A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - A kamarai választások után - Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához. Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta

106 A JOG Erre nézve a kir. Kúria büntető tanácsai kivétel nélkül azt az álláspontot fogadták el. hogy a koronaügyész a B. P. 430-ik és 396-ik §-ai alapján kétségtelenül jogosítva van az ügyészségi semmiségi panaszok visszavonására. Ez alapon a hozzám felterjesztett és velem közölt 70 olyan eset közül, amelyben az alsó bíróság ítélete ellen egyedül a kir. ügyészség élt semmiségi panaszszal, 41 esetben visszavontam a semmiségi panaszt és csak 29 esetben tartottam azt fenn. Ezenkivül a kir. Kúria előtt tartott tárgyaláson visszavontam a kir. ügyészségek semmiségi panaszait számos oly esetben, amidőn más fél is élt semmiségi panaszszal. A B. P. 441-ik §-a alapján a jogegység érdekében a mult évben 10 perorvoslatot adtam be. Ezek közül egyet a kir. Kúria tárgyalás nélkül elutasított az É. L. T. 4-ik §-a alapján, mivel a törvénysértő határozat még a B. P. hatályba lépte előtt hozatott. — 5 letárgyalt ügyben a törvénysértés megállapittatott, 4 ily perorvoslat pedig az év végén még elintézetlenül maradt. Leglényegesebb szabályellenesség, melyet a B. P. alkal- I mazásában tapasztaltam, az, hogy némely kir. törvényszékek a B. P. 550-ik §-ának végpontját félremagyarázva, a kir. járásbíróságoktól hozzájok felebbezett bűnügyekben lelebbviteli tárgyalás tartása nélkül tanácsülésben ítélkeznek olyan esetekben is, amelyekben a járásbíróság Ítéletének alapul szolgált ténybeli megállapítások, a bűnösség, a minősítés kérdései vannak felebbezéssel megtámadva. Ezt az eljárást a kir. Kúria minden esetben helyteleníti; mindazáltal az e kérdésben hozott határozatok között eltérés merült fel, mert mig a kir. Kúria egyik tanácsa csak a törvényellenességet mondta ki, — anélkül, hogy a törvényellenes alapon hozott ítéletet indítványomhoz képest megsemmisítette volna, — más tanácsok az ilyen ítéleteket a B. P. 384-ik §-ának 6-ik pontja alapján megsemmisítik s a kir. törvényszéket törvényszerű eljárásra utasítják. . . . Teljes ülés elé utalását fogom kérni annak a kérdésnek is, hogy a B. P. 381-ik §-ának 2. pontja és a 426-ik § 2. pontja szerint felebbezésnek avagy semmiségi panasznak van-e helye olyan esetben, amidőn a kir. törvényszék mint elsőfokú bíróság a vádlottat a vádbeli súlyosabb minősítés ellenére egyedül oly bűncselekményben mondta ki bűnösnek, amely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva, ha a vádló a vádbeli súlyosabb minősítést az ítélet hozatala után is fentartja s ennek mellőzése miatt perorvoslattal él f TÁRCA. Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához.*) (Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta.) L. az előzményeket ily cimü müvem : «A közös ügyek előzményei és fejlődése» 23—25., 63 -73., 152—155. lapjain. -A. Jog eredeti tárcája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr, pestvidéki kir. alügyész Budapesten. Ausztriának anémetBundhozvaló viszonya, ugy az olasz tartományokban elfoglalt állása az 1865/66 évi országgyűlési aktus alatt fölöttébb aggasztá a kedélyeket, különösen fokozódtak ez akadályok, midőn 1866 júniusában a monarkia kettős háborúja kitört, s a custozzai győzelem napján 1867 június hó 24-én királyi leirattal az országgyűlés elnapoltatott. Eme súlyos aggodalmakról ama napok egyik naplóirója így számol be: «Ausztria bár két ellenféltől vette föl a keztyüt, bizonyos volt a győzelemről. Arról, hogy az olasz kérdés megoldáshoz közéig s az nem lehet más, mint Velence átadása, alig lehet ugyan kétkedni. . . . Sokkal bizonyosabbnak látszott a győzelem a poroszokon . . . s ha Velencét, mely évek óta nyűg már Ausztriának, mitől becsülettel megszabadulni megfizethetlen szerencse volna, elveszítjük is, mondá magában a kormány, befolyásunk Németországra oly döntő lesz, mely a birodalom jövőjét egyszerre és örökre biztosítja ; Ausztriának, oly kitartó szívósságai űzött német politikáját igazolja, s fényes sikerrel koronázza meg s a széthúzó nemzeti érdekek- és követeléseket (első sorban a magyarokéit) a nagy német ausztriai fölény által háttérbe szorítja, elhallgattatja. . • Magyatországot különösen balsejtelmek szorongathatták ím e kinézésekkel szemben. Az alkotmányviszály tu*) Mutatvány Horváth Jánosnak az 1867. évi kiegyezést tárgyazó közelebb megjelenendő tanulmányából. Megelőző közlemény a 12. számban. Ebben a kérdésben ugyanis a kir. Kúria egyes tanácsai szintén ellentétes határozatokat hoztak. . . . Sokat vitatott kérdés az is: hogy abban az esetben a midőn a vádtanács a B. P. 110-ik §-a alapján a vizsgálat telíesitését a járásbíróságra bízza, a vizsgálat elrendelése tárgyában a megbízott járásbíróság — vagy a törvényszéki vizsgálóbíró van-e hivatva határozatot hozni? Ebben a kérdésben a kir. Kúriának még nem volt alkalma állást foglalni, mivel a vizsgálat elrendelésének kérdését utolsó fokon a kir. ítélőtáblák döntik el. Állást foglaltak a pécsi és nagyváradi kir. Ítélőtáblák, mind a kettő azt mondván ki határozattárába felvett végzésekben, hogy a vizsgálat elrendelése tárgyában a 110. § esetében is a törvényszéki vizsgálóbíró határoz. Csak legújabban, már a folyó évben, hozott a kolozsvári kir. ítélőtábla teljes ülési döntvényt, melyben szintén a pécsi és nagyváradi kir. Ítélőtáblák álláspontját teszi magáévá ; mely álláspontot részemről nem tartom helyesnek. Ez a táblai döntvény közöltetvén a többi kir. ítélőtáblákkal, várható, hogy valamelyik tábla legközelebb ellentétes döntvényt fog hozni s igy alkalma nyiland a kir. I Kúriának arra, hogy ezt a kérdést általánosan kötelező döntvénynyel szabályozza. . . . Az 1890. évi XXV. t.-c. 13-ik^-a alapján szükségesnek vélném, hogy a kir. Kúria büntető teljes üléseire a kir. koronaügyész is meghivassék s az eldöntendő büntetőjogi kérdésre nézve véleményét nyilváníthassa. Nézetem szerint az 1891. évi 4,214/1. M. E. sz. a. kibocsájtott rendelet ily értelmű pótlásának szüksége önként folyik a B. P. 436-ik § ának rendelkezéséből ; mert ha a kir. Kúria egyes konkrét ügy érdemében sem határozhat a koronaügyész véleményének meghallgatása nélkül : annál inkább szükséges a véleményének meghallgatása a teljes ülés olyan határozatainak meghozatala előtt, amelyek a bűnügyek egész csoportjaira nézve évek során át irányadók és döntők lesznek.» Dr. Révai Lajos. (Folytatása következik.) A kamarai választások után. (\ I. Az idei kamarai választások eredménye megérdemli, hogy megbeszélés tárgyává tétessék. A jogi szaklapok, de még a napi lapok is az idei kamarai választásokat «szokatlanul élénkeknek)) mondották. Szokatlan élénkség: ez egy határkő a budapesti ügyvédi kamara életében ! lajdonkép egy lépéssel sem jutott megoldáshoz közelebb 1861 óta. Ha a hangban, melyen felülről szóllanak, van is változás, a lényegben nincs semmi. A mart. 3-iki leirat, ha nem tagad is épen annyit, mint a 61-iki leiratok, de nem adnak meg többet egy hajszállal sem. M a j 1 á t h-tal ugy nem lehetett megalkudni, mint F o r g á c h a 1, B e 1 c r e d i ve 1, mint Schmer1 i n g g e 1. Nincs tehát komoly szándék Magyarország törvényes kielégítésére. S ime kiüt a háború, mely Ausztriát nagy győzelmekkel s végeredményül hagyományos német politikája megerősítésével biztatja valóban legelőrelátóbb politikusaink is ily balsejtelmeket tápláltak midőn eloszlánk». (Egy képviselő napló-jegyzetei.) Somsich Pál szerint: «az erős Németországban nagyhatalmú Ausztriával sokkal veszélyesebbnek tartanék bármiféle szorosabb kapcsolatot, sőt inkább látnám fenyegetve relatív gyöngébb nemzetünk függetlenségét, mint a megtört, meggyöngült, és igy Magyarországra sokkal inkább támaszkodni kénytelenített Ausztriával)) (Képv. h. 1867 3/2o)- Beksits pedig a következőleg írja: «Amig a Habsburgok hatalma kitérje dett a német birodalomra is, amig az örökös tartományokon tul még a német római impérium is erős forrása volt Ausztriának, addig legalább tartósan nem lehetett őszinte a béke Magyarország és Ausztria között . . . . Addig a dualismus ésaparitas létre nemjöhetett. Addig Magyarországnak vagy megkellvala elégednie csonka alkotmánynyal, vagy folytatnia a szenvedőleges ellenállást.. Deák Ferenc műve addig nem épülhetett föl, mig Ausztriának csak legkisebb köze isvolt Németországho z.» (L. Tóth Vilmos cikkét : Pesti Napló 2866. aug. 9., majd 1867. I./ll. 12; 1. gr. Zichy Henrik beszédét főr. h. 1866. XII/19.) Az 1866 nyarán lefolyt eseményekre célozva mondá Horváth Boldizsár : «Az a monarchia életében minden esetre