A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgági törvénykönyv tervezete alapján. Második rész

A kir. tábla az április 30-iki végzést helybenhagyván, a bíróság intézkedett a 10 frt. birság behajtása iránt. Ezenközben a közjegyző jelentette, hogy a betárgyalt ügyet 1897 jun. 15-én — tehát az eljárás megindításától számított 15-ik hónapban — az árvaszékhez beterjesztette. A május 9-ikí és 21-iki felfolyamodásokat a kir. tábla a következőleg intézte el: A kir. tábla a jbiróság végzését, amennyiben a telfolyamodónak a beadványában tanúsított tiszteletlenség miatti feljelentését tárgyazza : helybenhagyja ; ellenben a végzésnek a 100 frt. birság kiszabására s az iratoknak 3 nap alatt s ujabb 100 frt. birság terhe alatt való bemutatására vonatkozó részét megsemmisíti ; — mert : a végzésnek a fegyelmi feljelentésre vonatkozó indokolása helyes; azonban, mivel a 10 frt. bírságot kiszabó végzést a közjegyző felfolyamodással támadta meg, az ezen végzésben kilátásba helyezett 100 frt. birság kiszabása s az iratoknak 3 nap alatt s ujabb 100 frt. birság terhe alatti bemutatása iránt tett intézkedés nyilván szabálytalan lévén, a végzés ezen részét az 1881: 59. t.-c. 58. §-ának 2-ik bekezdése alapján meg kellett semmisíteni. A kir. táblának eme felfogását nem oszthatom, mert ily módon nincs módjában a bíróságnak a késedelmes közjegyzőt gyorsabb eljárásra kényszeríteni, mivel a kiszabott bíróság ellen való felfolyamodás az egész ügymenetet megakasztja arra az időre, míg a felfolyamodás elintéztetik ; mert a táblai végzés szerint nem lenne ioga a bíróságnak a közjegyzőt folyton tartó késedelme miatt addig újból megbírságolni, mig az előző bíróság jogerőssé nem vált, amiből az is következik, hogy a közjegyző a bírságoló végzések elleni felfolyamodásokkal a hagy. ügy befejezését bármeddig elhúzhatná, holott a dolog ugy áll, hogy a bírságolás a hagy. ügy lényegével semmiféle kapcsolatban nem lévén, attól függetlenül intézendő el s e kérdés miatt nem szabad az ügy befejezését késleltetni. Hogy a kir. tábla a közjegyzők bírságolását perhorreszkálja s a hagy. ügyek gyors menetét nem viseli kellőleg a szivén, bizonyítja a következő eset K. A kir. közjegyző egy. hagy. ügyben a sürgetésre azt jelentette, hogy az ügyet azért nem fejezhette be, mert két ízben a tárgyalásra csak egy örökös jelent meg. Erre a bíróság — utalással az 1894 : 16 t.-c. 62. és 63. §-aira azt a végzést hozta, hogy az a mentség törvényes alappal nem bir, s mivel a közjegyző ez ügyet több mint 4 hó előtt vette át tárgyalás végett : a már előzőleg kilátásba helyezett 15 frt. bírságot kiszabja s kötelezi a közjegyzőt, hogy az ügyet 30 nap s 25 frt birság terhe alatt fejezze be. A kir. tábla a közjegyző felfolyamodására jbiróság végzését akként változtatta meg, hogy a közjegyzőt a 15 frt. bir ság megfizetése alól felmentette s a 30 napi határidőt a táblai végzés kézbesítésétől rendelte számitatni. E végzés indokai a tábla következőkben fejtette ki : Helyes az elsőbiróság végzésének az 1894: XVI. t,-c-re alapított az a kijelentése, hogy a tárgyalás megtartandó és eredménye jegyzőkönyvbe veendő akkor is, ha az örökösök közül csak egy jelent is meg, mert a tárgyalás eredményéhez képest kell a meg nem jelent örökösöket a 62. vagy 63. §-ban meghatározott módon idézni, sőt jegyzőkönyv felvételével állapítandó meg az is, hogy az örökösök közül egy se jelent meg; az iratokból pedig kitűnik, hogy a kir. közjegyző a megjelent örökössel nem tárgyalt; minthogy azonban a kir. közjegyző a 2271/1898. sz. végzéssel arra hivatott fel, hogy a tárgyalássa! ellátott iratokat a kitűzött határidő alatt 15 frt. pénzbüntetés terhe mellett mutassa be, avagy az akadályokat jelentse és a kir.' közjegyző a záros határidőn belül jelentését beadta, bárha a jelentésben felhozott körülmény a tárgyalás megtartását a akadályul nem szolgál, mégis azon jelentésével a vagylagos felhívásnak eleget tett, tehát a birság kiszabható nem volt : ezen okokból az elsőbiróság végzésének neheztelt részét megváltoztatni és a kir. közjegyzőt a bírság fizetése alól felmenteni kellett. Ebből az indoklásból nyilvánvaló a közjegyzőnek indokolatlan mentegetése ; mert hisz a törvény nem arra az esetre rendeli a közjegyző bírságolását, ha «a vagylagos felhivásnak» eleget nem tesz, hanem arra az esetre, ha a hagy. ügyekben indokolatlan^ késedelmet tanúsít. Azt az intézkedését, hogy a 30 nap csak a II. birói végzés kézbesítésétől számit, a tábla nem is indokolja, ez tehát a közjegyzőnek adott indokolatlan kedvezmény, amely majdnem egyenlő a hagy. ügyek szándékos késleltetésével (Folytatása következik.) OG ______ Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KLEIN EDE dr, szepsi ügyvéd. Második rész.*) Azon fejlődési folyamatnak, melyben a birláló birtokjogi positiója mindjobban izmosodott és fokozódott, ugy, hogy folyton-folyvást nagyobb possessorius védelemben részesült, végső állomását jelzi — az ó germán G e w e r e tanainak behatása folytán — a német polg. törvénykönyv 868. §-a és arra támaszkodva a tervezet 523. §-a. A bérlő, haszonbérlő, a haszonkölcsönvevő, a letéteményes valóságos birtokosnak deklaráltatik, annak címével és jellegével ellentétben az 1. német javaslattal, melyben a felsorolt személyek a birtokos jellegével ugyan felruháztattak, de a birtok címének megtagadásával. A jelzett végfejlemény a német polg. törvénykönyv alapfelfogása szerint természetes is. Nevezettek személyében meg van a corpus (a tényleges fizikai rendelkezés a dolog felett), mely az animust magába zárja, a német polg. törvénykönyv 854. s a tervezet 505—509. §-ai értelmében. Ennélfogva ők valóságos birtokosok, possessorok a szó római jogi értelmében. Nem létezik oly tételes ok, — J hering-féle «n» — mely birtokukat birlalássá lefokozá, mely őket birtokszolgákká a német polg. törvénykönyv 855., a tervezet 510. §-a alapján diszkvalifikálná. De az is bizonyos, hogy a bérbeadó, a haszonbérbeadó, a haszonkölcsönvevő) a letevő mégiscsak valamelyes birtokjogi viszonyban maradnak a dologhoz. Hiszen ezen, u. n' «levezetett» birtokviszonyban — aszót J hering ***) és nem Savigny-féle értekmben véve — a bérlő, haszonbérlő nem tartja meg örökké, végleg a dolgot, hanem birtokviszonya csak múlékony, időleges és átmeneti. Nevezett birtokosok mellett, mintegy ezekkel szemben, mindég létezik valaki, aki a dolog visszakövetelésére jogosítva van és ki tényleges vonatkozásáról a dologhoz teljesen le nem mondott. Fontos és nehéz legiszlativ, sőt bizonyos tekintetben szociálpolitikai probléma, mi módon kell ezen két egymással szemben álló személy között a birtokviszonyt harmonikusan szabályozni. Ezen problémát kívánja megoldani a német polg. törvénykönyv 868. §-a és ennek alapul vétele mellett a tervezet 523. §-a. «Besitzt Jemand eine Sache als Niessbraucher, Pfandglaubiger, Pachter, Miether, Verwahrer oder in einem áhnlichen Verháltnisse, vermöge dessen er einem Anderen gegenüber auf Zeit zum Besitze berechtigt oder verpflichtet ist, so st auch der Andere Besitzer (mittelbarer Besitz.) (A német polg. törvénykönyv 868. §-a.) «A mikor a birtokos a dolgot terhelő jogon gyakorolja a birtokot, úgyszintén, a mikor a birtok őt egy időre valamely jogviszonynál fogva, különösen, mint bérlőt, haszonbérlőt, haszonkölcsönvevőt, letéteményest illeti meg: harmadik személytől a birtokos ellen gyakorolt tilos önhatalom miatt az 519. és 520. §-ban szabályozott birtokvédelemmel az is élhet, a kitől a birtokos a birtokot szerezte. Ugyanez a maga számára követelheti a birtokot, ha a birtokos azt többé elfogadn' nem akarja, vagy el nem fogadhatja. Ugyanezen előfeltétel alatt az 515- §. esetében követelheti annak megengedését, hogy a dolgot felkeresse és elvigye. (Tervezet. 523. §-a.) Hogy a haszonélvező, záloghitelező, bérlő, haszonbérlő, letéteményes valóságos birtokos, az, mint fentebb láttuk, a 868. §. nélkül is önként folyik a 854. §-ból. A 868. §. tehát nem annyira a bérlő, haszonbérlő stb., mint a bérbeadó, haszonbérbeadó stb. birtokviszonyait kívánja szabályozni és azokat, kik a dolgok visszakövetelésére joggal birnak, bizonyos tekintetben szintén birtokosoknak elismeri; ezek közvetett birtokosok : « . . so ist der Andere: Besitzer (Mittelbarer Besitzer)» B e k k er a közvetett birtokost, tényleg vonatkozással a törvény eme szavaira, «Auchbesitzer» (szinte birtokosnak) nevezi. Endemann pedig, tekintettel arra, hogy eme közvetett birtokos birtokjogi positiójáról teljesen le nem mondott, (Noch*) Megelőző közlemények a mult évi 46.47., és 5 >. sa f. évi Lés 3. számekban. '"1 **) Hogy azonban nem minden birlalóra vonatkozott, hogy a birlalók faja teljesen ki nem irtatott, mint Dómján L. ésZachár Gyu|a dr. véii, a fentebbiek szerint említeni felesleges. ***) Teleologie des abgeleiteten Besitzverháltnisses. L I hering «BesitzwiIle»_36& köv. 1. ' }