A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - Kártalanitás a bünjelként lefoglalt dologért

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 18. számához. Budapest, 1902 május hó 4. Köztörvényi ügyekben. Az 1876: XVi. t.-c. 4. §-a értelmében a nem sajátkezüleg irt magánvegrendeletnél az alkalmazandó négy tanú közül legalább kettőnek irni es olvasni tudni kell. Ezzel a kellékkel bírónak pedig a dolog természete szerint csak az a tanú tekintethetik, aki a végrendelet nyelvén tud irni és olvasni. A szabadkai kir. törvényszék (1900. nov. 3-án 21,251. sz. a.) M. Trifum, Száva és Péter felpereseknek, A. Toso alperes ellen folytatott örökösödés iránti perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak stbi. Indokok: Felperesek, mint a Bács-Bodrogh árvaszéke által áttett családi értesítő szerint néh. M. Milánnak a közös törzstől származó oklalrokonai, az örökhagyó által 1897. jul. 1-én alkotott végrendeletnek érvénytelenítése s örökhagyónak hagyatékához tartozó s a közös törzstől eredő, tehát ági vagyonát képező, a szkamási 1,154. sz. tjkvben foglalt A 1. 7,079/b. hrszámu ingatlanból az örökhagyót illető 3 láncföld s ugyanezen tjkvben 1,215'6. hrsz. alatt felvett lakház és belsőségből ugyai,azt illető jutalékra, esetleg ennek eladása esetén az 1300 frt vételárra a törvényes örökösödés megállapítása iránt indítják keresetüket azon alapon, hogy az említett végrendelet az 1867: XVI. t-c. (i §-ában meghatározott kelléknek meg nem felel. Ugyanis a végrendeleten nincs kitüntetve, hogy az végrendelkező előtt felolvastatott és neki megmagyaráztatok, továbbá a végrendeleten hiányzik a végrendelkezőnek azon kijelentése, hogy az az ő végrendeletét tartalmazza. A fent hivatkozott törvényben megkívántató számú tanuk nem ugyan a végrendelet záradékában, hanem magában a végrendelet szövegében tanusit)ák, hogy egyúttal jelenlétükben a végrendelet felolvastatott s szerb nyelven, vagyis a végrendelkező anyan' elvén megmagyaráztatok, s minthogy a fent hivatkozott törvény sem rendelkezik arról, hogy a végrendeleti okiraton záradék és épen elkülönített alakban szerkesztessék és ekként végrendeleti záradékba vétessék fel a megkívántató tanúsítvány, az a körülmény, hogy a záradékban csak az foglaltatik, mikép a végrendelkező a végrendeletet a tanuk jelenlétében látta el kézjegyével, a végrendeletet érvénytelenné nem teszi, mert a tanuk névaláírása a végrendelet szövegére is kiterjedvén, a végrendelet szövegében felhozott tény valódisága bizonyítottnak veendő, s minthogy ezek szerint a végrendelet a tanuk együttes jelenlétében nemcsak felolvastatott és megmagyaráztatok, hanem a véglendelkező ezen kijelentésével, hogy akaratával mindenben megegyezendőnek találta, végrendeletének is kinyilvánította és kézjegyével ellátta, az örökhagyónak végrendelete a fent idézett törvényszakasz kellékeinek mindenben megfelel: az érvényes végrendelet s ennek alapján az örökhagyó hagyaté-ában alperes örökösödÍK, miértis felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A szegedi kir. Ítélőtábla (1901. jan. 31-én 6,162/900. sz. a.) a kir. törvényzzék tenti ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1902. jan. 28-án 3,792. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával M. Mila örökhagyónak Sándoron 1897. jul. 1-én tett végrendelete a szt. tamási 1,154. sz. telekjkönyyben A. I. 1,215. hrsz. ház, udvar és kertre és a -)- 7,079/b. hrsz. szállási szántóra esetleg ez utóbbinak vételárára vonatkozó részében érvénytelennek kimondatik, ennek következtében az első fokban eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy a fentebb körülirt ingatlanokra nézve a törvényes örökösödés szabályozása tárgyában hozzon a pei költségekre is kiterjedő kiegészítő Ítéletet stbi. Indokok: A válaszirathoz G. alatt mellékelt telekkönyvi kivonatból kitűnik, hogy a szt. tamási 1,154. sz. telekjkönyvben 1,215. és 7,079/b. hrsz. a. felvett ingatlanokból M. Aron nevén álló jutalék, M. Péter és M. Trifun felperesek közös törzsét képező M. Tódorról háiult M. Áronra; az F. alatti családi értesítővel pedig kimutattatott, hogy az 1858. évben elhaltM. Áronnak örököse az örökhagyónak 1883. október hó 13-án szintén elhalt apja M. Daniló volt. Kétségtelen tehát, hogy felpereseket az örökhagyóval közös törzsökből származó fentebb körülirt hagyatéki ingatlanokra, esetleg a 7,079'6. hrsz. ingatlanok vételárára nézve a kereseti jog megilleti. Az általuk beadott kereset alapján pedig örökhagyónak fentebb körülirt végrendeletét a szintén fentebb kijelölt ingatlanokra nézve érvénytelennek kimondani kellett, mert az 1876: XVI. t.-c. 4. § a értelmében a nem sajátkezüleg irt magánvégrendeletnél az alkalmazandó négy tanú közül legalább kettőnek irni és olvasni tudni kell, ezzel a kellékkel bírónak pedig a dolog természete szerint csak az a tanú tekintethetik, aki a végrendelet nyelvén tud irni és olvasni. Minthogy azonban örökhagyónak magyar nyelven szerkesztett és idegen kézzel irt végrendeletén alkalmazott tanuk közül saját eskü alaki vallomásuk szerint magyarul irni és olvasni egyedül K. Lajos tud, a többi három magyarul egyáltalában nem tud: a megtámadott végrendeletet az 1876: XVI. t.-c. 4. §. alapján az alsóbirósági ítéletek megváltoztatásával érvénytelennek kimondani kellett; a hagyatékátadó végzés ellenben ez Ítélet foganatosítását nem gátolhatván, annak hatálytalanítása szükségesnek nem találtatott. Az alsóbiróságok a törvényes örökösödés szabályozása tárgyában eddigelé határozatot nem hozván, a végrendelet érvénytelenségének kimondása következtében a törvényes örökösödés rendezése felett való kiegészítő ítélet hozatalára az első fokban eljárt kir. törvényszéket kellett utasítani. Magától értetődik, hogy a jelen ítélet nem áll útjában annak, hogy a kir. törvényszék póttárgyalás és esetleg bizonyítási eljárás utján felderíthesse azokat a körülményeket, melyeket a törvényes örökösödés céljából felderittetni szükségesnek tart. Minden ítéletnek fö- és alapkelléke, hogy az végrehajtható legyen. Márpedig ha a felperesi kereset értelmében alperes a megsemmisített betéti könyv, vagy az annak átvételéről kiállított téritvény kiadására köteleztetnék, amennyiben ezen egyedileg meghatározott ingó dolgok sem forgalmi, sem reális értékkel nem bírnak, az ítélet felperesi kereset értelmében végrehajtható nem lenne. A szatmárnémeti kir. törvényszék (1901. évi aug. 3-án 9,488. sz. a.) J. Károly és neje szül. R. Berta felpereseknek Cs. András alperes ellen folytatott egy darab téritvény vagy egy megsemmisített betétkönyv kiadása és jár. iránt folytatott perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Felperesek keresetükben előadják, hogy 1900. évi íebr. 15-én a budapesti jelzálog hitelbank 33,264 K. 74 fillért küldött le a nagykárolyi önsegélyző népbankhoz, másodrendű felperes javára, mely pénzösszegről a bank a 8,334. sz. betétkönyvet kiállította s azt alperes téritvény ellenében elsőrendű felperesnek kiadta, később miután ezen betéti könyv értéke a II. r. felperes által F. Jánostól vett birtok árának kifizetésére lett fordítva, alperes a betéti könyvet visszavette, azonban sem a megsemmisített betéti könyvet, sem az elsőrendű felperes által kiállított téritvényt felperesnek ki nem adván, kérik alperest a fent hivatott s megsemmisítek betétkönyv, vagy az elsőrendű felperes által annak átvételéről kiállított téritvénynek visszaadására s a költségek viselésére kötelezni. Alperes a kereset elutasítását s felpereseknek a perköltségben leendő elmarasztalását kérte. Elismerte ugyan alperes a betétkönyv s az elsőrendű felperes által annak átvételéről adott téritvény kiállítására nézve felperesek által előterjesztettek valóságát, de azt állította, hogy a betétkönyvet P. Jánosnak, a téritvényt pedig magának I. r. felperesnek kiadta. Ezek előrebocsátása után, ámbár a mennyiben alperes a felperesek tagadásával szemben azon állítását, hogy ő a kereseti 8,334. számú betéti könyvet annak megsemmisítése után P. Jánosnak, a betéti könyv átvételéről elsőrendű felperes által kiállított téritvényt pedig magának elsőrendű felperesnek kiadta, nemcsak hogy nem igazolta, de sőt igazolni még csak meg sem kísérelte; minélfogva felpereseknek ide vonatkozó állításai valóknak volnának tartandók s alperes a kereset értelmében elmarasztalandó volna; mindazonáltal tekintve, miszerint minden ítéletnek fő- és alapkelléke, hogy az végrehajtható legyen, márpedig ha a felperesi kereset értelmében alperes a 8,334. sz. megsemmisített betéti könyv, vagy az annak átvételéről elsőrendű alperes által kiállított téritvény kiadására köteleztetnék, a mennyiben ezen egyedileg meghatározott ingó dolgok sem forgalmi, sem reális értékkel nem birván, de másrészt felperesek a kiadás keresztülvihetőségének be nem következése esetére alternatív s végrehajtható marasztalási kérelmet elő nem terjesztvén, az ítélet felperesi kereset értelmében végrehajtható nem lenne, mindezeknél fogva a fenti módon kellett ítélni. A debreceni kir. ítélőtábla (1901. okt. 1-én 3,314. sz. a.) alperest az 1881 : LX. t.-c. 222. §-ában foglalt jogszabálynak megfelelő végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a bpesti m. jelzáloghitelbank által a n.-károlyi önsegélyző népbankhoz fent emiitett J. Károlyné nevére kiállított betétkönyvnek átvételéről J. Károly által adott téritvényt a felperesnek adja vissza, avagy ennek az okiratnak a megsemmisítését 1 és v2 év alatt eszközölje ki. Indokok: Vitán kívül áll az, hogy a rendelkező részben emiitett betétkönyvet az alperes J. Károlynak téritvény mellett adta át, az sem vitás, hogy a betétkönyvet az alperes visszakapta, tartozott volna tehát ugyanakkor a téritvényt visszaadni. Minthogy pedig az alperes felperes tagadásával szemben mivel sem bizonyította a téritvénynek állított visszaadását és minthogy a felpereseknek joguk van ahhoz, hogy az adott és beszolgáltatott betétkönyvet helyettesítő téritvényt visszaköveteljék, az erre vonat-