A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban. 1. [r.]

58 A JCG szenvedők ellen folytatott kisajátított ingatlan kártalanítása iránti perében következőleg végzett: A kisajátító kérelmére megindított kártalanítási eljárás megszüntettetik. A budapesti kir. Ítélőtábla (1901. szept. 11-én 3,292. sz. a. az elsőbiróság neheztelt végzését helybenhagyja; mert: az 1881: XLT. t.-c. értelmében csak az ezen törvény 55 §-a szerint a felek közt létrejött egyezségnek és a 36. §. szerint a bíróság által a kártalanítási összeg megállapítása tárgyában hozott jogerejü határozatnak van a 61. §. értelmében az a hatálya, hogy az ekként megállapított kártalanítási összeget a kisajátítást szenvedő a kisajátítótól végrehajtás utján is behajthatja és hogy ekként a dolog természeténél fogva akkor, a midőn a kártalanítási összeg jogerejüleg akár a felek szerződésszerű megállapodása, akár birói jogerős határozat utján megállapítást nyert, a kisajátító a kisajátított ingatlant megtartani, a kisajátítást szenvedő ezt a megállapított kártalanítási áron átengedni tartozik, s ettől egyoldalulag egyik fél sem állhat el. Ellenben a fentebb hivatkozott törvény mi rendelkezést sem tartalmaz a tekintetben, hogy az, aki az általa létesítendő közérdekű mű vagy vállalatra szükséges ingatlannak kisajátítás utján való megszerzéséhez jogot Jiyer, ezt a vállalatot a kisajátítási eljárás megindítása, vagy akár a kisajátítási terv jogérvényes megállapítása után múlhatatlanul létesíteni tartozik és a tervbe vett vállalattól el ne állhasson, vagy azt az eddigi tervtői ehérőer, egy ujabb terv alapján ne léthesithesse. Mivel pedig ily esetben a már jogerősen megállapitol t kisajátítási terv is önmagában hatályát veszíti, a bíróság ejőtti eljárás alapjául pedig a törvény 40. 41. és 42. §-ai szerint csak a kisajátítási terv szolgálhatván: a vállalat létesítésének abban hagyása és ez által a kisajátítási terv ha'álytalaniná válta a kártalanítási eljárásnak mint tárgytalanná** megszűntét s szükségkép maga után vonja. Nem ütközik tehát a kisajátítási törvénybe a neheztelt elsőbirósági végzésnek az az intézkedése, hogy a kisajátító azon kérelme folytán, a melyben a kisajátítási jogától való elállását bejelentve, az eljárás beszüntetését k érte, a további eljárást beszüntette. A m. k. Kúria (1902. jan.' 14-én 0,974. sz. a.) által mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával Budapest székes főváros fenti kérelmével elntasittatik. Indokok: Ez ügyben a kártalanítási eljárás a kir. törvényszékhez azl881:XLI. t.-c. 40. §. 3-ik bekezdése értelmében áttett, a m. kir. kereskedelemügyi miniszter határozatával, tehát közigazgatási uton.véglegesen megállapított kisajátítási terv alapján tétetett tolyamatba; s ez eljárás, — tekintettel az idézett törvény 46. ij-ának arra a rendelkezésére, hogy az érdekelteknek a árgyalásról elmaradása, «a kártalanítás felett hozandó érdemleges határozatot nem gátolja,* hivatalból is folytatandó és befejezendő; következésképen mindaddig, míg a kisajátítási terv hatályban van, az annak alapján folyamatba tett kártalanítási eljárás sem egyik, sem másik erdekeit fél kérelmére meg nem szüntethető. Kisajátító 6,844/901. sz. a. benyújtott kérvényében kijelenti ugyan azt is, hogy a kisajátítástól eláll; minthogy azonban a kisajátítási jog me.;adása s a kisajátítási eljárás nem a bíróság, hanem a közigazgatási hatáskörbe tartozik: a kisajátítástól elállásnak tudomásul vétele s ezzel kapcsolatban annak a kérdésnek eldöntése is, hogy a kisajátító fél a kisajátítási terv jogerejü megállapítása után a kisajátítástól egyoldalúan visszalépni jogosítva van-e ? szintén a közigazgatási hatáskörbe tartozik és mindaddig, mig ez a kérdés itt jogérvényesen el nem döntetik, a kisajátítási terv hatályban állónak tekintendő, s ennek alapján a kártalanítási eljárás folytatandó. És ezzel neoi áll ellentétben az 1881: éviXLI. t.-c. 61.§-ának rendelkezése sem, nem csak azért, mert az ott jelzett eset a kártalanítási eljárás jogérvényes befejezése után felmerült körülménye vonatkozik, hanem főleg azért, mert az idézett törvényszakaszban szaoályozott hallgatag visszalépés nem egyoldalúan, hanem ugy a vádlott, mint a tulajdonos hozzájárulásával, illetőleg mulasztásából történhetik. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A beismerten társasági vagyonból beszerzett és óvadékul szolgált értékpapírok, minthogy az alkalmi egyesülés közös vagyonát képezik, — az alperesnek, átruházás dacára, a birói letétből ki nem adhatók, hanem azok a peres felek közt folyamatba tett számadási pernek jogerős befejezéséig, amidőn tudva lesz, hogy az üzleti közös vagyonból mi illeti a peres felek mindegyikét, birói letétben hagyandók. A szegedi kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1901. íebr. 14-én 2,110. sz. a.) F. József felperesnek, Sz. Mihály alperes ellen, 3,000 K. lévértékü értékpapírok tulajdona stb. iránti rendes perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasitattik stb. Indokolás: Nem vitás a peres felek között, hogy a mészáros ipart űző peres felek Szegeden mészárosüzlet folytatása céljából az 1899. év tartamára egyesültek, hogy további ilyen minőségükben a Szegeden állomásozó cs. és kir. közös hadsereg részére a husszállitást elvállalták. Nem vitás, hogy az utóbbi vállalkozás biztosítására a szegedi cs. és kir. helyőrségi élelmezési bizottságnál, óvadékul 1 drb. 105,106. sorszámú 1,000 koronáról és 14 drb. 007,401, 003,499, 008,536, 037,196. számú, egyenként 500 koronáról, összesen 3,000 koronáról szóló koronajáradék kötvényt helyeztek letétbe, amelyet — minthogy a kötvények tulajdonjoga a peres lelek között vitássá vált s a vállalati időtartam lejártával, a nevezett élelmezési bizottság 1,068, p. 1900. sz. a birói letétbe helyeztetett. A kötvények tulajdonjogának kérdése a letétbe helyezés után folyamatba tett peren kivüli eljárás keretében megoldható nem lévén — a jogerős 3,189/p. 1900. sz. végzéssel felperes tulajdonjogának érvényesítése iránt jogkövetkezmények terhe mellett perre utasíttatott. Ily körülmények után folyamatba tett jelen perben felperes annak megállapítását kéri, hogy az alperes tulajdonjogát elismerő B. a. nyilatkozatának hatályon kivül helyezése mellett ezek a kötvények közös vagyont képeznek; egyszersmind kéri annak kimondását is, hogy ezek a kötvények a végelszámolás megejtéséig, illetve a 10,729/k. 1900. sz. a. tolyamatbi tett számolási per befejezéséig letétben hagyassák. A peres felek között mészárosüzlet folytatása céljából létrejött egyesülés, minthogy felperes nem is ál itotta, hogy közös üzleteket közös cég alatt s harmadik személyekkel szemben korlátlan és egyetemleges felelősséggel folytatták, a K. T. 64. §-a értelmében közkereseti társaságnak nem tekinthető, hanem a K. T. 62. §-a szerint olyan egyesülésnek, mely több kereskedelmi ügylet tekintetében közös haszonra és vesztességre keletkezett. Ennélfogva ennek az egyesülésnek feloszlására vonatkozóan a keresk. törvénynek nem a kereskedelmi s jelesen közkereseti társaságokra vonatkozó 108. §. és következő §§-ai, hanem az alkalmi egyesülésre vonatkozó 62. §. és következő §§-ai az irányadók. A törvény utóbb emiitett rendelkezése értelmében is azon ban a szerződő felek egyéb megállapodás hiányában a nyereségben és veszteségben fejenként osztoznak ugyan s a dolog természeténél fogva a nyereségben és a vállalati vagyonban való részesedés csak a végelszámolás megtétele után állapiiható meg. Addig azonban, mig a végszámadás megejtve nincs, a K. T. 62. §-ár.ak rendelkezéséből folyóan a vállalati vagyon feletti rendelkezés azt illeti meg, a ki a;szerződó'Jelek közül számadásra van kötelezve és aki a felszámolást is megejteni köteles. Minthogy pedig felperes maga is beismeri, de a számadási iratokból is kitűnik, hogy felperes is éppen az alperest hivta fel számadásra, tehát maga felperes is az alperest tartja számadistételre és a felszámolás megejtésére kötelezettnek; minthogy továbbá felperes a B. a. csatolt közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozatában, még a vállalat tartama alatt, maga beleegyezését adta abba, hogy a vállalat biztosítására letett óvadék alperes rendelkezésére adassék; minthogy felperes azt a nyilatkozatát utóbb C.) a. csatolt nyilatkozatában visszavonta ugyan, de az a nyilatkozat joghatálylyal nem birhat, mert a B.) a. csatolt korábbi nyilatkozat annál fogva, hogy felperes annak a nyilatkozatnak alperes részére kiadását megengedte és alperes a nyilatkozat hiteles kiadmányát a kir. közjegyzőtől ki is vette, — felpsi esnek nem egyoldalú ténye, hanem olyan jogi ténye, amelyet alperes is elfogadott, azt tehát felperes egyoldalú tényével többé vissza nem vonhatja; minthogy végül a B. a. csatolt nyilatkozat érvénytelenségére sem hozatott fel elegendő adat: ezeknél fogva felperes sem ennek a nyilatkozatnak hatálytalansága kimondását, sem a számadásra és felszámolás teljesítésére kötelezett alperessel szemben a felperes szerint is vállalati vagyont tévő értékpapíroknak az elszámolásig letétben hagyását nem kérheti. Ily körülmények között nincsen alapja felperes utólagosan előterjesztett ama kérelmének sem, hogy jelen per a folyamatba tett számadási perrel egyesittessék, avagy ennek befejezéséig felfüggesztessék: ezért tehát felperes keresetével elutasittatik stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1901. május 2-án 1,865. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete a per főtárgya tekintetében helyben hagyatik stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyáról rendelkező részét vonatkozó indokainál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert habár az alperes beismerése folytán megdől a B. alatti nyilatkozatnak az a tartalma, hogy a kérdésben levő értékpapírokat az alperes tette le a felperes helyett óvadékul és habár a G. H., I. és K. a levelekkel, R. Mihály tanú vallomásával, valamint az 1868. évi LIV. t.-c. 233. és 234. §§-ai szerint, azért, mert az alperes felperes által neki e részben kínált főesküt sem el nem fogadta, sem a felperesnek vissza nem kínálta, bizonyítva van, hogy B. a. nyilatkozatot a felperes az alperesnek abbeli kérelme folytán állította ki, hogy az utóobi óvadékul letett értékpapírokra a közös üzlet érdekében marhabevásárlás céljára kölcsönt fog felvenni, — mindez, szemben azzal, hogy a felperes (akit pedig erre nézve a jelen perben a bizonyítási kötelezettség terhelt) mivel sem bizonyította, hogy az alperes ezekre az értékpapírokra a közös üzlet érdekében kölcsönt fel nem vett, illetőleg azt marhabevásárlásra nem fordította, nem al.;almas a felperesnek a B. a. nyilatkozatában foglalt ama rendelkezése megdöntésére, hogy a szóban forgó értékpapírok a hozzájuk tartozó szelvényekkel együtt 1899. évi december hó 31-ike után az alperesnek feltétlenül kiadassanak s mert felperes beismerte, hogy az alperes a számadási per folyamán beterjesztett számadásában