A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 13. szám - Az ügyvédi kamara választásai

102 A JOG rozatában érdemleges intézkedéseket tett, illetőleg érdemleges határozatot hozott. Önkormányzati jogunk ily csorbítása ellen határozottan tiltakozunk, bármi nagy tisztelettel viseltetünk legfelsőbb bíróságunk iránt.» A Magyar Jogászegylet f. hó 24-edikei teljes ülésében, melyen Környei Ede dr. ügyvéd elnökölt, V á m b é r y Rusztem dr. tartott felolvasást a német büntetőtörvény revíziójáról. A felolvasás tárgyát az uj német büntetőjogi irodalomban hangoztatott reformkövetelések ismertetése és kritikai méltatása képezte, s ezek közt főleg Birkmayer, Seuffert, Wachés Liszt legújabb tanai. E reformkövetelések közt felemlitendők : a korhatár emelése 14 évre, a közmunka behozatala, a pénzbüntetés maximumának emelése, az erkölcsi motívum erősebb figyelembe vétele, hogy ezáltal a BTK. a nép közérzületéhez közelebb hozassák. A tisztességes motívumok esetére sürgetik a párhuzamos büntetésnemek behozatalát. Ezek szerint csak egy fő büntetésnemre van szükség, s ez a fogház, melylyel párhuzamos a Festungshaft a fenti esetekre és a fegyház, mely csak a visszaesők és az életfogytig elitéltek számára tartassék fenn. Foglalkozott Li s z tnek ismeretes felosztásával, amely a javíthatóság ismérvén válik szét s kiterjeszkedett a föltételes elitélés intézményére,mely alkalommal Baumgarten múltkori előadására is reflektált. Az intézménynek föltétlen híve, de nem tartja megvalósíthatónak, míg patronage nincs kifejlesztve, míg bűnügyi casier-nk nincs, mig közigazgatási hatóságok ítélkeznek. A magyar kódex reformja terén főelve: tatarozni és nem rombolni*, mely szempontból Reichard reformjavaslatát tulmesszemenőnek tartja. Az előadás zajos tetszésben részesült. Nyilt kérdések és feleletek. A büntető törvénykönyv 400. §-ába ütköző közokirathamisítást képez-e az, ha valaki az adós helyett más hasonlónevü egyénnek ingatlanára végrehajtási zálogjogot kebeleztet be és azt később el is árverezteti ? — Válasz a Jog 1902. évi 7. számában általam föltett kérdésre, annak 10. számában kapott feleletekre. — I. (Izsépy Andor ungvári kir. albiró ur feleletére.) A t. cikkíró ur szerint, ha «a nem adós Kis Pál az egész dologról csak akkor vesz tudomást, amikor a jóhiszemű árverési vevő birtokba akarja magát helyezni, érvelhet az árverési vevő ellen bekebelezett zálogjogok jóhiszemű tulajdonosaival szemben*. A nem adós Kis Pálnak nem «érvel ni e», hanem a rendelkezésére álló jogorvoslatokkal élnie kell, s ha ez utóbbit megteszi, jogsérelmet szenvedni nem fog, ha ellenben elmulasztja azt, ugy az eshetőleg bekövetkező jogsérelemnek egyedül az ő mulasztása az oka, amiért mást nem okolhat. Igazat kellene adnom a t. cikkíró urnák abban az esetben, ha törvényeink szerint a nem adós Kis Pál jogainak megoltalmazására_ abban a stádiumban semmiféle jogorvoslat sem kinálkoznék. Ámde ilyen jogorvoslat kínálkozik. íme felsorolok közülök egynéhányat: a) az egyszerű felfolyamodás azon a cimen, hogy a végrehajtás az ellen intéztetett, aki soha perben nem állván, nem is marasztaltathatott ; b) a végrehajtási törv. 179. §-ának a) pontjára alapított előterjesztés azon a cimen, hogy árverési hirdetmény neki nem kézbesittetett : c) a telekkönyvi rendtartás 150. §-a alapján «az árverési vevő ellen bekebelezett zálogjogok jóhiszemű tulajdonosaival szemben* is (t. cikkiró ur szavai) érvényesíthető kitörlési kereset stb. Ha a nem adós Kis Pál tehát ezen jogorvoslatok bármelyikével él, jogsérelmet hazai jogunk szerint nem szenved. Ne féljen tehát Kis Pál, a magyar törvény nem hagyja őt védtelenül egy pillanatig sem, ha hozzá kellő módon és időben folyamodikEzek után még csak annyit jegyzek meg, hogy a t, cikkiró ur Kis Pálja igy «a g e n t provocateur» is lehet. II. (W e i s z Gyula dr. ur feleletére.) Midőn a t. cikkiró ur azt tartja, hogy én «nyilván csupán az elárvereztetést tartom j ogsérelemnek», ez által elárulja azt, hogy az általam föltett kérdést el sem olvasta, vagy ha elolvasta, ugy meg nem értette ; mert az általam föltett kérdésből és az arra adott negativ feleletemből nyilvánvaló csupán az, hogy én még az elárvereztetést sem tartom jogsérelemnek. Honnan meriti a t. cikkiró ur azt, hogy én az elárvereztetést jogsérelemnek tartom, nem tudom. Én ilyesmit nem mondtam. A t cikkiró ur különben fejtegetéseiben egyik tévedésből a másikba esik, s midőn az általa elmondottakból a konzekvenciát levonni törekszik, annyira inkonzekvens, hogy mégis nekem ad igazat. Mindezt nyomban ki fogom mutatni ; előbb azonban kérdéseire felelek s csak azután válaszolok feleleteire. Ugyanis azt kérdi a t. cikkiró ur : — .miért adok jogorvoslatot, ha neméppenajogsérelemért?> Erre fe eletem az. hogy azért, mert egy jog veszélyeztetve van, mely a megengedett jogorvoslat igénybevétele nélkül sérelmet szenvedhet. Az adott esetben a jogorvoslatok éppen arra valók, hogy a jogsérelem bekövetkezése meggátoltassák. En ily jogorvoslat gyanánt csak a rövidség okáért emiitettem meg a legcélravezetőbbet t i. az eredeti érvénytelenség miatti törlést, s mielőtt a t. cikkiró ur által ajánlott, a végr. törv. 168. §-ában említett megszüntetési keresetet igénybe venném, inkább élnék egyszerű felfolyamodással azon a cimen, hogy a végrehajtás az ellen intéztetett, aki soha perben nem állott, s ez okból marasztalható sem volt. A t cikkiró ur tévedéseinek forrása egyfelől az, hogy nincsen tisztában azzal, mit kell a btkv. 391. §-ában emiitett •jogsérelem, alatt érteni,— másfelől az, hogy a btkv. 400. § ba ütköző közokiralhamisitást a 1 a k i bűncselekménynek tartja, pedig nem az. Hogy mit kell a btkv. 391. §-ában emiitett .jogserelem. alatt érteni, azt megmondja a magyar magánjog. Ugyanis a magyar btkv. a vagyon elleni bűncselekményekről szóló fejezeteiben, — a hová a jelen eset is tartozik — .birtokról*, «birlalatról>, .ingó dologról*, .közokiratról*, < mPgánokiratról*, «jogsérelemröl», .váltóról* stbről tesz említést, anélkül, hogy meghatározná, mit kell ezen fogalmak alatt érteni. Minthogy pedig ezen bűncselekményeknél érintkezik a büntetőjog a legszorosabban a magánjoggal (amit maga a t. cikkiró ur is teljesen átérez ott, ahol azt mondja, hogy «Ezen esettel a polgári és büntetőjog kettős ékének gerincvonalán vagyunk.), ez okból ugy a doktrína, mint a gyakorlat a fent idézett fogalmak alatt ugyanzt érti, amit ^ a magánjog. A t. cikkiró ur tehát rossz helyen kopogtatott, midőn a btkv. 391. §-ában említett .jogsérelem* fogalmának m?g ismerése végett a Kúriának egyik, egészen más természetű büntető ügyben hozott Ítéletéhez és nem egyenesen a magánjoghoz folyamodott. A magyar magánjog szerint pedig a szóban forgó .végrehajtás elrendelése, a végrehajtási zálogjog bekebelezése, stb* ha azok ellen az érdekelt jogorvoslattal élhet, — még nem képeznek jogsérelmet, csak veszélyeztetnek egy jogot. Mindezekből jogsérelem csak abban az esetben háramolhatik valakire, ha ez a kellő jogorvoslattal nem él. De már ekkor a jogsérelem bekövetkezésének saját mulasztása az oka. Az adott esetben .jogsérelem, alatt csakis anyagi kárt lehet érteni. Hogy a t. cikkiró ur a btkv. 400. §-ába ütköző cselekményt közveszélyünek, más szóval alaki bűncselekménynek tekinti, vagyis olyannak, mint aminő p. o. az élelmi cikkek mérgezése, vagy a levéltitok megsértése stb. — az kitűnik abból is, hogy szerinte azon cselekmény .óriási veszélyt rejt magában*. A t. cikkiró ur ebben is alaposan téved, mert az, hogy a btk. 400. §-ába ütköző cselekmény nem alaki, hanem anyagi bűncselekmény, kitűnik a btk. 391. §-ából, mely szerint a jogsérelem bekövetkezése, vagy bekövetkezésének eshetősége tényálladéki elem. Ennél a cselekménynél tehát a veszélyeztetés egymagában nem büntettetik; alaki bűncselekményeknél büntettetik. (Raktáromban elárusitás céljából életveszélyes élelmi cikket tartok ; — még senkinek sem adtam belőle, mégis bűncselekményt követtem el. Felbontottam a másnak szóló levelet, de nem olvastam el; cselekményem büntetendő-alaki bűncselekmény.) Az sem áll, hogy «a btk. 4C0. §-ába ütköző cselekmény .óriási veszélyt rejt magában*, mert ez a bűncselekmény (t. i. a befejezett) a sértetten kívül senkit sem érint, következésképp en közveszélyü nem lehet (Szándékosan használom a «közves z é 1 y ü* szót, mert azt hiszem, hogy a t. cikkiró ur .óriási veszély* alatt közveszélyt értett.) Ott, ahol a t. cikkiró ur az ingó dolgokra vezetett végrehajtásokról felhozott példáimmal foglalkozik,— bár a végeredményben nekem ad igazat — fejtegetései mégis nem mentesek minden tévedéstől. Nagy tévedés az egyszerű végrehajtásban nyilvánuló kellemetlenséget a btk. 391. §-ában emiitett jogsérelemmel összetéveszteni. Ugyancsak nagy tévedés a jelen kérdés elbírálásánál pusztán csak a .jogviszonyokra.) vonatkozó valótlan tényeket szem előtt tartani, a «jogok»-ra vonatkozó valótlan tényekről és körülményekről pedig teljesen megfeledkezni, miként ezt t. cikkiró ur teszi az X. és Y.-ról elmondott példájában, mely teljesen elhibázott, minthogy csak a .jogviszony* lebeg szemei előtt, mig a .jog»ról teljesen megfeledkezik. Helyes lett volna a t. cikkiró ur példája, ha igy tette volna fel : «X. tartozásáért szándékosan Y. ingóit foglalom le». Közremüködtem-e tehát arra, hogy valaki jogai-nak lényegére vonatkozó valótlan tények vezettessenek be a közokiratot képező végrehajtási jegyzőkönyvbe? A felelet az, hogy igenis közreműködtem, mert az által, hogy Y. ingóit írattam össze X. tartozásáért, ugy tüntettem fel ezen ingókat, mintha azok X. tulajdonát képeznék, pedig Y. tulajdonát képezik Ez által azonban a btk. 400. §-ába ütköző cselekményt egyedül csakis azért nem követtem el, mert ez által Y-nak a joga csak veszélyeztetve van, de sérelmet még nem szenvedett Ezen a ponton különben a t. cikkiró ur nézete az én nézetemmel mar találkozik. Ami pedig az ingó végrehajtására nézve áll, az áll ingatlan végrehajtására nézve is, mert a btk. 400. §-a i n g ó é s ingat-