A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. 1 [r.] A koronaügyészség

Huszonegyedik évfolyam 14. szám. Budapest, 1902 április hó 6. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. HETILAP ü A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) :, A MAGYAR ÜGYÍÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: , Helyben, vagy vidékre bér* mentve küldve: Negyed évre ._ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. Irta Révai Lajos dr. — A kamarai választások után. I. Irta A d m e t o Géza dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. U. Irta Ödön ti Miksa dr. budapesti ügyvéd. — Reformok és az ügyvédség. Irta Rosenthal Mór dr., nagyváradi ügyvéd. — A közlési kötelezettség szabályozásához. Irta B e n d e r Béla dr., budapesti ügyvéd. — Közvetett és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleietek. (A végrehajtási törvény 249. §-ának értelmezése. Irta vidéki ügyvéd.) — Vegyesek. TÁRCA: Adalékok az 1867: XII. t. c. 8. §-ához. Irta Horváth János dr.. pestvidéki kir. alügyész. MELLÉKLET - Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti közlöny-bői. A vádhatóságok működése az uj Bp. életbelépte óta. I. A koronaügyészség. Előre volt látható, hogy az uj büntető perrendtartás életbelépte a vádhatóságok működését egészen uj alapra fogja fektetni. Különösen a terheltek előzetes letartóztatása és vizsgálati fogságuk tartama tekintetében egy uj, jobb aera köszöntött be. Es na az ügyészség eddig — Kozma irányát követve — csakis élő tradíciók alapján képviselte az alaki büntető jog terén az Európaszerte divó modern felfogást, ugy most már maga a törvény adta ebbeli törekvéseinek a biztos talapzatot. Két év lefolyta után most újból nyilik alkalmunk a vádhatóságok működésével foglalkozhatni. Annyi időre volt szükség, hogy az uj perrend az ügyészség körében hússá, vérré váljék és hogy ezen uj aerának eredményeiről az első, és ezért még csak kezdetleges adatok gyűjtessenek. Az első év — mint átmeneti, nem is igen jöhet számba. Megbízható áttekintését a vádhatóság ujabb működésének ezen első két év még természetesen nem nyújthatja, mert hiányzik itten az összehasonlító mérték : a tertium comparationis A régi ügyforgalmi és tevékenységi kimutatások — telj es megbízhatatlanságuktól eltekintve — már azért sem voltak az ujakkal egybevethetők, mert ezen adatok egybegyűjtése most más, a régitől teljesen elütő módszer szerint és nem is az ügyészségek, hanem az országos statisztikai hivatal részéről történik ; mert továbbá az előnyomozási szolgálat többé nem a bíróságok, hanem a rendőrség hatáskörébe tartozik. De az uj statisztikai adatok már azért sem dolgozhatók fel rendszeresen és kritikailag — mert ilyenek még egyáltalában az orsz. stat. hivatal részéről közzétéve nincsenek. Ez okból kellett eddigi, tárgyilagos kritikával párosult ellenőrző szemlénket Vét éven át pihentetnünk És dacára annak, hogy jelenlegi munkánk sem kecsegtet nagyobb eredménynyel, nem állhatunk ellent azon kísértésnek, hogy a koronaügyész, továbbá a budapesti és kassai főügyész urak által készséggel rendelkezésünkre bocsátott ujabb anyagot fel ne dolgozzuk. Legyen szabad ennek kapcsán azon reményünknek és kérésünknek is kifejezést adnunk, hogy a többi főügyészségek vezetői is époly liberálisak lesznek az adatok beküldésében. A főérdeket abszorbeálja természetesen a koronaügyészség intézménye, nem csak azért, mert működésének kezdete a Bp. életbelépésével összeesik, de azért is, mert hatásköre az egész országra kihat és jövőre az eddiginél még nagyobb fejlődésnek néz elébe. Azok, akik azt hitték, hogy a koronaügyész állása egy sine cura lesz, alaposan csalódtak. Minden túlzás nélkül állithatjuk, hogy ezen diszes állásLapunk Mai szái ban, annak minden egyes tagja részéről annyi munka végzendő, mint amennyi munkát végez az eljáró és 7 tagból álló kúriai tanács összessége. Mertiugy a koronaügyésznek, mint helyetteseinek valamennyi a megfelelő büntetőtanácsban előadó bíró referádájára kell készülniök, hogy indítványt tehessenek. Es ehhez még a többi folyó, sokszor nagyfontosságú és nagy felelősséggel egybekötött munka jár, — oly urak részéről, akik ezen magas állásba már nem első ifjúságukban jutnak, tehát már ez okból is nem több, de kevesebb munkára és fáradságra tarthatnak jogos igényt. A koronaügyészség intézménye a jogegység érdekében a büntető jogszolgáltatás terén annyira bevált, hogy komoly megfontolás tárgyává teszi azt a kérdést, vájjon nem volna-e célszerű ezen intézményt — tekintettel az ingadozó táblai judikatúrára, megfelelő módon a polgári eljárás körében is honosítani, illetve hatáskörét a megfelelő számú civilista erők alkalmazása mellett — bái egyelőre korlátoltabb mértékben — ezen ügyekre is kiterjeszteni 5 Hammersb erg Jenő koronaügyészur szívessége folytán azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy az 1900. és 1901. évről az igazságügyminiszterhez felterjesztett nagyérdekü jelentéseit, melyek ezen magas hatóság működését legjellemzőbben kitüntetik — bő kivonatban az alábbiakban közölhetjük. Ami annakelőtte a főügyész feladata volt: minden évben a büntető igazságszolgáltatás és az ügyészség működése körében tett tapasztalatairól beszámolni, — azt az U. U. 55. §-a most már a k o r o n a ü g y é s z kötelességévé teszi. Bár kívánatos volna, hogy a koronaügyész — működése közben tapasztalt szabálytalanságok tekintetében — az egyes főügyészségek vezetőivel közvetlen érintkezésbe lépjen — ezt a törvény egyenesen kizárja és igy a koronaügyész csak arra szoritkoznatik. hogy ezekről esetről-esetre a miniszternek jelentést tegyen. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy ily formalizmus mellett maga a lényeg kárt vall. A koronaügyész 1900. és 1901. évről beadott jelentéseinek főbb mozzanatai. A. (1900). (1901. febr. 14.). «Az uj bűnvádi perrendtartás hatályba lépte általában minden rázkódtatás és fennakadás nélkül ment végbe s különösen a kir. ügyészség eljárása arról tesz tanúságot, hogy tagjai előre készülve behatoltak az uj törvény szellemébe s kiváló ügybuzgalommal igyekeznek annak érvényt szerezni. . . . Az esküdtbirósági intézmény is megfelelt általában a hozzája fűzött várakozásoknak. Alig egy-két kivétellel az esküdtek határozatai lelkiismeretes mérlegelésről tesznek tanúságot s megfelelnek az igazság követelményeinek. . . . A B. P. hatályba léptének kezdetén jogászi körökben élénk vitatkozásokra adott okot az a fölvetett kérdés, hogy vájjon a 437-ik §. alapján jogosítva van-e a kir. Kúria az esküdtbíróság felmentő Ítéletét anyagi semmiségi ok alapján akként megsemmisíteni, hogy egyúttal a vádlottat bűnösnek kimondó és elitélő ítéletet hozzon ? A kir. Kúria gyakorlata ezt a kérdést kezdeményezésemre akként oldotta meg, hogy ilyen esetekben az esküdtek felmentő verdiktjével szemben, a kir. Kúria marasztaló ítéletet nem hozhat, mivel a felmentő verdikt nem foglal magában olyan ténymegállapítást, amelyre marasztaló ítélet alapitható volna; az esküdtbíróság felmentő ítélete tehát csakis uj eljárás elrendelésével semmisíthető meg. Másik felvetett és a jogirodalomban is vitatott elvi fontosságú kérdés volt az, hogy visszavonhatja-e a koronaügyész a kir. ügyész vagy főügyész által bejelentett semmiségi panaszt f •na 12 oldalra terjed