A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A sommás eljárási törvény I. §-ához - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

A J denütt pézbüntetés van kiszabva. De ha valaki harmadszor követ el erdei lopást: a 74. §. alapján a harmadik lopásért már fegyházbüntetés mérendő reá. Nézzük meg a büntető törvénykönyvet. Vájjon találunk-e abban, vagy általában a birói gyakorlatban csak egyetlen egy esetet is. ahol a pénzbüntetés után ugyanazon bűncselekmény ismétlésekor mindjárt a börtön, vagy fegyházbüntetés következnék ? Miért tartotta szükségesnek a Btkv. 20. § a bizonyos sorrendet állapítani meg a büntetések egymásutánjában, ha azt tetszés szerint föl lehet forgatni s a pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekmény ismétlése alkalmával a pézbüntetésről mindjárt börtönre, sőt fegyházra lehet fölugrani ! ? És az a biró, aki azt látja, hogy a vádlott pl. mohalopásért volt már kétszer büntetve a községi biró által, előbb egy forint, másodszor két forint pénzbüntetésre : miféle lelkiösmerettel szabhat ki most a harmadszori moha-, vagy gombalopás alkalmával a vádlottra börtön-, vagy fegyház büntetést ! ? Bizony bizony, azok, akik azt a szerencsétlen 74. §-t megalkották, nem lehettek gyakorlati birák és a magyar falusi nép viszonyainak alapos ismerői: különben másként szövegezték volna ezt a törvényszakaszt. (Vége következik.) A sommás eljárási törvény i. §-ához. Irta HAMAR GYULA, szakolcai kir. járásbiró. Az 1893 : XVIII. t.-c. 1. §-a szerint sommás eljárás alá tartoznak azon személyes keresetek, amelyeknek tárgya járulékok nélkül 500 frt. értéket meg nem halad. Az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-a a föntebb hivatkozott rendelkezést éppen ugy fejezi ki, mint az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-a, de utolsó bekezdésében hozzáteszi, hogy «azon esetekben, ha felperes keresetében a per tárgya helyett 500 frtot meg nem haladó összeget elfogadni késznek nyilatkozik, alperes a sommás eljárás ellen a peres tárgy nagyobb értéke miatt kifogást nem tehet.» E két törvény §. egybevetéséből kilátszik, hogy a személyes keresetek értékhatárára nézve köztük különbség nincs, amit egyébként a törvényjavaslat indokolása is kifejez az által, j hogy a S. E. T. 1. ij-ának súlypontját a járásbíróságok hatáskörének a birtokbiiósági, bizonyos telekkönyvi és az örökösödési perekre való kiterjesztésében találja, s kijelenti, hogy e §. egyebekben az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ához ragaszkodik, melynek szavait is átveszi. E törvény §. szavai szerint, ha a kereset tárgya 500 frtot meg nem halad, illetékes a kir. jbiróság. Látszólag oly tisztán intézkedik a törvény, hogy ahhoz szó sem férhet, s mégis akad eset, hogy a kereset tárgyának értelmezésénél ellentétes vélemények vannak. Felperes több izben küldött atyjának pénzt azzal az utasítással, hogy atyja az alperes, a pénzt gyümölcsöztesse. Az apa azonban saját céljaira fordította a pénzt, s így a fiu bepörölte. Keresete szerint követelése 960 frt. «fentartván magának az egész követeléshez való jogát". A pert csak 490 frt. s jár. megfizetése iránt indította meg. Alperes pergátló kifogással élt, azt adván elő, hogy felperes maga beismeri, miszerint követelése meghaladja az 500 frt értékhatárt, s igy a per nem tartozik a jbiróság elé. Az első fokon eljáró jbiróság a pergátló kifogásnak helyt ad, azon indokolással, mert a kir. jbiróságok csak oly személyes keresetek elbírálására illetékesek, amelyek tátgya járulékok nélkül az 500 frt. értékhatárt meg nem haladja, s mert ha felperes ezutta! 490 frtra indította is keresetét, a bíróság az egész követelés fenn-, vagy fenn nem állása tekintetében kénytelen határozni s megállapítani, vájjon igaz-e, hogy felperes követelése egészben fennáll, s végül mert felperes nem jogosított egy állítólagos követelést részletekben perelni azért, hogy kikerülje a rendes eljárást. Felperes felfolyamodása folytán a másodbiróság a jbiróság végzését megváltoztatta, az eljárt jbiróságot ujabb szabályszerű eljárásra utasitva, alperes alaptalan pergátló kifogását elvetette azért, mert a kereseti követelés összegére való tekintettel a S. E. T. 1. §-ának 1. pontjához képest felperes keresetének elbírálása sommás eljárás alá és a kir. jbiróság hatásköréhez tartozik. A járásbíróság ezen II. bír. végzés rendelkezéséhez képest a feleket megidézte s újból tárgyalt velük. Alperes ekkor azzal állt elő, hogy felperes ugyanezen ügyből kifolyólag 460 frtra perelte be ugyanazon bíróságnál. Egyúttal közösen kérték a két per egyesítését, mert ugyanazon felek közt folyik, és mert ugyanazon jogügyletből kifolyó mindkét per. O G 125 A bíróság a két pert egyesitette, s mert alperes 800 frt. követelést beismert, s felperes beérte ennyivel is, alperest beismeréséhez képest marasztalta. A kir. jbiróság ezen pert hatáskörébe tartozónak nyilvánította, mely nyilván 500 frton felüli s mely a hivatkozott §. 5. pontja alá nem tartozik. Okirat nem volt s igy a sommás eljárás kikötve nem is lehetett. A II. bír. emiitett végzésében csak az v?n jelezve, hogy a per tárgya 500 frtot meg nem halad. Kétségtelen, hogy szószerinti magyarázattal a II. bir. indokolás megállja helyét. Kétségtelen az is, hogy lehet eset, melyben méltánytalan volna felperest megfosztani attól a jogától, hogy a reá nézve előnyösebb, — mert rövidebb uton — sommás pert indíthasson, ha p. o. 960 frt. követelésének csak egy részét tudja a per megindítása idején igazolni, a többire még nincs elegendő bizonyítéka. Ez esetben a rendes eljáráshoz sem folyamodhatik, mert csak egy részt érvényesítvén a 960 frt. követelésből, a rendes per bírája keresetével el fogja utasítani. Másrészt azonban az is kétségtelen, hogy abban az esetben, ha csupán a kereset tárgyát — amire a koreset irányul — vesszük irányadóul, a S. E. T. 1. §-ában jelzett rendelkezések kijátszhatók. Felperes jogosított egy kölcsönügyletből kifolyó 600 frtos követelését két részletben perelni. Külön adhatja be keresetét 300 frtra, s később külön 300 frtra, sőt még több és apróbb részletekben is perelhet. A sommás bírónak felperes ezen műveletével szemben csak egy fegyvere van, hogy a később indított perben a perköltségeket meg nem állapítja vagy mérsékli. De ehhez is szó fér. Ha feloeres egy követelését több részletben is perelheti, akkor a perköltségeket is követelheti. Ugy tudom, hogy a bíróságok gyakorlata e kérdésben ingadozik, sőt hogy ugyanazon fölebbezési bíróságnál egymással ellenkező határozatokkal is találkozunk. Hogy részletekben is perelhet a felperes, arra fel szokták hozni, hogy anyagi jogunk ezt megengedi. Igaz, hogy a S. E. T. életbelépte óta nincs oly törvényi rendelkezés, mely ezt tiltaná, s e részben nem is lehet egyebet felhozni, mint azt, I hogy mire való akkor a sommás és rendes eljárás közti különbség ? Felhozzák továbbá, hogy felperesnek meg kell engedni, hogy a gyorsabb és rövidebb eljárást vehesse igénybe. Véleményem szerint ez az érv csak addig állja meg helyét, mig a felek valamelyikének a részletperlésből joghátránya nincs. Nem igazságos, mert az amúgy is eresebbnek fogja pártját, aki már a beperlés előtt is ura volt a helyzetnek, s kinek ebből kifolyólag többnyire módjában állt az esetleges peres eljárást előkészíteni, y azok bármelyikére a szükségesekkel önmagát ellátni. Végül fel szokták hozni azt is, hogy vagy terheli az alperest késedelem vagy sem Ha nem, ugy sem történik bán.tódása; ha igen, akkor a következményeket önmagának tulajdonítsa. Ezen a «fiat justitia, pereat mundus» elvből következtetett érv tarthatatlanságát bizonyítanom fölösleges. Elég, ha hivatkozom a S. E T. és a perrendtartási javaslatra, melyeknek felismert céljuk, hogy az igazságszolgáltatást a jogkereső közönség fönnen hangoatott kívánalmához képest olcsóvá tegyék, s megkíméljék a feleket a sok költségtől. Az uj perrendtartási javaslat 10. és 11. §§-ai az eddigi ellentétes gyakorlatot meg fogják szüntetni. Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KLEIN EDE dr., szepsi ügyvéd. N/ Második rész.*) A 641. §: «Az elbirtoklás kérdésében azzal, ki ingó dolgot, mint sajátját birtokában tart, egy tekintet alá esik az. akinek irányában más valaki a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogosítva (523. §.), ha a dolgot, mint sajátját engedte át a másiknak birtokába" helyett: «Az elbirtoklás kérdésében azzal, aki ingó dolgot, mint sajátját birtokában tart, egy tekintet alá esik a közvetett birtokos, ha a dolgot, mit sajátját engedte át a másiknak birtokába)). Még igy is különben eléggé nehézkes és döcögős a szövegezés. A 660. §. második bekezdése : «A 659. §. második bekez*) Megelőző közleményt 1. a f. évi 14. számban.