A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 20. számához. Köztörvényi ügyekben. A kir. Kúria 73. számú polgári döntvénye. A vasúti társaságok kártérítéssel tartoznak-e abban az esetben, ha az illetékes hatóság által jóváhagyott terv szerint elkészített vasuttest, vagy annak egyes alkatrészei közelsége vagy magassága a szomszédos birtokosok telkeire károsító befolyással van, amennyiben a bemutatott építési terv fölötti helyszíni tárgyaláson, vagy eme tárgyalási jegyzőkönyv végleges elintézése előtt az illetékes hatóságnál az eniekelt birtokosok az építési terv ellen kifogásaikat előadták, de az eredményre nem vezetett? (A 3,192'P. 900. 2,945/P. 899. és 1,051 P. 900. számokhoz.) Hatá rozat. Az a körülmény, hogy valamely vasúttársaság az engedélyezett vasutvonalat a kereskedelmi miniszter által jóváhagyott terv alapján épiti ki, a szomszéd birtokosokat nem akadályozza abban, hogy a létesített építmény által telkeik állagában vagy azok használata tekintetében okozott káraik megtérítését a vasút társaság ellen birói uton követelhessék. Indokok: Általános jogszabály, hogy tulajdonáról mindenki szabadon rendelkezik, s ebből következően mást a tulajdonára való mindennemű jogtalan befolyásból kizárni jogositv.i van. Megszorítás csak _nnyiban áll fenn, hogy állami célokból és egyéb azzal kapcsolatos közérdekből külön törvényben meghatározott esetekben a tulajdonos tulajdonát átengedni vagy annak használatában korlátozást túrni tartozik. De a vonatkozó törvények — némely egyes esetben tett kivétellel — az átengedésre vagy a használatban korlátozás tűrésére a tulajdonost csak teljes kártalanítás föltételével kötelezik. A vasutak épitése céljából sem tesz e tekintetben a törvény kivételt és az elv alkalmazásánál különbséget az sem állapit meg, ha vájjon a ve it az Í880: XXXI. t.-c. 11. §-ában foglalt engedély alapján V.'ózuton, avagy az 1881: XLI. t.-c. alapján engedélyezett kisajátítás utján nyert területen vezettetik. Ennek a felfogásnak telel meg az 1868. évi április hó 20-án 4,973. sz. alatt az akkor fennállott közmunka és közlekedési minisztérium által kiadott s jelenleg is érvényben levő rendelet 6. §-a és 10. §. b) pontja, melyekben határozottan ki van mondva, hogy a vasúti vállalatok a köz- vagy magántulajdonor, a vaspálya épitése által okozott minden kárt megtéríteni tartoznak. Az 1881: XLI. t.-c. 15. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a létesítendő vasút áltai a szomszéd birtokosok birtokai használata nem akadályozható, s a szükségen tul meg nem nehezíthető — és hogy a most jelzett céloknak elérése végett az idézett szakasz többi részében a vállalkozóra több rendbeli kötelezettséget ró — szintén az következik, hogy a vasutat építő társaság a szomszédbirtokosoknak az okozott károkért felelősséggel tartozik. Mindezeknek figyelembe-vételévei kérdés tárgya csak az lehet, hogy a szomszéd birtokosok kárköveteléseiket mi módon érvényesíthetik. Olyan esetben, mely a jelen vitás kérdés felmerülésének alapjául szolgáit,— midőn avasutaz 1880: XXXI. t.-c. 11. g-ában foglalt engedélynél fogva közúton vezettetik, és így kisajátítási eljárás foganatba sem vétetik, a szomszéd birtokosok, ha a tervezett vasút a közúton oly átalakítást idéz elő, mely reájuk nézve vagyoni hátrányt okoz, a törvény nem szabván meg a kisajátításhoz hasonszerü eljárást, a tulajdonosok nemis lehetnek abban a helyzetben, hogy a tervezet megállapítása iránti eljárásban érvényesíthessék kárköveteléseiket; reájuk nézve tehát, ha az építkezés hátrányosan hajtatik végre, a kártalanítás tekintetében csakis a megegyezés, vagy ennek létre nem-jötte esetében a birói ut marad fenn. A szomszédbirtokosoknak ezt a jogát az a körülmény, hogy az építkezés felsőbb hatóság által jóváhagyott terv alapján eszközöltetett, ki nem zárja, mert a jóváhagyás csak a teljes kártérítési kötelezettség fentartásának föltételével tekintendő megadottnak. Kelt Budapesten, a kir Kúria polgári szakosztályainak 1902. évi február hó 18-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi április hó 25-én tartott teljes ülésben. Házassági perekben a H. T. által meghatározott, nevezetesen a gg. és 100. j-okban szabályozott határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, hanem a mulasztás esetleg csak a 83 §. második bekezdésében foglaltak fenforgása esetében, ennek bizonyításával orvosolható. Budapest, 1902 május hó 18. A budapesti kir. törvényszék: A királyi törvényszék alperes igazolási kérvényét visszautasítja és alperesnek visszaadatni rendeli. I n d o k o k:Házassági perekben a H. T. általmeghatározott, nevezetesen a 99. és 100. §-okban szabályozott határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, hanem a mulasztás esetleg csak a 88. g. második bekezdésében foglaltak fenforgása esetében, ennek bizonyításával orvosolható; ugyanazért tekintettel arra, hogy a 100. §. világos rendelkezése értelmében abban az esetben, ha a 99. §. szerint az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontása nem szorgalmaztatik, a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontása a 83. §.2. bekezdésében foglalt esetek kivételével többé nem kérhető; tekintve pedig, hogy alperes önmaga nem állítja, hogy a házasság végleges felbontását szorgalmazó kérvény beadásának elmulasztását a 83. §. második bekezdésében foglalt esetek valamelyike okozta, ez oknál fogva a törvény által kizárt igazolás iránti kérvényt visszautasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az plsőfoku bíróság végzését indokainál fogva helybenhagyja és erről a kir. törvényszéket azzal a felhívással értesiti, hogy a jelen peres ügyben beadott felebbezések felterjesztéséről, annak idején megfelelően gondoskodjék. A ni. kir. Kúria: A másodbiróság végzése felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. (1902. április 2-án 5,429. sz.) Ha az i8g4 : XXXI. t.-c 80. S a) pontjában meghatározott bontó ok miatt, a gg S alapján a feleknek ágytól és asztaltól való különélése elrendeltetett, az e célból megszabott határidőnek letelte után beadott kérvény folytán, a feleknek birói békéltetése ujolag megkisérlendő és ennek nem-sikerülte esetében a peres házastársakkal érdemleges tárgyalás tartandó. A m. kir. Kúria: Mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisíttetik és az eljáró kir. törvényszék utasittatik, hogy a felek között ujabbi békéltetést kíséreljen meg és ennek nem-sikerülte esetében érdemleges tárgyalást tartva, a kifejlendőkhöz képest hozzon uj határozatot. Indokok: A házasság felbontása iránti perekben fennálló birói gyakorlat szerint, ha az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó ok miatt a 99. §. alapján a feleknek ágytól és asztaltól való különélése elrendeltetett, az e célból megszabott határidőnek letelte után beadott kérvény folytán, a feleknek birói békéltetése ujolag megkisérlendő és ennek nem-sikerülte esetében a peres házastársakkal érdemleges táigyalás tartandó. Lényeges eljárási szabályt sértett meg tehát az első bíróság az által, hogy felperesnek 11,290/901. számú, illetve 12,284/902. síárnu kérvénye alapján, a feleknek ujabb meghallgatása nélkül ítéletet hozott, a másodbiróság pedig az által, hogy ezen szabálytalan ítéletet érdemben vizsgálta meg, miértis mindkét alsóbiróság Ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. o) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni s az előljáró kir. törvényszéket szabályszerű eljárásra utasítani kellett. (1902. március 18-án 14. sz. a.) Az ügygondnok kirendelésének csak a törvény által meghatározott esetekben van helye, azonban sem az általános bányatörvény, sem az idézett törvényszabályok avagy más törvények nem tartalmaznak )ly rendelkezést, amely szerint a bányatelekkönyvi ügyekben a zálogjogot nyert hitelezők képviseletére hivatalból ügygondnok volna rendelhető. A haszonbérleti jog, mint a haszonbérbe ado illetve az ingatlan tulajdonosa s a haszonbérlő között fennálló személyes jogosítvány zálogjog tárgya nem lehet és mint ilyenre a zálogjogi bekebelezés helyet nem foglalhat. A kassai kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla D. B. dr. ügygondnoknak felfolyamodását hivatalból vissszautasitja, egyébként az elsőbiróság végzését nem neheztelt részeiben érintetlenül hagyja, ellenben felfolyamodással megtámadott abban a részében, amely szerint a kir. törvényszék mint bányabiróság a magyar általános kőszénbánya részvénytársaság javára a rimaszombati bányakönyv Ill-ik kötet 102., 122., 123., 169., 170. és 171. lapjain nyilvántartott bányavagyonok felett bekebelezve lévő bányahaszonbérleti jogra zálogjogi bekebelezést rendelt, megváltoztatja s a folyamodó Magyar általános kőszénbánya-részvénytársaságot erre vonatkozó kérelmével elutasítja. Indokok: Az ügygondnok kirendelésének csak a törvény által meghatározott esetekben van helye, azonban sem az általános bányatörvény, sem az idézett törvényszabályok avagy más torvények nem tartalmaznak oly rendelkezést, amely szerint a bányatelekkönyvi ügyekben a zálogjogot nyert hitelezők képviseletére hivatalból ügygondnok volna rendelhető, minthogy pedig a felfolyamodó D. B. dr. ügyvéd mint a részkötvények mindenkori birto-