A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - Az uj angol részvényjog

A JOG 35 Igaz ugyan, hogy amennyiben a felek között a bérbeadó által eszközölt kiköltöztetés következtében a bérleti viszony már megszűnt, a bérbeadónak a jövőre, jelesül pedig a szokásos felmondási időre nem lakbérköveteléshez, hanem csupán kártérítéshez lehet igénye, azonban a már tényleg esedékessé vált bérösszeg annak egységes voltánál fogva is a béreadót megilleti. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. nov. 27. I. G. 411/1901. sz. a.) Alperes azt jelentvén ki, hogy nejét a felperes házához visszafogadni és ott mindennel ellátni kész, felperesnek ki egyébként a tényállás szerint a közös háztartásból önként távozott, oly körülményeket kellett volna bizonyítani, amelyek alapos okul szolgálhatnak arra. hogy a visszatérést jogszerűen megtagadhassa. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. nov. 29. I. G. 406/1901. sz. a.) • Jogszabály, hogy akit a kötelezettség terhel, ugyanannak terhére esik a teljesites elmulasztásának az anyagi jogból folyó következménye is, vagyis a késedelmi kamat fizetése. Jogszabály, hogy ha a hitelező, akinek ugyanazzal a követeléssel több ados tartozik, csak az egyik adós ellen indit pert, azt ilyen pernek költsége csak az illető marasztalt adóst terheli. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 14. I. G. 491. sz. a.) A szerződést a szerződő felek egyező akarata, nem pedig a szerződés irasba foglalása hozza létre és a szerződések irasba foglalásáról készült okirat csak a szerződés létrejöttének a bizonyítási eszköze, kivétel e szabály alol csak akkor forog fenn, ha a felek kölcsönös megállapodása az volt, hogy a szerződés annak irasba foglalása nélkül megkötöttnek ne tekintessék. A peres felek jogszerűen el nem zárhatók attól, hogy az okirattal, mint bizonyítási eszközzel szemben bizonyíthassak a szerződök valódi akaratát és azt. hogy az okirat tartalma a valódi akaratnak nem felel meg; s ezt az osztr. ptk. 887. §, rendelkezése sem zárja ki. | A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 8. I. G. 4881901. sz. a.) A S E. 34. és i55. §-a az előbbi törvényszakasz utolsó bekezdése szerint nem terjed ki olyan eljárási szabály megsértésére, amelynek alkalmazásáról a felek le nem mondhatnak ; márpedig a kiskorú helyett ennek törvényes képviselője vonandó perbe, és ennek alkalmazásáról, mint ez a S. E. 827. és 166 S-ban is ki van fejezve, lemondani nem lehet. (A ni. kir. Kúria feli'lvizs. tanácsa, 19jl. dec. 3. G. 425/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az alperes által felperesnek a megvásárolt gabonafélékre előre adott összeg vételárelőlegnek tekintetett. Magából abból a körülményből, hogy a peres felek a tárgyalás folyamán ezt a vételárelőleget tévesen foglalónak nevezték, ez az összeg foglalónak nem minősíthető, a miből folyóan az a körülmény, hogy felperes azt az egész összeget az alperes javára a többi átadott és átvett gabonafélek vételárában elszámolta, egyáltalában nem bizonyíthatja azt a vitás körülményt, hogy felperes is elállott a szerződés teljesítésétől; ugyanis felperesnek joga is volt volna ahhoz, hogy az alperes szerződés szegése esetében az át nem vett árut az alperes terhére a k t. 351. § alapján a 347. §. értelmében el is adhassa. A székesfehérvári kir. törvényszék, mint keresk. bíróság (1900. évi febr. 8-án 828. sz. a.) Sz. László felperesnek F. Antal alperes ellen folytatott 3,000 és 135 frt tőkék és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: felperes nem vette tagadásba a 3 '. alatti levélnek és a 4' . alatti nyugtának valódiságát. Az emütett nyugtával és levéllel pedig megállapítható azon tényállás, hogy már a zab átvételének megtagadása után, midőn alperes az átvett buza, rozs és árpa árát kifizette, felperes neki az előlegről adott 500 frtot a vételárba beszámitotta. Minthogy pedig az 500 frt a 2','. alatt szerzó'dés mellett eladott összes gabonára, tehát a zabra is lett adva; s hogy ezen 500 frtot peres felek foglalóul tekintették, az peres feleknek a per folyamán tett nyilatkozataiból kitűnik; s minthogy a keresk. törv. 276.§ ának rendelkezéséből folyólag a foglalónak visszaadásából, vagy beszámításából az ügylet teljesítése, avagy annak megszüntetésére vélelmezendő, de ha pusztán előlegnek volna is az tekintendő, az esetben is, mivel azt jogában állott volna felperesnek addig, mig a zabot alperes át nem veszi, visszatartani, — az egész előlegnek a már átvett gabona vételárába való, beszámítása megállapítja a fentebbi vélelmet; annál inkább tehát, midó'n felperes a zab átvételének megtagadása után az egész 500 frt. foglalót avagy előleget minden joglentartás nélkül a vételárba beszámitotta, ugy tekintendő felperes, mint aki alperesnek az ügylettől a zabra vznatkozólag lett elállásába belenyugodott s az ügylettől a zabra vonatkozólag ö maga is elállott; s minthogy ezekhez képest a 2'. alatti ügylet a szerződő felek elállása folytán_ megszűntnek tekintendő, nem levén figyelembe veendő V. Árpád tanúnak azon vallomása, hogy még 1899-ik év tavaszán is Ígérte alperes, hogy majd küld zsákokat a zabért, mert felperes maga sem állította, hogy alperes ily ígéretet tett volna; s minthogy az ügylet megszüntetése folytán annak teljesítését alperes nem követelheti: « ez okná! fogva öt alaptalan keresetével elutasítani és mint pervesztest a perköltségben is marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1901. márc. 26-án 881. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1902. január 23. 1,025. sz. a.) által a másodbiróság Ítéletének felperest 60 kor. beszáradási kárösszegre nézve keresetével elutasító részében helybenhagyatik, egyéb részében azonban mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik felperesnek, felperes által 15 nap alatt szállítandó 500 mm. zabnak a bicskei vasúti állomáson való egyidejüleges átadása ellenében 6,000 K. tőkét, ennek 1898. december 15-tó'l járó 5% kamatait, 42 k. forgatási költséget, 150 k. fuvarköltségei stbit 15 nap alatt rr egfizetni. Indokok: A 27. alatti szerződés, valamint a 4 7. alatti nyugta azon kifejezett tartalmával szemben, amely szerint az alperes állal felperesnek a megvásárolt gabonafélékre előre adott összeg vételárelőlegnek tekintetett, magából abból a körülményből, hogy a peres felek a tárgyalás folyamán ezt a vételárelőleget tévesen foglalónak nevezték, ez az 500 frtnyi összeg foglalónak nem minősithető, amiból folyóan az a körülmény, hogy felperes ezt az egész összeget az alperes javára a 4'/ a. nyugtában a többi átadott és átvett gabonafélék vételárában elszámolta, egyáltalában nem bizonyíthatja azt a vitás körülményt, hogy a felperes is elállott a 2 /. alatti szerződés teljesítésétől, a mint nem bizonyíthatja azt az a körülmény sem, hogy a bécsi börzén egy ügynök Sz. féle vagyis felperestől származó 500—6C0 mm. zabot eladásra ajánlott, amennyiben ug} anis felperesnek joga is volt volna ahhoz, hogy az alperes szerzó'dés szegése esetében az át nem vett zabot az alperes terhére a k. t. 351. §. alapján a347. § értelmében el is adhassa. Nem levén ezek szerint bizonyítva az a körülmény, hogy a szerződés teljesítéstől a felperes is elállott, az alperes által arra nézve kinált főeski, hogy ez a szerződés megszűnt, mint nem tényre vonatkozó, ez okból nem lévén megítélhető — most már az a további kérdés vizsgálandó, váljon alperes jogosan állhatott-e el a szerződéstől. A 3/. a. levélben alperes azért tagadta meg a kérdéses zabnak átvételét, mert az nézete szerint nem volt kellőleg megrostálva. Ámde a kihallgatott K. J., T. F. és F. F. tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy a vétel tárgyát képezett zab jól meg volt rostálva és igy a 27. a. szerződésben kikötött minőségnek megfelelt és igy annak átvételét minőségi hiány okából az alperes meg nem tagadhatta. Minthogy alperes a zabnak átvételét csakis ebből az okból tagadta meg s a miatt, hogy felperes a 2./, alattiban kitüntetett 650 mm. helyett csak 500 mm. zabot kinált átvételre, a szerződéstől el nem állott; a perben utólag e miatt emelt kifogás már csak azért sem volt figyelembe vehető, mert felperes különben is a kihallgatott tanuk vallomásával azt is bizonyította, hogy alperes csak az 1898. évi zabtermését adta el, azt pedig az alperes nem igazolta, hogy felperesnek abban az évben 500 mmázsánái több zabja termett. Ezek szerint felperesnek joga lévén az átvételben késedelmes alperes ellen a szerzó'dés teljesítését vagyis a vétel tárgyának átadása ellenében a megállapított vételárat vagyis 6,000 korona tőkét s ennek az átvételére megállapított határidő, vagyis lb9S. dec. 15-tó'l járó késedelmi kamatainak megfizetését, valamint a késedelemből eredő kárát, vagyis a szakértők által bizonyított 42 K. forgatási költséget és a 27. alattiban kötelezett métermázsánkint 30 fii.-ben megállapított, összesen tehát 150 koronára rugó fuvardíját is követelni, és alperest ezekben az összegekben stbiben marasztalni kellett. Mindazonáltal meg kellett állapítani azt is, hogy felperes a szerzó'dés teljesítése fejében átadandó zabot 15 nap alatt tartozik az alperes részére szállítani és csak e részbeni kötelezettségének ez idő alatt történt teljesítése ellenében követelheti az alperestől a marasztalási összegeket. Minhogy azonban a szakértők által megállapított 2i/.,°/0 beszáradás a zab átvétele esetében a zabnak beállott oly hiányában már úgyis az alperes terhére esik, e címen az alperest ujabbi kártérítésre kötelezni nem lehet, miből folyóan e részben a másodbiróság elutasító ítéleti rendelkezése helybenhagyandó volt. A cs. t. ni. §-a szerint a csődválasztmány tagjai díjazásra igényt nem tarthatnak. Ez a szabály alkalmazandó az ideiglenes csődválasztmány tagjaira is, mert ezek a csőd-eljárasban épp ugy hí. atalos kötelességet teljesítenek, mint a végleges választmány tagjai s az a körülmény, hogy az ideiglenes választmány tagjai nem választás, hanem a csődbíróság által való kinevezés utján nyert megbízatásukat, törvényes alapot arra, hogy működésükért díjazásban részesüljenek, nem nyújt. A nagykikindai kir. törvényszék mint csődbíróság (1901. aug 22-én 10,401. sz. a.) a <Takarék és előlegegyleti részvénytársaság felszámolás alatt» nagykikindai cég ellen folyamatba tett csődügyben következőleg végzett ; Minthogy az ideiglenes választmánynak a csődeljárásban való résztvétele nem a csődhitelezők megbízásán (választásán), hanem a csődbíróság kinevezésén alapul, minthogy tehát a esődtörv. 111. §-ának rendelkezései az ideiglenes választmány tagjaira nem is nyerhetnek alkalmazást : a kérelemnek hely adatik s a Zs. L. dr, K. K. dr. és F. S n.-kikindai ügyvédek részére, mint a ^Takarék- és előlegegyleti részvénytársaság felszámolás alatt* n.-kikindai cég csó'dügyekben kinevezett ideiglenes választmány tagjai részére az