A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 18. szám - A házasság védelme a büntetőjogban. Irta Vámbéry Rusztem, I. köt. Budapest, 1902 [könyvismeret]

vetkezik, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság az • ítélet j o g e r ő r ee m e 1 k ed é s é n e k időpontjáig! teendő az utólagos beszámítás tárgyává. Es ez természetes is, mert hiszen a bünpör csakis az ítélet jogerőre-emelkedésével van végleg eldöntve és így szükséges, hogy a bíróság ezen időpontig határozzon az előzetes fogság fölött. Csakis ily módon éri el a törvény az indokolásnak föntebb idézett részében hangoztatott azt a célt, hogy a beszámítás fölött való ítélkezésben hézag ne legyen. Ha mármost a törvény szövegét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a szöveg nem fejezi ki elég világosan a törvényhozó szándékát; mert igaz ugyan, hogy az itélet, ha intézkedett is a beszámítás iránt, bizonyos esetekben «annyiban nem intézkedik)) arról, amennyiben nem a jogerő bekövetkezéséig intézkedett, de a világosság kedveért szükséges lett volna az utólagos beszámítás terjedelmét a törvény szövegében határozottan kijelölni Az 50ő. §. 3. bekezdésének taglalásánál mindenekelőtt a gyakorlatban fölmerült téves értelmezésre kell rámutatnom. Több oldalról hallottam, de egy jogi szaklapban*) is kifejezést nyert az a nézet, hogy az ezen bekezdés 1. pontjában megjelölt esetben a törvény nem kívánja az itélet jogerősségét, hanem az elitélt által megnyugvással fogadott itélet kihirdetésétől kezdődő időt bírói intézkedés nélkül a kir. ügyész vonja le akkor is. ha a többi jogosult közül valame- ' lyik perorvoslattal élt volna. A 3. bekezdésnek az 1. bekezdéssel való szoros összefüggése folytán nem lehet kétség az iránt, hogy a 3.' bekezdés jogerős ítéletet ért és így az is kétségtelen, hogy ezek szerint a kir. ügyész előbb a jogerős ítéletben s az utólagos beszámítás iránt intézkedő végzésben kitöltöttnek vett időt vonja le a büntetésből s esak ami azonfölül fónmarad, vonja le birói határozat nélkül. A kir. ügyész szerepe tehát ott kezdődik, ahol a biróé megszűnik s a kir. ügyész önálló levonásának egyenes föltétele az, hogy jogerős itélet legyen. Akit a törvény szövege meg nem győz, annak kételyét eloszlatja az indokolás, midőn ez a 72(5. lapon azt mondja : «Fölöslegessé válik a bírói határozat, ha az előzetes letartóztatásnak, illetőleg vizsgálati fogságnak csak ama tartama tárgyában nincs ítéleti intézkedés, mely a végitélet keltétől a végrehajtásig folyik le.» Éppen azon az alapon, melyen az 1. pontról, lehetne a 2. és 3. pontról is föltételezni, hogy ez utóbbiakban sem jogerős ítéletről van szó, mert az elítélt perorvoslatának vissza- j vonása és visszautasítása esetén is fönmaradhat még a többi I jogosult perorvoslata. Ámde az 1 4. pontnak csak a főmön- ; *) Büntető Jog Tára Í2. kötet 115. lap. dattal, melynek szövegébe vannak illesztve, van értelmük, ami magában is jelzi, hogy a jogerősség tekintetben egyenlő megítélés alá tartoznak Az 1—\. pontban a törvény csupán ajogerőre-emelkedés egyes módjait jelölte meg, hogy az önálló levonásra nézve határozott utasítást adjon. Ha tehát az elitélt az alsóbiróság ítéletében megnyugodott, de más tényező perorvoslattal élt, a felső bíróság a bp. 337. §-a 2. bekezdésének e) pontja, valamint a 418. és 439. §-ok szerint a saját ítélete napjáig terjedő fogságról intézkedik ; a végrehajtásnál pedig a levonás tekintetében a bp. 505. §. I—3. bekezdése alapján a felsőbíróság jogerős ítélete lesz irányadó s az önálló levonás nem nyúlhat vissza a felsőbíróság keltjét meg-lőző időbe. Ugyanez áll akkor is, ha a felsőbíróság végzéssel határoz, mert akkor meg az utólagos beszámítás fölött hozott határozat lesz az ügyészre elsősorban mérvadó. A törvénynek ezen intézkedése által azon az elitélten, ki a megtámadható itélet ellen perorvoslattal nem élt, a legkisebb sérelem sem eshetik, mert a bp. 506. íj-ának 2. be kezdése alapján nz elitélt a büntetést a jogerő bekövetkezte előtt is megkezdheti, mely esetben a felsőbíróság az alsóbiróság utáni időt beszámítás alapjául nemis veheti, mert az előzetes fogság már megszűnt. Annyi igaz, hogy az 1 — 3. pontnál zavarólag hat azon körülmény, hogy azokban csakis az elitélt perorvoslata van említve. A jogetőre-emelkedés egyes módjainak fölsorolása nemis volt feltétlenül szükséges, mert a 494. §-ának 2. bekezdése mellett elegendő lett volna azt mondani, hogy a jogerőre emelkedés idejétől a végrehajtás megkezdéséig tartó fogság vonandó le. A ré-zletes fölsorolás azután abba a hibába esett, hogy a jogerőre-emelkedés egyik gyakori módja. t. i. a perorvoslat elutasítása, vég'eg kimaradt belőle. A 3. pontnak — mely különben a visszautasításnak is csak két esetét említi, — ezen hiánya adott alkalmat a kir. Kűria fönt említett két határozatára, mert a biróság a perorvoslat elutasítása esetében a végrehajtásig terjedő időt vette az utólagos beszámítás alapjául, míg viszont az ügyészség — a 10. számú határozatnál — az itélet utáni egész időt önállóan akarta levonni, ami mindkét részről hibás eljárás volt. A kir. Kúria a 3. pontnak ezen hiányát határozataival pótolta s az eljárást helyes útra terelte. Ezek után célszerű lesz a beszámítás és levonás folyamatát a jogerőre emelkedés egyes módozatai szerint gyakorlati példákon szemügyre venni: a) A meghozásakor azonnal kihirdetett elsőbirósági itélet ellen perorvoslattal senki sem él : minthogy a jogerősség a végrehajtás megkezdésével egy időbe esik, sem utólagos beszámításra, sem önálló levonásra szükség nincs és a kir. ügyész csakis az Ítéletben kitöltöttnek vett időt vonja le. kérdés feladat alakjában igy hangzik: Megfejtendő a háttér is, amelyből a konkrét házassági viszonyt védő jogszabályok kiemelkednek, hogy igy az az alaphelyzet is szemlélhetővé váljék, amelyre a repressziv szabályodnak vissza kell hatniok. Szerettük volna tehát csak legalább pár ecsetvonással odafestve látni, mielőtt valamely konkrét társadalomra vonatkozólag a büntető tételeket olvasnók, a házassági viszonynak rövid ismertetését ugy, amint az életben nyilvánul. De tovább menve a kérdések során, ha a büntetések foka e kettőnek egymástól való elszögelésével arányos, ami először szintén mint kérdés megoldandó, a büntetési tételek múltjának hosszmetszetéből kivilágló fej ődési irány, azaz a büntetések fokozatos enyhülése valóban . zt jelenti-e, hogy az időró'l-idó're uralomra jutó társadalmakban az azoknak világnézletéhez képest alakult házassági viszony jogi szabályozása egyre kevésbbé és keyésbbé tér el az élet jelenségeitől s igy ritkábban és enyhébben éri sérelem-, vagy azt, hogy a jelen uralkodó társadalmai kevesebb súlyt helyeznek a házassági viszonyt ért jogsérelmekre, s azért büntetik enyhébben ? További kérdések: Ha igaz az hogy, a történeti fejlődés során ugy alakult egyfelől a nemek egymáshoz való viszonya, másfelül e viszony \ jogi szabályozása, hogy köztük (természetesen egészben és általában véve) az elszögelés mindinkább csekélyebb, melyek ennek az j átalakulásnak a fázisai, hogyan nyilvánulnak e téren, éspedig ; fokonkint az emberi ismeretek fejlődésének hatásai s hol és mennyiben nyilvánulnak a büntető repressziónak visszahatásai? Ha azonban a büntetés fokozatos enyhítésének oka az, hogy ' a társadalom nem tulajdonit többé oly jelentőséget a házassági ! viszony megsértésének, hol keresendők ennek a jelenségnek okai ? j Ha végül a társadalom belátta, hogy egyfelől a házasságtörés enormis büntetése is teljesen hatástalan abból a szempontból, hogy az individuum, vagy legalább mint szexuális individuum megsemmisítése nélkül megakadályozza a jogsérelem ismétlődését, ami pedig kétségbevonhatatlanul nagyobb rossz, mint amit az | összetes házassági viszony sérelme okoz,— mik voltak azok a ható okok, amelyek a társadalmi köztudatot ide vezérelték s mely uton I jutott ide ? Végül, mi ezekből a premisszákból a prognózis ? Lehet hogy első áttekintésre ugy látszik, hogy e kérdések részben nem tartoznak a tárgynak szerzö-választotta keretben való feldolgozásához. De ez csak látszat. Mert e kérdések fölvetése és megoldása, vagy megoldásának megkísérlése nélkül nem kaphatunk szabatos választ azokra a kérdésekre sem a fentiek közül, amelyek merőben a büntetőjog eszközeire és az általuk nyújtott véd :lemre vonatkoznak. Amint az egyenletek megoldásánál az ismeretleneket sorban ki kel! küszöbölni, vagy a fizikai kísérletnél előbb minden más erőnek a hatását ismernünk kell, amelyek azon az egyen kivül szerepelnek, amelynek működését és hatását fürkészni akarjuk; éppen ugy a büntetőjogi védelemnek hatását a konkrét házassági viszonyra csak ugy deríthetjük ki szabatosan, ha a fölvetett mellékkérdéseket is megoldani törekszünk. Szerző előtt is bizonyára feltünedeztek mindezek a kérdések, mert felel is rájuk, vagy közülök a legtöbbre. Természetesen egyikre-másikra csak per tangentem, némelyikére pedig szinte csak sejteti a választ. Min ha óvakodnék attól, hogy müve ne legyen keresztül-kasul dogmatikus. Legnagyobb erejét arra fordítja, hogy a magyar büntető törvénykönyv idevágó intézkedéseit, ugy az idegen jogrendszereknek, mint a birói gyakorlat, a doktrína és az irodalom világításában izről-izre szétfejtse, jelentését, szándékát minden vonatkozásában kifürkéssze, alkalmazásának előfeltételeit megállapítva, a btk rendszerébe beillessze s az itt jelentkező visszásságokra rámutasson. Csík a feladatnak tüzetes megoldása után, mintegy függelék gyanánt, önmagát mérsékelve, szól ez intézményeknek az életben való hatásáról. De ez nem az ö hibája — mondhatjuk P e t ő f i v e 1 — ő magyarnak születék, s hazájában modernné vált ősi jelszó, hogy a jogtudomány a paragrafusokban és a dogmatikában rejlik. Ez az a praktikus tudomány, amely megtanít, miként Madách bucsu-