményre akar a bíróság egy ítéletet megállapítani, ezen tény tek ntetében világos kérdést intéz a felekhez és képviselőikhez, s a feltett kérdést és feleletet jkvbe foglaltatja. Konstatáltuk tehát ennek alapján, hogy i Kúria ezúttal az 1899 : XV. t.-c. világos rendelkezései ellenére hozta meg ítéletét s főkép Ítéletet hozott, nrrelőtt szabad lett volna, miután a törvény 3. §-a értelmében ítéletet c^ak akkor hozhat, ha az ügyet ((kimeritettnek találjam s ujabb bizonyításra semmi szükség nincs. No már, hogy ezen ügy nem volt kimerítve és ítélethozatalra mígérve, azt fölösleges tovább magyarázni. Az ítélet végérvényes, azon segíteni nem lehet. — ezen cél tehát nem adta a tollat kezünkbe, hanem más, éspedig elsősorban a Kúria tekintélyének, másodsorban az ügyvédségnek kérdése. Akkor, amidőn a képviselőház a választások felett való bíráskodást a Kúriára akarta ruházni, már felmerült azon kérdés, hogy ez ártani fog a Kúria tekintélyének. Az ítélet napján az ügyvédi körben nagy összejövetel volt s a legtekintélyesebb jogászok oly elitélőleg nyilatkoztak a Kúria azon ítéletéről, hogy amitől féltünk, az bizony bekövetkezett. Ha ehhez hozzávesszük azon általános elitélő, sőt dehonesztáló hangot, amelylyel az ítéletet a napi sajtó kommentálja, hogy a védő majdnem kimutatja, hogy a józan ész szerint se felelhet meg a valóságnak teljesen azon indokolás, amely alapon a Kúria az ítéletet meghozta, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy még néhány ily ítélet, s a Kúriának ma már úgyis megnyirbált tekintélye teljesen a zéróra talál leolvadni. A másik kérdés, amely a tollat kezünkbe adta, emberi és ügyvédi kérdés. Hiszen a Kúriának arra is tekintettel kellett volna lennie, hogy egy 28 év óta kifogástalan jellemű, előkelő társadalmi állású un emberrel «capitis d'minutiót» követ el, s megbélyegzi, midőn választói jogát felfüggeszti és bűnvádi eljárásnak teszi ki. Hát lehet ezt a védő beismerése alapján anélkül, hogy ennek valódiságáról tényleg meggyőződött volna elrendelni ? Vagy szabad egy ügyvédet az egész világ előtt igy pellengére állítani, esetleg tönkre tenni és megsemmisíteni, talán a vita hevében nem jól kifejezett kijelentés vagy nyelvbotlás miatt ? Hiszen egy ilyen kúriai ítélet «gyilkoló és romboló hatássala lehet. Szerencsére, oly annyira elvetette a Kúria a sulykot, hogy a józan társadalom már az első nap abszolválta u^y a volt képviselőt, mint a védőt, de jó lesz ezzel a fegyverrel óvatosan bánni. Ununk mai szánna 12 oldalra téried.
