A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 14. számához. Budapest, 1902 április hó 6. Köztörvényi ügyekben. A hozomány az átvevő férjtől a jogosult fél által annak idején visszakövetelhető, minél fogva éppen ugy, mint bármely mas kötelmi jogviszonyból eredő követelés megfelelő módon szintén biztositható s ennek útjában nem állhat a követelés jogalapja sem, vagyis annak hozományi minősége, minthogy a kereset nem a követelés kielégítésére, hanem csakis annak biztosítására irányul. A székesfehérvári kir. törvényszék (1901. febr. 7-én 416. sz. a.) J. Istvánná szül. M. Erzsébet leiperesnek J. István és ifjabb J. István alperesek ellen folytatott 400 ftnyi hozományi tökekövetelés biztosítása iránti perében következőleg itélt: Alperesek köteleztetnek 15 nap alatt felperes részére alkalmas okiratot kiadni arra nézve, hogy a zálogjog felperes javára J. István [. r. alperes elhalálozásakor lejárandó 800 kor. hozománytöke erejéig iíj. J. Istvánnak a sárkereszturi 444. sz. tkvi betétben felvett A I. 1—3 sorsz. ingatlanbóli B. 3. alatti, az ottani 445. sz betétben foglalt A. I. 1—24 sorsz. ingatlanbóli B. 5. alatti, az ottani 446 sz betétben felvett A. I. 1—4 sorsz. és -\-í. sorsz. ingatlanbóli B. 3. alatti illetőségeire, ugy az ottani 447. sz. betétben felvett A-j- sorsz. ingatlanára J. I. I. r. alperes halálától számítandó 15 nap alatti igazolás teltétele mellett telekkönyvileg előjegyezhető legyen; ellenkező esetben köteleztetnek alperesek annak tűrésére, hogy a zálogjog I. r. alperes halálával esedékessé váló 800 kor. hozománytake erejéig a fentjelzett ingatlanjutalékok és ingatlanra felperes javára a 3,120 kor. ajándék értéke erejéig I. r. alperes halálától számítandó 15 nap alatti igazolás feltétele mellett 15 nap elteltével végrehajtásilag előjegyeztessék. Ellenben felperes az 50/c kamat biztosítása iránti kereseti kérelmével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében ugyan J. Istvánt, ugy is mint ifj. J. István t. t. gyámját vonta perbe és csak válasziratában kérte ifjabb J. Istvánt saját személyében is marasztalni, minthogy azonban alperesek ellenirati bejelentése és az általuk csatolt okirat szerint ifj. J. István a kereset megindítását megelőzőleg nagykorusittatott s erről felperesnek tudomása nem lehetett s így felperesnek jogában állott a kereset helyesbítése és ez nem képez keresetváltoztatást, mégis, minthogy a kereset II. r. alperesnek kézbesittetvén, ez a perben védelmét előterjesztette, — ezeknél fogva e tekintetben alperesek kifogása figyelmen kivül volt hagyandó. A per érdemére nézve pedig, minthogy felperes keresete nem a követelés behajtására, hanem csak annak biztosítására irányul, a hozomány biztosítását követelni pedig a nő a házasság fennállása alatt is jogosult, továbbá: minthogy az 1886: VII. t.-c. 21. §-a csak az okirat általi bizonyításnál szabja meg a közjegyzői kényszert, de eme szakasz rendelkezése nem zárja ki azt, hogy amennyiben I. r. alperes a hozomány átvételéről nem állított ki közjegyzői okiratot, hanem csak az A. alatti magánokiratot, hogy ez esetre felperes alkalmas okirat kiadását és a hozomány telekkönyvi biztosítását per utján ne követelhesse; mégis, minthogy a sárbogárdi kir. járásbiróságtól beszerzett 1898. Sp. 21 4 sz. XXXIV. perjel alatti periratokban a hozományra nézve egyáltalában semmiféle intézkedés nem foglaltatik, hanem uzzal csakis az ideiglenes nőtartási díj nyert magállapitást, a sz.- fehérvári kir. járásbiróságtól beszerzett 6,738/98. P. sz. XVI. perjel alatti iratok szerint pedig bár felperes az A. alatti 400 ft. tőke után járó kamatok megítélését kérte, — keresetével azonban azon indokból lett elutasítva, mert az A. alatti okirat az 1886 évi VII. t.-c. 22. §-a kellékeinek nem felel meg és a kötelezvény szövege szerint a tőke I. r. alpeies halála után lesz csak esedékes — miért is eme kereset sem azonos jelen per tárgyával és a kereseti kérelem nem képez itélt dolgot, mégis; minthogy M. György tanú vallomása szerint, I. r. alperes tanú jelenlétében beismerte, hogy a felperes állal a házhoz hozott 200 fttal együtt felperessel összesen 400 ft hozományt vett át, B. Zs. tanú vallomása szerint alperes a kötelezvény kiállításakor beismerte, hogy feleségének 400 fltal adós, — N. J. tanú vallomása szerint I. r. alperes előtte beismerte, hogy neje 400 ft. hozományt vitt a házhoz, — Sz. P. tanú vallomása szerint a végrendelet tételekor J. István a jelen volt tanuk előtt beismerte, hogy felperes 400 ftot hozott házához s azt vagyonából feleségének visszahagyja, továbbá B. Zs. és N. J, tanú vallomása szerint, I. r. alperes kértére felperes távollétében lett az A. alatti kiállítva; — mégis, minthogy a P. allatti bizonyítvány tartalma s ezzel egyezően N. J., H. J., F. M. tanúvallomása szerint, I. r. alperes előttük beismerte, hogy neje a házasságkötéskor egyszerre 100 irtot vitt házához és a 400 ftos kötelezvény kiállítása csak később történt s ezzel teljesen egyezik M. J. azon tanúvallomása, hogy felperesnek a házhoz hozott élelmiszereken felül 400 frt körüli kint levő követelése volt, amelyből ő 20 frtot I. r. alperes kezéhez fizetett, továbbá M. J. tanú ama vallomása, hogy felperesnek a házhoz vitt 100 ft. készpénzen felül mintegy 300 ft. kintlevő követelése volt s eme bizonyítékoknak az 1893. XVIII t.-c. 64. §-a szerinti mérlegelése mellett, N. J. tanúnak azon előadása, hogy nem emlékszik arra, váljon a 400 ftos kötelezvény kiállítása után vagy előtt tette-e I. r. alperes a 100 ft. átvételéről szóló beismerést, azért nem jöhet figyelembe, mert magából a kötelezvényből megállapítható, hogy az 1893. febr. 23-án lett kiál itva; e XXXIV. perjel alatti iratok szerint pedig peres felek 1888 ápril 12-én léptek egymással házasságra s igy a többi tanúvallomás szerint 100 ft kézhezadásának feltétlenül a kötelezvény kiállítását előzőleg kellett történnie, — ugyan N. J. tanúnak azon vallomása pedig, hogy I. r. alperes a kötelezvény kiállítása után tanú előtt kijelentette, hogy a kötelezvényt azért állította ki, miszerint nejének halála után legyen valamije, mégis F. M. azon tanúvallomása hogy a 400 frtos kötelezvényt 1. r. alperes saját kijelentése szerint csak a békesség okáért állitotia ki, egyáltalán nem képeznek oly bizonyítékot, mintha I. r. alperes a hozomány kézhezvétetelét tanuk előtt megtagadta volna, hanem csakis a kiállítás okadatolására szolgáló nyilatkozatnak vehetők, a fenti bizonyítékokkal szemben egyáltalán azok meggyengítésére nem szolgálhatnak, mert ilykép a hozomány kézhez adása illetve kézhez vétele beigazoltnak veendő; továbbbá : minthogy szakértők egyező értéklése szerint II. r. alperes részére I. r. alperes által átadott ingatlanok évi tiszta jövedelme 86 ft. 50 kr. és igy, minthogy XXXIV. perjel alatti iratokban foglalt adatok szerint felperes részére is csak havi 6 kor nőtartási díj lett megállapítva, de I. r. alperes társadalmi állása, vagyoni viszonyai, és a helyi viszonyok figyelembe vételével az ingatlan jövedelme I. r. alperes tartására elégséges s igy a szerződés szerinti szolgalmi jog vissztehernek nem tekinthető, minek folytán az ingatlan ellenértékéül csakis a takarékpénztári 600 koronás tartozás kifizetését vállalta II, r. alperes magára, amelynek fennállását a felperesi tagadás figyelmen kivül hagyásával és az esküveli bizonyítás mint erre nem alkalmas bizonyítási mód mellőzésével, megállapítottnak kell venni, mert ennek fentállása az A. alattiban is elismertetik s a betétmásolatok szerint is telekkönyvileg bekebelezve van; s nem vehető figyelembe azon körülmény sem, hogy ezen tartozás I. r. alperes és özv. J. Józsefné közös adósságát képezte, minthogy felperes ezen kifogássál nem élt; mégis, minthogy az A. alatti szerint II. r. alperes által testvérei részére összesen 150 frt fizetendő, ezeknél fogva eme összesen 900 K. visszterhet az átadott ingatlanoknak a szakértők által megállapított 4,020 kor. értékből lovonva, igy II. r. alperes 3,120 kor. értékű ingatlant visszteher nélkül kapván I. r. alperestől, ez utóbbinak fenálló adósságáért az ajándék erejéig II. r. alperes felelőséggel tartozik s azt nem szünteti meg azon körülmény, hogy az A. alattiban a követelés lejáratául I. r. alperes elhalálozása van kikötve, mert ajándék meghatározása nem I. r. alperes elhalálozása, hanem az átadás idejében való érték és vagyoni viszonyok szerint állapítandó meg és a felelősséget nem a lejárat ideje, hanem a követelésnek az átadáskor való fennállása vonja maga után: mindezeknél fogva a fenti módon ke'lett ítélni. Ellenben az 5% kamatra nézve, minthogy az A. alatti mint nem közjegyző előtt kiállított okirat I. r. alperes ellen kötelezettséget nem állapit meg a kamatra nézve sem, másrészt a házasság fennállása alatt a házassági köteléknek bírói ítélettel leendő feloldásáig a hozomány kezelésére a férj bír jogosultsággal s igy felperes ezen időre kamatot nem igényelhet, — ezeknél fogva a felperes a kamat biztosítását nem igényelheti s keresete eme részével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1901. ápr. 12-én 4,222 sz. a.) a felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében maga is azt adja elő, hogy az A. alatti kötvényben foglalt összeget hozományként hozta férje házába és mint ilyent adta át férjének I-r. alperesnek. Nem vitás, hogy a felperes és I. r. alperes közötti házassági viszony jogilag még most is fennáll. Tekintve pedig, hogy a nő hozományát férjétől a házasság tartama alatt követelni jogosítva nincs, tehát felperesnek e címen támasztott követelése le nem járt, s tekintve, hogy a le nem járt követelés tekintetében sem a biztosítási végrehajtás el nem rendelhető (1881: LX. t.-c. 223. §.,) sem pedig zálogjog: előjegyzés utján való biztosításának, — mert az A. alatti okiratban a biztosításra az engedély nem adatott meg, a ttkvi rendt. vonatkozó 88. §-nak rendelkezései szerint sincs helye ; — következéskép felperes a kereseti követelésnek