A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A kassai kir. itélőtábla

128 A JOG Irodalom. A jogi szakoktatás és államvizsgálati rendszer reformja. Irta Bartha Béla dr., debreceni akad. jogtanár. Debrecen 1902. Szerző sajátja. Ára 1 K. E füzet közrebocsátására a közoktatási miniszter e tárgyat illetőleg nyilvánosságra hozott legújabb törvényjavaslat-tervezete szolgált inditó okul. Első része a mostani reformtörekvések történelmi hátterét világítja meg röviden. A második részben jogi szakoktatásunk létező bajait tárja fel, — éspedig ilyenek gyanánt a következőket jelöli meg: a kötelező doktorátust, az egyetemeknek főiege miatt való túlzsúfoltságát, az ifjúság nagyobb részének a tanszabadsággal űzött visszaélését, s a vizsgálatoknak, szigorlatoknak igy előálló megdöbbentő eredményét, — ami a legsajnálato sabb társadalmi erő-, idő- és vagyonpazarlás. A harmadik részben ismerteti s bírálja a miniszter reformterveit, s azokat túlnyomó részükben helyesli. Ugyanis elfogadja azt, hogy a jogi képzés alap-anyagává a magánjogot kell tenni; továbbá az egységes képesítést adó államvizsgálatok rendszerét, a vizsgálatoknak állam- és jogtudományiakra különitését, a vizsgálatok olynemü decentrálizációját, hogy államvizsgáztatási joggal a megielelő szervezetet s magas tudom, szinvonalt igazoló akadémiák is felruháztassanak —• az állam teljes biztosítékot nyújtó ingerenciája mellett, s kimutatja a szerző, hogy ily módon sem a felekezeti szellem tultengésétől, sem a tudományos színvonal leszállásától nem kell tartani. Nagyban s egészben elfogadja a vizsgáló bizottságok szervezetére, a vizsgálatra bocsátás előfeltételeire, a képesítő hatályra a két alapvizsgálat rendszerére, a doktorátusoknak, mint tudósvizsgálatoknak újjászervezésére vonatkozó részleteket is. Ellenben eltérőleg a miniszteri munkálattól, az államtudományi államvizsgálatot, mint alapvetőbb jellegűt, előbb leteendőnek tartja a szerző, s ennél nem kötné feltételül a végbizonyítványt; sőt az ifjúság jól felfogott érdekében a hatodik félév végére helyezné, azt az elvet vallván, hogy minden év végén legyen vizsgálat, és mindenkor az illető év tárgyaiból. Magától érthető, hogy az államvizsgálatoknak csak együtt volna képesítő hatályuk. Továbbá szabatositásokat ajánl a jogakadémiák megfelelő voltának kimutatásánál; melegen pártolja a kötelező kollókviumokat s gyakorlatokat, de az utóbbiak számát szaporítani kívánja; az államvizsgálati bizottságok elnökségénél a tanári elem iránt több bizalmat s társadalmi súlyának emelését követeli. Az alapvizsgálatok körében a súlypontot a magyar alkotmány- s jogtörténetre, mint a jogtudományi előképzés nemzeti elemére kívánja fektetni; az egyházjogot, mint az állami jogrend szempontjából ma már inkább csak történelmi jelentőségűt, a jogtörténeti tárgyak közé iktatni. A második alapvizsgálatnál, a nemzetközi jognak, mint önál! 5 vizsgálati tárgynak, ez idő szerinti mellőzésévei a t sadalmi gazdaságtan alaptanait s irodalomtörténetét venn fel, mert e tudomány kétségtelenül alapvető jellegű, hiszen a tárgyilagos jog tulnyomólag a gazdasági életviszonyok szabályozója s a tételes jogokat a társadalmi gazdasági alapismeretek nélkül, a magok egészében felfogni s magasabb szempontból méltányolni nemis lehet. Természetes, hogy rendszerének alaposabb tanulmányozása az államtudományi államvizsgálat tárgykörébe tartozik. Kodifikált büntetőjog és a külön törvények. Irta B a u mgarten Izidor dr. Bpest, 1902. Grill Károly. Ára 1 K. Szerző futólagos exkurziót tesz a büntetőjog és büntető perrendtartás terén annak beigazolására, hogy a büntetőjog kodifikációja nemhogy befejezné, hanem egyenesen élénkíti a törvényhozások szaporaságát büntetendő tényálladékok felállításában. A túltengés különösen a büntetendő cselekmények legkönnyebb fajainál mutatkozik. «A műveltség haladásával egyre kényesebbek lesznek az emberek, talán túlozzák is a veszélyt és rémeket látnak. A társadalom fél és felfegyverkezik.» Nálunk is egyes minisztériumok bőven éltek a törvényhozás által reájuk ruházott azzal a joggal, hogy bizonyos cselekményeket kihágásoknak minősítenek; ha továbbá azokra a tömérdek kihágásokra gondolunk, melyek törvényhatósági és városi szabályrendeletekben foglaltatnak, nemcsak körültekintőnek és óvatosnak, hanem szerencsésnek is kell mondanunk azt az embert, akit Magyarországon soha meg nem büntettek. E túltermelés mellett felületesség, és pongyolaság a büntetendő tényálladékok meghatározásában, önkény és aránytalanság büntételek felállításában, — mindannyi foltot ejtettek egyes egiszlativ alkotásokon, és a judikatura ingadozásai és tévelygései azok alkalmazásánál nagyobbrészt a törvényhozási technika hiányaira vezethetők vissza. Az elhamarkodás a törvények szerkesztésében megbosszulja magát azok alkalmazásánál. Ezen tételeit a tudós szerző számos példával illusztrálja. Mintát talál a mezei rendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c, a vadászati kihágásról'szóló 1883. évi XX. t.-c. és a munkaadó és mezőgazdasági munkások közti jogviszonyról szóló 1898. évi II. t.-c. többrendü szakaszában. De méginkább mint az anyagi jog terén eltérnek egymástól az eljárás alakulatai; mindegyik külön törvény az egyik vagy másik irányban önállóan intézkedik. Leginkább eltérnek egymástól a hatáskör, a felebbviteli forumok és a jogorvoslati rendszer tekintetében a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásokról szóló törvények. Ilyenek az erdőtörvény (1879: XXX. t) W1U1 ílfí'YÍllVTíIWO a mesterséges borok tilalmazásáról szóló 1893: XXIII., a védjegyek oltalmáról szóló 1890: II., illetőleg XLI. és a találmányi szabadalmakról szóló 1895: XXXVII. t.-c. Mindezekben az eljárás a Bp.-lől eltérőleg van szabályozva. Alkalmazandók-e az eddigi rendelkezések, mint kivételes természetűek, vagy azokat is felöleli-e az általános abrogatorius clausula ? Legnehezebb a biró helyzete oly különös büntető törvény alkalmazásánál, melynek fönállása a Bp. megalkotásánál és életbeléptetésénél a törvényhozó figyelmét kikerülte. Evidensnek találja és behatóan igazolja a ^ szerző, hogy a Bp. előkészítésénél közreműködött összes tényezők megfeledkeztek az 1895: XXXVII. t.-c.-ről. A törvényhozás legsürgősebb teendője lesz egy uj szabadalmi törvény alkotása, hogy ez a lex speciális erejével hatályon kivül helyezze a lex generális általános szabályait. Az érdekes tanulmány a Jogállam külön lenyomata. L. A Magyar Jogászegylet értekezéseiből megjelent ujabban A törvénytelen gyermek jogállásáról. Dr S i p ő c z László előadása, dr. Márkus Dezső, dr V á r a d y Zsigmond és S z a k o 1czay Árpád felszólalásával. Megjelent: Jogállam IV. füzet. 1902 április. Dus tartalmából kiemeljük Weinmann Fülöp dr. kir. közjegyző, Fodor Ármin dr. Ítélőtáblai biró és Baumgarten Izidor dr. koronaügyészhelyettes dolgozatait. Előfizetési felhívást hirdetnek Zádor Mór kir. pénzügyi titkár és Runyai József kir. adóhivatali ellenőr a kir. adóhivatalok, fővámhivatalok, dohányárui aktárak, sóhivatalok, fogyasztási főadóhivatali és fogyasztási adóhivatali pénztárak rovancsolását, valamint belső ügykezelését tartalmazó kézikönyvükre. Egy-egy példány ára 3 korona. A megrendelések Zádor Mór, győri pénzügyi titkár cimére küldendők. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara Horánszky Nándor dr. kereskedelemügyi miniszter úrhoz kineveztetése alkalmából a következő feliratot intézte: 597/902. sz. Nágyméltóságu Miniszter Ur. Kegyelmes Urunk. Kereskedelemügyi m. kir. miniszterré történt kineveztetése alkalmából őszinte örömmel és mély tisztelettel üdvözli Nagyméltóságodat a bpesti ügyvédi kamara. Excellenciád több mint négy évtizeden át volt a magyar ügyvédi karnak, 15 éven át pedig a mi kamaránknak tagja az 1884/1887. években pedig rendes választmányi tagja S habár az utóbbi időkben nagyszabású és sok irányú parlamenti tevékenysége kötötte le legnagyobbrészt Nagyméltóságod működését, mégis életének javarészét mint ügyvéd töltötte el. Nagyméltóságodnak az ügyvédi pályán szerzett kiváló érdemeit és sikereit nem akarjuk ezúttal méltatni, azok az ország összes jogászai, sőt a nagy közönség előtt is teljesen ismeretesek, csupán azon reményünknek óhajtunk kifejezést adni, hogy Nagyméltóságod mostani uj és fényes állásában nem fog megfeledkezni azon karnak érdekeiről, amelynek sorsa Nagyméltóságod működésével majdnem egy íél századon át volt összeforrva. Mi azt tartjuk, hogy az igazi ügyvéd, ha más működési térre is lép, nem szűnhet meg ügyvédnek lenni, hogy az élet semmi viszonyai' között sem tagadhatja meg azon eszmékkel a szolidaritást, amelyek az ügyvédi kart minden művelt országban nagygyá és tiszteltté teszik; s épp azért kartársai bizalommal arra kérjük Excellenciádat, mint a kormánynak és a parlamentnek kiváló tagját, hogy karunk érdekeit mostani állásában is istápolni és az által a magyar igazságszolgáltatás ügyét előmozdítani méltóztassék. A törvényhozás a legközelebbi jövőben oly törvényekkel fog foglalkozni, amelyek az ügyvédség szervezetét, anyagi és erkölcsi létjogát első sorban érintik. Ezen nagy nemzeti feladat megoldásában mindenkinek ki kell venni a maga részét, elsősorban pedig oly férfiaknak, akik velünk együtt át- és átérzik azon elvitázhatlan igazságot, hogy független és életerős ügyvédi kar nélkül nincs tökéletes igazságszolgáltatás és nem képzelhető jogállam. Fogadja Nagyméltóságú Miniszter ur kiváló tiszteletünk kifejezését. Budapesten, 1902 április 4. A budapesti ügyvédi kamara. A nagyváradi kath. jogakadémia tanári kara, a közoktatásügyi miniszterhez fölterjesztett véleményében, nagyobbrészt helyesli a jogi oktatás reformjának a tervezetét. Az 1874. évi reform tarthatatlan állapotot teremtett azzal, hogy a doktorátus letétele végett az egész ország fiatalságát a fővárosba csődítette. Még károsabb a főiskolai oktatásnak a budapesti egyetemen való szertelen centralizációja. Ennek az eredménye az, hogy a joghallgató elnevezés most valóságos lucus a non lucendo. A vidéki akadémiák elhanyagolása még kultúrpolitikai hiba is volt. A helyzetnek nincs más orvossága, mint a jogi oktatásnak és vizsgázásnak a minisztertől tervbevett decentralizálása, az erre alkalmas jogakadémiák belevonásával. A fölterjesztés sürgeti a kötelező kollokviumok általánosítását és indítványozza, hogy a hatodik szemeszter után is legyen egy kötelező vizsgálat, mint az egységes állam vizsgálat egy része. Ezenkívül még számos okadatolt megjegyzés tanúskodik a fölterjesztés alapos voltáról