A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Az ügyvédi dijak megállapításának rendszere

Huszonegyedik évfolyam 10. szám. Budapest, 1902 március hó 9. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JO (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Előfizetési árak: Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. «*> Helyben, vagy vidékre bér^* mentve küldve: OOT^ÍV Negyed évre ._ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal Megjelen minden vasárnap. küldendők. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. TARTALOM: Az ügyvédi dijak megállapításának rendszere. Lta Alföld y Ede nagybecskereki járásbiró. — Néhány szó ;i hagyatéki ügyekről. Irta Fényes Vince szerencsi járásbiró. — Közvetett- és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr.. szepsi ügyvéd. — Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül. Irta E ö r d ö g h Árpád dr.. budapesti ügyvéd. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése) — Külföld (Egyesület a polgári jog ^avitására.) — Nyílt kérdések és feleletek (A büntető törvénykönyv 400. $-ába ütköző közokirathamisitást képez-e az. ha valaki az adós helyett más hasonlónevü egyénnek ingatlanára végrehajtási zálogjogot kebeleztet be és azt később el is árverezted ? I. Irta I z-s é p y Andor, ungvári kir. albiró. — II. Irta W e i s z Gyula dr.. Budapesten). — Irodalom. (P o 11 á k Illés: Erősek és gyengék). — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az ügyvédi dijak megállapításának rendszere. Irta ALFÖLDY EDE nagybecskereki kir. járásbiró. A bírói gyakorlat kinövései között nem utolsó az, mely a §-oknak derüre-borura való idézéséből áll. A fölösleges beszéd semmiképen sem szép dolog, birói ítéletben pedig megbocsáthatlan hiba. «Az ügyvédi dijak megállapítása az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-a alapján történt». Érdekes statisztika volna, mely kimutatná, hogy ez az idézés hányszor esett már meg nagy Magyarországon s volt-e arra valaha igazán szükség? Birói Ítéletben nem szabad ábécét tanítani, mert különben olyan indokolás sem volna nevetséges, mely számot ad arról, hogy mely §. alapján ítél a bíró «0 Felsége a király nevében». vagy hogy miért vannak a peres felek megnevezve s mi okból van az itélet a biró aláírásával és pecsétjével ellátva, stb. Az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-a egyébként is érdemetlenül bitorolja azt a nagy népszerűséget, amelynél fogva olyan sokszor emlegetik. Ez a törvényszakasz súlyosan sérti azt a sarkalatos jogelvet, amely szerint senkit sem szabad meghallgatás nélkül elit-rlni. Igaz, hogy csak megállapításról van szó, de ettől a marasztalás nem különbözik lényegesen, mert abban a perben, melyet az ügyvéd megállapított dijainak megfizetése iránt indít, alperes hiába hozakodnék elő azzal, hogy ügyvédje valamely munkát rosszul vagy fölöslegesen végzett, s hogy egyik vagy másik kiadásra szükség nem volt. A megállapítás ítélt dolog erejével hat. A polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat, melyet az igazságügyminiszter 190_;. évi január hó 29-én a képviselőházhoz benyújtott, nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert ezt másutt tartja rnegoldandónak. Minthogy azonban a perköltség és az ügyvédi dijak szabályozása szorosan összeiügg s minthogy az együttes szabályozás elvi akadálya lényegtelen, ennélfogva a kérdés fölött nem szabad napirendre térni. Az első tervezet felölelte a kérdést s a 455. §-ban intézkedett az ügyvédi dijak megállapításáról. Minthogy ez a 455. §. képviseli az igazságügyi kormány álláspontját, a szabályozásnál azt kell alapul venni. A törvénytervezet 455. §-a következően intézkedik : «Az ügyvéd a per folyama alatt vagy a per befejezése után kérheti a perbíróságnál, hogy a perben fölmerült dija és költsége saját felével szemben megállapittassék. A kérelem mellett a költségjegyzéket be kell mutatni. A bíróság a kérelem fölött szóbeli tárgyalás nélkül határozhat. A végzés ellen felfolyamodásnak van helye. A fél szintén kérheti a perbíróságánál, hogy az ügyvédLapunk mai Máma nek a perben fölmerült dija és költsége vele szemben megállapitassék. Ha a fél az ügyvéd költségjegyzékét nem csatoljaj a bíróság a kérelem következtében az ügyvédnek a költség jegyzék bemutatására határidőt tüz. Ha az ügyvéd a költségjegyzéket a határidő alatt be nem mutatja, a bíróság az összeg megállapításában csak az előtte lefolyt eljárásból ismert adatokat veszi figyelembe. Ha a fél vagy az ügyvéd a költségjegyzéket bemutatja, az előbbi bekezdés alkalmazandó. A fél ebben az eljárásban akkor is személyesen járhat el vagy a 95. §. 1. és 2. pontjában meghatározott meghatalmazott által képviseltetheti magát, ha az ügyben az ügyvédi képviselet kötelező volna». Az ügyvéd megbízójának meghallgatása elől a törvénytervezet nem zárkózik el egészen, de csak kivételes szabályként állítja fel s az elv teljes megvalósítását nem tartja célszerűnek. Az elv kedveért nem szabad ugyan oktalanságokat elkövetni, de amíg a meghallgatás hátrányok nélkül keresztülvihető, addig az elvtől való eltérés helytelen. Fölösleges és költségszaporitó tárgyalásokat, ugy a felek, mint a bíróságok érdekében, okvetlenül kerülni kell, annál inkább, mert a cél, legtöbb esetben, tárgyalás nélkül is elérhető. A jó perrendtartásnak nem csak ebben a kérdésben, hanem általánosságban is gondoskodnia kell arról, hogy a bíróságok ok nélkül ne gyámkodjanak s ne avatkozzanak olyan dologba, melyet a felek maguk is elvégezhetnek. Az ügyvéd terjessze be költségjegyzékét kellő számú példányban, s ha a bíróság azt találja, hogy a szóbeli tárgyalás nélkül nem lehet alaposan határozni, tárgyalást rendel s a feleket megidézi, mégpedig az ügyvédi megbízóját a költségjegyzék másodpéldányán. Ha azonban tárgyalás nem mutatkozik szükségesnek, a bíróság a költségjegyzék másodpéldányát azzal a figyelmeztetéssel kézbesitteti az érdekeltnek, hogy jogában áll 8 nap alatt írásban észrevételeket tenni, vagy szóbeli tárgyalást kérni. Tárgyalás kitűzésére irányuló kérelmet teljesíteni kell. A bíróság akkor is elrendelheti a tárgyalást, ha ezt a felek nem kérték, de az észrevételek következtében szükségesnek mutatkozik. Az ügyvédi dijak és költségek megá'lapitása körül bizonyítási eljárásnak helye nincs, s ha e nélkül alaposan határozni nem Lhet, a bíróság az ügyvédet követelésével, vagy ennek valamely részével perre utasítja. A költségjegyzékben nemcsak a per során felmerült, hanem mindazokat a munkákat és költségeket fel lehet számítani, amelyek a perrel összefüggnek. A költségjegyzék és megállapítási kérvény költségei az ügyvéd megbízóját terhelik, a tárgyalás költségeit azonban az viseli, aki arra okot szolgáltatott, vagy a tárgyalás elrendelését alaptalanul kérte. A bíróság a körülményekhez képest a tárgyalás költségeit egészben vagy részben megszüntetheti. Az eljárás egyszerűsítése és szükségtelen perek kikerülése végett ki kell még mondani, hogy az ügyvéd perből származó dijai és költségei megfizetése iránt, birói megállapítás előtt, pert nem indíthat. A törvény-tervezet semmiféle útmutatást nem ad arra nézve, hogy a bíróság milyen elveket kövessen az ügyvédi dijak és költségek megállapításánál. Márpedig ez a legfontosabb kérdés, mert e körül uralkodik a legelkeseredettebb elégedetlenség. A zűrzavar olyan nagy, hogy ebből, ha a törvény nem nyújt világosságot, lehetetlen a kibontakozás. Ez az egészségtelen állapot okozza azt főkép, hogy az ügyvédi intézmény annyira népszerűtlen, hogy a birák és 12 oldalra terjed.