A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - Kártalanitás a bünjelként lefoglalt dologért

A JOG A Magyar Jogászegylet m. hó 26-odiki teljes üicsén Székely Ferenc dr. budapesti kir. főügyész folytatólagosan ismertette a jogi vizsgák reformjárói szóló javaslatot. Az ismertetés után Kovát s Gyula egyetemi tanár szólalt fel. Kováts abból indul ki, hogy a jogi oktatás szervezete óriási politikai fontossággal bir, s ha e téren újításokhoz fogunk, az állami érdek az első, a legmagasabb szempont. Világos tudatában voltak ennek Mária Terézia és II. József, az állami jogi oktatás első úttörői; persze ők a jogi oktatásban az osztrák érdek eszközét látták, s akkor a felekezeti intézetek képviseiték a magyar nemzeti érdeket. De ma ez egészen máskép áll. A javaslatban a legvakmerőbb experimentációt látji. Mert ha törvénynyé válik: bármely felekezet (s itt a nemzetiségekre kell gondolni) jogakadémiái nyithat, mihelyt a törvényes föltételeknek eleget tesz, s a kormány ez esetben declarative köteles a nyilvánossági jogot kimondani. A kötelező doktorátusra nem az ügyvédségnek, hanem a magyar államnak van szüksége; a magyar államtulsulyatöltétlenül elvész, ha az ügyvédi vizsga előtt nem kiván meg oly vizsgát melyet csak állami intézet előtt lehet letenni! A javaslatban tervezett államvizsga idegen intézmények rossz utánzata. A poroszok az állami egység érdekében hozták be, nehogy a különféle német egyetemek állami kvalifikációt adhassanak; a franciák ugyancsak állami szempontból kényszerültek a felekezetektől megvonni az állami minősítés jogát. Ha mi most kimondjuk, hogy csak az államvizsga minősít, se jogot kiszolgáltatjuk az akadémiáknak, beláthatatlan veszélyeknek tesszük ki a magyar állami érdeket. Mert államvizsga felekezeti intézetnél: fából vaskarika ! — A ritka szellemességü és szónoklati szempontból szinte páratian előadást a nagyszámú hallgatóság óriás tetszéssel fogadta. Sérelem. Káitalanitás a bűnjelként lefoglalt dologért. Egy konkrét esetben törvényeink megtagadják a jogsegélyt. Megtagadják azt a törvényt alkalmazó bíróságok is. A tényállás a következő: A. községi jegyző két rendbeli közokirathamisitás büntette miatt volt vádolva, elkövetve az által, hogy mint marhajárlalot kiállító közeg, a m. kir. honvédelmi kincstár tulajdonát képező csikót illetően, hamis marhaiárlatot állított ki és abban valótlanul kitüntette azt, hogy a csikót R. M.-től vette és hogy továbbá az emiitett járlattal magára irt csikót, mint tulajdonát, szintén hamis marhajárlat mellett B.-re ruházta át mint vevőre. B. mint felbujtó volt vádolva, mert A.-t a hamis marhajárlat kiállítása melletti továbbadásra szándékosan rábírta, tudva, hogy a csikó a honvédelmi kincstár tulajdona, a csikót hamis marhajárlattal A.-val egyetértőleg tőle megvette. C. vádolva volt mint segéd, azért' mert a csikó eladását előmozdította. A vizsgálat során a vizsgálóbíró terhelteket letartóztatta és a kérdéses csikót bűnjelként lefoglalta. Minthogy a csikó tartása költségbe került és a bűnjel az irodaigazgatónak őrzés végett nem volt átadható, a vizsgálóbíró az adatok alapján végzésileg kimondta, hogy a B.-től lefoglalt csikó a mvásárhelyi 9. honvédhuszárezred parancsnokságának mint tulajdonosnak kiadatni rendeltetik az eddigi tartási költségek megtérítése ellenében. A vádtanács ezen végzést helybenhagyta. A jogerőre való emelkedés után a csikó átadatott az ezredparancsnokságnak, mint állítólagos tulajdonosnak. A főtárgyalás során a törvényszék A., B. és C-t a vád alól felmentette és bebizonyult az is, hogy a kérdéses csikó B. jogos tulajdonát képezte, kitől elkoboztatott a vizsgálat alkalmával. Az ítélet azonban nem tartalmaz oly intézkedést, melyet a biróság hivatalból minden kérelem nélkül tartozik hozni, — hogy a bűnjelként lefoglalt csikó az igazolt tulajdonosnak visszaadatik. Az ítélet jogerőre emelkedése után B., mint a csikónak itéletileg elismert tulajdonosa, kérte a törvényszékel*,hogy tegyen intézkedést arra, hogy a tőle bűnjelként lefoglaltcsikó neki "jssza adassék, illetve annak értéke neki megtéríttessék. A törvényszék azon indokolással, hogy miután a vizsgálóbírónak a csikó a honvédezredparancsnokságnak való visszaadására vonatkozó végzésével, valamint a vádtanácsnak ezt helybenhagyó végzésével az ügynek a lefoglalt dolog visszaadására vonatkozó ága bűnügyi uton eldöntve van, — a kérelem teljesítését megtagadta és B.-t a polgári perutra utasítja. Felfolyamodás folytán a kolozsvári Ítélőtábla a 287/902. II. sz. végzéssel a felfolyamodást elutasította. A tábla indokai a következők: «A fenforgó esetben a kérdéses csikónak a katonai kincstár részére való kiadatását már az itélet hozatalát megelőzően a Bp. 488. tj-a 2. bek. szerint hatáskörrel bíró vizsgálóbíró, illetve a Bp. 378. §-a 3. bek szerint hatáskörrel biró vádtanács rendelte el, mihez képest eltekintve attól, hogy a vádtanács végzése a Bp. 378. §-a 1. bek. szerint végérvényesnek tekintendő, az itélet tárgyává azért sem volt tehető, mert a vádlott annak visszaadását a főtárgyalás rendén nem kérte. Minthogy a Bp. nem tartalmaz oly rendelkezést, melynek alapján a jogérvényessé vált végzéssel kiadott csikónak kinek leendő kiadása iránt intézkedést nem tartalmazó jogerős itélet meghozatala után ez irányban előterjesztett I fogva kétség nem férhetvén ahhoz, hogy ilyen kérés feletti eijárás| nak csak a büntető eljárás keretén kivül lehet helye: a felfolyamodás a Bp. 379. §-a alapján el volt utasítandó. Ez a tényállás és a jogi kérdés. Most csak az a kérdés merül fel, hogy ilyen anomáliával i szemben, mi a jogsegély ? Mi uton-módon lehetne a kérdéses | csikót kikapni, illetve kártérítést kérni ? A vizsgálóbíró és a vádtanács tévedett, mikor a tulajdon I jogi kérdést eldöntötte és a csikó visszaadását elrendelte. A törvényszék másképpen döntötte a tulajdonjogi kérdést és kimondta, hogy a csikó nem annak a tulajdonát képezte, kinek visszaadatott. Ha a törvényszéknek a figyelmét ki nem kerülte volna az itélet hozatalnál az erre vonatkozó intézkedés, le kellett vonni a con! sequentiát és kimondani, hogy a csikó most B. igazolt tulajdonos! nak visszaadandó. De a törvényszék ezt elmulasztotta (a táblai i indokolás szerint azért, mert ebben a kérdésben vádlott kérelmet nem terjesztett elő). Vájjon későbben külön kérelem folytán nem | hozhat intézkedést ? De a törvényszék, mint minden nehéz kérdés előtt, kibujt azon ürügy alatt, hogy a vizsgáló és vádtanács vég| zéseivel az ügynek a lefoglalt dolog visszaadására vonatkozó áya | bűnügyi uton el volna döntve. A törvényszéknek nincs igaza, mert a; emiitett végzésekkel egészei: más ága a kérdésnek volt eldöntve, t. i. a dolog lefoglalása, t-?.t mondták ki jogérttényesen a vizsgálóbíró és vádtanács,— habár indirekté és eme jogérvényesen eldöntött tulajdonjogi kérdésből vonták le a következtetést, mikor kimondták, hogy a csikó az ezredparancsnokságnak mint tulajdonosnak visszaadandó. Csakhogy a vizsgáló biró és a vádtanács nem bírtak hatáskörrel arra, hogy a tulajdonjogi kérdést véglegesen döntsék el. A perrendtartásban elfogadott vizsgálat csak előkészítő szaka a bünpernek és ebben az időpontban csak olyan intézkedések tehetők, melyek a bünper előkészítésére szolgálnak. Azonban olyan intézkedések, melyek valamely kérdést (mely az előkészítéshez nem tartozik), véglegesen intéznek, nem hozhatók. A biróság csak a főtárgyaláson bírálja a bünpert és hoz döntő határozatot, mert a biróság csak a főtárgyalás alapján jut azoknak az adaioknak a birtokába, melyek alapján magának tény-meggyőzödést szerezhet. A vizsgálat célja csak azoknak az adatoknak birói kiderítése és megállapítása, melyek alapján pusztán az a kérdés dönthető el, hogy van-e 1 helye a lőtárgyalás elrendelésének, vagy hogy meg kell-e szüntetni a bűnvádi eljárást. A Bp. határozottan kimondja, hogy a vizsgálat az e cél-szabta határokon tul nem terjedhet. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy sem a vizsgálóbíró, sem a vádtanács olyan intézkedéseket nem tehet, melyek az e célszabta határokon tu! terjednek. Konkrét esetünkben a vizsgálóbíró s vádianács a csikó tulajdonjogának a kérdését eldöntötték, habár erre hatáskörrel a fentiek szerint nem birtak. A táblai indokolás azért tagadja meg a jogsegélyt, mert a Bp. ilyen kérelem feletti eljárás tekintetében intézkedést nem tartalmaz, ennélfogva a kérdés eldöntése csak a bünper k'.-retén kivül foghat helyet. A kérdés ezek szerint a bünperben véglegesen van eldöntve és most már utakat kell keresni, hogy B. a bűnjelként lefoglalt és a honvédezredparancsnokságnak átadott csikóját kikapja. A Bp. uj intézményképen behozta és szabályozza a XXXI. fejezetben a kártalanítást az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében. B. le volt tartóztatva is pár napig. Ha ézért kártalanítást akarna kérni a Bp. 576. §-a értelmében, miután jogerősen felmentetett és letartóztatást oly cselekmény miatt állott ki, mely a törvény értelmében nem bűncselekmény, a kártalanítás iránti igény kiterjedne az 580 §. alapján megfelelő készpénzbeli kárpótlásra és ama tárgyak értékére, amelyeket az 1878: V. t.-c. 61. §-a alapján tőle elkoboztak (azon tárgyak, melyek a bűncselekmény elkövetésére szolgáltak — bűnjel: csikó). Ebben az esetben kikapna B. a csikóért kártalanítást. De B. a letartóztatásárt kártalanítást nem akar kérni. Szerény véleményem szerint, ha B. csak a lefoglalt csikóért kérné a kártalanítást, a Bp. 576. és 580 §-ai alapján a biróság ilyen kérelemnek nem adna helyet, mert ezen kártalanítás nem a dolog lefoglalásából származott kárért jár, hanem az ártatlanul szenvedett letartóztatás-, fogság- és büntetésért jár. Tehát eme módozat sem alkalmas a kártalanítás-szerzésre. A lefoglalt csikó átadatott a honvédelmi kicstárnak illetve a honvédezred által kijelölt századparancsnokságnak, mint tulajdo! nosnak. Ha a csikó most is in natura megvan, nem marad egyéb hátra, mint «ubi meam rem invenio, ibi eam vindico» — elv alkalmazása, t. i. a rei vindicatio az államkincstár ellen. De a konkrét esetben, habár a büniratokból nem látszik ki, hogy mi történt a csikóval, valószínűleg az elárvereztetett az ezredi arancsnokság által s így B. surrogatumképpen csak a csikónak az értékét követelheti az államkincstártól. Most cssk attól tartok, hogy vájjon az államkincstár ellen megindítandó akár vindikacionális, akár kártérítési perben, az állam nem védekezhetik avval, hogy a vizsgálóbíró és vádtanács határozata szerint a csikó az ő tulajdonát képezte, (exceptio rei judij catae) s igy ő nem tartozik azt visszaadni, illetve azért kértéritést fizetni ? Ádhat-e a biróság hely_t ennek a kifogásnak, miután az