A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - Az uj angol részvényjog

34 A JCG céljaira és a felperes társaság rovására többé fel nem használhatta s a mennyiben mégis azt tette, azért felperesnek teljes felelősséggel tartozik, ennél fogva a kir. tszék ítélete helybenhagyandó volt. A m. kir. Kúria (1902. jan. 10-én 2,494. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik s felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: felperes részvénytársaság keresetét arra alapítja, hogy az 1899. évi nov. 30-án történt megalakulása alkalmával az alperes és 3 társa közös tulajdonát képezett «Migyar Ujság» czimü napilap kiadási jogával együtt a székesfőváros polgármesterénél letéve volt s az alperes kizárólagos tulajdonát képezett 10,500 frtnyi hírlapi biztosítékot is megszerezte s ennélfogva alperes az által hogy a kérdéses biztosítékot 1896. június 14-én a budapesti VIII—X, ker. takarékpénztárra átruházta, azt a felperes rendelkezése alól jogtalanul elvonta. Felperes keresetének jogalapját az alperes tagadása ellenében nem bizonyította. A leiperes részvénytársaság alapitói s köztük az alperes által is aláirt és reá nézve feltétlenül kötelező 4 /. a társasági tervezet szerint alperes a társaság alaptőkéjéhez egyedül a «Magyar Ujság» kiadó jogának és összes jövedelmeinek, illetve az azokból őt megillető jutaléknak átengedésével járult a nélkül, hogy egyúttal a kizárólagos tulajdonát képező hírlapi biztosítékot is, mely a lapnak nem elválaszthatatlan kiegészítő része s csakis az 1848. évi XVIII. t.-c. 30. §-ban meghatározott célra szolgál, belétként szintén kijelölte volt. Az 1892. évi november hó 30-án, az alperes személyes részvétele mellett megtartott alakuló közgyűlésen az arról felvett B. a. jegyzőkönyv szerint a közgyűlést vezető elnök a társasági tervezetre való hivatkozással, de azzal ellentétben azt az előterjesztést tette ugyan, hogy alperes és társai a «Magyar Újság* kiadói jogának és 10,500 frtnyi biztositékának átruházásával kívánnak az alaptőkéhez járulni s azt indítványozta, hogy a «Magyar Ujság» 10,500 frtnyi biztositékával együtt fogadtassák el 52,000 frt értékben betétül. Ez az elnöki előterjesztés és indítvány a B. a jegyzőkönyv szerint a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatván, határozattá is vált ugyan; az alapítók összességét képviselő közgyűlésnek a társasági tervezettel ellenkező ez a határozata azonban a 10,500 frt biztosíték tekintetében az alperesekre, mint a társasággal illetve az alapítók összeségével szemben magánfélre nézve, ki a közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet alá nem irta, nem kötelező s közte és felperes társulat közt jogviszonyt annál kevésbbé létesített, mert az alakuló közgyűlés megválasztott igazgatóságát bizla meg, hogy az alapitókkal a tervezetben felajánlott betételeknek a megállapított 156,000 frt. értékben leendő megszerzése iránt a szerződéseket megkösse ; felperes azonban nem is állítja, hogy a megbízott igazgatóság, mely a tervezetben foglalt betételekre vonatkozólag a szerződéseket tényleg megkötötte, a tervezetben fel nem ajánlott biztosíték iránt is az alperessel szerződést kötött volna. Igaz ugyan továbbá* hogy az alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályok 6. §-ban, valamint a megalakult részvénytársaság első — 1893-iki üzletévének C. a mellékelt s az alperes mint igazgatósági lag által is aláirt mérlegében a 10,500 frt biztosíték, mint a társulat vagyona szintén fel van véve, az alapszabályok és a mérleg azonban a dolog természeténél fogva felperes és alperes közt jogügyletet nem létesítettek, sem olyannak létrejöttét magukban véve nem bizonyítják. A B. a. közgyűlési jegyzőkönyvnek, az alapszabályoknak és a C. a. mérlegnek idézett tartalma valamint a biztosíték bevételéről szóló D. a. polgármesteri határozatnak a felperes birtokában léte, mint egybevágó s egymást kiegészítő ténykörülmények ele- i gendő alapot szolgáltatnának ugyan arra, hogy azokból vont okszerű következtetés által közvetve bizonyítottnak tekintessék, hogy alperes formaszerü jogügylet nélkül, a biztosítékot felperes társaságra tényleg átruházta, de csak akkor, ha nem forognának fenn olyan concludens tények is. melyekből az okszerű következtetés utján éppen az ellenkező, t. i. az átruházás meg nem történte állapitható meg. Már pedig az átruházás meg nem történte mellett bizonyít az a ténykörülmény, hogy felperes részvénytársaság a biztosítékot, habár állítása szerint azt még 1892. nov. 30 án megszerezte, 1896. évi június 14-ig, a midőn alperes azt a budapesti VIII—X. ker. takarékpénztárra ruházta, tehát közel 4 éven át a maga nevére át nem irattá, sőt ez irányban lépéseket sem tett; továbbá az a ténykörülmény, hogy a biztosíték kamatait 1892. nov. 30-ika után is felperes ellenmondása nélkül mindig és kizárólag az alperes s illetve megbízottja éspedig az ő nevében és részére vette fel; végül és főképen az a ténykörülmény, hogy felperes 1894. évi dec. 14-én a Magyar Újságot a Magyar Irodalmi részvénytársaságnak maga is a biztosíték néiküi adta el és pedig az adásvételnél képviseletében eljárt vezérigazgatójának E. Gézának, valamint a vevő részvénytársaságot képviselt dr. V. I-nak és dr. Sz. M.-nak mint tanuknak egybehangzó vallomása szerint azért, mert felperes társaság a biztosítékot nem a maga, hanem az alperes kizárólagos magániulajdonának tekintette, akit mint ilyent éppen ennél az oknál fogva arra kérték fel, hogy a kérdéses biztosítékot szívességből egy évig, amig t. i. a vevő társaság más biztosítékról gondoskodhatik, a székesfőváros polgármesteri hivatalánál hagyja benne, amely kérelmet az alperes teljesített is. Az előadottaknál fogva nem nyervén bizonyítást felperesnek az a kereseti tényállása, hogy az alperestől a kérdéses biztosítékot megszerezte s alperes enr.ek eller értékéül, a megfeleli számú részvényeket átvette volna, éspedig ez utóbbi annál kevésbé, mert az alapitóknak a B. a. közgyűlési jegyzőkönyv szerint kiadott 783 db. 200 frt névértékű részvény csakis a 4\'. a. tervezetben felsorolt 156,000 frt összértékű betételeknek, tehát nem egyúttal a tervezetben elő nem forduló 10,500 frtnyi biztosítéknak is felel meg: felperest keresetével el kellett utasítani. Valamely okirat kiállítója nem zárható el attól, hogy az okiratba foglalt megállapodás valótlanságát és a valódi megállapodást bizonyíthassa. Az örökösök az örökhagyó követelése tekintetében egyetemleges hitelezőknek tekintendők az adóssal szemben s közülök bármelyik jogosítva van az egész hagyatéki követelést a hagyaték részére követelni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 7. I. G. 478/1901. sz. a.) A telekkönyvön kívüli tulajdonos nincs törvény által elzárva attól, hogy a telekkönyvi tulajdonos ellen a birtok iránt indított perben erősebb jogát kimutathassa és a telekkönyvi tulajdonjogot ugyanazon per utján megszerezhesse. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 9. I. G. 506/1901. sz. a ) Amennyiben alperesek a tartás iránti kötelezettséget elvállalták és az megállapítva lett, — a tartás egyenértékének készpénzben való megállapításánál felperesnek ez iránti szükséglete, — nem pedig ennek fejében adott ingatlanok értéke volt alapul veendő. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan. 7. I. G. 480/1901. sz. a.) A házastársaknak a férj hibájából külön válása esetében fizetendő ideiglenes tartásdíj célja az. hogy addig is, míg a házassági válóperben a vagyoni viszonyok végleg rendeztetnek, a nő megélhetése biztosittassék, és a tartásdíj fizetése iránti kötelezettség túrói megállapításánál a nő vagyoni viszonyai és keresetképessége is tekintetbe veendők. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa. 1Ö02. jan. 12. I. G. 504/901. sz. a) Amennyiben az eljárás folyamán a felebbezési tanács tagjaiban történt változás következtében a tanács újbóli alakítása válik szükségessé és az eme eljárás közben esetleg felmerülhetett szabálytalanság miatt a fél fel nem szólalt, felszólalási jogának nem gyakorlása miatti panaszjoga a S. E. i 99 értelmében elenyészett (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1 902 jan. 17. I. G. 502/1901. sz. a.) A tényállás a S. E. 197. s-ának rendelkezése szerint csak akkor támadható meg, ha az ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva vagy felhozattaknak tekintve és e részben bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és annak mellékletei, vagy maga az ítélet szolgálhatnak, a felülvizsgálat rendén pedig a tényállás meg nem változható és ki nem bővíthető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. jan 17. I. G. 503 1901. sz. a.) Utalványozási ügylet létrejötte m gában véve még nem eredményezi azt, hogy az adós kötelezettsége megszűnjön ; ehhez ugyanis szükséges, hogy harmadik személy a hitelezővel kötött szerződés által vállálja át az adós tartozását akkép, hogy adósként a helyébe lépjen, jelesül, hogy a harmadik személy részérő!, az adóssal történt megállapodás alapján a tartozás átvállalása iránt a hitelezőnek tett ajánlatot ez utóbbi elfogadja. (A m kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. dec. 30. I. G. 429. sz. a.) Egyik szerződő fél sincs elzárva attól, hogy bizonyíthassa azt, hogy az okiratban használt kifejezéseknek mi veit a felek között való megállapodásszerű értelme. ÍA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. dec. 24. I. G. 476/1901. sz. a.) Perújítás esetében, amennyiben az alapperbeli marasztalás egészben fenn nem tartható, a perújításnak oly részben adható hely és helyezendő hatályon kívül az álapperbeli ítélet, mily részben az alapperbeli marasztalás változást szenved, míg ellenben a többi részében az alapperbeli ítélet hatályában fenhagyandó, s e részben tehát ujabbi marasztalásra szükség nincs. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. dec. 17. I. G. 452. sz. a. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy amennyiben pénzbeli kötelezettség teljesítésére bizonyos határnap tüzetett ki, ellenkező kikötés hiányában az elmulasztott fizetési határnaptól kezdve, a késedelem tartama alatt, az elévülés határán belől, törvényes kamat akkor is követelhető, ha ily kamatnak fizetése szerződésileg kikötve nemis volt. (A. m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. nov. 12. I. G. 450/1901. sz. a.; Alperes szegénységét megfelelő hatósági bizonyitványnyal tanúsította. Az a körülmény, hogy a bélyegmentességet alperes, nem az elsőbiróságnál. h nem a felebbezési bíróságnál kérelmezte, az eljárásnak, jelesen a tárgyalási és jogorvoslati rendszernek az 1893. XVIII. t.-c. által tett változtatása következtében az az iránti kérelem mjgtagadására indokul nem szolgálhat. (A m kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1901. dec. 6. 1. H. 36'1901. sz. a.)