A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A kassai kir. itélőtábla

126 désének esetében a vélelem annak javára szól, akinek irányában a birtokos a birtokra jogositva van» helyett : «A 659. §. második bekezdésének esetében a vélelem a közvetett birtokos javára szól». Hogy a 660. §. harmadik bekezdése tág, máshelyütt fogom kimutatni. A 661. §. első bekezdése: «A birtokos nem Köteles a dolgot a tulajdonosnak kiadni, ha őt illeti meg a birtok a dolgot terhelő jognál vagy a tulajdonos elleni követelésnél fogva. Ugyanez áll, ha e jogalapok egyikén a birtok azt illeti meg, akivel szemben viszont a birtokos van jogviszonynál fogva a birtokra jogositva. (523. §.) » helyett : «A birtokos megtagadhatja a dolog kiadatását, ha akár ő, akár a közvetett birtokos, kitől jogát a birtokhoz levezeti, a tulajdonossal szemben a birtoklásra jogositva van». A 661. §. második mondata különben is téves. Azt mondja itt tulajdonképen a Tervezet, hogy abirtoka közvetettbirtokost illeti meg. Oly állítás, mely alapgondolatával flagráns ellentétben áll. Hiszen a «közvetett birtok» kifejezést is kerüli, csakhogy ne kelljen a birtok szót a «közvetett birtokos)) személyével kapcsolatba hozni. Itt szemlátomást öszszetéveszti a tervezet a possessiót és ebből folyólag a jus possessionis-t a jus possidendi-vel. Egy gyakorlati példa legjobban fogja a helyzetet megvilágítani. «A» eladja tehenét »B»-nek. «B» azt «C»-nek (haszon) kölcsön adja. Akkor «C» megtagadhatja «A» vindicatiójával szemben a tehén kiadatását még akkor is, ha «B» jogosultsága csak merőben obligatórius, t. i. az eladást traditio nem követte, mivel nem ugyan ő, de «B», kitől birtokát levezeti, «A»-val szemben a djlog birtoklására van jogositva. A tervezet hibás szóhangzása szennt a megokolás ugy hangzanék: azért tagadhatja meg «C» a tehén kiadását, mivel a «tulajdonos elleni követelésnél fogva a birtok «B»-t megilleti)). Itt is, mint a 632. §-nál kénytelen volt a Tervezet egy lényeges rendelkezést kihagyni, mivel a közvetett birtok kétszeri körülírása leküzdhetetlen nehézséget okozott volna. A korrespondeáló 986. §. második mondata: «lst der mittelbare Besitzer dem Eigenthümer gegenüber zur Überlassung rles Besitzes an den Besitzer nicht befugt, so kann der Eigenthümer von dem Besitzer die Herausgabe der Sache an den mittelbaren Besitzer oder, wenn dieser den Besitz nicht wieder übernehmen kann oder will, an sich selbst verlangen,» alig lesz nélkülözhető. A 666. §. : «Ha a birtokos oly valakitől származtatja az ő birtokát, aki a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogositva (523. §.) a 665. §. első bekezdésének szabálya csak ugy nyer alkalmazást, ha azzal szemben is megvan a szabály előfeltétele, vagy ha a per ellene meg van inditva» helyett : «Ha a birtokos birtokát közvetett birtokostól levezeti, a 665. §. első bekezdésének szabálya csak ugy nyer alkalmazást, ha azzal (t. i. a közvetett birtokossal) szemben is megvan a szabály előfeltétele, vagy ha a per ellene meg van inditva». Itt a tervezet pláne összetéveszti a «bi r tokost)), «ki a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a bir tokra jogositva», a közvetett birtokossal t. i. akivel szemben a birtokos a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogositva. A német polg. törvénykönyv 991. §-ának második bekezdése : «War der Besitzer bei dem Erwerbe des Besitzes in gutem Glauben, so hat er gleichwohl von dem Erwerb an den ím § 989. bezeichneten Schaden dem Eigenthümer gegenüber insoweit zu vertreten, als er dem mittelbaren Besitzer verantwortlich ist» — is alig lesz nélkülözhető. A 802. §• «A zálogjog szerzése végbemegy, ha a tulajdonos a dfilgot a hitelezőnek zálogul birtokába adja. Ha a hitelező bírja már a dolgot, a zálogjog szerzéséhez elég a megegyezés, hogy zálogul birja. Ha a dolog, ezt terhelő -ogon vagy jogviszonynál fogva (523. §) harmadik személy birtokában van, a dolog birtokba adását azzal lehet pótolni, hogy a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését a hitelezőre átruházza és a birtokost az elzálogosításról értesiti», — második bekezdése helyett: «A tulajdonos a közvetett birtokában levő dolog átadását azzal pótolhatja, hogy a dolog kiadása iránti követelését a hitelezőre átruházza és a birtokost az elzálogosításról értesiti». Hogy a 625. §-nak második bekezdése10), az u. n. I0) «Ha a szerző birja már a dolgot, a tulajdon átruházásához elég a megegyezés, hogy arra irányuló érvényes kötelezettség értelmében biija». «brevi manu traditio» nemcsak a közvetlen, de a közvetett birtokra, sőt a birlalásra (szolgabirtok) is vonatkozik, máshelyütt11) kifejtettem. A Tervezet 515. §-a12j nyitva hagyja a kérdést, vájjon az ott szabályozott felkeresési és elviteli jog a közvetett birtokos Jlen is irányul, sőt a szóhangzásból: wannak birtokosa köteles)), — azt kellene következtetni, hogy itt is passive legitimált csak a közvetlen birtokos. Azt hiszem azonban hogy az 515. §. a közvetett birtokosra is vonatkozik, mégpedig mindazon helyes okokból, melyet az indokolás a 659. §-nál a 392. lapon a rei vindicatióra nézve feihoz. Ehhez járul még, hogy a Tervezet 659. §-ában felhívott 680. §.13) jegyzet expressis verbis a közvetett bitokos ellen is irányul, márpedig ezen szabály nem egyéb, mint az 515. §. rendelkezéseinek átvitele a birtokosról a tulajdonosra. Már e jogi paralellizmus is megköveteli a két szakasz egyenlő szabályozását. így tehát az 515. §-ához hozzá lesz toldandó a harmadik bekezdés: «Ezen szakasz a közvetett birtokos ellen is irányul)). Éppen igy áll a dolog a Tervezet 1,775., 1,776 1,777. §-aiban14) szabályozott actio ad exhibendum-nál. A rei vindicatióra vonatkozó fönt részletezett érvek itt is teljes mértékben érvényesülnek. Ezen actio egész célja meg volna hiúsítható, ha az csakis a közvetlen birtokos ellen volna érvényesíthető. «A»-nak igazolható fontos érdekében áll, hogy egy «B» bittokában levő drága képet megtekinthessen. Képzeljük most, hogy ennek «B» neszét véve, a képet egyszerűen egy földhöz ragadt szegény rokonánál «C»-nél letétbe helyezi. Hogy az 1,775., 1,776. és 1,777. §-okban a közvetett birtokosra való utalás a szövegből kimaradt, nem is magyarázható másképp, mint a kellő kontaktus hiányával az egyes kodifikátorok között. A második lényeges különbség az 523. é-5 068. §-ok között, hogy a Tervezet konstitutív elemnek veszi a togalomhatározásba, hogy «közvetett birtokos az, akitől a birtokos a birtokot szerez tea. (Folytatása következik.) Belföld. /\ A kassai kir. ítélőtábla. A vidéki kir. táblákat csak az uj Bp. életbelépte tette nélkülözhetlenekké és emelte a Szilágyi Dezső által már kezdettől fogva kontemplált magas nivóra. Csak ez időtől fogva tudunk belenyugodni a decentrálizációval járó szükséges rosszba; a judikatura egységét veszélyeztető ellentétes bírói döntvényekbe, melyek az igazságszolgáltatást valóságos lutrijátékká lealacsonyítják és táblakerületenként különféle igazságot méretnek,— az ebből hasznot huzó élelmes peres felek nagy gaudiumára. Ezt különben e lapok már az akkor országszerte, a sajtó és a nagyközönség által hozsannával fogadott decentralizáció életbeléptetése előtt megjósolták. Ami akkor még fölösleges volt, az ma már életszükséggé vált. Az uj Bp. által életbeléptetett szóbeli felebbviteli tárgyalás, a polgári perekben eddig használt felülvizsgálati eljárás és majdan az uj polgári rendtartásnak törvényerőre való emelkedésével a szóbeli felebbvitel rendszere. — ezt nélkülözhetetlenné^teszik. ") L. Jogtudományi Közlöny. '-) «Ha ingó dolog a birtokos tényleges hatalmából más birtokában levő telekre kerül, ennek birtokosa köteles amannak megengedni, hogy a dolgot felkeresse és elvigye, hacsak időközben annak birtokát ő maga vagy más valaki meg nem szerezte". A telek birtokosa a felkeresésből és elvitelből eredő kár megtérítésére kötelezhető. (515. §.) 1S) «Ha valamely ingó dolog oly telken van, amelyet nem az ingó dolog tulajdonosa tart birtokában : a tulajdonost a telek birtokosa ellen az 515. §-ban meghatározott követelés illeti meg». ^680. §.) 14 1,775. §: «Akinek valamely dolog birtokosa ellen e dologra vonatkozó követelése van. vagy aki meg akar bizonyosodni, hogy ily követelése van-e, az, ha ez okból érdekében áll a dolgot megtekintenie, a birtokostól annak felmutatását, vagy megtekintésének megengedését követelheti)). 1.776. §: «Akinek jogi érdekében áll, hogy másnak birtokában levő okiratba betekintsen, a birtokostól az okirat felmutatását követelheti, ha ez az ő érdekében vétetett fel, vagy őt illető jogviszonyt tanusit, vagy ily jogviszony iránt általa vagy az ő érdekében más által folytatott tárgyalásra vonatkozik. Amennyiben az okirat felmutatását követelheti, arról másolatot is vehet)). 1.777. §: «A dolog, illetőleg okirat, azon a helyen mutatandó fel, ahol az ez iránti követelés érvényesítésekor van; de nyomós okból bármelyik fél kívánhatja, hogy a felmutatás más helyen történjék. A felmutatás veszélyét és költségét az a fél viseli, aki kívánta. A birtokos megtagadhatja a felmutatást, amig a másik fél a költséget nem előlegezi s a kárra nézve biztosítékot nem ad».