A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül

A JOG 77 besitzer» (még birtokosnak) nevezi. (125. 1. 2. jegyzet.) Különben a terminológiára még visszatérünk. A közvetett birtok ezen definitiója voltaképpen ráklépésben halad, de miután a 854. §. szerint a fizikai hatalom a birtok kiindulási pontja, érthető ezen proiectio visszafelé. (L. Endemann 125. 1. 2. j.) Ezen közvetett birtokos birtokvédelmét szabályozza aztán a 869. § : «Wird gegen den Besitzer verbotene Eigenmacht verübt, so stehendie in den §§. 861., 862. bestimmten Ansprüche auch dem mittelbaren Besitzer zu. Im Falle der Entziehung des Besitzes ist der mittelbare Besitzer berechtigt, die Wiedereinraumung des Besitzes an den bisherigen Besitzer zu verlangen ; kann oder will dieser den Besitz nicht wieder übernehmen, so kann der mittelbare Besitzer verlangen, dass ihm selbst der Besitz eingeráumt wird. Unter dergleichen Voraussetzung kann er im Falle des §. 867. verlangen, dass ihm die Aufsuchung und Wegschaffung der Saihe gestattet wird.» A 868. §. nem tartalmaz a fogalom elvi magaslatán álló meghatározást, se taxativ felsorolást. Csak exemplificative emlit fel némely gyakoribb birtokviszonyt nem éppen szabatos utalással hasonlóviszony r a, «melyben a birtokos mással szemben, időre a birtokhoz jogosítva vagy kötelezve van.» A törvényhozás a fogalom elvi kifejtését itt szintén a jogtudomány és joggyakorlatra hagyja. E tekintetben ugyanaz áll, mit föntebb a szolgabirtoknál kifejtettünk. Azon körülmény, hogy a 868. §. a közvetett birtokost is birtokosnak nevezi, nagy bizonytalanság kútforrása. Mindenekelőtt előáll a kérdés, biitok-e a közvetett birtok, avagy nem ? És ez nem pusztán elméleti, u. n. doktorkérdés, ennek igen fontos jogi következményei vannak Ha a «mittelbarer Besitz» is birtok, akkor mindazon esetben, hol a kódex birtokról szól, tüzetes vizsgálódások megejtendők. melyik birtokra vonatkozik a törvényes rtndelkezés. Sőt Fischer—Henle még tovább mennek. Ok abból indulván ki, hogy a közvetett birtok is birtok, annak a birtok teljes jogi positióját tulajdonítják •* szerintük tehát ott, ahol a törvény birtokról szól, az alatt feltétlenül a közvetett birtok is értendő. «Cberall, \vo ausserhalb dieses Abschnitts der Besitzbegriff verwendet wird, ist unter Besitz schlechthin auch der mittelbare Besitz zu verstehen. Dieser Sprachgebrauch hat keine Ausnehmen . . .» (Fischer—Henle: Bürgerliches Gesetzbuch 396. 1.) Hasonlóképp G i e r ke Ottó: «Die Bedeutung des Fahrnissbesitzes für streitiges Recht nach dem bürgerlichen Gesetzbuch für das Deutsche Reich» c. művében : «jedevon «Besitz» handelnde Vorschrift ist zugleich auf den mittelbaren Besitz zu beziehen, wenn nicht ein besonderer Grund zu restriktiver Interpretation nötigt:» (7. 1. 15. j.) és «Im Zweifel ist im bürgerlichen Gesetzbuch unter «Besitz» der mittelbare Besitz stets mitzuverstehen. Die gegentheilige Annahme ist volkommen \villkürlich.» (53. 1.) Ezzel diametrális ellentétben W e n d t (Archív für die civilistische Praxis 48. és 49. 1.) : «denn der mittelbare Besitz ist in Wirklichkeit nicht das, für was das Wort ihn ausgiebt, ist kein Besitz. wie ihn andere Besitzer habén, sondern ist nut eine Fiction ;» «So darf weiter die Behauptung aufgestellt werden. dass \vo das Gesetzbuch in irgend welcher Beziehung vom Besitzer spricht, dann der mittelbare Besitzer n i e m a 1 s mit gemeint ist.» Fischer- Henl e- Gierke-hez hajlik, de nem oly rideg szélsőséggel Dernburg (Das bürgerliche Recht. 47. 1.) : «Jedenfalls spricht §. 868. des B. G. B. aus, dass der mittelbare Besitzer «Besitzer» ist. Kniep (Besitz 14, I.), Biermann (Sachenrecht 19. l.j, Strohalíjherin g's Jahrbücher 38. köt. 29. L) a középutat választják. Szerintük — föntebbi fejtegetésünkkel egyezőleg — minden egyes jogszabálynál, mely birtokról szól, vizsgálat tárgyává teendő, vájjon ezen rendelkezés csak a közvetlen*) avagy a közvetett birtokra is vonatkozik. Cosack és Endemann nem foglalnak határozott állást a kérdésben. Ezen nézeteltérés már az u. n. II. bizottságban is felmerült, hol a közvetett birtok a porosz igazságügyminiszter kezdeményezése folytán szőnyegre került. A II. bizottság egyik része kifejtette, hogy a közvetett birtok «valódi birtokviszony)), «dass der mittelbare Besitz ein wirkliches Besitzverhaltniss bilde», hogy azon képességgel és *) Hogy ezen kifejezés nem elég szabatos, alantabb kifejtem. rendeltetéssel bir, hogy bizonyos idő elteltével «közvetlen» birtokká alakuljon, hogy birtokvédelemben részesül, és hogy az elbirtoklás és termények szerzésének alapja. Ez G i e r k eFisc h er-H e nl e mellett szól. Mások ellenben tagadásba vették, hogy a közvetett birtok valóságos birtokviszonynak tekintessék, a közvetett birtok különben is nagyon kétes jellegű intézmény. Való igaz ugyan, hogy a bizottság elhatározta, miképp a közvetett birtok némely vonatkozásban oly elbánásban részesüljön, mint a valódi birtok. De ezen rendelkezések merőben feltételes jelleggel birnak és abból nem következtethető, hogy az valóságos birtokviszonynak elismertessék. A bizottság többsége ezen utóbbi fejtegetésekhez hozzájárult ugyan és a Wendt fejtegetését támogatná. (Protokolle 3.930, 3,942, és köv., 6,036, 8,557. 1.) (Folytatása következik.)' Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül. Irta EÖRDÖGH ÁRPÁD dr, budapesti ügyvéd. Bizony mondott valamit, aki azt mondta, hogy jó volna, ha a törvényjavaslatokat s először próbára életbe lehetne léptetni, s csak azután letárgyalni és az élet követelményeinek megfelelően végleg megszövegezni. A törvényhozó zöld asztala mellett lehetetlen előre látni mindazt a helyzetet és kérdést, amit az élet felszínre dob s amit a törvény alkalmazójának meg kell oldani. íme a kúriai bíráskodásról szóló törvény alighogy alkal mazás alá került, máris merültek fel olyan kérdések, melyekre a törvényben hiába keresünk feleletet. Ezeket most már természetesen a Kúria van hivatva eldönteni. És a Kúria már ei is döntötte az eddig felmerült vitás kérdéseket, kérdés csak az. hogy döntései megfelelnek-e a törvényhozó akaratának ? Minthogy pedig e kérdésekről a Kúria döntése óta a szaksajtóban nem volt szó s minthogy még egyre vannak választások és később is lesznek^ melyekre nézve a megtámadási határidő csak a jövőben jár le, a kérdések ma sem időszerűtlenek. Nem lesz tehát érdektelen még most sem azokkal abból a szempontból foglalkozni, hogy a Kúria döntései fedik-e a törvényhozó szándékát ? Az egyik kérdés az volt, hogy ha a határidő utolsó napja ünnep, beadható-e még a kérvény a következő hétköznapon? A törvény nem nyújtván biztos támaszpontot, az elmélet szárnyaira kapta ezt a kérdést és beszáguldottá vele mindennemű határidők mezőit s végre is az elévülési határidők között tette le. Ez tehát közjogi határidő lenne, amely ha egyszer eltelt semmiféle hatalom többé föl nem elevenítheti. Hát hiszen minden perjogi határidőben is van elévülési elem, amennyiben egyik baja minden ily határidőnek az, hogy elteltével többé bizonycs jog ne legyen érvényesíthető s ennek folytán bizonyos állapot többé ne legyen megbolygatható. De még egy másik jelentőségük is van a perjogi határidőknek, az t. i.. hogy annyi idő engedélyeztetik az illető félnek ama perjogi cselekmény előkészítésére, amelyre az a határidő szól. Nos, ez a jelentősége nemcsak hogy megvan a képviselőválasztás elleni kérvény beadására kiszabott határidőnek is, hanem annál valósággal előtérbe nyomul. Kiviláglik ez az 1899. XV. t.-c. 165. §-ából. Ha az alispán, vagy polgármester akadékoskodása miatt a 20. §-ban megállapított határidő a kérvényhez szükséges hiteles másolatok beszerzésére nem elegendő, a Kúria elnöke a határidőt a másolatok kézbesítésétől számítandó 14 nappal meghosszabbíthatja. Tehát nem is olyan szigorú ez a határidő, hogy semmi esetre se lehetne tágítani rajta. Hic Rhodus ! Hol hallott valaki olyan elévülési határidőt, melyet a bíróság elnöke meghosszabbíthat?! Ha tehát a törvény azt mondja, hogy 30 napja van a választóknak a kérvény elkészítésére és benyújtására, semmi ok sincs arra, hogy ez a 30 nap bizonyos esetekben ( ha t. i. az utolsó nap ünnep) 29-re zsugorittassék össze. Valójában úgyis jóval kevesebb a határidő 30 napnál, mert a vidékieknek legkésőbb a 28-ik napon postára kell adniok a kérvényt, hogy idejében beérkezzék. Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy az ideális állapot minden határidőre nézve az lenne, ha elegendő volna az utolsó napon postára adni a beadványt. Mert nem igazságtalanság-e az, hogy a fogarasi választóknak napokkal kevesebb idejök legyen a kérvény elkészítésére, mint a budapestieknek ? * A másik kérdés az, hogy ha elkésés okából utasítja vissza a kérvényt a Kúria, van-e joguk a választóknak a törvény 11. §-a alapján további 15 nap alatt ujabb kérvényt beadni.