A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész. Folytatás

112 A JÓG A tö-vényhozás előmunkálatai a kétséget el nem oszlatják, sőt még — ha lehetséges — fokozzák.9 Dicséretes munkát végzett eszerint a tervezet, hogy ezen kontroverziának elébe vágott, midőn minden kétséget kizáró módon kijelenti, hogy a rei vindicatio a közvetett birtokos ellen is irányul: «A tulajdonos a birtokostóla dolog kiadását követelheti." (Tulajdoni kereset.) A tulajdonos attól is követelheti adolog kiadását és a 660. 667., és 679—681. §-okban a birtokosra nézve felállított szabályok arra"nézve is állanak, akinek irányában a birtokos a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogosítva. (523. §.) (659. §.) Ezen rendelkezést különben is helyes praktikus érzék sugalta, amint azt az Indokolás meggyőzően megokolja : «Igaz, hogy a tulajdonos közvetlenül a birtokostól követelheti a dolog kiadását. De ez a követelés nem elegendő a tulajdonos jogainak minden irányban való érvényesülésére. Különösen nem lehet annak utján elérni azt, hogy a birtokossal jogviszonyban álló személy (pl. a bérbeadó) az általa beszedett hasznokért felelőssé tétessék. A birtokost továbbá - amiről utóbb még szó lesz — mindenesetre megilleti a jog, hogy a dolog kiadása iránt pereltetvén, a saját védelmére elődjeképen megnevezze, azt, akitől ő a saját birtokát szerezte. Ha mármost az előd — az auctor— az alperes helyébe lép, akkor a per tényleg mégis a birtokossal jogviszonyban álló személy ellen folyik és a tulajdonos idővesztéssel és költséggel oda jutott, ahol ezek nélkül lett volna, ha a keresetet közvetlenül az utóbb perbehivott ellen intézi. Nincs képzelhető ok, amiért a tulajdonost arra kellene kényszeríteni, hogy például a letéteményes ellen pereljen, aki a tulajdon kérdésében egyáltalában nincs érdekelve és aki csakhamar az előd megnevezésének jogával fog élni a végett, hogy a pertől szabaduljon. Sőt némely esetben a tulajdonosnak alig volna lehetséges tulajdoni követelését gyakorlatilag érvényesíteni, ha keresetét csakis a valóságos birtokos ellen indíthatná. Annak a tulajdonosnak például, aki egy nagy bérházat, vagy aki egy parcellirozott földbirtokot akar vindikálni, a legnagyobb aka dályokkal kellene megküzdenie, ha minden egyes bérlőt a lakás kiürítése iránt, minden egyes parcella haszonbérlőjét a birtokkai való felhagyás iránt kellene perelnie.)) (392. I. II. köt.) De nem egys/erübb és átlátszóbb az idézett ti.")!). §. második bekezdésének következő szövegezése ? «Ezen, valamint a 660—667. és (579—681. §-okban a birtokosra felállított szabályok a közvetett birtokosra is v •natkoznak» (vagy : a közvetett birtokosra nézve is állanak )» Ugyanily módon egyszerüsithetők a tervezet 629., 631., 641., 660., 661-i 666., 802. §-ai. hol a körülírások és utalások helyét a «közvetett birtok» pótolhatja. A tervezet 629. §-ának harmadik bekezdése így hangzik: «A 626. §. esetében a szerző a követelés átengedésekor lesz tulajdonossá, ha a birtokos az átruházó irányában a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogosítva (523. §.), különben pedig csak akkor, amikor a harmadik személy a dolgot az ő birtokába adja.» Ez szintén egyszerűsíthető ily módon : «A 626. § esetében a szerző a követelés átengedésekor lesz tulajdonossá, ha az átruházó a dolog közvetett birtokosa, különben pedig csak akkor, amikor a haimadik személy a dolgot az Ő birtokába adja.» A tervezet 631. §-ának első bekezdése igy szól : «A 629. §. alapján a tulajdon szerzése be nem következik, ha a tulajdonostól a dolgot ellopták, vagy elrabolták, vagy ha a tulajdonos a dolog birtokát akarata nélkül más módon vesztette el. U g y a n e z á 11, ha a dolog birtokát e módon oly bir.okos vesztette el, aki a tulajdonos irányában a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva van a birtokra jogosítva. (523. §).» E helyett : „Ugyanez áll. ha a tulajdonos csak közvetett birtokos volt és a dolgot e módon a birtokos vesztette el». Sőt ezt még rövidebben lehetne kifejezni: «Ugyanez áll, ha a dolog birtokát e módon a birtokközvetitő vesztette el». Csakhogy akkor a «birtokközvetitő»-nek is kellene a törvényben helyet szorítani. Előlbelől a tervezet 632. §-a nem vette át a német polg. törvénykönyv korrespondeáló 936. §-ának harmao) Über diese Frage ist bereits lebhafter Streit entbrannt. Ausdrücklich ist sie im Gesetzbuche nicht entschieden. Bei der Beratung erIan»te der Antrag, durch eine besondere Vorschrift dem Eigenthúmer ereden den mittelbaren Besitzer einen Anspruch auf Uberlassung des mittelbaren Besitzes zuzusprechen, nicht die Mehrheit; alléin auch die durch Mehrheitsbeschluss eingeführte Vorschrift, die einen solchen Anspruch ausdrücklich verneinte, is wieder gestrichen worden. L. Gierke ugyanott 53. 1. , dik mondatát: «Erolgt die Veráusserung nach § 930 oder war die nach §. 931 veráusserte Sache nicht im mittelbaren Besitze des Verausserers, so erlischt das Recht des Dritten erst dann, wenn der Erwerber auf Grund der Veráusserung den Besitz der Sache erlangt.» Ugy vélem csak azért, mivel itt a közvetett birtok körülírása emberfeletti nehézséggel járt volna: pedig az érzékeny hiátust fog előidézni. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási törvény 249. §-ának értelmezése. — Felelet — A Jog 12-ik számában megjelent kérdésre a következő véleményemet kívánom adni: Amidőn az első bíróság meghatározott összeg fizetésére kötelez, a felebbezési bíróság azonban csak ennek az összegnek előlegezésére, a két ítélet nem fedi egymást. Kérdés mármost az, hogy a feleknek a végrehajtási törvény 24-9. §. szerint a felebbezési bíróság Ítélete ellen van-e felebbezési joguk r Ez a kérdés viszonylagosan oldandó meg. A marasztalt félnek ez a joga nincs meg; mert való ugyan, hogy a két itélet nem egybehangzó mindenben, azonban a felebbezési bíróság Ítélete reá vonatkozóan az első bíróságnál kedvezőbb levén, az előlegezésre marasztalás tekintetében egybehangzónak tekintendő, vagyis az elsőbiróságnak terhesebb marasztalásában a lelebbezési biróság enyhébb marasztalása benn foglaltatik s e szerint a felebbviteli beadvány visszautasítása indokolt és törvényszerű. A felperesnek tekintendő ellenfél azonban a felebbezési bíróságnak ama változtatása ellen, hogy nem fizetésre kötelez, hanem csak előlegezésre, tehát e tekintetben az első biróság Ítéletét megváltoztatja, felebbvitellel vagyis a fennforgó esetben felülvizsgálattal élhet, de csakis ebben a kérdésben, mert a marasztalás és ennek körülményei, a marasztalási összeg, ennek, járulékai s perköltség vele szemben is két egybehangzó Ítélettel van megállapítva. Ettől eltérésnek világos törvénysértés esetében sincs helye mivel a végrehajtási törvény 249. §. semmi kivételt nem teszen. A kir. Kúriának és a kir. Ítélőtábláknak is tudomásom szerint ez az állandó gyakorlata. Vidéki ügyvéd. Vegyesek. H. tanú kora és vallása. Ugy a polgári, mint a büntető bíróságnál ősidők óta törvényes szokás a tanú korának és vallásának megkérdezése. Hogy miért történik ez, a változott idők és viszonyok dacára, m a is, ennek okát bajosan tudnák megmondani azok, akik kérlelhetlen szigorukkal, illetve lörvényparancsolta kíváncsiságukkal: a szép nemhez tartozó tanuk nagy részét kétségbe ejtik vagy legalább is zavarba hozzák. Egyikök sem szereti éveinek annyira gondosan őrzött titkát palám et publice a vásárra vinni, vagy Istennek miként való imádásáról nyilvánosan számot adni ! Csak látni kell azt a lelki küzdelmet néhány tanú arcán, mikor ezen kérdésekre az igazsághoz hiven kell válaszolniok, — hogy belássuk, miszerint ma, az uj perrendtartás parlamenti tárgyalásának küszöbén, — ezen szükségtelen, elavult és egy régi kor hagyománya gyanánt reánk maradt kérdéseket a törvényből kiküszöbölni kell. üs nem kételkedünk benne, hogy maga a teivezet illusztris szerzője sem fog ezek teljes elhagyása, illetve korszerű módosítása előtt elzárkózni. Bűnügyekben megengedjük, hogy a terhelt kora és vallásának kiderítése, a személyazonosság megállapítása szempontjából szükségesek. Ellenben a sértettnek és tanuknak, továbbá a polgári per tanúinak és peres feleinek ez iránybani megkérdezése már teljesen fölösleges, és a per fejleményeire és érdemleges elbírálására legkisebb befolyással sem bir. A tanú korának megállapítása csak annyiban fontos, hogy megállapittassék, vájjon elérte-e már azon életkort, mely arraszükszéges, hogy vallomása bíróilag elfogadható és ő esküre bocsátható legyen. Teljesen elég volna e célra a tanúhoz intézendő azon kérdés: vájjon betöltötte-e már 14-ik életévét vagy sem? A tanú vallásának megállapítása is csak addig birt némi elfogadható okkal, amig a kihallgatott tanú (vagy fél) vallomását, vallása hitelvei szerint letett esküvel megerősíteni kénytelenült. Így a keresztény a feszületre, a zsidó feltett kalappal a bibliára esküdött. Ma azonban, midőn a felek es tanuk kivétel nélkül egy és ugyanazon, íelekezetgnélküli esküt tesznek le, a vallás kérdése a tárgyalási termekből, az igazságszolgáltatás minden sérelme nélkül kiküszöbölhető. Mert a vallás mindenkinek tisztán magánügye és éretlen élcek vagy maliciózus megjegyzések tárgyává nem tehető. Csak látni kell azt a gúnyos mosolyt, midőn a zsidó vallású tanú feszélyezetten, mintegy segítséget keresve, körültekint és aztán halkan az «izraelita» szót suttogja. Van-e a tanú ezen géne-jéből valakinek haszna ? És szükséges-e az a per eldöntésére ? Kíváncsiak lehetünk arra, hogy mit t u d a tanú a per körülményeire vonatkozólag, de semmi közünk ahhoz, hogy m i t hisz es kihez fohászkodik. PMJLM HÉÍZVÍHYT»:«A»«0 NKOMOÁj* BUOWWTEH.