A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 13. szám - Az ügyvédi kamara választásai

A JOG 101 védi lét- és kenyérkérdés megoldását céljaira lüzi és az arra szolgáló eszközöket megjelöli. Szükséges továbbá minden, e programm megvalósítására törekvő, eszköz megragadása. Mert a kamara elöljáróságának módjában volt az ügyvédi kar sérelmeit hosszú időkön át alaposan tanulmányozhatni. Ha ezen urak saját érdekükön kivül a kar érdekeit is ép oly hévvel istápolták volna, — akkor lehetetlen, hogy a panaceát a baj gyökeres orvoslására meg ne találták légyen. És éppen itt rejlik a főbaj. Mi nyakra-főre választjuk a magisztratura tagjait, anélkül, hogy előzetesen meggyőződnénk, vájjon arra termettek-e, — mi a tervük és mi módon akarják azt keresztül vinni? És igy nemcsak a kamara vezetőségét, hanem önmagunkat is kell vádolnunk indolenciával. A jelen kamarai választások csak ugyanazt a sivár képet mutatják;— a klikkek hatalmi mérkőzéséről, de nem az ügyvédi kar érdekeinek felismeréséről és meleg felkarolásáról tesznek ezek tanúságot. És azért az egész választási mozgalom valamennyi párt részéről szemfényvesztésnél nem egyéb; csak a hiúság és a zseb érdeke az irányadó, a kar érdeke pedig ép oly tölösleges, mint nevetséges követelmény. * A jelentés második fejezete az ügyvédséggel foglalkozik. lAmely karnak kebelében — úgymond, — oly alakok, mint Szilágyi és Győry nőnek, annak akarnak nincs oka kishitüen, reményvesztetten elcsüggedni. Hiszen ha valakinek harc és küzdelem az élete, ugy az ügyvédé az és éppen az ügyvédség volna az, mely a kétségbeesés szomorú gondolatával tépelődve mondana le önönmagáról, saját lényéről i* «Ha nehéz viszonyok jönnek, ez csak a tovább küzdésre sarkal.* <Kétségtelen dolog, hogy az ügyvédség súlyos válságba kerül", de tény az is, hogy az ügyvédség teljes erővel fogott fegyvert igazainak kiküzdéseért.» «Ily veszélylyel fenyegette az ügyvédséget a polgári perrendtartásnak törvényjavaslata. * ^Sajátságos játéka volt a sorsnak, hogy éppen a magyar ügyvédi kar volt az, amely folytonosan sürgette a szóbeli perrendtartást, amelytől várta a magyar igazságügyi viszonyok és a magyar ügyvédség sorsának jobb fordultát s mégis midőn a tervezet napvilágot látott, arra a meglepetésre kellett ébrednünk, hogy a tervezet a kettőt egymással szembeállította s abban a gyűlöletes színben állított bennünket a világ elé, hogy a jogszolgáltató közönségnek az szolgál javára, ami az ügyvédnek káros és ami jó az ügyvédeknek, az veszedelmes a jogkereső közönségre.* <Sajnos, hogy ez a felfogás részben a közvéleménybe is befészkelte magát és még sajnosabb, hogy az igazságügyi kormány sem tett semmit, hogy ezt a balvéleményt eloszlassa, de sőt azt egyes tényei és nyilatkozatai által fentartani és táplálni látszott.* «A magyar ügyvédi kar sohasem óhajtotta a maga érdekeit az igazságszolgáltatás s a jogkereső közönség rovására előmozdítani; mert hiszen nem kivánt és nem kiván soha egyik rovására sem boldogulni.* <Ebb.n az erkölcsi keretben kívánunk maradni és élni, de ebben meg is követeljük a magunk jogait, mert ami jogunk egyszersmind az egyénnek és a társadalomnak a joga, szemben a hatalmasokkal és a hatalmi tulkapásokkal.* <Ebben leli magyarázatát az a mozgalom is, amely az egész magyar ügyvédségben a polgári perrendtartás tervezetének intézkedései ellen megindult*. <Az 1901. évi május havában az igazságügyi minisztérium kebelében megtartott szaktanácskozmányon N agy Dezső dr. és Pap József dr. voltak képviselőink. Örömmel konstatáljuk azt, hogy a szaktanácskozmánynak nem ügyvéd tagjai is, de különösen a birák, akiknek alkalmuk veit és van az ügyvédekkel szóbeli tárgyaláson közvetlenül érintkezni, nemcsak hogy rokonszenvesen nyilatkoztak az ügyvédek működéséről, hanem sérelmi pontjaink orvoslására irányuló mnnkássígunkban bennünket melegen támogattak. A bíróság és az ügyvédség tagjainak a szakianácskozirá yon való együttes működése fényes cáfolata volt annak a téves felfogásnak, amely csak mindig az ellentéteket keresi a két kar működése között és amely azokat kiélesiteni törekszik*. 'Ben szerény igényű a jelentés e tekintetben !) -'Sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a polgári perrendtartásnak átdolgozott javaslata csak részben orvosolja sérelmeinket, hogy figyelmen kivül hagyott olyan indítványt is, mely a szaktanácskozmányon csaknem egyhangú elfogadtatásra talált, minő a váltópernek a törvényszékek hatáskörébe való utalása. Ez nem az igazságszolgáltatás általános érdekeinek, hanem az ügyvédi karnak is jelentékeny károsodásával jár, mert az ügyvédség anyagi helyzetét sértő intézkedéseit a legintranzigensebb módon íentartotta. Határozottan ellenséges szellem irányítja a tervezetnek ide vágó intézkedéseit és e tekintetben a különben mintaként respektált német és osztrák törvényeknél is szűkkeblűbb. Az ügyvédségnek már is elviselhetlenül súlyos megélhetési viszonyai között ez a tervezet irtóháborút izen nekünk és azért kérdjük, vájjon a szóbeliség az ügyvédség lelkes közreműködése nélkül megvalósítható lesz-e ?» «A sérelmes pontok ellen nem szűnünk meg harcolni gyűléseinken, a sajtóban és ügyünket (elsőbb elbírálás végett a törvényhozás elé is fogjuk vinni." *S midőn az ügyvédi kérdésnek ezt az oldalát érintettük, koránt sincsen szándékunkban elzárkózni ama sajnos jelenségek elől sem, amelyek az ügyvédi karnak saját belső bajait képezik*. • Különösen súlyosan érezzük azt a tultengést, amely a fővárosi ügyvédi kar tagjainak tulszaporodásában rejlik. Megengedjük, hogy az egyes kereseti ágak túltengése általános társadalmi baj, de amely első sorban és főképpen az ügyvédséget sújtja. Ezen a munkakör korlátozásával segíteni nem lehet s épen ezért az igazságügyi politika fentebb jelzett iránya csak súlyosbítja a bajt. A megélhetés küzdelmei közt mind nehezebbé teszi a létet; fegyelmezetlenséget és tisztességtelen versenyt szül. Ezt a baji ellenséges indulatú intézkedésekkel nem elmérgesiteni, hanem gondos, előrelátó, tervszerű kezeléssel enyhíteni és gyógyitani kell.* Áttérve a kamara beléletére, a jelentés elősorolja az általánosabb érdekű sérelmeket, melyekkel a választmány foglalkozott. Ilyenek: «1. N y i r i István indítványa folytán felterjesztést intézett az igazság- és a pénzügyminiszterhez, hogy a pénzügyi felébb vitel i hatóságok a felebbezés folytán hozott határozataikban nem jelölik meg az ügyfelek neveit és a tárgyát* «Az igazságügyminiszter 1,419/902. IV. számú rendelete e részben megnyugtató választ adott.* *2. Orvoslást nyert S ó s Béla által panasz tárgyává tett az az eset is, amely szerint a puchói főszolgabíró egy katonai ügyben ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott beadványra hozott végzését nem az ügyvédnek, hanem az ügyvéd által képviselt félnek magának rendelte kézbesíteni és egyszersmind végzésében sértő módon nyilatkozott az ügyvédi képviseletről, bizalmatlanságot igyekezvén kelteni az ügyvéd iránt, egyenesen utalt arra, hogy a felek katonai ügyekre vonatkozó kérelmeikben ne ügyvéd által képviseltessék magukat, hanem katonaügyekben jártas tisztviselőkhöz forduljanak.* «A belügyminiszter 65,993/11. számú 1901. július 4-én kelt rendeletében, melyet Trencsén vármegye közönségéhez intézett, ezért elégtételt adott. «A főszolgabíró — mondja a miniszteri rendelet, — azon helytelen eljárás következtében, hogy az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874: XXXIV. t.-c. 38. és 62. §-ban foglaltak szem elől tévesztésével, a megbízott ügyvéd ellen, esetleg a bizalmatlanság felkeltésére is alkalmas módon közvetlenül a felet értesiti a további teendőkre nézve, felhívom a vármegye közönségét, hogy a nevezett járás főszolgabiráját utasítsa, hogy mindazon ügyekben, amelyekben a feleket szabilyszerü meghatalmazvány alapján ügyvéd képviseli, határozatait mindig a megbízott ügyvédnek kézbesittesse, általában pedig intézkedéseiben a törvényesen biztosított ügyvédi jogoknak bárminemű érintésétől óvakodjék.* 3. K ö rm e n di Lajos sérelmes esetet jelentett bePecz István budapesti VI. ker. kir. járásbirósági albiró ellen. Az ejet az volt, hogy nevezett albiró ítéletében, melyben az egyik ügyfelet nevezett ügyvéd képviselte, az indokolásnál az eljáró ügyvéd eljárását sértő bírálattal illette, midőn a kihallga'ott tanú vallomásának azért nem kölcsönzött hitelt, mert az ügyvéd szóbeli tárgyaláson a tanúhoz való kérdések intézésénél úgy hanghordozásában, mint a kérdések feltevése tekintetében állítólag szuggesztív utasítás volt arra nézve, hogy miként valljon atanu.» «A választmány a bíró ezen eljárásában sérelmet látott, mert a bíró volt az, aki felhívta az'ügyvédet arra, hogy közvetlenül intézzen kérdést a tanúhoz és igy, ha a biró a kihallgatás ezen módját aggályosnak tartotta, módjában és kötelességében lett volna azt félbeszakítani, de semmi esetre sem állott jogában az itélet indokolásában az ügyvéd eljárására nézve sértő kritikát gyakorolni és pedig annál kevésbbé, mert ilyenre a S. E. 64. § ában foglalt szabad mérlegelés természeténél fogva szükség nem volt, mert hiszen ennek értelmében nem az ügyvéd eljárása, hanem csupán a tanú vallomása (bizonyíték) tehető kritika fárgyává-» «Az i.;azságügyminiszter 21,312/1. M. 901-IV. számú rendeletével nem látott okot arra, hogy felügyeleti hatásköréből folyólag a biró ezen eljárása ellen intézkedést tegyen. Hivatkozott a S. E. 64. §-ára. Énnek utána a választmány a budapesti kir. főügyészséghez folyamodott és kérte, hogy az illető albiró ellen a fegyelmi eljárást indítsa meg, aminek teljesítését azonban ugyancsak a S. E. 64. §-ára való hivatkozással megtagadta.* «Ez a konkrét ügy e módon el van intézve. A fenti intézkedések a tényleg létező sérelem sérelmi mivoltát meg nem szüntetik. Ha a bírónak joga van az ügyvéd által elkövetett sérelem ellen orvoslást keresni s azt nálunk meg is találja, ugy ugyanezt a jogot tőlünk sem lehet megtagadni akkor, midőn a biró hivatalos eljárásban követ el sérlést az ügyvéddel szemben. Ha a biró azt véli, hogy az ügyvéd bíróság előtti képviseletben inkorrekt magaviseletet tanusit, ugy ennek mi vagyunk a fóruma, forduljon hozzánk, ne vindikáljon magának olyan jogot, amely őt nem illeti. Jogállam egyik alapíöltétele: a hatáskörök sértetlen fenntartása.* «Egy ügyvédjelölt ellen egyik budapesti járásbiró kamaránk legyeimi hatóságánál feljelentést tett. A választmány jelölt ellen eljárt és a fegyelmi bíróság az eljárást az illető ügyvédjelölt ellen megszüntette. Ez ellen az illető magát sértettnek vélő biró felebbezést adott be, amelyet a választmány az 1874: XXXIV. t.-c. 108. §-a alapján visszautasított, mert hasonló esetben a törvény értelmében fellebbezésnek helye nincs. Mindenek dacára a kir. Kúria 540/1900. számú rendelvényében és 283/1901. számú hatá-