A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész. Folytatás

A JCG zálogjogi előjegyzés általi biztosítását jogszerűen per utjá n sem követelheti; minél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Kúria (1902. jan. 23-án 4,222. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőbiróság ítélete indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert a hozomány az átvevő férjtől a jogosult tél által annak idején visszakövetelhető, minél fogva éppen ugy, mint bármely más kötelmi jogviszonyból eredő követelés megfelelő módon szintén biztositható s ennek útjában nem állhat a követelés jogalapja sem, vagyis annak hozományi minősége minthogy a kereset nem a követelés kielégítésére, hanem csakis i annak biztosítására irányul. Hogy pedig ennek esete bekövetkezett, az bizonyítottnak fogadandó el az elsőbiróság ítéletének indokaiban, a tényállásnak megfelelően íelhozott azzal a körülméaynyel, hogy a hozományt átvevő I. r. alperes minden vagyonát fiának a II. r. alperesnek ajándékozta; és mert az általános jogszabályok szerint a megajándékozott II. r. alperes az ajándékozás előtti időből származó kereseti követeles b ztositását az ajándék értékének erejéig tűrni tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A. keresk. törvény 468. §-a értelmében, ha a biztosítási ajánlat annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasíttatott, az ajánlat elfogadottnak, a biztosítás létrejöttnek tekintetik. A fenforgó esetben azonban felperes az alperesnek ajánlatát nem utasította vissza, hanem azt ^egyelőre el nem intézve, függőben tartotta», amiből és a törvény hivatkozott rendelkezéséből — melynek értelmében a visszautasításnak határozottnak és kétséget kizáróan kifejezettnek kell lenni — következik, hogy a biztosítási ügylet az ajánlatnak vissza nem utasítása következtében tényleg létrejött. A nagykanizsai kir. tszék mint váltóbiróság (1901 április 4-én 1,845. sz. a.) Fonciére pesti biztosító intézet nagykanizsai főügynöksége felperesnek D. Sándor alperes ellen 76 K. 70 f. és jár. iránti perében következőleg i t é 1 t: A 7,733 900 sz. sommás végzés hatályon kivül helyezése melleit felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás: Felperes a D. biztosítási ajánlatot, melyben alperes a kereseti váltót az első évről szóló biztosítási dij fejében csatolta a"/, levele szerint visszautasította. Igaz ugyan, hogy felperes ebben a levelében a visszautasítás szó kifejezett használatát kerülte, hanem az ajánlat elintézését csak függőben hagyta, de annak a kijelentésnek, hogy alperessel az ajánlatnak megfelelőleg a szerződést megkötni nem hajlandó, hanem ettől azt kívánja, hogy más biztosítási összegről és más díjösszegről tegyen a felperes által javasolt módon uj ajánlatot, tekintettel a keresk. törv. 468. §-ára, amely a biztositót egyenesen eltiltja | attól, hogy az ajánlatra ne adjon nyomban félreismerhetetlen határozottságu választ, csak az az értelem tulajdonitható, hogy felperes az ajánlatát visszautasította és más ajánlattételre hívta fel. Felperesnek erre az ajánlkozására az alperes nem is tartozik nyilatkozni, mert a biztosítási szerződésre ajánlatot -tenni a szerződő félnek csak az ő kezdeményezéséből kiinduló elhatározási kedvétől függ, s igy alperes joggal mondhatott szenvedőlegesen felperesnek a /. a. levelére is, melylyel a biztosítási kötvényt, több mint két hét múlva, de megint nem a D.) alattinak megfelelőleg megszerkesztve megküldte ugyan, de az alperest megint csak ajánlattételére és uj váltó aláírására unszolgatta, sőt még éppen annak a kifejezett kikötésével, hogy ezt a kötvényt is csak a követelt ajánlat és a váltó beküldésétől függőleg tekinti hatályosnak. Alperes erre a szintén kéretlen ajánlattételi követelésre ismét nem tartozván nyilatkozni, az sem volt kötelessége, hogy a kötvényt egyáltalában visszaküldje, tehát annál kevésbbé lényeges, hogy a kötvényt mikor küldte vissza, mert ennek az érvényeségéhez úgyis az lett volna szükséges, hogy alperes részéről tett mindenben megegyező ajánlat feküdjék az alapjául. A G) és H) ajánlatokat alperes csak az I. alatti levéllel küldte meg, de amint ebből a levélből kitűnt, azzal a kifejezett rendelkezéssel, hogy emez ajánlatok beküldésétől a felperes alkudozásának megszüntetését és a váltóinak visszaadását várja. Ebből a tényállásból nyilván való lévén, hogy felperes az alperes első ajánlatát v i>szautasitotta, hogy továbbá felperes ugyanakkor az alperes váltóit ennek dacára jogtalanul visszatartotta és hogy alperes a második ajánlati leveleket a felperesnek csak azért küldte be, hogy a felperes folytonos levelezgeteseivel függőben tartott ezen ügy veszó'dségeitő'l megszabaduljon és a váltóihoz hozzájuthasson; meg kel! állapítani azt is, hogy a peres felek egymással sem eddig nem voltak biztosítási szerződési jogviszonyban, tehát elő ! sem állott az a fedezeti viszony, amelyet váltóilag biztosítani a jelen kereseti váltónak lett volna a hivatása és minthogy még ezeken felül a H. István tanúval bizonyítani kivánt az az állítólagos tény, hogy alperes a kereseti követelésre halasztást kért, mint csupán egyezségi ajánlat természetével birt nyilatkozat, semmi befolyással sincs az alperesnek arra a jogára, hogy a felperes kereseti jogának gyökerére ható minden kifogását ebben a perben szabadon érvényesithesse; a felperest a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett alaptalannak bizonyult kere- 1 setével el kellett utasítani stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1901 május 13-án. 1,183. sz. a. kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Kúria (1902. évi február hó 20-án 982. sz. a.); A kir. ítélőtáblának ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A keresk. törvény 468. §-a értelmében, ha a) biztosítási ajánlat annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasíttatott, az ajánlat elfogadottnak, a biztosítás létrejöttnek tekintetik. A fenforgó esetben azonban felperes az alperesnek ajánlatát, amiként ez felperesnek alpereshez intézett 7- a. leveléből kitűnik, nem utasította vissza, hanem azt egyelőre el nem intézve, «függőben tartotta*, amiből és a törvény hivatkozott rendelkezéséből — melynek értelmében a visszautasításnak határozzottnak és kétséget kizáróan kifejezettnek kell lenni — következik, hogy a biztosítási ügylet az ajánlatnak vissza nem utasítása következtében tényleg létrejött. Minthogy azonban felperes a •//. és 7//. alatt mellékelt leveleinek tartalma szerint az alperes által aláirt biztosítási ajánlat alapján a fent előadottak szerint létrejött biztosítási ügyletet megszüntette (stornírozta) és egy ujabb biztosítási ügylet megkötése iránt intézettalpereshez felszólítást, melyhez alperes hozzá nem járult, sőt I. alatti levelében felperesnek a hozzá (alpereshez) küldött I. és H. iratokat visszaküldve, felperestől váltóinak visszadását követelte: kétségtelen, hogy a megszűnt biztosítási ügylet alapján felperes alperestől az ezen biztosítás ellenértéke gyanánt szolgáló biztosítási dij fedezetére kapott váltó értékét nem követelheti. A másodbiróság Ítélete ezekből az indokokból hagyatott belyben. B ünügyekben. A bp. 107. §. szerint már a vádtanácsnak vizsgálatot elrendelő végzése ellen ki van zárva a perorvoslat; már ebből is önként folyik az, hogy a kir. ítélőtáblának, mint a bp. 378. §-a szerint a vádtanács végzéseit felülvizsgáló bíróságnak vizsgálatot elrendelő végzése ellen, felfolyamodást a törvény nem enged. A bp. 378. §-ának második bekezdése szerint csak a vádtanácsnak és ennek is csak oly másodfokú végzése ellen van megengedve a további felfolyamodás, mely által előzetes letartóztatás illetőleg vizsgálati fogság rendeltetett el, vagy fentartatott, vagy a vádlónak a vizsgálat elrendelése iránt tett indítványa elutasittatott; ennek a rendelkezésnek a §. első bekezdésében fog.alt amaz általános rendelkezésével való összevetéséből is tehát, hogy végzés ellen, ha ezt a törvény ki nem zárja, egyfokú felfolyamodásnak van helye, világos, hogy a törvény szerint a kir. ítélőtáblának már másodfokú végzése ellen sem lehet, annál kevésbé lehet annak harmadfokú végzése ellen felfolyamodást használni. A szolnoki kir. törvényszék vádtanácsa (1901. július 24-én 5,910. sz. a.) által a felfolyamodásnak hely adatik, a sérelmes vizsgálóbírói végzés a bp. 379. § ának 4-dik bekezdése alapján megsemmisíttetik és az összes iratok a vizsgálóbíróhoz megküldetnek. Indokolás: M. Sándor és M. Imre 1901. febr. 11-én 5,585/kü. 1901. sz. alatt a budapesti kir. ügyészséghez M. Gyulát közokirathamisitás, két rendbeli magánokirathamisitás, lopás, csalás, távirathamisitás és hamis tanuzásra való felbujt ás, Gy. Sándort pedig a magánokirathamisitásban való részesség és hamis tanuzás büntette miatt feljelentették. Ezen feljelentés folytán a nyomozat elrendeltetvén, az a bpesti m. kir. államrendőrség által foganatosíttatott. A nyomozást vezetett budapesti kir. ügyészség azonban 12,047/kü. 901. sz. határozatával, a közokirathamisitás és kétrendbeli magánokirathamisitás, valamint a hamis tanuzás büntette tárgyában a bp. 101. §. 3. pontja alapján a nyomozást megszüntette, a lopás, csalás és távirathamisitás tárgyában pedig a bp. 36. §-a értelmében a vád képviseletét megtagadta. Sértettek a budapesti kir. ügyészség ezen határozata ellen 1901. april 26-án 15,278/901. sz. alatt, a bpesti kir. főügyészhez folyamodtak. A budapesti kir. főügyész határozata az iratok közt fel nem található, de sértettek és terheltek állítása szerint a kir. főügyész a budapesti kir. ügyészségi határozatnak a vádképviselet megtagadását tárgyazó részét helybenhagyta, a köz- és magánokirathamisitás, valamint a hamis eskü bűntettére vonatkozó részeit magáévá tevén, az iratokat további eljárás folytatása végett az illetékesnek mutatkozó szolnoki kir. törvényszékhez küldötte le, melynek indítványára az itteni vizsgálóbíró a neheztelt végzést hozta. A budapesti kir. főügyész tehát a budapesti kir. ügyészség megszüntető határozatát felülbírálta, de a további eljárásra nem • a budapesti,hanem a szolnoki kir. ügyészséget utasította. Itt a döntő kérdést az képezi, hogy váljon van-e a budapesti kir. ügyészség megszüntető határozata ellen felfolyamodásnak helye? A bp. 101. §-ának 5-ik bekezdése értelmében a nyomozás megszüntetése tárgyában hozott ily határozat ellen perorvoslatnak nincs helye. A törvény ezen világos és határozott rendelkezésének értékét, nem szállítja le az ugyanezen törvényszakasz utolsó bekezdésében foglalt ama intézkedés, mely szerint a nyomozás megI szüntetéséről a feljelentett sértett értesítendő és egyúttal a 42. §-ban meghatározott jogaira figyelmeztetendő.