A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A magáninditvány büntetöpolitikai veszélyei

A JCG a kérdés elsősorban az, vájjon megilleti-e a 168. §. szerinti keresetre való jogosultság felpereseket is, —a kiknek ingatlanát tulajdonképen végrehajtás alá nem vonták. Tekintettel azonban arra, hogy a törvény célzata és a 156. §. rendelkezése értelmében felperesek csak akkor kötelesek eltűrni azt, hogy tulajdonjutalékuk is árverés alá kerüljön, ha ők a valóban és jogosan végrehajtást szenvedőnek tulajdonostársai — más esetben pedig nem; s tekintettel arra, hogy alperes tévedése folytán felperesek mégis jogellenesen szenvednék jutalékaik elárverezését, rájuk nézve pedig e szempontból végeredményében mindegy, hogy jutalékukat akár közvetlenül, akár társtulajdonosuk jutalékának közvetítésével vonják végrehajtási eljárás alá; tekintve, hogy ugy felperesek dologi jogaikban tényleg jogsérelmet szenvednek-e jogsérelemnek orvoslására pedig a törvénynek kellő módot és alakot kell nyújtania : nyilvánvaló, h.gy az 1881. LX t.-c. 168. §-a e tekintetben kiterjesztő magyarázatot igényel. s az idézett törvényszakasz célzata és rendeltetése alapján a végrehajtás alá vonás megszüntetésére nézve a kereset jogát meg kell adni azoknak a tulajdonostársaknak is, a kiknek ingatlanát tulajdonostársuk jutalékára tévedésből vezetett végrehajtás utján veszik árverés alá. Egyebekben a kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részéről felhozott indokokat magáévá teszi. Az ítélet rendelkező részének kiigazítása azért vált szükségessé, mivel az elsőbiróság tévesen a végrehajtást szünteti meg, holott a végrehajtásnak az 1881. LX. t.-c. 30. §-a értelmében való megszüntetésére magát a végrehajtásra való jognak megszűnését fejezi ki; a jelenlegi esetben pedig a végrehajtatónak végrehajtásijoga a valóban adós M. Ferenc ellen nem szűnt meg, — ez ellen a végrehajtást szabadon vezelhetí; ebben a perben a 168. §. szavai szerint is csak bizonyos ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetését lehet kimondani. A tévedésen alapulónak felismert végrehajtási bejegyzésekre vonatkozó telekkönyvi törlés elrendelése pedig az 1881. LX. t.-c. 168. §-án alapuló per megnyerésének törvényes következményeként volt kimondandó. A. S. E. 16. §. értelmében megállapítási kereset csak akkor indítható, ha a megállapítás a felperes jogviszonyának biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik, vagyis hogy jogának az alperessel szemben való megállapítása nélkül az ő jogi helyzete az ő kárával befolyásoltatnék. Mint hogy pedig ennek megvizsgálásánál az anyagi jogi szempontok az irányadók, az a kérdés pedig, hogy a megállapítási kereset előfeltételei fenforognak-e, a magy. kir- Kúria által állandóan követett birói gyakorlat szerint hivatalból vizsgálandó (1899. G. 370 sz. 1899. I. G 482. sz. 1900. I. G. li, és 1900. I. G. 414. sz.), — a megállapítási keresetnek egyik elengedhetetlen előfeltétele, hogy a kereset jogmegállapitásra nem irányozható ott, hol a felperes fennálló joga szerint megilleti az a jog. hogy ellenfelét teljesítésre kötelezheti. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. okt. 17. 1,901 I. G. 337. sz., B. Nándor dr, ügyvéd által képviselt S. László dr. nagybirtokos budapesti lak. > felperesnek, A. Alfréd dr. ügyvéd által képviselt Cs. Gusztáv haszonbérlő muhi pusztai lakos alperes ellen jogviszony megállapítása s jár. iránt a budapesti IV. bker. kir. járásbíróság előtt fo'yamatba tett ügyében következő c t é 1 e t e t hozott: A felebbezési bíróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes megállapítási keresetet indított az iránt, hogy mondassék ki, hogy az alperes által tőle haszonbérbe vett ingatlanokon levő kerítéseknek jókarban tartása iránti kötelezettség a haszonbéri szerződés érteimében alperest terheli, mig ezzel szemben alperes azt kéri kimondatni, hogy a haszonbérelt ingatlanokból csak a külsőségen levő kerítéseknek jó karban való tartása terheli őt a szerződés értelmében, tehát mindkét fél kérelme nem valamely kötelem teljesítésére, hanem egyedül a jogviszony megállapítására vonatkozik. A. S. E. 16. §. értelmében azonban megállapítási kereset csak akkor indítható, ha a megállapítás a felperes jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik, vagyis hogy jogának az alperessel szemben való megállapítása nélkül az ő jogi helyzete az ő kárával befolyásoltatnék. Minthogy pedig ennek megvizsgálásánál az anyagi jogi szempontok az irányadók, az a kérdés pedig, hogy a megállapítási kereset előfeltételei fenforognak-e, a magy. kir. Kúria által állandóan követett birói gyakorlat szerint hivatalból vizsgálandó (1899. G. 370. sz., 1899. I. G. 482.sz., 1900. 1. G. 11. és 1900. I. G. 414. sz.), — a megállapítási keresetnek egyik elengedhetetlen előfeltétele, hogy a kereset jogmegállapitásra nem irányozható ott, hol a felperest fennálló joga szerint megilleti az a jog, hogy ellenfelét teljesítésre kötelezheti. E szempontból kiindulva pedig a jelen esetben megállapítási keresetnek helye nincs, mert amennyiben felperes azt véli, hogy alperes az összes kerítések jókarban tartására a szerződés szerint kötelezve van s ennek a kötelezettségnek alperes leget nem tett, módjában állott felperes keresetét egyenesen a kerítések helyreállítása iránt tenni folyamatba, a nélkül, hogy előbb az ez iránti kötelezettség külön megállapítási keresetben mondatnék ki, mivel minden teljesítés iránti keresetben is első sorban a kötelezettség állapítandó meg, ennek alapján mondható ki a teljesítés a törvényes következmények terhe mellett. Ezek szerint a felperes megállapítási keresetének a S. E. 16. §. szerint szükséges törvényes előfeltétele hiányozván, felperes keresetével a felebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett el volt utasítandó. Az összes költség felek között azért szüntettetett meg, mert alperes a felperes által előterjesztett megállapítási kérelemhez hozzájárulva a pernek ilyképen való lefolytatására mindkét fél okot szolgáltatott. Az 1881. évi LX. t.-c. "98. §-nak az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha a foglaláskor azt lehetett a végrehajtatónak jóhiszemüleg vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai : a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ha az igény megállapittatnék is, — nem vonatkozik csupán az elsöbirósági eljárásban felmerü-t költségekre, hanem kiterjed az összes perköltségre is. A in. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. okt. 18. I. G. 600/1901. psz. sz. a.) Dr. Adler Arthur ügyvéd által képviselt L. Kálmán felperesnek, F. Mihály dr. ügyvéd által képviselt Sch. József és társai cég és B. Béla dr. ügyvéd által képviselt P. Hermann és fia cég alperesek ellen, ingóságoknak birói zár alól feloldása és jár. iránt az aübunári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: A másodrendű alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési bíróság Ítéletének az a része, mely szerint 2-od rendű alperes felebbezési költségben marasztaltatott, megváltoztattatik és a most nevezett aiperes és felperes között a felebbezési költség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Másodrendű alperes felülvizsgálati kérvényében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a midőn őt felperes részére felebbezési költségben marasztalta. Ez a panasz alapos. Az 1881. évi LX. t.-c. 98. §-nak az a rendelkezése, hogy abban az esetben/ha a foglaláskor azt lehetett a végrehajtatónak jóhiszemüleg vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai: a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ha az igény megállapittatnék is, — nem vonatkozik csupán az első birósági eljárásban felmerült perköltségekre, hanem kiterjed az összes perköltségekre, tehát a felebbezési költségre is. Minthogy pedig a felebbezési bíróság Ítéletében meg van állapítva, hogy alperes végrehajtató a végrehajtás alkalmával jóhiszemüleg foglalta le az igényelt terményeket, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn az 1881. évi LX. t.-c. a S. E. 229. §-a szrrint érvénybe fenntartott 98. §-ának rendelkezését figyelmen kívül hagyva, foglaltató 2. r. alperest a felebbezési költségben marasztalta. Kereskedelmi, csöd- váltóügyekoen. Az 1896: XXVI. t.-c. 1. §-a szerint a közigazgatási bíróság csakis az ugyanazon törvény második részében felsorolt közigazgatási jogviták felett van hivatva dönteni és az idézett törvény egész tartalmiból és megalkotásának céljából nyilvánvaló, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre csakis azokra az ügyekre terjed ki, a melyek törvénynél jogszokásnál vagy valamely törvényszerű rendeletnél fogva közigazgatási útra tartoznak, amiből következik, hogy a közigazgatási biroság hatáskörének első alapfeltétele az, hogy a felek között felmerült vitás kérdés oly természetű legyen, hogy annak eldöntésére valamely közigazgatási bíróság illetőségi körébe tartozzék, mert a közigazgatási bíróságnál csakis a közigazgatási hatóság határozatai által szenvedett sérelmek miatt kereshető orvoslás. Az idézett törvény 69. §-ának 5. tételében emiitett vitás jogkérdések alatt tehát csakis a közigazgatási útra tartozó kérdések értendők s ugyanannak a S nak bevezetése szerint kétségtelen, hogy a közigazgatási bírósághoz csakis az ügyek vannak utalva, a melyekben a keresk. miniszter volt hivatva eldönteni. A budapesti keresk. és valtótörvenyszék mint keresk. bíróság (1901. febr. 6. 12702. sz. a.) «Brassó-háromszéki helyi érdekű vasút részvénytársaság* felperesnek, m. kir. államvasutak alperes ellen folytatott 18303 K. 32 fill. tőke és jár. iránti perében következő végzést hozott: A birói illetékesség ellen tett kifogás elvettetik és a pernek érdemleges tárgyalására határnapul f. é. március hó 6-ának d. e. 8 órája kitüzetik s arra a felek megidéztetnek. Indokok: Alperes illetékességi kifogását az 1896: XVIII. t.-c. 69. §. 5 pontjának intézkedésére alapította, mely szerint az államvasutak és az általuk kezelt helyi érdekű vasutak közt az üzem körében felmerült vitás jogkérdések, illetve az e kérdésekben hozott kereskedelmi ministeri határozat ellen jogorvoslat a közigazgatási biróság hatáskörébe van utalva. Az idézett törvényhely értetmezésével abból kell kiindulni, hogy a törvények a törvény 1. §-ában kifejezésre jutó célja szerint csak a közigazgatási I jellegű és nem a magánjogi jellegű jogviták vannak a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalva. Ebből következik, hogy az idézett törvénypontban előforduló az a kifejezés «az üzem körében előforduló vitás jogkérdé-