A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Az erdei lopás és a Btkv. 338. §-a

124 A JOG cselekmény a Btkv. 338. §-a alapján már nem minősíthető lopás bűntettének. Nem akarom felsorolni az erdei lopásokat, amelyek az 1879 : XXXI. t.-c. 90—96. §-aiban meg vannak határozva, — csak kuriózumként említem föl, hogy erdei lopást alkot pl. élőfa ágának, gallyának letörése, levágása, kérgének lehasitása és elvitele, letört fa ágának, gallyának; kiszáradt f kidőlt fa kérgének lehántása és elvitele; száraz, vagy zöld falevél vagy moh elvitele, erdei gyümölcs, gubacs, gomba, korhadék, föld, agyag, gyephant, fagyökér, fü vagy egyéb erdei termék elvitele, vagy a gubacs, vagy gyümölcs leverése vagy leszaggatása stb. Aki tehát az erdőn keresztül utazván, ostornyele eltörik s az útra kihajló mogyorófa bokorból, vagy a veresgyürüfa gyökérhajtásából kinövő husángból egy szálat ostornyélnek levág, erdei lopást követ el. Aki az utján keresztü' dőlt szárazfa összetört gallyából egy pár szálat fölvesz és tüzgyujtani haza viszi : erdei lopást követ el. Aki erdei sétája közben egy gombát talál s fölveszi és elviszi: etdei lopást követ el. Kemény Gábor báró megjegyezte az erdőtörvény tárgyalása alkalmával általában az erdei lopásokra :«Itt nem bűntényekről van szó, hanem kis lopásról s a zsemlelopásért nem ugy büntetik az embert, mintha ezer forintot lopott volna». (Országgyűlési napló 1879. évi májas 24.) No, hát akkor nem lett volna szabad kimondani az erdei lopásokra a Btkv. 338. §-a szerinti minősülhetést. Mert ha valaki az erdőből pl. kétszer gombát lop, az 1879 : XXXI. t.-c. 74. §. értelmében éppen ugy a Btkv. 338. §-a alapján büntetendő, mintha valaki kétszer lop betöréssel ezer és százezer forintot s a Btkv. 338. §-a minősítése alapján a harmadszori gombalopásra a Btkv. 34-0. §. szerint a büntetés minimuma éppen ugy két évi fegyház és maximuma öt évi fegyház, mint a banktolvaj harmadszori lopására. Vájjon nem rettenetes dolog-é ez, hogy ugyanezen határok között mozogjon a visszaeső gombatolvaj büntetése, mint azé a visszaesőé, aki ezreket érő lopásért volt már előzőleg kétszer büntetve! ? Akkor, amidőn a büntetés minimumáról vagy maximumáról van szó s ez egyforma mindkét esetben : nem lehet különös tekintettel lenni a Btkv. 92. §-ának arra a kedvezményére, amely hivatva volna a minősített lopások nagyobb részének embertelenül szigorú büntetése kiszabásánál a bíró lelkiösmeretének némi megnyugtatására. Mert hiszen ha valaki erdei lopást követ el kétszer, a harmadik lopása — még ha erdei lopás is —az 1879: XXXI. t.-c. 74 §-ának kegyetlen rendelkezése folytán már a Btkv. 338. §-a szerint minősülő lopás bün-át a tettét alkotja és ha a biró alkalmazza is a Btkv. 92. §-át a 340. §. szerinti bünteté, kiszabásánál, akkor is kénytelen legalább hat havi börtönt szabni rá. Éspedig előző ítéletek alapján van kényszerítve ezen felháborító büntetés kiszabására, amely ítéleteket nem jogi képzettséggel biró egyén, hanem sokszor elemi iskolát végzett vagy egyáltalában iskolába se járt községi biró hozott ! Mert hiszen azt mondja az 1879: XXXI. t.-c. 118. §-a: «Tiz forintot fölül nem haladó lopások vagy ugyanezen összeget fölül nem haladó kártételek esetében az elsőfokú bíráskodás kis és nagy községekben a szolgabirón kívül a községi bírót is, akadályoztatása esetében pedig ennek helyettesét illeti. Ez esetben a sértett fél választásától függ, vájjon a szolgabíró, vagy a községi biró eljárását kivánja-e igénybe venni. E választási jog azonban panasztétellel megszünik». Mármost ha az a községi biró vagy helyettese szigorúan ragaszkodva az 1879 : XXXI. t.-c. 90—96. §-aiban előadottakhoz, bármily csekélység miatt is kétszer megállapítja az erdei lopást, a 74. §. értelmében a kir. törvényszék tartozik ezeknek az ítéleteknek figyelembevételével a harmadik erdei lopást bűntettnek minősíteni. És milyen bizonyíték alapján is hozható ma.asztaló ítélet ? Az e r d ő ő r egyszerű bemondása alapján. Mert azt mondja az 1879: XXXI. t.-c. 129. §-a : «Az előbbi szakaszban megjelölt személyeknek (t. i. fölesketett erdőtisztek és erdőőrök), az erdei kihágás vagy a kihágást elkövetőnek nyomozásában foganatosított és hatáskörükbe eső cselekményei, hatályra, és hitelességre nézve, a törvénynek és szabályoknak a rendőri közegekre vonatkozó intézkedései alkalmazandók.)) A 130. §. szerint pedig: «Tettenkapás az is, ha a tettes nem éretett ugyan közvetlenül a kihágás elkövetésén, hanem a közvetlen rajtaérés kikerülése végett megfutamodván, ha folytonos üldöztetése közben az őt üldöző rendőri közeg (a 128. §. szerint az erdőőris rendőri közegnek tekintendő) által felismertetett, habár menekülése, vagy elrejtőzése sikerült is volna». Ilyen esetben tehát elegendő magának az erdőőrnek egyedül álló vallomása a tagadó vádlott elitélésére! Vájjon mióta a kir. bíróságok fennállanak, lehetne-é csak egyetlen egy olyan lopási ügyben hozott marasztaló ítéletet előkeresni, amely vádlott tagadásával szemben egy tanú vallomására volna alapítva, habár az a tanú maga a legmagasabb fokon álló rendőri tisztviselő volna is? Ha akadna ilyen ítélet — amit nem hiszek — arról bizonyára nem volt és nem lehetett tudomása az azt hozó biró fölöttes hatóságának, vagy el is vette méltó büntetését. . . A. 1879 : XXXI. t.-c. 90- 96. §-aiban az erdei lopásra mintörjék jövőben az éjszak hatalma is . . . . emlékezzünk meg arról is, hogy győznünk csak akkor lehet, hogy áldozatul esni csak akkor nem fogunk, ha nem elszigetelve állunk a viadalban .... hogy ezen helyet kellően betöltse, egyetértésre van szüksége s egységre, mely által erős legyen, és rokonszenvre, . mely által támogattassék. E rokonszenvet fölgerjeszteni a szabadság érzete, táplálni és megerősíteni az érdekegység fogja, legközelebb azon népekkel, melyeket apragmatica sanctio által a história s törvény összekötött; távolabb pedig nemzetiségünks önállásunk épségben tartása mellett azon népfajjal, mely civilizációnk bölcsője, és melyalőporbanéskönynyomtatásban aszeUm leghatalmasabb fegy vereit számítja találmá n y a i köz é». A sorskülönös kedvezményekép gr. Andrássy Gyulának jutott osztályrészül, h o g y a 67-es kiegyezésnek ezen előre kontemplált keretében, melyet érvényre emelni Deák után neki van legtöbb érdeme — a nagy horderejű szövetséget Németországgal megkösse. Talán ezek lebeghettek Bismarck előtt is, midőn már 1868-ban megkínálta e monarkiát a porosz szövetséggel. A Pester Lloydban (1868. XII/20) Andrássy megizeni Bismarcknak, hogy ha a porosz politika céljai nem ütköznek az osztrák-magyar monarkia területi épségébe és fennállásába — akkor megérthetjük egymást. 1870. szept. 8. br. Eötvös József így ír gr. Andrássy Gyulához: «az annexio (t. i. Elsass és Lotharingia annexiója) után Németország mindig egy nagy háború előestvéjén látja magát és ez az, a miért barátokra van szüksége s még engedményekre is kész leend, hogy magának a magyar-osztrák birodalom barátságát megszerezze)). Bismarck 1870. végén ujabb szövetségi ajánlatot tesz a monarkiának. Indokolta pedig ezt azzal, hogy ((Németország nemzeti törekvései immár ki vannak elégítve, s Németország immár megtalálta a maga végleges alakulását — tehát többé semmi érdek vagy akadály nem foroghat fönn, hogy Németország és Ausztria-Magyarország közt, mely 1867-ben szintén megtalálhatta a maga végleges alakulását — a legőszintébb baráti viszony képződhetnék)). Az 1871. év nyarán a monarkia és Németország közt létrejött közeledés folytán I. Vilmos császár szept. elején a gasteini fürdőbe jött s itt Ferenc József által fogadtatott. Bismarck és Beust is találkoztak az uralkodók kíséretében, de az osztrák-magyar miniszterelnök távollétében Beust | gr. értekezései a német birodalmi kancellárral közelebbi eredményre nem vezethettek. Az uralkodók Gasteinben személyesen megpecsételték a békét s miután Vilmos császár és Bismarck már előre kifejezték óhajtásukat gr. A n d r á s s yval találkozhatni, a király Salzburgba hívta a miniszterelnököt. A salzburgi értekezleten az osztrák-magyar monarkia és Németország képviselői közt — csak elvi megállapodásokjöttek létre, s a salzburgi találkozás jelentősége nem is szerződésekben állott. I Betetőzésevolt azonnémet barátságnak, melyIn ek a francia-porosz háború óta Andrássy v olt fötámasza, diadala azon külpolitikának melyet a magyar országgyűlés követett. (Öt év története. 212. 1.) (Vége következik.)