A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - Perjogi kérdések tekintettel az uj perrendjavaslatra. 3. [r.] Folytatás

10 A JOG A képviselőháznak az volt célja, midőn a választások feletti bíráskodást a Kúriára ruházta, hogy a kormánytól, annak befolyásától és párttekintetektől ment bíróság Ítélkezzék közjogi képességeink és közjogi érdekeink felett. Ha erre a Kúria képtelenséget talál elárulni, oly szomorú jellegét fogja igazolni igazságszolgáltatási viszonyainknak, hogy az emberiségnek az igazságszolgáltatásba vetett hite teljesen meg fog rendülni. Egyébként a Kúria ezen ítélete szóvá fog tétetni az az ügyvédi kör és kamara közgyültsi termeiben, hol a mai nap folyamán is a legélénkebb pertraktálás tárgyát képezte. És ez igen helyes! A Kúria ítélhet függetlenül, jogorvoslat kizárásával, de a közvélemény ítéletet mondhat azután a Kúria ítélete felett is. Perjogi kérdések tekintenél az uj perrendjavaslatra.*) Irta FÖVENYESSY LAJOS, bpesti kir. törvényszéki biró. X in. y Kifogás. Ha a felperes a szóbeli tárgyaláson a keresetet előterjesztette, akkor az alperes perbeli cselekvése és szereplése következik. Az alperes el is mulaszthatja azt, mely ténye a mulasztási eljárás lefolyását vonhatja maga után. Elmaradása által az alperes nem akaszthatja meg a per lefolyását, megkönnyíti ugyan ez által a felperes helyzetét, mert a felperes által felhozott s az alperessel kellő módon közölt tényállítások — amennyiben a felperes egyéb előadásai vagy bizonyítékai által le nem rontvák — valóknak tartandók. Egyértékü az alperes teljes elmaradásával az, ha megjelent ugyan, de nem tesz semmit.1 Ha ellenben az alperes m gjelent és ha a megjelenő alperes cselekszik a perben, ezen első cselekménye: a keresetre való nyilatkozás vagy röviden : nyilatkozat. A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. 26. §-a és az 1901. évi perrendtartási javaslat 185. §-a az alperes eme legelső ténykedését nyilatkozatnak nevezi. Az osztrák perrend 24-3. §a e fogalomra: a «Beantwortung der Klage» kifejezést használja, a német perjogi irók pedig2 egyszerűen : Klagebeantwortung-nak nevezik. Mink ugy véljük, hogy a magyar javaslat által használt nyi latkozat szó a fogalmat nem fedi teljesen. Nyilatkozat alatt általában valamely felszólítás nélkül önkéntes megnyilatkozást sejtünk. Nincs ugyan olyan találó kifejezésünk, mint a német Klagebeantwortung. s ez szórói-szóra lefordítva nem festene jól a mi nyelvünkön, s így föltéve, ha a nyilatkozat szó találó nem lenne, más hasonló kifejezést fogadhatnánk el. Az 1868. évi LIV. t.-c. 134. §-a nagyon jó, magyaros és rövid szót használ a válasz szóban. Igaz, hogy e szóval a felperes tevékenysége volt és illetve van még most megnevezve, azonban végleges perrendünk hatályba léptével az 1868. évi LIV. t.-c. érvényét fogja veszíteni, miért is semmi akadálya nem lehetne annak, mikép végleges perrendünkben ezen szó más fogalom meghatározására ne használtassák. Minthogy azonban javaslatunkkal kívánunk foglalkozni, az alperes első perbeli szereplésének és tevékenységének a megjelölésére a javaslat által elfogadott nyilatkozat kifejezést vesszük alkalmazásba. Javaslatunk a nyilatkozat kellékeit nem irja elő, nézetünk szerint helyesen mellőzi azt: mert bármilyen alakban tétessék is az meg, mégis csak érdeme szerinti elbánás és ellátásban kell részesülnie és fog részesülni. Azonban habár a nyilatkozat kellékei nem lesznek is előírva, mégis kétségtelen, hogy az nincs minden kellék hiján. Éspedig a nyilatkozatnak vannak : 1. alaki kellékei; 2. anyagi kellékei. Alaki kellék alatt értjük annak a világos és félreérthetetlen megjelölését, hogy a nyilatkozat melyik perben, melyik felperes ellen és melyik alperes által tétetett meg. Vagyis a felek megnevezését. Nem igen foroghat ugyan fenn kétség a szóbeli tárgyaláson, hogy a nyilatkozat ki által és ki ellen adatott; de ha több a felperes és ha több az alperes, és ha a pertársak közt *) Megelőző közlemények 1901. évi 42. és 45. számainkban. Dr. Hermann F i 11 in g: Der Reichs-Civilprocess. Berlin 1890. 78 §. 2 Rin telén. Der Civilprocess. Berlin 1891. 71. §. némi bonyadalom is fordul elő. akkor a szabatos megjelölés már nemcsak kívánatos, hanem szükséges is. Nyilatkozata szerint az alperes vagy ellenzi a per létrejöttét és pergátló kifogást emel, melyekről ezúttal bővebben szólani nem kívánunk, vagy pedig érdemleges ellenkérelmet terjeszt elő, és ezáltal perbe bocsátkozik. A perbe becsátkozó alperes részéről a keresetre adott nyilatkozat anyagi kelléke, avagy anyagi tartalma lehet: a) Elismerés, vagyis felperes által beperesitett jognak az elismerése. Itt minden vita megszűnt s ha az alperes még teljesítést is ígér, s a teljesítésre még időt is szab, s ha a felperes ezt elfogadja, akkor egyesség jött létre, de ha a felperes az alperes elismeréséhez fűzött ígéretet el nem fogadja, akkor a bíró az elismerés értelmében tanozik ítéletet hozni (S. E. T. 104. §) b) Beismerés, azaz a felperes által állított, felhozott tényeknek a beismerése. A gyakorlatban főleg elsőbiróságainknál gyakran előfordul, hogy a beismerés az elismeréssel felcseréltetik. Pedig a kettő közt lényeges a különbség, mert ugyanis az elismerés jogokra, a beismerés meg tényekre vonatkozik. c) Jogi védekezés. Hogy az elismerés és beismerés közt van, éspedig nagy különbség, azt leginkább látjuk akkor, ha az alperes a felperes által felhozott tényeket, azaz a kereset tényalapját teljesen, világosan és határozottan beismeri, vitatja azonban, hogy azon tényekre nem a felperes által felhozott, hanem más jogszabály alkalmazandó. Azon jogszabály szerint pedig, amelyet alperes szerint a kereset tényalapjára alkalmazni kell, felperes részére a kereseti kérelem meg nem adható, hanem azzal elutasítandó. Itt az alperes a keresetnek csupán a jogalapját támadja meg, a tényalapot nem. De mivel szerinte a jogalap megdől, ez maga után vonja a kérelem (petitum) te'jesithetlen és igy elutasítandó voltát. Ugy az elismerés, mint a beismerés, valamint a jogi védekezés is lehet részbeli vagy egészbeli, azaz vonatkozhatik, a kereset alapjainak egészére, vagy azoknak csupán egyes részeire. d) Tagadás. A tagadás lehet tiszta (negatio pura), amely abban áll, hogy az alperes a kereseti tényalapra puszta «nem» vagy «nem igaz» szóval felel ; de lehet minősített (negatio qualificata, negatio per positionem), midőn az alperes egészben vagy részben beismeri ugyan a felperes tényállítását, de nem tisztán, hanem csakis valamely módosítással, valamely hozzáadással (Javaslat 279. §.) P. o. a kölcsönkeresetre akként nyilatkozik az alperes, hogy : igaz, kaptam a felperestől 100 koronát, de nem kölcsön, hanem ajándékba. e) Végül az alperes beismerve a felperes tényállításait olyan ujtényeket hozhat fel, amelyekből az tűnik ki, hogy a felperes által felhozott jogalapitó tények a felperes részére jogot nem alapítottak. vagy a felperes szerzett ugyan jogot, de az semmis, vagy a felperes által szerzett jog még nem, avagy az alperes ellen nem érvényesíthető, vagy az alperest terheli ugyati kötelem, de az nem a felperes által érvényesíthető, vagy támadás nélkül hagyva a felperes jogát, oly ellenigényt hoz fel, melynek következtében a felperes követelése beszámítás folytán megszűnt stb. Itt az alperes olyan uj ténykörülményeket érvényesít, amelyek — bebizonyíttatván — azt eredményezik, mikép a felperes által felhivctt jogszabály nem nyerhet alkalmazást, hanem egy más, az alperes által megjelölt, és pedig olyan jogszabálynak kell alkalmazást nyernie, amely a kereset elutasítását eredményezi.8 Az alperesnek ezen, a keresetben nem felső, olt tények ellen is irányulható, de ott nem emiitett, tehát uj tényekkelvalóvédekezése: a kifogás jelen igénytelen értekezésünk tárgya. Ha a k i f o g á s fogalmát, jogi természetét és tárgyát ismerni és megérteni akarjuk, akkor vissza kell pillantanunk a jog őseredeti forrására, a klaószikus római jogra. A kifogás, azaz exceptio szó, ennek ősrómai értelmében a lex Aebutiának köszöni létrejöttét. Ugyanis a formularendszer a legis actiók helyett vagy ezek mellett a lex />ebutia által hozatott be.4 A római birodalom növekedésével változtak a viszonyok 8) B e t z i n g e r. Die Beweislast im Civilprocess. Karlsruhe 1894. 311 lap. *. Bozóky Alajos dr: Római perjog. Nagyvárad 1885 19. §.