A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Az erdei lopás és a Btkv. 338. §-a

A JOG 123 ciója az állampolgárok takarékossági érzékének a fejlesztésére is, mert amint egyfelől akadályul szolgálna a könnyelmű hitelezésnek, épp ugy meggátolná, illetve megnehezítené a szükségtelen adósságcsinálást is. A kérdéscsakaz, mii ymértékben terjesztendő ki ez a birtokvédelem. Erre azonban megadja a leghelyesebb és elfogadhatóbb támpontokat és alapot az 1836. évi V. t.-c, mely a jobbágytelki állományokról szól. A törvénynek ezen rendelkezésére való tekintettel, tökéletesen elegendő, ha az 1/s-ad telki állomány és amennyiben ez 5 katasztrális holdnál kevesebb, legalább is 5 katasztrális hold szántóföld, nemkülönben az ily birtokosnak a háza és udvara (beltelke), amennyiben azoknak a 1Í5. §. értelmében megállapítandó összes becsértéke ( 00 koronát meg nem halad, — az árverés alól elvonatik, amennyiben pedig a ház és beltelek értéke a 600 koronát meghaladná, feljogosittatik a végrehajtást szenvedő, hogy a becsértéki többletnek lefizetése által ennek az ingatlannak az elárvereztetését megakadályozhassa. A szakasz tehát ezen elvek figyelembe vétele mellett módosítandó. 149. § Ezen szakasz akként rendelkezik, hogy az ingatlanokká' együtt a kikiáltási áron azon tartozékok is elárvereztetnek, amelyek az ingatlantól állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül el nem választhatók. A 159. §. meg azon intézkedést tartalmazza, hogy a végrehajtatónak jogában áll saját költségére az elárverezendő ingatlanok tartozékát a helyszínén összeiratni és a tartozékok becslését bemutatni, mely esetben a tartozékok becsértéke a kikiáltási árhoz hozzászámittatik. A jogtudomány fejlődésével azonban a tartozékok definíciója változást szenvedett annyiban, hogy oly mellékdolgok is tartozéknak tekintendők, amelyek a fődolog céljaira rend elvék, tekintet nélkül arra, hogy az ingatlantól állaguk sérelme nélkül elválaszthatók, mint pl. gőzmalmi, vagy egyéb gyári géprészek. A 148. §-ban foglalt meghatározás szerint tehát, amenynyiben ezek a géprészek az ingatlantól állaguk sérelme nélkül elválaszthatók, — és többnyire el is választhatók, — nem tartozékai az ingatlannak és igy azok az ingatlannal együtt el nem árvereztetvén, a végrehajtást szenvedett azokat elvinni jogosított lenne, avagy pedig azok mint ingóságok lefoglalhatok. Márpedig az ingatlanra bekebelezett zálogjog kiterjed az ingatlannak telekkönyvileg ki nem tüntetett alkatrészeire és tartozékaira is. és a hitelező a zálogjog, de különösen a végrej hajtási zálogjog bekebelezésével a kielégítéshez való jogát I mindezekre megszerzi és megszerzi különösen akkor, ha a te; lekkönyvben ki van tüntetve, hogy az ingatlanon gőzmalom, vagy egyéb gyár és gépház stb. van. Ily esetekben, amennyiben azt a végrehajtató kéri, a végrehajtási jog vagy zálogjog bekebelezésével a tartozékoknak bírói kiküldött utján leendő összeírása és becslése is elrendelendő lenne. A jog- és-hitel biztonság szempontjából szükségesnek tartom tehát a szakasz következő módosítását : «. . . azon tartozékok is elárvereztetnek, melyek mint mellékdolgok a fődolog céljaira rendelvék, vagy pedig az ingatlantól állaguk sérelme, vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül el nem választhatók. Amennyiben pedig magából a telekkönyvből kitűnik, hogy az ingatlanon gyár, vagy gőzmalom, avagy más gépekhel felszerelt oly építmény van, amelynek tartozékai az érték I megállapítására döntő befolyással bírnak, — a végrehajtató fél kérelmére a végrehajtási jog, vagy végrehajtási zálogjog bekebelezésével egyidejűleg a tartozékoknak birói kiküldött j/tján leendő összeírása és fólbecslése is elrendelendő, mely esetben a költségek az árverési költséghez számítandók.* (Folytatása következik.) •\7 Az erdei lopás és a Btkv. 338. §-a. Irta K. NAGY SÁNDOR, pestvidéki törvényszéki biró. (Folytatás.*) Az 1879: XXXI. t.-c. 74. §-a egész terjedelmében igy szól: «Büntettet képez az erdei lopás, habár a lopott dolog 30 frtot nem halad tul, ha erre vonatkozólag valamelyike azon körülményeknek forog fenn, amelyeknél fogva a lopás, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, a büntető törvények szerint bűntettnek állapittatik meg». «A büntető törvényeknek a fegyverviselésre vonatkozó megállapítása, erdei lopást illetőleg csakis lőfegyverre értendő». «A visszaesésnek a Büntetőtörvénvköny\ 328. §-ában meghatározott hatálya erdei lopásra nézve megszűnik, ha az utolsó elkövetését megelőző büntetés kiállása óta három év már eltelt». Szórói-szóra ezt mondja ez a szerencsétlen szakasz. És ebből azt lehet kivenni, hogy a közönséges lopás és az erdei lopás ismétlése esetében csak az a különbség a Btkv. 338. §-ának alkalmazása tekintetében, hogy a közönséges lopásnál 10 év, az erdei lopásnál az utolsó büntetés kiállásától számított 3 év az a határidő, amelynek eltelte után a *) Megelőző közlemény a 13. számban. decemb.) Kaiserfeld ezt mondja: «Mindenek előtt a Magyarországgal való békére gondolok. A Magyarországgal való béke a lét és nem-lét kérdése a birodalomra nézve. Ha ez a kérdés meg van oldva, szabadon lélegezhetünk, mert akkor és csak akkor ismét van Ausztria. Ausztria csak a magyar korona országainak birása által lehet nagyhatalom, ez ad súlyt szavának Európa tanácsában». Beust 1867 febr. 5-én kelt köriratában az osztrák Landtagokhoz hangsúlyozza, hogy: (Magyarországgal azért kell kiegyezni, mert különben a birodalomnak nagy és régi történelmi állása vissza nem szerezhető». A Reichsrath 1867 V. ülésében M ende képviselő ezt mondá: «ha a Világos óta keményen sújtott Magyarország lemondott volna ősi alkotmányáról, megsemmisítette volna alkotmányos jog- és szabadságának egyetlen és utolsó védbástyáját is Ausztriában ». — Bismarck 1867-ben Bjenty Kingston, a Daily Telegraph bécsi tudósítója előtt igy nyilatkozott: «Wir würden selbstverstandlich keine neue Unterdrückung Ungarns dulden . . . aber wir werden gern ein aufrichtiges Bündniss mit dem consitutionellen König Ungarns schliessen» (Pester Lloyd 1898. VIII/5.). Különben mint Kossuth irataiból olvassuk (V. k. 181. l.J, már 1866-ban a porosz-osztrák békealkudozások közepett Bisma rck arra is gondolt, hogy Magyarország alkotmánya is biztosittassék. Ami arra vall. hogy Berlinben már akkor nagyon fölismerték saját érdekökben Magyarország súlyát, mely Ausztriát valamely kockáztatott vállalattól kellő pillanatban visszatartandja. Lónyay Menyhért 1861. május 18-án ezt mondá : «ha Magyarország jogai élvezetében megelégedett, az állam anyagilag virágzó állapotban lett volna : bizonyára ellenei nem merik megtámadni, sőt egy erős, i g a z s á g o s. e 1 ő r e 1 á t ó politika mellett a leginkább nagyravágyó államok is őrizkedtek volna Ausztriával ellenségesállásbajönni stb. — bizonyára barátságát és támaszát keresi k». Mindez 1868 után megtörtént, a monarkia újból hatalmas lőn és szövetsége keresett és megbecsült, aminek leghatályosabb bizonyítéka a hármas szövetség. Napjaink politikai történelme és constellációi szempontjából nem érdektelen tudni, hogy az osztrák-porosz szövetség eszméje nem uj. Már II. József kilátásba helyezi az 1879-ben és utánna bekövetkezetteket, — szerinte: «az osztrák és Brandenburgi háznak, ha szorosan összetartanak és egyetértőleg lépnek föl, nem kell tar tani ok semmi más hatalomtól, vagy hatalmak szövetségétől és nemcsak Németország, hanem egész Európa fölött gyakorolnának túlsúlyt. Minden hatalom keresnéjóakaratukat, ők pedig egyikére sem volnának rászorulva. A világbéke nem függene mástól, mint akaratuktól és minthogy teljes biztonságnak örvendenének, együttmunkálhatnákalattvalóik boldogságát. Megszerezhetnék maguknak mindazon előnyt, melyre törekszenek és csak akaratuktól függene, mennyit szerezhetnek meg a többi hatalmasságok... ha ez a szerencsés unió nem jön létre és meglehet, hogy a többi hatalmasságok érezve e szövetség lehetőségét és tartva tőle, addig annyira elkészül, hogy a két család a szövetség elhalasztása által megfosztja magát annak legfőbb előnyétől.)) (Közli Marczali, II: József III. k. 449. 1.) Gr. A n d r á s s y Gyula 1848 május hó 9-én kelt követjelentésében (Zemplén megyéhez) ez is benn áll: «valamint hajdan a kelet hatalma határai között megtörötl, u^y meg-