A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A magáninditvány büntetöpolitikai veszélyei

A JOG 3 sek> nem jelenti mindazon vitás kérdéseket, a melyek az üzemi (üzletvitelit szerződésből folyólag a helyi érdekű vasutak és az államvasutak közt felmerülnek, hanem csak azokat a vitás kérdéseket lelentheti, a melyek a vasúti üzem lebonyolításának módjára, az üzem mikénti vitelére vonatkoznak. A fenforgó esetben az üzem körébe tartozó azaz üzem mikénti vitelére vonatkozó kérdésnek az volna tekinthető, ha vitás volna, hogy a hó eltakarítása az üzem lebonyolithatása végett minő intézkedéseket tett szükségessé, mert az ily kérdések azok, a melyek közigazgatási jellegüknél fogva közigazgatási jogvita fogalma alá és igy a kereskedelmi minister és a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak. Ellennen a jelen per tárgyául szoigáló az a jogvita, hogy a felmerült hóeltakaritási költség olyan-e, a mely a felek közti 2'/. alatti szerződés 3. §-a értelmében a vis major által okozott és igy külön megtérítendő kiadásokhoz számítandó vagy nem, az az üzemi szerződés körébe vágó magánjogi vita fogalma alá, de nem a fent említett értelemben vett üzem körébe vágó közigazgatási jogvita fogalma alá tartozik és igy nem tartozik a kereskedelmi minister és a közigazgatási bíróság hatáskörébe. Ha az <üzem körében felmerülő jogvita» kifejezés alatt mindazokat a vitásjogkérdéseketkellene érteni, amelyek az üzemszerződés alapján a helyi érdekű vasul és az államvasutak közt felmerülhetnek, akkora helyi érdekű vasút nem fordulhatna a bírósághoz akkor sem, ha az államvasút a 27. alatti üzemszerződés 4. §-ában szabályozott teljesítményekért a kikötött összegeknél nagyobb összegeket számitana fel, vagy ha az államvasút a helyi érdekű vasút részére bevett évi jövedelem kiszolgáltatását egyáltalában megtagadná. Minthogy pedig az 1896. évi XXVI. t.-c. 09. §. ö. pontjának intézkedését a törvény célja szerint nem lehet ugy érteni, hogy ily teljesen magánjogi jellegű jogviták a magánjogi bíróságoktól elvonassanak, ennélfogva az is bizonyítja, hogy «az üzem körében előforduló jogviták> kifejezés alatt nem az üzemi szerződés körében felmerülő összes kérdéseket, hanem csak az üzem mikénti vitelére vonatkozó közigazgatási jellegű kérdéseket kell érteni. Alperes előadta, hogy a kereskedelmi miniszter már döntött a per tárgyául szolgáló kérdésben, felperes pedig ezt tagadván, arra is hivatkozott, hogy a per tárgyául szolgáló elszámolások egyrésze az 18915 : XXVI. t.-c. életbe lépte előtti időből keletkezett. Xem döntő sem felperesnek sem alperesnek az az előadása, mert a peres kérdés a fentiek szerint nem tartozik a közigaztási bíróság hatáskörébe utasított kérdések közé, s igy a bírói hatáskör megállapítását nem gátolja az, ha a kereskedelmi minister a per tárgyául szolgáló kérdésekben, akár az 1896 : XXVI. t.-c. életbe lépte előtti időben, akár azután határozatott hozott. I Téves az alperesnek a 27. alatti szerződés 2. §. utolsó bekezdésére való hivatkozása, m;rt a szerződési pontban nem a kereseti követelésre vonatkozó kérdésekben, hanem a 2. §-ban felsorolt létesítményekre vonatkozó kérdésekben van a kereskedelmi miniszter döntése kikötve, és igy a kikötés a jelen esetben nem jöhet figyelembe. Minthogy e szerint az 1896 : XXVI. t.-c. 65. §. 5. pontjára alapított illetékességi kifogás alaptalan, ennélfogva annak elvetésével az eljáró bíróságnak, egyébként nem kifogásolt illetékességét meg kellett állapítani. A budapesti kir. Ítélőtábla (1901 máj. 28. 1,357. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a felperest birói hatáskör hiánya miatt keresetével elutasítja stb. Indokok: A kir. birói hatáskörre nézve irányadó kereseti előadás szerint a jelen esetben arról kell határozni, vájjon a hóeltakaritás a vasút rendes üzeméhez tartozik-e, vagy pedig elemi csapás által okozott kár és rongálás helyreállításának tekintendő. Ezen kérdés megoldásával a költség viselésére vonatkozó vita el van döntve. — Az 1896 : XXVI t.-c. 69 §-a 5. pontja a m. kir. államvasutak és az általuk kezelt helyi érdekű vasutak 'közt az üzem kórében felmerülő vitás jogkérdéseket a közigazgatási biróság hatáskörébe utalja, miből szükségkép következne, hogy a közigazgatási bíróság van hivatva vitás esetekben a vasúti üzem fogalmát vagyis azt megállapítani, hogy a forgalom lebonyolítása céljából végzett valamely munka az üzem körébe esik-e vagy nem r Nem támogatja a felperes álláspontját sem az, hogy az üzem körének meghatározásánál nem csupán általános közigazgatási tekintetek, hanem ezek mellett és első sorban a felek szerződéses megállapodásai irányadók, sem az, hogy kereset pénzbeli, tehát vagyoni szolgáltatásra irányul. Mert az idézett törvényhely világos szavai szerint a m. kir. államvasutak és a helyi érdekű vasutak -özt felmerült vitáknál a közigazgatási bíróság épen azt dönti el, hogy a közigazgatási határozat a szerződéssel ellenkezik-e, általában pedig a közigazgatási bíráskodásnak feladata és célja azon sérelmek orvoslása, melyek egyes magán, vagy jogi személyek a közigazgatási hatóságoknak jogellenes intézkedései által egyéni főleg vagyoni jogaik ban szenvedhetnének. A kifejtettekkel szemben a kir. törvényszék helytelenül hivatkozik az 1896: XXVI. t.-c. 1. §-ára, mert az idézett szakasz a közigazgatási jogvitáknak a magánjogi perektől való elhatárolására útmutatást egyáltalán nem ád es igy csak a II. részben foglalt taxativ felsorolás nyomán állapitható meg, hogy a törvény a fenforgó vitás jogkérdést közigazgalátási jogvitának minősiti-e vagy nem ? Végül a felek közt vitás az a kérdés, váljon a minisztérium a felperes igénye felett már határozott-e r közömbös azért, mert ha már ily határozat hozatott, az a közigazgatási biróság előtt megtámadható, mig ellenkező esetben a felperes a közigazgatási biróság igénybe vétele előtt a közigazgatási eljárás útját kimeríteni, azaz a minisztérium határozatát kieszközölni tartozik. A m. kir. Kúria (1901, dec. 5-én 1,154. sz. a.) által a másodbiróság végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az 1896: XXVI. t.-c. 1. §-a szerint a közigazgatási biróság csakis az ugyanazon törvény második részében felsorolt közigazgatási jogviták felett van hivatva dönteni és az idézett törvény egész tartalmából és megalkotásának céljából nyilvánvaló, hogy a közigazgatási biróság hatásköre csakis azokra az ügyekre terjed ki, a melyek törvénynél, jogszokásnál avagy valamely törvényszerű rendeletnél fogva közigazgatási útra tartoznak, amiből következik, hogy a közigazgatási biróság hatáskörének első alapfeltétele az, hogy a felek között felmerült vitás kérdés oly természetű legyen, hogy annak eldöntésére valamely közigazgatási hatóság illetőségi körébe tartozzék, mert a közigazgatási bíróságnál csakis a közigazgatási hatóság határozatai által szenvedett sérelmek miatt kereshető orvoslás. Az idézett törvény 69. §-ának 5. tételében emiitett vitás jogkérdések alatt tehát csakis a közigazgatási útra tartozó kérdések értendők s ugyanannak a §-nak bevezetése szerint kétségtelen, hogy a közigazgatási bírósághoz csakis azok az ügyek vannak utalva, a melyekben a keresk. miniszter volt hivatva határozni. A fenforgó esetben a per tárgyává tett az a kérdés, hogy a hóeltakaritási költségeket a felek jogyiszonyait szabályozó szerződés értelmében melyik fél tartozik viselni, tisztán magánjogi jellegű és az illetékesség szempontjából nem tehet külömbséget az, hogy a szerződés értelmezésénél, illetve ennek a magánjogi kérdésnek eldöntésénél a bíróságnak azt az előzetes kérdést kell megoldani, hogy a hóeltakaritás a vasút rendes üzeméhez tartozott-e vagy sem. Mindezeknél fogva a fenti módon keilett határozn, A váltót birtokló felperes a váltón kivül követelése fennállására bizonyítékot szolgáltatni nem tartozik és alperest terheli a bizonyítási kötelezettség abban az irán yban, hogy a részéről te jesitett fizetés a kereseti váltóra történt. Nem terheli tehát a váltót birtokló felperest a bizonyítási kötelezettség arra nézve sem, hogy a kereseti váltón kivül más követelése is volt; hanem elég részéről megjelölni azt, hogy ilyen követelése volt. s hogy ez a követelése miben állott. A kecskeméti kir. törvényszék mint váltobiroság (1900. dec. 31. 10,6i-8. sz. a.) B. Istvánné felperesnek ifj. F. Sándorné szül. K. Zsuzsánna alperes ellen folytatott 60 K tőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Az 1899. márc. 9-én 1,773. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes az Izsákon 1898. jul. 10-én 30 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 60 kor. váltóösszeget, ennek 1898. aug. 10-től járó 6% kamatát stbit megfizetni. Indokok: Alperes kifogásait arra alapította, hogy az A alatti váltó lejárata napján a kereseti összeget felperesnek azért nem fizethette ki, mert a 2. sz. a. csatolt rendelvény szerint felperes adóhátraléka fejében Izsák község elöljárósága által nála letiltatott, utóbb pedig a 3. és 4. szám alatt mellékelt adókönj vecskék tanúsága szerint a kereseti összeget az elöljáróságnál lefizette. Alperesnek ez a kifogása azonban alappal nem bir, mert felperesnek jelen kereseti követelése a váltó tartalma szerint 1898. jul. 10-én keletkezett, a községi elöljáróság által történt letiltás pedig azt megelőzőleg már 1898. jun. 5-én eszközöltetett, e szerint valónak kellett elfogadni felperesnek azt-az állítását^ hogy a szóban levő letiltás nem a kereseti, hanem felperesnek alperes ellen fennálló egy más 30 forintos követelésére történt. Alperes vállalkozott ugyan annak bizonyítására, hogy az A. alatti váltón alapuló követelés lett letiltva, de ezen körülményt nem igazolta, de nem is igazolhatta, mert a beszerzett zálogolási és becslési jegyzőkönyv igazolása szerint ifj. F. Sándornak és nejének mint kölcsön adott 30 frt követelés lett lefoglalva. Ezeknél fogva a kibocsátott sommás végzés hatályának fentartása mellett alperest minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján a rendelkező rész értelmében marasztalni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1901. febr. 27-én 327. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a sommás végzésnek hatályon kivül helyezése melleit felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes az alapon kérte a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani, mert a kereseti váltón alapuló felperesi követelés felperesnek adótartozása fejében a 2 '/. alatt csatolt rendelvény szerint lefoglaltatott és alperes ezt a kereseti váltón alapuló tartozását felperes javára Izsák község pénztárába befizette. Felperes ezzel szemben azt adta elő, hogy nem a kereseti váltón alapuló, hanem egy 1898. év tavaszán alperesnek kötvényre adott 100 frt kölcsönből hátralékos 30 frt követelése foglaltatott le alperesnél és az az összeg lett 30 forintot tevő adótartozásának törlesztésére fizetve alperes által. Minthogy azonban alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította, hogy a foglalás idejében azon 30 forintos köve-