A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához. Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta

árból a végrehajtató követelése ki nem kerülne, a 1 Ki. §. értelmében a végrehajtás a megvett ingóra folytatható. Ennek megkönnyítése és eredményes alkalmazhatása végett és oly célból, hogy a végrehajtást szenvedettnek az alkalmas vevő esetleges előállítására is elég ideje legyen, a törvénybe oly rendelkezés is felveendő, hogy amennyiben az emiitett jogosított felek az utóajánlat kedvezményét igénybe vették és ha az árverés nem a bíróság székhelyén tartatott meg, az árverés befejezése után azok kérelmére, de a két tized vételár lefizetése mellett bizonyos idő, pld. vagy egy órai határidő engedélyeztetnék, amely határidő elteltével, ha az utóajánlatot bejelentő végrehajtást szenvedett vagy más egyén az igért magasabb vételárt le nem fizetné, az ingóságok az előző árverelőnek lennének átadandók, akire nézve a tett ígéret ez ideig kötelező lenne, illetve a lefizetett vételár visszatartatnék. Ha pedig az árverés a bíróság székhelyén tartatott meg, a végrehajtást szenvedett az ingók becsértékének kéttized része, valamint az árverési költségeknek lefizetése mellett az árverés elhalasztását és felfüggesztését, illetve azon ingókra nézve, amelyekre utóajánlatot adott be, ugyancsak a vételár két tized része, valamint az árverési költségeknek lefizetése mellett, a leütés hatályon kívül helyezésével uj árverés kitűzését kérelmezheti. Hacsak egy foglaltató van és ez beleegyezik, a becsérték illetve az elért vételár kéttized részének a lefizetése a végrehajtást szenvedettől nem követelhető. 114. §. (Lásd a 91. §-nál előadottakat.) 133. §. A kir. Kúriának XIII. szám alatt hozott döntvénye értelmében a szakasz második bekezdése ekként lenne módosítandó : as az is minden esetben kitüntetendő, hogy a végzésben meghatározott kamat a jogosítottat az utalványozó végzésnek a letéthivatalba való megérkezése napjáig illetik. 138. §. A végrehajtási eljárás egyszerűsítése céljából szükséges lenne ezen szakasznál törvénybe iktatni, hogy amennyiben a tulajdonjog a végrehajtást szenvedett javára már jogerősen bekebeleztelett, a végrehajtó fél a tkvi rdts. 74. §-a értelmében teljegyzett feltételnek egyidejüleges törlése mellett az árverés elrendeléséért folyamodhatik. Teljesen fölösleges annak a kérdésnek a megvizsgálását, hogy a végrehajtást szenvedett tényleg és ki után örökölte a végrehajtási záloggal feltételesen terhelt ingatlanokat, a végrehajtást elTÁRCA. Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához.*) (Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta.) L. az előzményeket ily cimü művem : «A közös ügyek előzményei és fejlődése* 23—25., 63 -73., 152—155. lapjain. A. Jog eredeti tárcája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr, pestvidéki kir. alügyész Budapesten. Teljes joggal mondhatta ezek után gr. Andrássy Gyula (1889. IV/5), hogy «a dualismus alatt emelkedett a monarchia tekintélye oly magas fokra, minőt annak keletkezése előtt elérni képes nem volt.» K ál n o k y (1879. X/20. kelt levelében) ezt irja a távozó gr. Andrássy Gyulának, hogy : «csattanós módon oldotta meg ezt a monarchiára nézve oly annyira fontos kérdést s hogy a mi dualisticus alakulatunk mellett a nagyhatalmi politika, az egységes actio lehetséges-e egyáltalában ... A császári birodalom már rég nem birt annyi tekintéllyel és annyi befolyással, mint a mióta excellenciád, támaszkodva a császár szilárd bizalmába, avatott és céltudatos kezében összpontosította az államvezetést.» (1. Bpesti Szemle 1901. febr. 188. 1.) E tényt elismeri Kossuth is, a maga felfogása szerint igy fejezi ki : «ha a magyar koronáz, a magyar kialkudott az osztrákkal, s ha ő is kialkudott, az osztrák ismét nagyhatalommá lesz.s (Iratai III. k. 531. 1.) Ez a felfogás azonban egyoldalú, a következmények s az alább közlendő vélemények *) Mutatvány Horváth Jánosnak az 1867. évi kiegyezést tárgyazó közelebb megjelenendő tanulmányából. Megelőző közlemény a 14. számban. rendelő bíróságra ruházni, miután a hagyaték-átadó végzés, amelynek alapján a tulajdonjog bekebeleztetett, a telekkönyvi hatóságnál úgyis megvan. Ennek alapján a telekkönyvi hatóság egész alapossággal elbírálhatja azt, hogy aki a végrehajtási végzésben mint örökös van megnevezve, örökölt-e azokból az ingatlanokból, amelyekre a feltételes végrehajtási zálogjog bekebeleztetett és az ő tulajdonjoga be van kebelezve. Az eljárás ezzel gyorsabb lesz. A szakasz tehát kibővitendő lenne ezzel : (íHa a tulajdonjog a végrehajtást szenvedett javára jogerősen már bekebeleztetett, a végrehajtató fél a telekkönyvi hatósághoz a tkvi rdts. 74. §-a értelmében teljesített föltétel bejegyzésének egyidejüleges törlése mellett, az árverés elrendelés eért folyadmodhatik». 143. §. A végrehajtási törvényben több helyütt, igy a 126., 147 és 138. §-oknál el van fogadva az az elv, hogy a fölmerült költségeket rendszerint a végrehajtást szenvedett tarrozik megtéríteni. Ennek az elvnek az alkalmazása, a végrehajtató félnek a tulajdonjog arányának megállapítása kőiül fölmerült költségei tekintetében szintén indokolt. A szakasz ennek megfelelőleg kiegészítendő : «A végrehajtató féltiek a tulajdon arányának megállapítása körül felmerült és bíróilag megállapított költségei az alapperbeli követelés járulékaihoz hozzászámíttatnak, kivévén a sikertelen jogorvoslat költségeit és azt a költségtöbbletet, mely az által merült fel, hogy a képviselettel a bíróság székhelyén kívül lakó ügyvéd volt megbízva, sőt indokolt ezen költségeket az előnyös költségek közé sor ózni.r> 144. §. A végr. törv. 07. §-ánal elmondottakra is utalva, itt lenne helye azt a kérdést is törvény utján eldönteni, hogy a végrehajtást szenvedőnek összes ingatlanai, — mindig föltéve hogy amennyiben más lefoglalható vagyona nincs, elárvereztessenek-e, avagy egy bizonyos rész és mennyi az árverés alól kivonassák. Elodázhatatlan ennek a kérdésnek a megoldása, nemcsak a 07. §-nál már felhozott okokból, de szükséges oly törvényes intézkedéseket, amelyek különösen a szegény nép megélhetését és fentartását vannak hivatva biztosítani, állampolitikai szempontból is, mégpedig mielőbb statuálni, mert kiválóan fontosállamiésnemzetiérdek,hogyazállamot fentartó nép zömének a létminimum biztosittassék és ez által annak elzüllése, vagy kivándorlása némilegés lehetőleg megakadályoztassák. De jótékony hatást gyakorolna a törvénynek ily dispoziKossuth fölfogását a következőkben egészítik ki. Kerné n y Zsigmond igy ir 1850-ben : caz összes monarchia virágzása a magyar nemzet haladásával együtt jár.» (Forradalom után.) S z e m e r e Bertalan 1859-ben a többek közt ezt irja P a 1 m e rs t on n a k: «E birodalom (t. i. Ausztria) közép- és támpontja szükségkép Magyarország; vele a birodalom erős és hatalmas lesz, nélküle mitsem tehet és súlyt nem vethet az európai egyensúly mérlegébe*). (VI/11.) Ezen most jelölt tények valódiságát ugy az osztrák, mint más józan körültekintők felfogása megerősítette. A Debatte bécsi politikai napi lap 1865. april havában ezt irja: «Igaz, hogy gyakran megsértették a magyarok alkotmányos jogait, de ép oly igaz az, hogy ily tett egyszer sem hozott üdvöt a birodalomra.» A Weser Zeitung 1865. jun. havában igy nyilatkozik: «Ausztria legsérthetőbb része Magyarország. Ez utóbbi lényeges részét képezi a császárságnak — épen ezért Magyarország gyöngitése egyértelmű Ausztria gyöngitésével.» A gráci Telegraph, Kaiserfeld Mór lapja, 1866 elején ily cimű cikkében : ((Magyarország önállóságán többek közt ezt is beleszövi: ((Magyarország nemzeti önállóságánakfenntartását amonarkia létföltételének tartjuk, mert csak mint államilag önálló nemzetiség teljesítheti Magyarország atörténelemáltalszámárakimutatotthivatást, csak a német elemmel való szövetségben és nem az azzal való összeolvadásban végezheti Magyarország a maga mis sióját.)) Ausztria politikáját illetőleg az autonomista osztrák párt aussee-i programtnj jában ez áll: «A nemzeti egység hiányában a monarkia fönnállása j oly cél által biztosítandó, melyben minden Ausztriát lakó nép| törzsek egyesülhetnek, és a saját érdekökben egyesülniük kell.» (I. Pesti Napló 1866 XI/20) A stájer tartományi gyűlésben (1886.