A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Reformok és az ügyvédség

A JOG 109 helyzetét, valamint tekintélyét a külvilággal szemben emelni. Most ott vannak a tettek mezején, mutas>ák meg, hogy a kamara választmányában beállott e változás reformot jelent a kamara beléletében is. Öd'ónfi Miksa dr budapesti ügyvéd. Reformok és az ügyvédség. Irta ROSENTHAL MÓR dr., ügyvéd Nagyváradon. Az igazságügyi kormány törvényjavaslatkészitő műhelyében lázas munka folyik. Szünös- szüntelen ujabb és ujabb alkotások tervbevételéről szólnak a politikai napilapok. Hozsannával üdvözli a politikai sajtó mindannyiszor a tervezgetést, amidőn ez az igazságügyi törvényalkotások terén oly alkotások létesítését célozza, melyeknek szociális súlyt azért kölcsönöz, mert az adósok nagy tömegének, az alpereseknek kedvez. Itt mindjárt elejét kivánom venni amaz ellenvetésnek, mintha e sorok írójában az alperesek mindenároni üldözése, s ezekkel szemben az eljárásnak oly szigorítására való törekvés volna kifejlődve, mely az alpereseknek még a szabad lélegzést is eltiltaná. Egyedül jogszerű elv: a teljes paritás, hitelező és adós, felperes és alperes közt. Abban a percben, amidőn a bírónak csak gondolatához férkőzhetnék oly eljárás tervezése, mely a perbeli felek közt különbséget tehetne, az igazságos eldöntésre való kilátás is veszve volna. Nem tételezhetjük fel magyar bíróról legtávolabbról sem. hogy dédelgetni kívánná a perbeli felek bármelyikét és mégis azt látjuk, hogy nem a bitói, hanem a törvényhozói irányzat olyan, mely erősek és gyengék válfaja szerint óhajtaná a perbeli feleket megkülönböztetni, s a perbeli alpereseket olybá kívánná tekinteni, mint akik üldözöttek szerepét játszák, s a felperes— hitelező — vérszomjas karjai elől, hathatós támogatást igényelnek. Ha csak egy percig gondolkoznának az illetékes faktorok, hogy mily veszedelmes elv volna ezen elv inaugurálása. legtávolabbról sem gondolnának arra, az eljárás olcsóbbá tételének szándékánál oly indokokból kiindulni. melyek a hitelezőkként vagy egyébként fellépő felperesek igényeinek érvényesítését megnehezítenék vagy majdnem lehetetlenné tennék ! Hiszen in ultima i atione ezen intézkedések a hitelezést lehetetlenné és alperesek — adósok— anyagi exisztenciáját veszélyezetté tennék, mert abban a pillanatban, amidőn az eljárás akkép lenne megváltoztatva, hogy az azzal járó költségek az adóstói el, — s az eljárás keresztülvitelénél igénybe veendő ügyvédek által megkívánt tisztességes díjazási igény folytán, a hitelezőre áthárulnának, — a hitelezést beszüntetni vagy ezt nagyon is megdrágítani lennének kénytelenek. Ha ezen irányzat valóban életre kél, akkor a józan ész azt diktálja, hogy a kereskedők és gyárosok oly érdekszövetséget fognak létesíteni, mely a hitelt, az ily irányú veszélyek kikerülése által megkívánt módon fogja átalakítani; mert az nem tételezhető fel. hogy akadni fog a magyar ügyvédi karnak csak egy tagja is, mely vagy ingyen vagy napszámdijazás mellett fogja eszét és munkásságát ügyfele részére kiszolgáltatni I Az itt eiőre bocsátott reflexiók annak okából láttak most napvilágot, hogy a napilapok ugy látszik hivatalos kommüniké formájában közre adták, hogy a végrehajtási törvény oly irányú módosítása van tervbe véve, mely az eljárást olcsóbbá teszi ! A közlésből alig olvastam oly csekély módosítást, mely azt tervezné, hogy a konok s a hitelezők bosszantására működő végrehajtást szenvedők manipulációja elől, a .alajt véglegesen elvonná, azonban annál örvendetesebb kommentár kíséretében lett közölve, hogy a kielégítési végrehajtási kérvény eltöröltetik — mert persze ebből az ügyvédnek egy pár korona jövedelme volt, — hogy a végrehajtást szenvedő minél nagyobb kíméletben fog részesülni, szóval, hogy a hitelező követeléséhez nehezebben juthasson. Nem akarom, hogy félreértsenek ! Őszinte véleményem, hogy a költségek, melyek szükségesek ahoz, hogy a hitelező követeléséhez jusson, ne legyenek súlyosak, s az eljárás minél rövidebb és minél egyszerűbb legyen ; de akkor miért kezdik csak az adósokat kímélő és ezzel a hitelezőket sújtó költségeken, —• mert az ügyvéd ugy sem fog ingyen dolgozni ! — miért nem reformálnak ott, hol a sok sallangos eljárás van felvéve, mely az adósnak alkalmat ad a lebonyolítás megakasztására ? És végül még azon kérdést teszem, ha már oly sok törvényes rendelkezést óhajtanak s oly lázas sietséggel keresztülvinni, mely az ügyvédségexisztenciáját tönkre fogja tenni, miért nem gondoskodnak párhuzamosan arról is, hogy az ügyvédség kereseti forrását egy szakasz behozatalával felfakaszszák, mely abból áll, hogy bíróságok és közhatóságokhoz ügyvédek vagy közjegyzők által ellenjegyzett kérelmek — bizonyos értéknálja föl, hogy az Ausztriától 1866 előtt Németországban elfoglalt és akkor föladott állást vissza kívánja szerezni ? — Gr. Andrássy Gyula, akkor magyar miniszterelnök erre is válaszolt : «hogy valamint a kormány elvan határozva a monarchia függetlenségét, biztosságát és érdekeit minden irányban megvédeni, ugy a kormánynál ésa döntő körökben egyáltalán nem létezik azon szándék, a Németországban i866-ban fölhagyott állást visszaszerezni, mely az én meggyőződésem szerint is a monarchiárahasznot nem, dekártés veszélyt h o z h at». Tisza Kálmán s a kpv. ház tán egyhangúlag András synak a német politika iránt tett nyilatkozatát teljes örömmel és megnyugvással fogadta. Tisza Kálmán megjegyzé, hogy ő éppen abban, miként egy magát túlélt és hazánkra nézve különben is soha jót nem hozott iránynyal teljesen szakítva legyen, látta a legnagyobb biztosítékot arra nézve hogy érdekeink ellen háborúba kevertetni nem fogunk. Az imént jelölt néhány hét alatt, melynél válságosabb időket rég nem élt a világ, Európa szemei Magyarországra s a magyar képviselőházra valának fordítva. Innen várta a félvilág a harc vagy béke jelszavát. Ha a magyar parlament és kormány a háború mellett nyilatkozik, a harci párt Bécsben könnyen magával ragadta vol.ia az ingadozó B e u s t o t. s Ausztria akarva nem akarva bele ment volna a háborúba. Magyarország tartá e napokban Európa sorsát kezében. Félezred év óta nem jutott hazánknak oly világtörténelmi szerep, mint 1870 nyarán, midőn a föld leghatalmasabb birodalmainak békéje vagy harca tőle függött. (U. ott 180. 1.) B. Eö t vö s József 1870 aug. 28-án ezt írja gr. Andrássy Gyulának :«ha Poroszország legyőzetik, az Németországban Sadowa előtti állapotok helyreállítását vonta volna maga után, s ez esetben nem tudom, ki tarthatta volna külügyminiszterünket s mmdnyájukat, kik Ausztriában az ügyeket intézik, hogy ők is a régi játékot folytatnák s mint előbb, ugy ezen! tul is a monarchia minden erejét arra fecseréljék, hogy magáI nak Németországon befolyást szerezzen s valószínűleg ez volna a legnagyobb csapás, mely hazánkat érhetné. A párisi Temps ezt írja B e u s t 1870 júliusában kö! vetett külpolitikáját illetőleg : «Nem tagadhatjuk, hogy a magyarok nagyon visszautasitólag viselkedtek, midőn arról volt szó. hogy véröket s vagyonukat Ausztriának Németországban előbb elfoglalt állásának visszaszerzésére használják)) (1874. IV/9) írhatta ezek utánOncken 1892-ben: «Die Entwickelung der Dinge hat Oesterreichs weise Haltung glanzend gerechtfertigt. Der Gedanke der Rache hat seinen Stachel | verloren. Auf ein geeinigtes Deutschland wird Oesterreich ruhig hinüberblicken können.» Pedig mindezt köztudomásúlag csakis a 67-es alapon álló Magyarország államférfiai által helyesen felismert s befolyásukkal érvényre juttatott vitális érdekeknek előtérbe jutása ; idézte elő, s a 67-es alapon nyugvó Magyarország kifelé is ' nyomatékos politikai súlyára^ vezethető vissza. Kálnoky volt I közös külügyminiszter egy O felségéhez intézett emlékiratában j (mindezekkel kapcsolatosan és a már mondottakat figyelembe | véve) kifejti, hogy: «az összes néptörzsek közt Ausztria-Magyarországon a magyar az, amelynek leginkább van érdekében a monarchia fönnállása. A magyar faj csak a monarchia által tarthatja fönn magát és politikai jelentőségét Európában. A monarchián kívül nem bír nemzeti háttérrel. . . . A m o narchia vezetését ennélfogva át kellene engedniegyik felőlannak a nemzetiségnek, a melyet saját érdeke füz legszorosabban a monarchia fönnállásához, másik felől annak a nemzetiségnek, amely elszakadásával legsúlyosabban érintené a ! monarchia létérdekeit.» ... . (1. Budapesti Szemle 1901 ! márc. 350. 1.) (Folytatása következik.)