A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A kassai kir. itélőtábla

A JOG 127 Nagy baj azonban, hogy a vidéki táblák működéséről — egy-egy feltűnést keltő teljes ülési határozattól eltekintve, mely diametrális ellentétbe helyezkedik más táblának előzőleg hozott hasontárgyu plenáris határozatával — abszolúte semmit sem tudunk; hogy azok tekintetében a szaksajtó semmiféle ellenőrző működést ki nem fejthet. Akár csak valamely exotikus felsőbbfoku birói fórum forogna szóban — oly kevés a rendelkezésünkre álló anyag e táblák tevékenységének és beléletének felismerésére. Most először nyilt alkalmunk e misztikus fátyolt fellebbentem. Régi vágyunkat . a vidéki táblák tevékenységét és beléletét autopsiából megismerni, — ezúttal egy kedvező alkalomból a kassai kir. Ítélőtáblánál kielégíthetjük. Remélhetőleg lesz alkalmunk a többi táblák működésének képét is ily módon kiegészíteni. * * A kassai kir. ítélőtábla némi joggal nevezhető elsőnek, mert itt O b e rs c h a 11 volt az elnök, akinek örökébe B e r c z e 11 y Jenő lépett. Jogunkban állott tehát e táblát a legnagyobb méretekkel mérni és örömmel konstatálhatjuk, hogy a tábla működése ezen méreteknek teljesen megfelel. Nemcsak a Be rezei 1 y ur által a legnagyobb szivélyességgel rendelkezésünkre bocsátott adatok, de az ügyvédi kar és a nagyközönség egybehangzó — általunk kipuhatolt véleménye is a tábla mai vezetését mintaszerűnek, az elnököt nehéz feladata magaslatán állónak nyilvánítják. Ezen communis opinio pedig annál többet nyom a latban, mert a kassai|tábla elnöke nem csupán admi nisztrativ teendőket végez, hanem ugy polgári, mint büntető és fegyelmi tanácsokban elnököl, revideál; ezenfelül pedig az alája rendelt törvényszékek és járásbíróságok felett a főfelügyeletet gyakorolja és a perszonáliákat elintézi. Hogy ez nem csekély munkával jár, azt mutatja az elnöki beadványok nagy száma, — szóval az elnök sok és változatos teendőket végez, melyek őt télen-nyáron reggeli 7.V órától olykor esti 8 óráig hivatalához kötik. Csak természetes, hogy az ily ernyedetlen tevékenység mellett a legcsekélyebb részletkérdés, a legkisebb disszonancia sem kerülheti el az elnök éber figyelmét. Mint adminisztrátor erélyes, szigorú, de pártatlan és elfogulatlan; az alája rendelt birói kar ez okból a legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetik iránta. Fájdalom az elnök hatásköre a judikatúrára ki nem terjedhet!. . . A tábla ideiglenesen a rózsa-uteza egyik bérházában van elhelyezve. Szó van ugyan egy alkalmas nagyszabású igazságügyi palota építéséről, — de jól tudjuk, hogy meddig tart az, amig a szó tetté válik. Pedig ez épületben a ma lehető legrosszabbul elhelyezett törvényszék és ügyészségnek is kellene alkalmas helyet szorítani. A bérházban földszint van a tábla büntető tanácsterme, a második emeleten a polgárié. Az utca a legrövidebb összeköttetés a vasút és város felé, — örökös kocsizörgés háborgatja ennek folytán a tanácskozás csendes folyamát. Ellenben dicsérettel kell kiemelnünk, hogy minden táblai bírónak saját külön dolgozószobája van. Megvalósitottnak látjuk tehát itten: a kúriai és budapesti táblai birák érdekében ismételve hangozozlatott ama kivánatunkat, hogy a bíró ne legyen kénytelen saját szerény lakbéréből külön dolgozó helyiséget és fogadótermet fizetni és fenntartani. * * * Áttérünk most már a rendelkezésünkre bocsátott adatok részletes ismertetésére. A tábla ügyforgalma és tevékenysége az 1901. évre.* A személyzet létszáma 47 (48) és pedig: 1 elnök, 2 tanács18 elnök, ítélőtáblai bíró, 1 eln. titkár, 4 tanácsjegyzői szolgálatra berendelt albiró (3j, 1 jegyző, 1 aljegyző (3); 1 segédhiv. igazgató, 4 irodatiszt (3), 4 írnok (6), 2 dijnok, 1 ajtónálló, 1 kapus, 1 szolga. Érkezett: 10,980 beadvány; ebből polgári 3,831, úrbéri 51, váltó-, keresk- és csőd 485, büntető 1,008, fegyelmi 17, elnöki 4,433. Az év végén pedig folyamatban maradt: fegyelmi 6, felebbvitt rendes per 247, sommás és zsellérper 2í, büntető 198, összesen 475. Látjuk tehát, hogy a polgári ügyek együttvéve az összes ügyforgalom 40%-át, a büntetőügyek 910%-át, az elnöki ügyek pedig 54-12%-át teszik. De fényes tanúságot tesz ezen kimutatás a birák szorgalmáról és az ügyek gyors elintézéséről is, — és ami ennél n ég több, a kassai ügyvédi körök, mint e részben legilletékesebb fórum egyhangú véleménye szerint, ezen gyors elintézés nem történik az alaposság rovására. Igaz, hogy a választási ügyekbeni kúriai bíráskodásról szóló törvény alaposan volt képes megrontani a tábla elnökének még oly ambiciózus kalkulusait, mert ez a hátralékok özönét újból fogja becsempészni a tábla elintézéseinek eddig oly kedvező mérlegébe. Eddig csak két táblai biró: Juhász Andor és Sponer Gyula van a Kúria megkeresése folytán ily vizsgálattal megbízva; de ez is elég, hogy nagy rést üssön az ügyek elintézésének eddigi gyorsaságába. Mert a vizsgálatra kiküldött birák mindenike közel • Az előző 1900. évi adatok zárj el alatt vannak felsorolva. 1,000 tanút kénytelen kihallgatni, ami hónapokon át való távollétüket és az ezzel karöltve járó elvonásukat a rendes teendőktől vonja maga után. És ki tudja, nem pottyan-e ujabb hasonló természetű istenáldás a tábla ölébe ? A tábla a 1 a p o s judikaturájáról gondoskodik az elnökön kivül még a két tanácselnök: Fekete Ödön és Péchy Aurél. Mindkettő még budapesti birói működéséről a jogászvilág tágabb körei előtt ismeretes és jó emlékezetben álló. Fek ete közelismert jogi szakíró és a J o g-ban megjelent cikkei révén olvasóink előtt is előnyösen ismeretes. A törzskarukat képező birák sorában is látunk nem egy régi ösmeröst és jeles munkaerőt, igy Bök Jánost, a budapesti ügyészség volt vezetőjét, Simon Gézát stb. A rendelkezésünkre álló részletes ügyforgalmi kimutatásból kiemeljük még az összesített főbb adatokon kivül az egyes birák előadói és szavazóbirói működésére vonatkozó főbb adatokat is, hogy ezek alapján képet nyerjünk arról, hogy mennyi munkával kénytelen egy vidéki táblai biró megküzdeni. (Folytatjuk.) Dr. Révai Lajos. A Magyar Jogászegyletben f. hó 12-én Scháchter Miksa dr. egyetemi magántanár, az igazságügyi orvosi tanács jegyzője tartott nagyszámú előkelő hallgatóközönségnek szabad előadást az orvos beavatkozási jogáról. Scháchter dr. azzal vezette be előadását, hogy nemrégiben egy fiatal jogtudós azzal a kérelemmel fordult hozzá, hogy egy nagyobbszabásu tanulmánya felett, amelyben azt javasolja, hogy a halálra ítéltek adassanak át orvosi kísérletezésre az orvosoknak — kritikát mondjon. Ebből az ötletből kifolyólag kezdte aztán vizsgálni, a különböző államok szokásait egybevetve, az orvos beavatkozási jogát. Majd áttért a dolog jogi oldalának magyarázatára, felsorolva a nevesebb büntető jogászoknak e kérdésben tett nyilatkozatait. Előadását a hallgató közönség, melynek soraiban több orvos-egyetemi professzor is volt, nagy tetszéssel fogadta. Sérelem. Legyen mindennek határa! Mint ügyvéd egy évtized óta küzdök az ügyvédi dijak méltányos megállapításáért, állandóan megfölebbezve és megfolyamodva minden Ítéletet vagy végzést, amelyben ügyvédi dijaim nincsenek kellően megállapítva. Az általam előkészített brassói kamarai díjszabás — melyet 1896 óta számos ügyvédi kamara átvett, — tanújele annak, hogy értéke szerint meg tudom becsülni, méltányolni az ügyvédi munkát. De ott, ahol látom, hogy ügyvédkartársaimnak a célja csak a költségokozás, ahol a fél méltatlanul tulmagas költséggel terheltetik, ott az ügyvédi kar becsülete és tekintélye érdekében tartom szükségesnek azt, hogy legyen erkölcsi bátorságunk arra, hogy a fél védelmében saját kartársunkkal szemben is megtegyünk mindent: a méltatlanul, kegyetlenül okezott költségek csökkentésére. Ez vezet engem arra, hogy az alábbi esetet nyilvánosan is tárgyalom. Berligea B. Bukura simoni lakos elmarasztaltatott, hogy Florescu Mária és Mosoiu Anna simoni lakosoknak egyenkint 1—1 kor. tanudijat fizessen. Nem fizetvén, M. M. dr. brassói ügyvéd V. 390/1—91. sz. a. és V. £92/1—901. sz. a. két külön végrehajtási kérést adott be a zernesü kir. járásbírósághoz és az első végrehajtás 1901 nov. 14-én elrendeltetvén, azt nov. 28-án, a második nov. 18-án elrendeltetvén, azt nov. 30-án foganatosította. Az ügyvéd eljárását jellemezni ezúttal nem akarom és ezt is csak mellesleg jegyzem meg, hogy az 1 kor. iránti végrehajtási kérésekért 44 kor. 65 fillér, illetve 54 kor. 45 fillér költséget számított föl: csak azt kérdem a jogászközönségtől, hogy helyesen járt-e el az a biró, aki ez ügyben a végrehajtási kérésekért 16 kor. 45 f. — és illetve 15 kor. 45. f.-t, a végrehajtás foganatosításáért 53 k. 30 f.-t és 53 K. 30 f.-t állapított meg, amely utóbbi összegekből 30—30 korona az ügyvédi közbejöveteli dij. A két 1—1 kor. iránti végrehajtás költsége tehát eddig már 138. k o r. 50 f i 1 1 é r. Nem lett volna-e a bírónak eszköz a kezében: a költségek minimális megállapításával arra, hogy ezt megakadályozza ? S vájjon a végrehajtó is, — ha nov. 28-án már tudomása volt a második kiküldetésről, nem lett volna-e köteles együttesen foganatosítani a két végrehajtást ? A kartárs urak pedig, — mert sajnos, ez a eset nem áll egyedül, — kik ilyeneket tesznek: gondolják meg, hogy mennyire ártanak ez eljárással, — a kar és a saját tekintélyüknek, — menynyire elkeserítik a népet az ügyvédi kar ellen; és gondolják meg különösen azt, hogy ilyen eljárással adják azt a fegyvert a kezébe az igazságügyi kormánynak, amelylyel az ügyvédi kar érdekeit lépten-nyomon uj törvényhozási intézkedésekkel háttérbe szoríthatja s hogy ilyen eljárással rontják a kar erejét, befolyását a bíróságok előít is. Vájjon felér e ezzel a nagy erkölcsi kárral az az 50—100 kor. erőszakosan kicsikart, de meg nem éidemelt költség ? Azt hiszem, nem. Zakariás János dr., brassói ügyvéd.