A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 13. szám - Igazságszolgáltatásunk nyomorusága

A JOG 103 lan dologra vonatkozó jogról, avagy jogviszonyról különbséget nem tesz. Ha tehát a jelzett közreműködés nem bűncselekmény az ingó dolgoknál, ugy az ingatlanoknál sem lehet az. És teljesen ide vág az, amit a t. cikkíró ur is elismer, hogy • amit a törvény egyik szava lel téti en ül mege n ged, azt másik szavával nem büntetheti*. A törvény — mint látjuk — megengedi azt az ingóknál, következésképpen megengedi az ingatlanoknál is. Miért teszi ezt a törvény ? Azért, mert az által másnak a joga sérelmet nem szenved, csak veszélyeztetik, minek elhárilására (t. cikkiró ur szavaival élve) a • magánjogi jogorvoslat elégséges,' I 'lajkovits Veiim tV, Máriaradnán. Sérelem. Igazságszolgáltatásunk nyomorúsága. A nagyközönség bosszankodik is, meg mulat is azon a lázas tevékenységen, amelyet a magas kormány igazságszolgáltatásunk reformálása céljából (megengedem, hogy a legjobb indulattal) kifejt, araidőn óriási kodifikáló apparátusával halomszámra gyártja a szükséges törvényjavaslatokat. A nagyközönséggel együtt mink ügyvédek már nemcsak bosszankodunk, de méltán felháborodunk azon, hogy a szebbnél-szebb reformok csak irott malaszt értékével bírnak, mert igazságügyi kormányunknak a gyors igazságszolg Itatás iránt absolute semmi gyakorlati érzéke sincs. Ezt a vádat egyáltalán meg nem cáfolják a legújabb penendtartási javaslatok ; dacára annak, hogy azok igen sok oly paragrafust tartalmaznak, melyek a perek egyszeiüsitését és gyors lebonyolítását célozzák. De mit érnek ezek a paragrafusok, ha igazságügyi kormányunk a gyors igazságszolgáltatás legprimitívebb technikai kellékeiről sem gondoskodik. Ha a lüktető élet és a létért való küzdelem egymást letipró förgetegében menten elpusztul az az iparos, az a kereskedő, orvos, ügyvéd vagy bármiféle vállalkozó, aki nem fordít elég gondot arra, hogy a megbízásokat és megrendeléseket ne csak jól, de a lehető leggyorsabban is végezze el, — hasonló veszedelem fenyegeti az államot is. mely a hitel elsőrangú feltételét : amily jó ép oly gyors igazságszolgáltatást nem képes biztosítani. Ha már sokba kerül a per, legalább legyen meg a hitelezőnek az a megnyugtatása hogy gyors intézkedés mellett legkevésbbé fogja kockáztatni költségáldozatát. De ha az állam gyors igazságszolgáltatásába vetett bizalom már saját alattvalóiban is megrendült, miféle bizalommal viseltessék akkor a külföldi tőke, mely a jó és gyors igazságszolgáltatásban keresi minden ország hitelének és gazdasági megbízhatóságának is egyik legfőbb biztositékát. És kérdés : miféle hatékony intézkedések történtek legalább az utolsó évtized alatt, hogy honfitársainkat, de különösen a külföldet aziránt megnyugtassuk, hogy a hitelező érdekei nemcsak igazságos, de gyors oltalomra és érvényesítésre is számithatnak. Absolute semmi, de semmi sem történt; nem történt pedig abban a nem kevésbbé fontos értelemben, hogy a bírósági személyzet szaporítása és jobb javadalmazása még mindég irott malaszt. De remis a biiák szellemi és anyagi helyzetének javításáról akarok szólni, hisz e kérdés égető voltát e lapokban bőven kifejtették már mások. Ezúttal csak azon állapotokra kívánok utalni, melyek akárhány járásbíróság ügykezelése körül tapasztalhatók. Ismeretes dolog, hogy péld. a duna-adonyi és váci kir. járásbíróságok mily élénk összeköttetésben állanak épp a székesfővárosi jogkereső közönséggel; ennek dacára az egyes ügyek elintézései valóságos ázsiai állapotra emlékeztetnek. De hogyis legyen lehetséges, amidőn az utóbbi időkben rendszerré vált, hogy egyik-másik bíróság bírója vagy jegyzője előléptetésben részesül, mielőtt utódja még csak kombináció tárgyát sem képezi. A váci járásbíróság még mindig egyike a fővárost leginkább érdeklő vidéki bíróságoknak, melynek ügyforgalma oly jeientékeny, hogy állandóan legalább is négy birót bőven ellát munkával. Hasonlókép nagyforgalmu járásbíróság a duna-adonyi is, hol szintén legalább három bírónak kellene szakadatl anul megfelelő joggyakornoki karral működnie, hogy az ügyfoigalom megfeszített munkával ugyahogy jól és gyorsan lebonyo- ' litható legyen. De mit tapasztalunk ? Azt, hogy mindkét járásbir óságnál maga a járásbiró ur küzd egy-egy albiróval megfelelő számú jegyző és gyakornok nélkül a feltornyosult ügyek elintézésével kora reggeltől — késő estig; a duna-adonyi járásbíróság vezetője az ottani hátralékok feldolgozásának valóságos élő halottja, egészsége teljesen áldozatul esett a személyzet hiányának, Mert nemcsak, hogy elegendő szellemi erők nem állanak rendelkezésére; de még az irodai teendők elvégzésére sem kapnak a magas kormánytól elegendő dijnokot. Ily ázsiai állapot mellett nem csoda, hogy pld. a dunaadonyi járásbíróság 1901. évi V. 16í), és 144. végzései alapján mult évi május 24-én foganatosított és kifizetett végrehajtásról szóló jóváhagyó végzések még máig sem hozattak meg; pedig azóta már a lefoglalt ingók kiigényeltettek és zár alól is feloldattak. így v?gyunk a váci járásbírósággal is, két-három hónapos végrehajtások és árverési jelentések várják elintézésüket, a telek pedig az elsőbbségi és sorrendi tárgyalások kitűzését ; (1. pld. 1901. V. 916.) ezalatt azonban kamat és költs: g emészti fel azt a fedezetet is, amit különben sikerült megmenteni. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy a bpesti IV. ker. járásbíróságnál, mintaszerű \ezetése dacára, a legegysierübb makacssági ítéletek három hét alatt nem kézbesíthetők, mert a hat jegyzői iroda teendőit az utóbbi hónapokban két díjnok végezte ; pár nap óta Egerből kerítettek egy kiérdemesült öreg másolót. Már a legtöbb járásbii óságnál az ügy védek maguk kénytelenek segédeiket a bíróság segítségére küldeni, hogy ügyeik további érzékeny késedelmet ne szenvedjenek. így van ez a b u d a i I—III. k i r. járásbíróság II. sz. jegyzői irodájában is még sok tekintetben ; jóllehet hálás elismeréssel adózunk Pécs járásbiró úr emberfeletti működésének sok eredményeért; lelünk, hogy megfeszített munkásságának az ő egészsége is rövid idő alatt áldozatul esik. Hasonló állapot uralkodik a gyönki kir. járásbíróságnál is, hol még mult év augusztus havában már megsürgetett hagyatéki eljárás 1901. Ö. 19 és 94-es hagyatéki ügyben ismételt ujabb sürgetésem dacára máig sem indíttatott meg; letárgyalása végett máig sem adattak ki az iratok a közjegyzőnek; esetleges akadályai szintén nem közöltetnek. Vagy mit szóljunk ahhoz a hajmeresztő lassúsághoz, malylyel a horvátországi megkeresések lefordítása jár ; hónapok telnek el, míg a horvát bíróságtól egyáltalán valami hoivát értesítés megérkezik, ezt azután a mi biróságainkismét csak hetek múlva — mikor egy halom fordítani való gyűlt össze — küldik el a tolmácshoz, honnét ismét a legjobb esetben csak 4—6 hét múlva kerül vissza a bírósághoz, mely annak tartalmáról ismét csak hetek múlva értesiti az érdekelt felet, rendszerint akkor, mikor már késő vagy annak tartalma már tárgytalan. A kölcsönös jogsegély tekintetében már odáig jutottunk, hogy horvátországi alperesek ellen nem vállalhatjuk el feleink képviseletét anélkül, hogy a behajthatatlanság vagy a késedelmeskedő ódiumát nyakunkba ne zuditanók. A megkeresések lassú elintézésének következménye az, hogy a felek oly esetben is minket, ügyvédeket okolnak az anyagi sikertelenségért, amikor az alperes sohasem is volt fizetőképes; ettől a kellemetlen feltevéstől és sokszor még kellemetlenebb néma szemrehányástól bizonyára úgy az ügyvéd, mint a bíróság meg volna mentve, ha a jogkereső közönséget meg tudnók nyugtatni atról, hc gy érdekében az igazságszolgáltatás tényezői késedekm nélkül teszrek meg mindent, a mi érdekeik érvényesítéséhez szükséges. Ezt nemcsak a közérdek, de a jogosult magánérdek is méltán megkövetelheti ; mert az állam a közadókon kívül még minden alkalommal külön is megfizetteti szolgálatait azon különféle bélyegek és illetékek révén, amelyekből igazságszolgáltatásunknak busás üzleti nyeresége van; de fájdalom ezt az üzleti fölösleget kormányunk nem a gyors és ezáltal még jobbnak remélhető igazságszolgáltatás és ennek alapján az ország hitele és anyagi jóléte fokozására, hanem oly meddő kiadások fedezésére fordítja, melyek az országot már az anyagi tönk szélére juttatták. Szomoiu, de való, hogy minden haladás dacára ma is azt kiálthatjuk : Meghalt Mátyás király, oda az igazság ! Igazságügyi koimányunk feladata, hogy az ellenkezőről ugy közönségünket, mint az érdekelt külföldet mielőbb meggyőzze. Mihálovits Béla dr., bpesti ügyvéd.