A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül

38 A JCG vonatkozó rendelkezések nyernek alkalmazást, de már a dolog természetéből következik, hogy ily esetben is a volt kereskedő közadósnak csak magára a kereskedelmi üzletre vonatkozó, illetve azzal kapcsolatos ama korábbi téayei eshetnek a kereskedőkre vonatkozó jogszabályok szerinti elbirálás alá, amelyek még abban az időben keletkeztek, midőn üzletét még folytatta s igy tényleg még kereskedő volt, kereskedői minőségének megszűnte után keletkezett tényeire azonban ezek a jogszabályok nem alkalmazhatók, s igy fizetések megszüntetéséről nála akkor, mikor már nem volt kereskedő, a csődjog szempontjából szó nem lehet. A sátoraljaújhelyi kir. törvényszék (1901. febr. 14-én 1,132. sz. a.) B. Emil dr. ügyvéd, mint Sz. Gyula csődtömege gondnoka felperesnek, varannói takarékpénztár alperes ellen folytatott 2,100 ft. erejéig bekebelezett zálogjog hatálytalanítása iránti perében következő ítéletet hozott. A kir. törvényszék a Máté-szalkán 1899. dec. 19-én kiállított hitelokirat alapján a Sz. Gyula tulajdonát képezett és jelenleg a vb. Sz. Gyula csődtömegére mint nyir csaholyi 532—650. sz. a. mátészalkai 662. sz. tjkvi. ingatlanokra 586/900., 6010/90. ptk. sz. és C. 34., C. 26., C. 26. tételek alatt 2,100 ft erejéig a varannói takarékpénztár javára bekebelezett zálogjogot a vb. Sz. Gyula csődhitelezővel szemben itéletileg h tálytalannak mondja ki, s alperest annak tűrésére kötelezi, hogy ezen zálogjogára azon körülmény, hogy «ezen zálogjog vb. Sz. Gyula csődhitelezővel szemben hatálytalan*, és hogy «a jelzálog tárgya tekintet nélkül ezen zálogjogra, a csődtömeg javára értékesíthető* — telekkönyvileg feljegyeztessék. Ennek foganatosítására ezen ítélet jogerőre való emelkedése után ezen ítélet alapján a felperest feljogosítja. Indokok: Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperes javára Sz. Gyula ellen az annak tulajdonát képező nyircsaholyi 532. sz. tjkvi ingatlanra fő, a nyircsaholyi 680. sz. és a mátészalkai 662. sz. tjkvi ingatlanokra mellékjelzálogként a Mátészalkán 1899. dec. 19-én kelt A. alatt csatolt hitelokirat alapján 586/900., 6,010/99. hrsz. a 2,100 frt kebe leztetett be, a mint azt a 6. alatti igazolja. Sz. Gyula ellen a csőd a C. alatti szerint megnyittalván: tömeggondnokul a felperes neveztetett ki, a kin az alperes e^en zálogjogát a csődtörvény 27. §-a alapján megtámadja, mert az A. alatti hites okirat keltekor és a zálogjog bekebelezésekor Sz. Gyula fizetéseit már megszüntette s erről alperesnek tudomása volt. Sz. Gyula a Sch. Mór mátészalkai bejegyzett cégnek tagja volt, 1899. dec. 10-én a cégből a D. szerint kilépett ugyan, de a cégből a törlés csak 1899. dec. 18-iki végzéssel effectuáltatott s igy ő az A. alatti kiállítása alkalmával még kereskedőnek volt tekintendő és igy a jelen csó'dügyben ugy az abból kifolyó perben a csődtörvény 241. §-a alapján a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatok alkalmazandók. Kéri, hogy az alperes javára bekebelezett zálogjog a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondassék ki s alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy ezen zálogjog jogára azon körülmény, hogy ezen zálogjog vb. Sz. Gyula csődhitelezőivel szemben hatálytalan és hogy a jelzálog tárgya, tekintet nélkül alperes zálogjogára, a csődtömeg javára értékesíthető legyen, végrehajtásilag telekkönyvileg feljegyeztessék. Egyben alperes a költségekben is elmarasztaltassák. Alperes az elleniratban a kereset elutasítását kéri, mert ugy az A. alatti kiállítása, mint a zálogjog bekebelezése a csőd megnyílta előtt 4 hónappal történt, a midőn vb. Sz. Gyula még nagy vagyonnal rendelkezett, alperesnek sejtelme sem volt arról, hogy a nevezett fizetéseit meg akarja szüntetni. Ekkor még fizetésképtelen nem volt. A jelen per elbírálásánál nem jöhet figyelembe, hogy Sz. Gyula Sch. Mór cégnek tagja volt, mert alperes a kérdéses összeget Sz. Gyula személyes és nem mint Sch. Mór cég tagjának hitelére adta kölcsön s a nevezett is a saját vagyonát adta a kölcsönösszeg biztosításául. A jelen perben tehát Sz. Gyula kereskedői minősége figyelembe nem jöhet. Tagadja alperes, hogy tudomása lett volna arról, hogy Sz. Gyula ingatlanára tetemes zálogjogi bekebelezések vezettettek volna. Kéri felperest a perköltségekben is marasztalni Felperes válaszában hivatkozott a keresethez becsatolt bizonyítékaira, melyekből kétségtelenül megállapítható, hogy vb. Sz. Gyula kereskedő voit, hogy alperes zálogjogának bekebelezése idején fizetésképtelen volt s hogy mindezekről alperes tudomással birt azt igazolja a B. alatti llkvi kivonat, melynek tartalma szerint a vb. ellen tömeges végrehajtás vezettetett. Tagadja, hogy az A. alatti kiállításakor alperes «nagy» vagyonnal birt volna, tagadja, hogy ő alperes «személyes» adósaként szerepelt. A keresk. törvény 260., 261. §-ai Sz. Gyula váltóügyleteit kereskedel. ügyletnek minősitik, miután azok kiállítása alkalmával kereskedő volt, alperes követelése pedig váltókövetelés. Alperes visszonválaszában ragaszkodik mindazon előterjesztéshez, melyeket az elleniratban előadott. Tekintve pedig, hogy felperes a D. alattival igazolta, hogy a vb. Sz. Gyula a «Sch. Mór» bej. cég alatt folytatott közkereseti társaságnak tagja volt és ezen cégből a D. alatti szerint 1899. dec. 18-án kelt végzéssel töröltetett, amelynek a «Központi értesítőben* való közzététele 1899. dec. 19-én, azaz az A. alatti hitelokirat kiállítása uián következett be, amiből tehát kétségtelenül következik, hogy az A. alatt: kiállításakor Sz. Gyula az alperesi részvénytársasággal szemben kereskedőnek tekintendő, miután harmadik személyekkel szemben a cég tagok kilépésének a ^Központi értesítő>-ben vaió közzététel tekintetik criticus időpontnak; azonban eltekintve ettől az 1875: 17. t.-c. 241. §-a értelmében Sz. Gyula, mivel közkereseti társaság tagjára, illetve csődjére nézve a cégből való kilépésétől számított egy évig a kereskedelmi csődnek szigorúbb szabályai alkalmazandók, s ezen idő alatt tehát ő kereskedőnek tekintendő, tekintve pedig: hogy 1875: 37. t.-c. 260. §. értelmében a kereskedő által kiállított kötelezvény, váltó stb. a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik, ha annak ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik; tekintettel arra, hogy ezzel szemben alperes felperes tagadásával szemben semmivel sem igazolta, hogy azon váltótartozás, mely a vbukottnak az ingatlanaira az alperes javára bekebeleztetett, oly nemű kötelezettség lett volna, mely nem tartozott a kereskedelmi üzlet folytatásához; miután azon körülmény, hogy az egyedül Sz. Gyula tulajdonát képező ingatlanra lett bekebelezve, magában véve ily bizonyítékot nem képez, amenyiben a közkereseti társaság tagjai a cég tartozására egyetemleg és egész vagyonukkal felelősek; mindtzen okokból tehát a cső jügyben, illetve az abból folyó jelen perben is a kereskedelmi csődre vonatkozó határozatok alkalmazandók. Tekintettel arra, hogy felperes a B. alattival perrendszerüen igazolta azt, hogy ugy alperes zálogjogának bekebelezése előtt mint azzal egyidejűleg Sz. Gyula ingatlanaira tömeges biztosítási és kielégítési végrehajtások vezettettek, tekintve, hogy ha a kereskedő tűri azt, hogy ellene többszörös biztositási illetve kielégítési végrehajtás vezettessék, a követelt összeget a hitelezőknek ki nem fizeti, avagy azt közös letétbe nem teszi, ^fizetéseik megszüntetettnek tekintendő: Mindezek szerint bíróilag megállapítandó volt az, hogy Sz. Gyula ugy az A. alatti kiállításakor, vagyis 1899. dec. 18-án tehát az alperes zálogjogának bekebelezése előtt, de sőt már előbb is fizetésképtelennek volt tekintendő. Ezt különben az A. alatti kiállítása is kétségtelenné teszi, melynek tartalma szerint Sz. Gyula hitelezői egy nagy részének követelését biztosítani akarta, valószínűleg azért, hogy ezek ellene fel ne lépjenek, esetleg ellene csődöt ne kérjenek, s azon körülmény, hogy az t\. alattiban említett hitelezők követelései egyenlő rangsorozatban lettek Sz. Gyula ingatlanaira bekebelezve, amellett bizonyít, hogy az A. alatti okirat kiállítását Sz. Gyula és az A. alattiban emiitett hitelezők között létrejött egyezség előzte meg s ezen egyezségnek folyománya az A. alatti hitelokirat; miután ugy Sz. Gyulának fizetésképtelensége hitelezői s igy az alperes előtt már ismeretes volt, mivel ellen esetben ilyen hifelokirat kiállítására egyáltalában szükség nem lett volna és az egyes hitelezők s igy az alperes is követelése tekintetében nem a többi hitelezőkkel egyenlő rangsorozat banbiztositva volna s ezen körülmény is amellett bizonyít, hogy a Sz. Gyula vagyona a követelések fedezésére elegendő biztosítékot már akkor nem nyújtott. Alperesnek tehát Sz. Gyula fizetésképtelenségéről tudomása volt, s dacára ennek kebeleztette be követelését a nevezett ingatlanra. Alperes azon tagadása, hogy nem volt tudomása arról, hogy Sz. Gyula ingatlanára tömeges végrehajtás lett vezetve, figyelembe nem vehető, mert a tkv. nyilvánkönyv lévén, a tkv. nem ismeretével tehát magát nem védheti; az pedig, hogy a bekebelezett összegek tetemesek voltak és .hogy a zálogjogok rohamos egymásután kebeleztettek be, a B. alattival igazolva van. Tekintve pedig, hogy az A. alatti hitelokirat kiállításakor ugy Sz. Gyula, mint az ott emiitett hitelezők, ugy az alperes is, tudta azt, hogy az ezen okirat alapján bekebelezett zálogjog által olyasmit von el a leendő csődtömegből, a mire a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak, mivel a törvény nemcsak a közadóst tiltja el olyan cselekménytől, mely által vagyonából egyes hitelezők előnyére valamit elvon, hanem az egyes hitelezőket is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon, amire a csődhitelezők joggal igényt tarthatnak, vagyis a törvénynek az a célzata, hogy fizetések megszüntetésével már beállván a hitelezők jogos igénye az egy arányos kielégítésre, azon időtől a közadós vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgálandó oly vagyont képezzen, melyből sem a közadós egyes hitelezői javára biztosítás adása, vagy kielégítése által semmit el ne idegenithessen, sem az egyes hitelező a biztosítás vagy kielégítés elfogadása által semmit el ne vonhasson: amiből tehát okszerűen az következik, hogy Sz. Gyula nem volt jogosult 1899. dec. 18-án tuli időn, amikormár fizetésképtelen volt, más hitelezői hátrányára az A. alatti hitelokiratot az alperes javára kiiállitani s alperes nem volt jogosult ezen okirat alapján a csőd hitelezőkkel szemben zálogjogot szerezni; ezen szerzett zálogjoga a csődhitelezőkkel szemben tehát hatálytalan levén ez bíróilag is annak volt kimondandó s ebből folyólag alperes annak tűrésére volt kötelezendő, hogy alperes ezen zálogjogára azon körülmény, hogy ezen zálogjog vb. Sz. Gyula csődhitelezőivel szemben hatálytalan és hogy a jelzálog tárgya, tekintet nélkül ezen zálogjogra, a csődtömeg javára értékesíthető, telekkönyvileg feljegyeztessék. A kassai kir. Ítélőtábla (1901. április 1-én 952. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét az 1881: XVII. t.-c. 36. §-ának figyelembe vételével is helyesen alkalmazott s az idézett törvényeik 27. §-ának 2. pontján alapuló indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1902. febr. 13-án 3,536. sz. a.) által mind-