A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - Kártalanitás a bünjelként lefoglalt dologért

144 A JOG érdemi itélet határozott intézkedést a tulajdonjog kérdésében nem tartalmaz és ez csak az indokolásban van eldöntve ? A fejtegetett kérdés minden tekintetben érdekes Nagyon szeretném, ha a megoldásra nézve más kartárs urak véleményét is hallanám. Onisor Viktor dr., besztercei ügyvéd. Vegyesek. A K ozm a-Sándor-emlékbizottság hosszabb szünetelés után f. évi április 26-án H a m m e r s b e r g Jenő koronaügyész elnöklete alatt újból ülést tartott. Ebben a szűkebb végrehajtó bizottság jelentést tett ugy a gyűjtött pénz összegéről, mint a szobormű mai állásáról. Gyűjtés utján befolyt 24,000 koronán felüli összeg, rrely gyümölcsözőleg kezeltetik. Ezen összegből 12,000 korona magára a szoborműre lesz fordítva, melynek tervezését, kivitelét, ércbeöntését és felállítását ezen öszegért Kallós ismert szobrász magára vállalta, aki e célból 3,000 korona előleget már fel is vett és magát a szobor elkészítésére és felállítására még a mult év nyarán szerződésileg kötelezte, — azonban ebbeli kötelezettségének a mai napig sem telteleget. A bizottság elhatározza, hogy Kallósnál a szobor teljes kidolgozását, ércbeöntését és felállítását legkésőbb f. évi augusztus havára erélyesen sürgetni fogja, ugy hogy a leleplezési ünnepély még az ez évi halottak napján végbemehessea? A fönmaradó összeg ellenben egy K oz m a-alapitványt képez, melynek kamatjövedelme évenkint egy a mindenkori korona ügyész által megállapítandó jótékony célra lesz fordítandó. Az adakozók nevei egy külön füzetben lesznek közzétéve, melyben egyúttal a teljes elszámolás is benn lesz foglalva. A Katona Béla koronaügyészhelyettes által vezetett számadások megvizsgálására egy Székely Ferenc főügyész, K e n e d i Géza és Révai Lajos urakból álló számvizsgáló bizottság kiküldetik. Dicsérőleg kell még kiemelnünk, hogy az összes eddigi kiadások még 100 koronát sem tesznek ki. Utánzásra méltópélda gyanánt ajánljuk a többi szoborbizottságoknak széles e hazában, r. L Békülési bankett. Jó gondolat volt a budapesti ügyvédi kör részéről a kamara tagjait a megejtett és szenvedélyesen lefolyt választások harmonikus utójátékául egy barátságos vacsorára meghívni, mely f. é. május hó 1-én a legkedvezőbb auspiciumok közt végbement. A kör meghívására nagy számmal jelentek meg minden táborból a kamara tagjai, élükön az elnökkelés a magistraturával, és fesztelen társalgásban fátyolt borítottak a mult eseményeire. A pohárköszöntők sorát Szohner Lajos korelnök nyitotta meg az uj kamarai elnök Szivák Imre éltetésével. Dr. Szivák Imre súlyt helyez arra, miszerint a választási campagne idején maga és pártja részéről tett kijelentések már eddig is részben teljesítve lettek, amennyiben a lefolyt igazságügyi budget-vita alkalmából sikerült neki azon kartársakat, akik egyúttal orsz. képviselők is — összegyűjteni s velők az igazságügy nagykérdései s ezek közt a speciális ügyvédi érdekek terén is követendő eljárásra nézve megállapodni. A képviselőházi vitában aztán az ügyvédi kart érintő kérdések oly erőteljesen lettek szőnyegre hozve s oly intensive és összhangzatosan. mint soha eddig; az erkölcsi sikert az mutatja, hogy az ellenáramlat ezzel leszerelve — teljesen elnémult. Sajnos, konstatálni kell, hogy maga az igazságügyminister ur, aki különben tárcája egyéb feladatait előítélet nélkül és elfogulatlansággal kezeli -az ügyvédi érdekek tekintetében még nem mutatta azt az emelkedett objketivitást, a milyet nagy és nehéz szociális problémák megnyugtató megoldása szupponál. De hát a mi törekvéseink eszközei első sorban erkölcsei: meggyőzni mindenkit hogy mi, mint a jog védői s az igazság keresői az egyenlőséget akaijuk, követeljük, a mostoha és egyenlőtlen eljárás ellen reagálunk s az a meggyőződésünk, hogy ha ami érdekeink az elfogulatlan egyenlőség szellemében kezeltetnek: célunkat érjük, ha lassúbb tempóban is, de az erkölcsi sérelmek orvoslása maga után vonja anyagi érdekeink javulását is. E nagy evolúció menete nem lehet gyors, metr évtizedekre menő bajok orvoslásáról van szó — azért kéri a türelmet és bizalmat, amelyet tettekkel és érdekeink csüggedetlen védelmével kíván kiérdemelni. Minden kornak megvan a maga feladata, de a mult korszak az volt, amelyben az ügyvédség folyton azt mutatta, hogy kérni tud: az uj korszak feladata megmutatni, hogy nemcsak kérni tudunk. Mi kultuszát üzhetnök az ügyvéderényeknek is, pedig tán nincsenek is ilyenek vagy e hazában nincs szükség külön ilyenekre. Az aki mint jó hazafi, sokat tanult, s dolgozott hogy nemzete színvonalát emelje, aki a humanizmus szolgálatában áldozatokat hoz küzdő kartársai gyámolitására, aki hű fia egyházának, mert dii is olyan, mint a kari élet. autonomikus alapokon álló nagy intézménye a szabadsági jogoknak: méltán lehet előképünk s ez N a g y Dezső dr. aki loyaliier levonva az alkotmányos küzdelem konzekvenciáit, a magistráturán kívül is a kar mandatáriusa-képpen vesz részt a munkából, lelkében oltárt emel a harmóniának a közös munkával. A kamara életében minden jelentősebb erkölcsi mozzanathoz van valami fűződve, az ő nagyerejü s eredményű munkásságából. Ily férfiakra van szükségünk s akik bizalmukkal körüle sorakoztak, kérem kövessék példáját s legyünk eggyek mindannyian a cselekvésben. Frenetikus taps mellett felszólal erre Nagy Dezső, aki megígéri, hogy nem szándékozik duzzadva félre állani, hanem ezentúl is mint eddig, — tehetségeit minden adott módon és alkalommal a kar érdekében érvényesíteni fogja. Poharát a magisztráturára üríti. Felszólaltak még a kamara titkára Pap József, Baracs Marcel és többen, mire Szivák egy sikerült anekdotával asztalt bontott. Banda Marci cigányprímást szóhoz juttatta. A kibékülést ezek után befejezett tény gyanánt regisztrálhatjuk. Szivák adomája. A május 1-én tartott békülési bankett alkalmával Szivák a következő jóízű anekdotát mondotta el: A szolgabíró elé kerül a paraszt, valamely apróbb kihágás miatt. A szolgabíró szentenciája 200 frt. birságra és 20 napi elzárásra szól, — sőt a delikvens azonnali letartóztatását elrendeli. A paraszt - mit tehetett egyebet— apellál, ami persze ki nem zárja, hogy nyomban dutyiba viszik. Egy óra múlva újból maga elé citálja a nagyhatalmú szolgabíró és annak megjegyzése mellett, hogy az enyhítő körülményeket nem eléggé mérlegelte, büntetését 15 napi elzárásra és 150 frt birságra leszállítja. A paraszt újból apellál és újból a kóterbe kerül. Ujabb egy óra múlva ismét elővezettetik és kihirdettetik előtte, hogy érett megfontolás után a kihágás minősítésében oly jogi momentum lépett előtérbe, mely indokolttá teszi a büntetésnek 100 frtra és 10 napi elzárásra való leszállítását. A paraszt, a büntetésnek még nagyobb mérvű leszállításának reményében újból apellál, de mármost a szolgabíró jól képen teremti és dühösen odakiált neki: >Marha, hát nem tudod-e. hogy most néked a harmadbirósági ítéletet kihirdettem, melyellen nincs a p p e 11 á t a ?» . . . Se non e vero, e ben trovato! Kiiksz-kraksz. Valahányszor kezünkbe kerül a katonai hatóságok bármily ügydarabja, — mindannyiszor kellemesen érint azok tiszta, gondos, majdnem kalligrafikus irása s kiadmányozása és — ami majdnem hihetetlennek látszik — az eljáró katonatiszt aláírásának olvashatósága. Mi természetesebb, minthogy ezzel párhuzamba kénytelenülünk állítani a magyar bíróságok ügydarabjainak kiadmányozását. Ezen összehasonlítás azonban, fájdalom, semmikép sem válik az utóbbiak előnyére. Ritkábban van ugyan alkalmunk a vidéki bíróságok kiadmányait megszemlélhetni, — megjegyzéseink javarésze ez okból csakis a fővárosi bíróságokra szoritkozhatik, — de nincs okunk feltételezni, hogy a vidéki viszonyok e részben j o bb a k volnának a fővárosiaknál. A nagyobbára autografált és kövön lehúzott példányok lenyomatai a legtöbb esetben annyira elmosódotiak és — mert a nyomdafesték rajtuk nem fogott — egész sorok, sőt oldalak anynyire olvashatlanok, hogy csak ritkán akad oly divináló tehetséggel megáldott írástudó, aki kiokosodni tud az ily ködfátyolszerü itélet- vagy végzésből. A gépírónők által legépelt kiadmányok viszont hemzsegnek a hibáktól, javításoktól és itt is gyakran oly halvány a lenyomat, hogy teljes lehetetlen annak kibetűzése. A gépiró hölgyek alkalmazásánál, ugy látszik, kevésbbé a képesítés, mint inkább a protekció a döntő. Egyszerűen talányszerüek azonban a birói kiadmányok aláírásai. Bátran lehetne — a képes lapok példájára,— itt is jutalomdijakat kitűzni ezek helyes megfejtésére. Egy betű vagy kriksz-kraksz az egész — ebből igazodjék ki aztán a jogkereső léi. akinek nagyonis érdekében áll az aláiró biró nevét ismerni. Idéző végzésnél ez pláne kettős fontosságú, mert gyakran csakis ez adja meg a szükséges utbaigazitást még az ügyvédnek is. Ebben a sportban kiváltkép fiatal bíráink bravúroskodnak. És ez annál csodálatosabb, mert ugyanezen bírónak aláírása jegyzői korában még teljesen olvasható volt és csak előléptetése után változott át ily meglepően, — reformatio n pejus! Volt idő, midőn hasonló aláírási mód katonáéknál is divott. Elég volt azonban a hadügyminiszter kemény rendelete arra, hogy ezen abuzus egyszermindenkorra letűnjék. Ily kemény rendeletre a birói karnál nincs szükség. Elég volna egy diskrét figyelmeztetés a törvényszéki elnökök részérői. Erre azonban van szükség, annál is inkább, mert a bírónak nem szabad a nyilvánosság előtt pongyolában szerepelnie és még az aláírásnál is bizonyos dekórumot kell megóvnia. Ezt különben már a jó ízlés is megköveteli. Teljesen szükségtelen tehát a névvel való bújósdi-játék.