A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 21. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

A JOG 167 bíró adta elő véleményét, amelynek kidolgozásával a Jogászegylet választmánya bizta meg; rajta kivül még Székely Ferenc dr. budapesti főügyész és Nagy Dezső dr. budapesti ügyvéd nyertek megbízatást, amelynek a főügyész már eleget tett, mig Nagy Dezső legközelebb terjeszti be véleményét. Márkus Dezső majdnem két órás szabad előadásában a következő főbb javaslatokat terjesztette elő: A birói, ügyvédi, közjegyzői és szolgabiróitól kezdve — a közigazgatási tisztviselői minősítést az egy égésen szervezett igazságügyi államvizsgálat adja, amelyet a szervezendő elméleti államvizsgálat letételétől számítva öt évi gyakorlatnak kell megelőznie. E gyakorlatot egyenlő arányban a kir. bíróságnál és ügyészségnél (esetleg az igazságügyminiszténumban), a jogügyi és közalapítványi igazgatóságnál, ügyvédnél és kir. közjegyzőnél, közigazgatási és pénzügyi hatóságnál kell tölteni. A kultuszminiszter tervezetében foglalt irány-eszméket az előadó örömmel üdvözli, bár a részletek tekintetében a tervezet egyes rendelkezéseinek kiegészítését óhajtaná. Így pl. kívánja, hogy a jogbölcsészet és a római jog az államvizsgálatnak is tárgya legyen; hogy azok a jogakadémiai tanárok, akik nem egyetemi magántanárok, nyugdíjaztassanak; hogy a jogi oktatás rendje, épp ugy mint az egész felső oktatás törvénynyel szabályoztassék stb. Követelnünk kell a jogakadémiákat fenntartó felekezetektől, hogy az akadémiának tanulmányi rendje teljesen egységes legyen a kir akadémiákéval, hogy tanáraik az utóbbiakéval egyenlő képzettséggel bírjanak és állami segély nélkül azokéval egyenlő jadalmazásban részesüljenek. Kívánatosnak tartja az egyetemek számának szaporítását, de az uj egyetemeket csakis nemzetiségi szempontból exponált vidékeken szabad felállítani, hogy ott egyúttal a magyarság ügyét is szolgálják. Mostani egyetemi oktatásunk is reformra szorul. A tanítás és a tanulás feltétlen és korlátlan szabadsága mellett azoktól a hallgatóktól, akik képesítő vizsgálatot tesznek, szigorúan meg kell követelni azoknak az előadásoknak pontos, iskolaszerű látogatását, amelyeknek hallgatása kötelezően van előírva. Az összes hatóságok elősegítik az előadások mulasztását azzal, hogy joghallgatókat napidijasokul alkalmaznak, aminek valahára véget kell vetni, ha komolyan akarjuk a kötelelességérzet fejlesztését és a főiskolai oktatás eredményességét. Áttérve a budapesti egyetem jogi karára, szóló a kar tanárainak egy részét teszi felelőssé azért, hogy a jogi oktatás eredményei Magyarországon oly csekélyek, hogy a jog- és törvénytisztelet hazánkban még mindig nem uralkodik a., összes intéző körökben. Végül óva int szóló attól, hogy a jogi oktatás kérdésének megoldásába felekezeti szempontokat vigyenek bele, amire nem egy oldalról történt kísérlet, mert Magyarországnak felekezeti harcokra nincs többé ideje, mivel nekünk csak egyetlen életcélunk lehet; szakadatlan és becsületes munkával fejleszteni, megerősíteni, virágzóvá tenni a magyar kultúrát. A végrehajtók gyűlése. A bírósági végrehajtók országos egyesülete május 18-án tartatta évi rendes közgyűlését Kolozsvárt Radnóti József elnöklésével. A tanácskozást végighallgatta Szentkereszty báró, a kolozsvári törvényszék elnöke is. Az egy sülét néhai kitűnő védőjéről, Szilágyi Dezsőről és G y ő r y Elekről kegyelettel emlékeztek meg, s el.iatározták, hogy sírját minden évben megkoszorúzzák, s min lannyian megszerzik arcképét. Uj védőül a közgyűlés Hódossy Imrét választotta meg, akinek küldöttség viszi Budapestre a védőségről szóló diplomát. Tiszteleti tagokat választottak még, azután rátértek a napirendre, amelynek legfontosabb tárgya a kölcsönös segités volt. Minthogy a végrehajtóknak nincs nyugdijuk s a családfő halála esetén sokszor az egész család a legnagyobb nyomorba jut, a közgyűlés kimondta, hogy segitőalapot létesít s az özvegynek vagy rokkantság esetén a végrehajtónak annyi öt koronát utalványoz, ahány tagja van. Ez esetben tehát több mint ezer korona segítség volna utalványozható. A tagokat végrehajtás terhe mellett kötelezik erre az alapra harminc koronát fizetni, s azonnal minden elhalálozás vagy rokkantság után öt koronát.Végül elhatározták, hogy P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszternek üdvözlő táviratot küldenek s hogy a jövő évi közgyűlést Temesvárott tartják meg. Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. (Folytatás.) Április 26. Babó Mihály, a halasiak képviselője,a zugirászat gyakori vádjával szemben a jegyzői kart vette védelmébe. Hosszú beszédben magasztalta a jegyzőket, akik a nép érdekében tömérdek sokat tettek, és önző célokat sohasem szolgáltak. A magánmunkálatokról szívesen lemondanának a jegyzők a maguk érdekében, azért is, hogy egész tevékenységüket a köznek szenteljék de a magánmunkálatokból eredő jövedelem hozzátartozik a jegyzői javadalmazáshoz. A katonai igazságszolgáltatás reformját követeli, s kifogásolja, hogy csak a legfelső fokon bírálják el a közigazgatási pereket. Ha ez így marad, akkor legalább ki kell terjeszteni a közigazgatási bíróság hatáskörét. Különös figyelmébe ajánlja a kormánynak a fogházi lelkészek fizetésének rendezését A költségvetést természetesen nem fogadja el. Mandel Pál az ellenzék szónokaival polemizál; az ellenzék a vita folyamán csupa olyan dolgokat hozott föl, amelyeket nem ellenez senki sem; ilyen dolog a birói fizetések rendezése, a végrehajtási törvény revíziója, az ügyvédi rendtartás, a létminium, a bíróságok kiszállása, stb. E kérdésekről általános helyeslés közben nyilatkozott a miniszter, aki munkásságának bizonyításául nagy törvénykönyvekkel állott elő. Az ellenzéki fölszólalásokat nem argumentum befolyásolja, hanem csak a pártállás. Nem érti, hogy a kereskedelmi jogba nemzeti szellemet követelnek, hiszen a kereskedelem nemzetközi. Nem ismeri el, hogy a kereskedelem ne volna magyar Budapesten; nem ismer oly bankot, intézetet vagy nagy céget, amelynek a könyvelése vagy levelezése nem magyar. Sokkal inkább helyén volna a nagy uradalmak kezelésének megmagyarositása. Sok a panasza csendőrség ellen is; kérdi, hogy a csendőrségnél jobb volt-e a régi rendszer, a pandúr, az urasági hajdú és a deres ? Csodálkozik rajta, hogy egy fölszólaló a bizonyítékok szabad mérlegelését akarja korlátozni; ez ellenkeznék a bírói szabadsággal. Hogy Beregmegyében sok a hamis tanú, arról nem tehet senki; a bizonyítékok szabad mérlegelése és a községekbe való kiszállás azonban segíthet ezen a bajon is. A bíróságoknál meglevő cimkórságot ugy lehetne megszüntetni, ha a különféle birói és ügyészi cimek helyett a bíróságoknál mindenki csak egyszerűen és egyformán birói vagy ügyészi cimet kapna. S i m o n y i-S e m a d a m Sándor, Mandel Pálnak válaszolva elmondja, hogy a néppárt egyszer megszavazta az igazságügyi költségvetést, amit később a miniszterelnök politikai bizalomnyilvánitásnak magyarázott. Hogy megint ugy ne járjon a néppárt most már nem szavazza meg politikai bizalom szempontjából sem a költségvetést. A bizonyítékok szabad mérlegelését ő is helyesnek tartja, de csak bizonyos határig. Veszelovszky Ferenc a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás érdekében az igazságszolgáltatás nyelvének szabályozását kívánja (Nagy zaj.) 01 ay Lajos: Csak magyar lehet. Veszelovszky Ferenc: A nemzetiségi törvényben is benne van, hogy a jogszolgáltatás nem magyar ajkú hazai nyelveken is eszközöltessék. A nép nyelvének használatát föltétlenül megköveteli a jogegyenlőség; a szomszéd államokban négyöt féle a bíróság nyelve. (Fölkiáltások: Elég baj!) Magyarország ezzel igen sokat nyerne, mig a túlságos nacionalizmus csak gyűlöletet teremt iránta. Molnár [ános határozati javaslatot nyújt be a foglalásmentes birtok-minimum védelme érdekében. E minimum megálállapitásán kivül a mentességetkiterjesztené a gazdasági eszközökre, a földmüveléshez szükséges két lóra vagy ökörre, egy tehénre, vagy négy juhra vagy kecskére, s a legközelebbi aratásig szükséges élelmi szerekre. V i s o n t a i Soma igen hosszasan beszél az ügyvédi karról, amely ellen bizonyos ellenséges hangulat uralkodik még a kormányban is. Nagyos veszedelmes dolog ez most, amikor a jogrendnek tisztelete csökkenni kezd. A büntető-törvénykönyv novellájában a minősített lopásról szóló szakaszt akként módosítaná, hogy öt évig terjedő fegyházbüntetést szabna ki, de csak abban az esetben, ha a lopott tárgy értéke az ötven forintot meghaladja. Hive a föltételes elitélésnek, amelynek egyik formája, a dorgálásra való ítélés megvolt a régi magyar jogban is. O maga is 1878-ban, a régi jog alapján egy suhancot, aki lopást követett el, mint a gyöngyösi járásbíróság egyik tagja, csak dorgálásra itélt. Bőven ismerteti a föltételes elitélések külföldi statisztikáját s eddigi eredményeit. Határozati javaslatot ad be a sajtóperekre vonatkozó 16-ik szakasz eltörlésére; a gyakorlat megmutatta, hogy a 16 ik szakasz korántsem volt a sajtó-jogszolgáltatás szigorítása s így nincsen értelme annak, hogy fönntartsuk továbbra is ezt a szakaszt, amelyei a politikai pártok tusakodása közben alkottak. Krasznay Ferenc törvénytelennek, képtelenségnek tartja Veszelovszkynak azt a kívánságát, hogy a bíróságok a nemzetiségek nyelvén bíráskodjanak. Kimutatja a törvényekből, hogy az ily kívánságnak nincs alapja. Tisztán erőpróba a nemzeti kérdés; akik nem voltak képesek arra, hogy önálló nemzetet alkossanak: volenti non fit injuria; akinek nem tetszett ez a magyar állam: elmehetett volna. Olay Lajos: Menjen ki, aki nem akar itt maradni! Russzik János: Ami hazánk! Mi előbb voltunk itt! Krasznay F renc: Ha tetszett itt maradni, akkor most már nem szabad visszakiáltozni a multakhoz. Egyenesen lázadás a magyar nemzeti állam ellen minden oly törekvés, mely túlmegy a nemzetiségi törvényen. (Helyeslés.) Veszelovszky Ferenc nagy zajt támasztott azzal a kijelentésével, hogy nem magyar parlament ez, mert a nemzetiségek többségben vannak. Az elnöki rendreutasitás nem maradt el s e kínos incidens után az elnök bezárta a vitát. (Vége következik.)