A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - Kártalanitás a bünjelként lefoglalt dologért

70 A JCG kozó kereseti kérelemnek helyt kellett adni, de egyszersmind módot kellett engedni az alperesnek is arra, hogy ez a netán elveszett téritvénynek birói uton való megsemmisítését a maga utján eszközölhesse. A m. kir. Kúria (1902 febr. 5-én 7,476. sz. a.) a másodbiróság itéleténe- megváltoztatásával a kir. tszék ítéletét indokainál fogva hagyja helyben. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a értelmében mindazok a vitás kérdések tartoznak az iparhatóság hatáskörébe, amelyek a szolgálati viszony tartama alatt fönnálló kölcsönös kötelezettségek teljesitésére vonatkoznak, e szerint nemcsak a meghatározott összegben, banem az üzleti jövedelem arányában kötelezett jutalékban kikötött javadalmazás érvényesítése is első sorban az iparhatóság előtt szorgalmazandó. A bpesti kereskedelmi és váltótörvényszék mint keresk. bíróság (1901 szeptember 20-án 76,787 sz. a.) M. et. Co. cég felperesnek, R. és társa cég I. r. és R. Miklós II. r. alperes ellen 6,310 K. töke s jár. iránti kereskedelmi perében következő végzést hozott: A kir. törvényszék felperest keresetével illetékesség hiányából elutasítja stb. Indokok: Felperes mint P. Ferdinánd engedményese indította keresetét alperesek ellen az A) alatti könyvkivonatban kitüntetett jutalékok iránt. Alpereseknek az engedményezés létrejötte és érvényessége ellen felhozott kifogása figyelembe vehető nem volt, mert ezen kérdések elbírálása a per érdeméhez tartozik. Felperes nem tagadta, hogy az engedményező P. Ferdinánd az alperesi cégnél kereskedelmi alkalmazotti minőségben volt alkalmazva s követelését is kifejezetten az ezen viszonyból felmerült jutalékok cimén támasztja, azt vitatja azonban, hogy P. Ferdinánd alperesi cégnek nem fizetett alkalmazottja volt, mivel fizetés helyett csak jutalékot húzott s igy az engedményező P. Ferdinánd és az alperesi cég között szolgálati viszony fenn nem állott. Minthogy azonban az a körülmény, hogy a kereskedelmi meghatalmazott fizetése jutalékban vagyis az üzleti nyereségnek bizonyos hányadrészében állapittatik meg, a szolgálati viszonyra befolyással nincsen, a szolgálati viszonyból eredő díj iránti követelés pedig tekintet nélkül arra, hogy a fizetés meghatározott pénzösszegben vagy jutalékban van-e megállapítva, a keresk. törvény 55. §-a szerint a kereskedő és ennek segédszemélyzete közötti viszony tekintetében alkalmazandó 1884: XVII. t.-c. 176. §-a értelmében elsősorban az iparhatóság előtt érvényesítendő; ennélfogva alpereseknek a birói illetékesség ellen emelt kifogásuknak helyt adni, felperest illetékesség hiányában keresetével elutasítani kellett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 november hó 7-én 3,383. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, alperesek illetékességi kifogását elveti, az elsőbiróságot jelen per elbírálására birói hatáskörrel bírónak kimondja, s azt további szabályszerű eljárásra utasítja stb. Indokok: A bírói hatáskör kérdésének elbírálásánál irányadóul veendő kereset tartalma szerint, felperes a kereseti összeget az A) a. könyvkivonat alapján jutalék fejében igényli. Alperesek elleniratokban maguk sem állították, hogy felperes jogelődje P. Nándor az I. r. alperes cégnél rendes fizetéssel ellátott kereskedelmi alkalmazott volt; alpereseknek a viszonválaszukban tett az az előadásuk pedig, hogy a P. Nándor I-ső r. alperes cég között létrejött szerződés értelmében előbbinek havi minimum biztosítása mellett, az időnként megejtendő elszámolás szerint jutalékra volt igénye, minthogy erre az előadásra felperesnek nyilatkoznia módjában nem állott, mint elkésett figyelembe nem vehető. Minthogy pedig e szerint nem állapitható meg az, hogy felperes jogelődje I. r. alperestől rendes fizetést húzott s igy oly segédnek lenne tekintendő, kinek hátralékos jutalék iránti keresete az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a alá nem esnék és az iparhatósághoz tartoznék, és minthogy ezekből folyólag az idevonatkozó alperesi kifogás alappal nem bir, a felperes a keresk. eljárás 5. illetve 6. §. 8. pontja alapján keresetét az eljárt kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság előtt helyesen tette folyamatba: az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, az alperes kifogásának elvetésével az elsőbiróságot jelen per elbírálására birói hatáskörrel bírónak kimondani, a további szabályszerű eljárásra utasítani kellett stb. A m. kir. Kúria (1902. évi február hó 26-án V. 168. sz. a.) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését felhozott indokai alapján annyival is inkább helyben kellett hagyni, mert az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a értelmében mindazok a vitás kérdések tartoznak az iparhatóság hatáskörébe, amelyek a szolgálati viszony tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesitésére vonatkoznak és mert e szerint nemcsak a meghatározott összegben, hanem az üzleti jövedelem arányában kötelezett jutalékban kikötött javadalmazás érvényesítése is elsősorban az iparhatóság előtt szorgalmazandó. Bűnügyekben. Másodrendű vádlott, kerékpáron haladva, sértetthez ért s nehogy elgázolja, az útról kezével félrelökte, mire harmadrendű vádlott a lökéstől megtántorodva, sértett II. r. vádlott kerékpárosba ütközött, minek következtében mig kerékpárja elütötte ugy, hogy sértett az ut szélén álló kőgulára esett, másrészt a II. r. vádlott is feldőlt és a sértettre a meglöketés következtében egyszersmind ráesett. Ez eset folytán sértett három hónapi gyógytartamot igényelt sérüléseket szenvedett. E tényállás szerint semmi oly mulasztás vagy cselekmény nincs megállapítva, melylyel a sértett súlyos sérülése oki összefüggésben volna; vele szemben tehát a büntetendő cselekmény megállapítása a törvény téves megállapításán alapul. Ellenben, minthogy sértett elüttetését II. r. vádlott gondatlansága okozta: tekintettel a súlyos sérülésre, vádbeli tette büntetendő cselekmény tényálladékának felel meg. A kassai kir. törvényszék (1900. dec. 17-én 7,560. sz. a.) által P. Lajos, L. Károly vádlottak bűnösöknek mondatnak ki a 310. §-ba ütköző gondotlanságból okozott súlyos testi sértésnek az által elkövetett vétségében, hogy 1899. jul. 9-én este 7 órakor Szepsi utcáján vásár alkalmával kerékpáron és kellő elővigyázat nélkül gyorsan keresztülhaladva, az utcán vásárló K. Mózes sértettet P Lajos kerékpárjáról az utóbbit félrelökte, mire az L. Károly keréspárosba ütődvén, ez által feldöntetett, az utcán levő kőgulára esett, s az esés folytán három hónapig tartó sérülést szenvedett s azért a btkv. hivatkozott szakasza alapján személyenként 3 heti fogházra és 20 korona pénzbüntetésre Ítéltetnek. Indokok: P. Lajos és L. Károly vádlottak beismerésével K. M. sértett K. M.-né és R. A. eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásával beigazolást nyert, hogy K. Mózes 1899. jul. 9-én este 7 órakor Szepsiben, ahol aznap vásár volt, az utcán állva egy szekérről zöldséget vásárolt, amidőn a minden oldalról szekerektől és vásári néptől ellepett lejtős uton kerékpáron jöttek P. Lajos és L. Károly vádlottak. Az utcán épen keresztül haladó L. Mózeshez érve, P. Lajos K. Mózest nehogy kerékpárjával elgázolja, az útból kezével félrelökte, mire ez a lökéstől megtántorodva L. Károly kerékpárosba ütközött és ez őt gépjével az ut szélén álló kőgulára döntötte s maga is ráesett, minek folytán K. Mózes az orvosi látlelet és felülvélemény tanúsága szerint három hónapi gyógytartamot igénylő sérüléseket szenvedett. A vádlottak azt áliitják, hogy miután ők középsebességgel és folytonosan csengetve haladtak, ezzel teljesen eleget tettek annak a gondosságnak, amit egy kerékpárostól kívánni lehet s igy a K. Mózes által szenvedett testi sérelmek nem az ő gondatlanságuknak, hanem a nevezett siketségének, vagy a véletlennek tulajdonitható. A kir. törvényszék azonban ugy találta hogy a rendes kerékpáros a kerékpározás alkalmával a gondosságnak akkora mértékét tartozik kifejteni, hogy emberek élete, vagy testi épsége a kerékpár által veszélynek ki ne tétessék. Ez a gondosság tehát nincs kimerítve az által, hogy a kerékpáros csenget és középsebességgel hajt, mivel aki a kerékpárost nem látja, csengetését pedig nem hallja, a középsebességgel haladó kerékpár által a csengetés dacára is elgázoltatik. Ellenkezőleg pedig, — ha áll az (pedig áll), hogy a rendes kocsisnak is kötelessége akként hajtani, hogy jármüvét kellő időben megállíthassa, vagy azzal kitérhessen, és ha e tekintetben nem jár el a kellő gondossággal, és ha e miatt valakinek halála vagy súlyos testi sérelme következett be, a büntetőjogi felelősségtől nem szabadulhat: akkor ugyanazt a kerékpárostól még inkább meglehet követelni; mert miután a kerékpárosnak a hajtó erőt és az irányt maga a kerékpáros közvetlenül adja és a kerékpár a legkönnyebb gépek közé tartozik: a kerékpáros a mozgás megszüntetése vagy irányának megváltoztatása iránti akaratát sokkal könnyebben és gyorsabban érvényesítheti, mint az oktalan állatot hajtó kocsis, kinek a kerékpárnál nehezebb jármüvet vonó állatok megállítására vagy a kitérés foganatosítására csak viszonylag igen tökéletlen eszközök állanak rendelkezésére. Ehhez képest a rendes kerékpáros gondosságának teljességéhez feltétlenül megkívántatik, hogy az akként hajtson, miszerint a gépnek megállítása vagy az azzal való kitérés mindig hatalmában maradjon. A jelen esetben a vádlottak R. Adolf tanú szerint is középsebességgel haladtak, ez a meghatározás azonban annyira tökéletlen és egyéni, hogy ebből a sebesség mértékére csak távolról lehet következtetni, az ilyen következtetés pedig birói határozat alapjául el nem fogadható. De a vádlottak beismerésével megállapított tény, hogy azok a kérdéses időben Szepsi város főutcáján, ahol akkor vásár tartatott, tehát forgalmas helyen, ahol a kitérés meg van nehezítve, olyan sebességgel hajtották kerékpárjaikat, hogy midőn az öreg K. Mózes, aki közeledésüket nem vette észre, csengetésüket pedig nem hallotta, az utcán előttük keresztül haladt, már akkor a vádlottaknak sem gépjüket megállítani, sem azzal kitérni nem állott hatalmukban. Minthogy pedig az ilyen módon való hajtás a fentebb előadottak szerint gondatlanságot képez; és minthogy a K. Mózes által szenvedett súlyos testi sérelmek mind a két vádlott gondatlansága folytán idéztettek elő, mivel,