A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

78 A JOG kosai részére hivatalból kirendelt ügygondnok nyújtotta be a fel­folyamodást, mint ilyet azonban a törvényen nem alapuló gondnoki kirendelés egymagában, a részkötvény mindenkori birtokosainak képviseletére fel nem jogosítja s azoknak képviseletében őt a fel­folyamodás joga meg nem illeti, ezért felfolyamodása hivatalból visszautasítandó volt. Meg kellett változtatni az elsöbiróság végzé­sét abban a részében, amely szerint a kir. törvényszék az egri papnevelő tulajdonát képező bányatelekkönyvi vagyonok felett be­kebelezett bányahaszonbérleti jogra zálogjogi bekebelezést rendelt, mert a haszonbérleti jog mint a haszonbérbe adó illetve az ingat­lan tulajdonosa s a haszonbérlő között fennálló személyes jogosít­vány zálogjog tárgya nem lehet és mint ilyenre a zálogjogi beke­belezés helyt nem foghat, miértis a felfolyamodó ez irányú kérel­mével elutasítandó volt. A m. kir. Kúria: A másodbiróság végzését a D. dr. felfo­lyamodásának visszautasítását tárgyazó nem neheztelt részében érintetlenül hagyva, a felfolyamodással megtámadott részében helybenhagyatik. (1902. január 7-én 7.059. sz.) Valamely ingatlanra bekebelezett zálogjog kiterjed az ingat­lannak telekkönyvileg ki nem tüntetett alkatrészeire és tarto­zékaira, és a hitelező a zálogjog bekebelezésével a kielégítéshez való jogát mindezekre megszerzi. Valamikép a végrehajtást szenvedő nem köteles tűrni, hogy az ingatlanai alkatrészeit képező tárgyak az ingatlantól elkülönitve, mint ingók értékesíttessenek, a zálogjogban foglalt jognál fogva a jelzálogos hitelező se tartozik tűrni, hogy a jel­zálogul szolgáló ingatlanhoz tartozó egyes tárgyak vagy alkat­részek a jelzálogtól elszakítva árvereztessenek el. Hogy a törvény a jelzálogos hitelezőnek ezt a jogát meg­óvni kívánta, kitűnik az 1881. LX. t.-c. 2i2. S-ának abból a ren­delkezéséből, hogy a rendes használat szerint elválasztatni szo­kott függő termésre, vagy az ezt helyettesítő bérösszegre nézve is fentartja a jelzálogos hitelezőnek azt a jogát, hogy ha az ingatlan egy éven belül elárvereztetik, ezek a jelzálogos hitele­zők kielégítési alapjául szolgáló ingatlanok vételárához csatol­tassanak. Ennek a most előadott védelemnek még inkább ki kell terjednie az alkatrészekre. Ezek szerint kétséget nem szenvedhet, hogy a jelzálogos hitelezőnek zálogjoga anyagi tartalmánál fogva olyan, mely jog­szerű akadályul szolgálhat arra. hogy a jelzálogul szolgáló ingatlanok alkatrészei az ingatlanoktól külön ingóság gyanánt végrehajtásilag eladassanak ; mely jognak a végrehajtóval szem­ben való érvényesitését a jelzálogos hitelező igényper utján is. követelheti. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 21. 1. G. 494/1901. sz. a.) A felet vagy az ügyvédet akkor, amikor oly eljárást követ­tek, amely a rendes körülmények közt acélbavett eredményre vezet, perjogi hátránynyal járó mulasztás nem terheli, a tényleg bekövetkezett mulasztás tehát vétlennek tekintendő. A malomjog mint kir. kisebb haszonvétel a földesúri jogok közé tartozván, az mint ilyen rendszerint a volt nemesi jószág tartozékát képezi, az tehát, ha a szerződés ez iránt eltérő rendelkezést nem tartalmaz, vagy a tulajdonos akaratából attól már korábban el nem választatott, magával a nemesi jószágot képező ingatlannal együtt eladottnak tekintendő, és e részben nem tesz különbséget az. hogy maga az az épület, amelyben a jog gyakoroltatik, mint a közbirtokosság közös tulajdona külön telekjegyzökönyvbe jegyeztetett-e be vagy sem. (A ni. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. febr. 6. I. G. 539/901. sz. a.) Egymagában az a körülmény, hogy alperes a felperest apjá­hoz örökrészért elküldötte, nem ok arra nézve, hogy felperes az életközösség visszaállítását megtagadja az erre hajlandó ah eressel, amidőn az sem állapíttatott meg, hogy alperes a fel­peressel szemben előzetesen rossz bánásmódot tanúsított volna. ;A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1ÍJ02. febr. 7. 1. G. 558/19'Jl. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Felperes által a bécsi cs. kir. keresk. törvényszéknél ugyanezen követelés iránt korábban indított kereset felett ki­tűzött tárgyaláson egyik fel sem jelenvén meg, az eljárás szüne­telőnek mondatott ki, mely a peres felek bármelyike részéről 3 hó múlva ismét felvehető. Tekintve, hogy felperes kijelentette, hogy az előbb említett pert megszűntnek tekinti, azt tehát újra felvenni nem kívánja; tekintve, hogy alperes sem állítja, hogy a korábban indított pert ő újra felvenni és folytatni szándékoz­nék; tekintve, hogy e szerint a korábban indított pernek folyamat­ban-létéről, mely a jelen pernek érdemi elbírálását akadályozná, szó sem lehet; a másodbiróság ítélete, melylyel felperes perfüg­gőség indokából utasíttatott el, megváltoztattatott. A székesfehérvári kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság (Í991. évi június hó 1-en 4,261. sz. a. iLeop. A. et Söhne cég fel­peresnek, S. Károly alperes ellen 545 frt 56 kr. tőke és jár. iránti keresk. perében következőleg ítélt: Alperes köteles a kereseti 1,091 k. 12 f. (545 frt 56 kr.) tő­két stbt megfizetni stb. Indokok: Alperes a keresetben azt hozta fel kifogásul, hogy ugyanezen perbeli követelés iránt felperes a jelen perbeli keresetet megelőzőleg a bécsi cs. kir. törvényszék előtt pert in­dított, mely csak szünetel, de beszüntetve nem lett, holott egy és ugyanazon követelést két helyen érvényesíteni nem lehet. Minthogy azonban a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvény­széknek C.) alatt csatolt határozata szerint az utóbb emiitett bí­róságnál beadott kereset tárgyalását peres felek elhalasztották s ennek folytán a C.) a. határozat értelmében a nevezett bíróságnál indított perben az eljárás szünetel, az utóbbi bíróságnál tehát a pert felperes jelenleg nem folytatja és így a kereseti követelés iránt a perbeli eljárás jelenleg csakis egy helyen, jelesül a kir. törvényszéknél van folyamatban: ezekhez képest alperesnek em­iitett kifogása annál kevésbbé vehető figyelembe, mert a fentebb jelzett körülmények fenforgása mellett az itt tett kifogás érvénye­sítésének csakis a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéknél lenne s csakis az esetben helye, ha az ott szünetelő pert felperes újból folyamatba tétetné. Minthogy pedig a követelés érdemét illetőleg alperes mi kifogást sem tett, ez alapon őt a kereseti tőke s annak kamatai stb. megfizetésében marasztalni kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1901 május 8-án 2,516. sz. a.) A kir. ítélőtábla az első biróság ítéletét megváltoztatja, felperest ke­resetével elutasítja, stb. Indokok: Nem vitás felek közt, hogy felperes a per tár­gyát képező követelés iránt, a jelen kereset benyújtását megelő­zőleg 1899 november 30-án a bécsi cs. kir. kereskedelmi tör­vényszéknél indított keresetet. A nevezett cs. kir. kereskedelmi törvényszéknek felperes által C.) a. csatolt végzéséből kitünőleg pedig az 1899. évi december hó 28-ára kitűzött tárgyaláson a felek egyike sem jelenvén meg, az eljárás az ott érvényben levő C. Pr. O. 170. §. értelmében szünetel. Tekintve, hogy az egy és ugyanazon követelés iránt általa előbb megindított pernek meg­szüntetése előtt felperes uj keresetet indítani jogosítva nincs; azt pedig, hogy az előbb indított keresetet visszavonta volna, nem is állítja, tekintve, hogy az eljárásnak a C.) a. végzésből kitűnő szünetelése a vonatkozó per megszüntetésének hatályával nem bír, mivel a szünetelő eljárás az elmulasztott határnaptól számított 3 hó múlva bármelyik fél által ismét felvehető és tekintve, hogy Ausz­triával visszonosságunk lévén, alperes az ugyanazon követelés iránt a bécsi cs. kir. kereskedelmi törvényszéknél előbb megindí­tott kereset alapján, a jelen perben perfüggőségi kifogást jogo­san emelt: az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatott. stb. A m. kir. Kúria (1902 február hó 18-án 1,050. sz. a.). A má­sodbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes abból az okból, hogy ugyanezen követelés iránt a bécsi cs. kir. keresk. tszéknél koráb­ban indított per még folyamatban van, elutasithatónak nem talál­tatik, és a kir. itélő tábla utasittatik, hogy hozzon a per erdemé­ben stb. határozatot stb. Indokom: Nem vitás, hogy a felperes által a bécsi cs. kir. keresk. törvényszéknél, ugyanezen követelés iránt korábban indított kereset felett kitűzött tárgyaláson egyik fél sem jelen­vén meg, az eljárás a C ) a. csatolt végzéssel szünetelőnek mon­datott ki, mely a peres felek bármelyike részéről 3 hó múlva is­mét felvehető. Tekintve, hogy felperes a jelen perben kijelentette, hogy az előbb emiitett pert megszűntnek tekinti, azt tehát újra felvenni nem kivánja: tekintve, hogy alperes sem állítja, hogy a korábban indított pert ő újra felvenni és folytatni szándékoznék; tekintve, hogy e szerint a korábban indított pernek folyamatban létéről, mely a jelen pernek érdemi elbírálását akadályozná, szó sem lehet: a másodbiróság Ítélete, mellyel felperes perfüggőség indokából utasíttatott el, megváltoztatott és a kir. Ítélőtábla ér­demleges határozat hozatalára utasíttatott. Bünügyekoen. A letartóztatás és vizsgálati fogság a büntető hatalom érvényesítésének jogeszköze levén, annak megszüntetése nem jelenti egyszersmind, hogy azt jogosan alkalmazni nem le­hetett és megszüntetésének azon oka, mikép a cselekmény a gyanúsított ellen nem volt bizonyítható, egymagában kártalaní­táshoz jogalapul nem szolgálhat, mert a B P. 576. § ának ha­tározott rendelkezései szerint csak az igenyelhet kártalanítást, aki előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot oly cselek­mény miatt szenvedett, mely miatt törvényszerüleg felelősségre vonható nem volt A m. kir. Kúria (1902 április hó 1-én 1,514 B. sz. a.) M. Mária csáradi illetőségű, gyújtogatás büntette miatt vizsgálati fog­ságban volt, de a vád alól felmenteti nőnek, az aranyosmaróthi kir. törvényszék előtt, kártalanítás igény megállapítása iránt folya­matba tett ügyében következő végzést hozott: A kártalanítás iránt emelt igénynek hely nem adatik. Indokok: A letartóztatás és vizsgálati fogság a büntető hatalom érvényesítésének jogeszkóze lévén, annak megszüntetése nem jelenti egyszersmind hogy azt jogosan alkalmazni nem le­hetett és megszüntetésének azon oka, mikép a cselekmény a gyanúsított ellen nem volt bizonyítható, egymagában kártalaní­táshoz jogalapul nem szolgálhat, mert a B P. 576. §-ának hatá­rozott rendelkezései szerint csak az igényelhet kártalanítást, aki előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot oly cselekmény miatt szenvedett, mely miatt törvényszerüleg felelősségre von­ható nem volt. Ebben az esetben azonban a bűnvádi per becsatolt iratai­ból s különösen azok nyomán a jogerőre emelkedett elsőfokú

Next

/
Oldalképek
Tartalom