A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - Az uj angol részvényjog

A JOG 71 Ha elejti, ugy a 323. §. esete áll elő, azzal az eltéréssel, hogy most már nem kell a sértettet megkérdezni, hogy átveszi-e a vád képviseletét, mert ő már erre nézve a magáninditvány visszavonása áltai nyilatkozott. Ily esetben a megszüntető végzés akként lesz meghozandó, hogy <az eljárás a Bp. 323. §-a értelmében megszüntettetik, mert a magáninditványra jogosított sértett magáninditványát kellő időben visszavonta és a kir. ügyész erre a körülmény re hivatkozva a vádat elejtette*. Felmentő ítéletet a Bp. 326. §. í. pontja értelmében csak akkor hoz a bíróság, ha a kir. ügyész, dacára a ma.áninditvány visszavonásának, véginditványában vádat emelt. Ennek több esete lehetséges. így ha a kir ügyész a magáninditványt nem tartja szabályszerűen visszavontnak, például ha a visszavonó kérvény alakisága ellen van kifogása, vagy a visszavonást bejelentőt nem tartja arra jogosítottnak. Ilyenkor a megtörtént visszavonás dacára vádat emel és ha a bíróság vele ellentétben a visszavonást törvényszerűnek látja, a vádlottat a Bp. 326. §. 4. pontja alapján felmenti. Vagy ha a kir ügyész ugy látja, hogy a főtárgyaláson nem nyert bizonyítást az inditványi jelleg megállapítása alapjául szolgáló viszony, példánl a Btk. 336. §. 7. vagy 8. pontja esetében a szolgálatban állás vagy közös háztartás, akkor is vádat fog emelni és ha a bíróság ezzel ellentétben a kérdéses viszonyt megállapítja, ugyanazon szakasz alapján felmentő ítéletet hoz. Végül előfordulhat, hogy a tényállást a közvádló és a bíró egyformán látja bebizonyitottnak, de a jogi minősítésre térnek el. A kir. ügyész oly cselekményért emel vádat, mely nem inditványi jellegű, például sikkasztás miatt, és így nem veszj figyelembe a sértett ama kijelentését, hogy a panaszát visszavonja. Ezzel szemben a bíróság a cselekményt inditványi bűncselekménynek minősiti, például csalásnak, ilyenkor tekintetbe véve a magáninditvány visszavonását a vádlottat a Bp. 326. §. 4. pontja alapján felmenti. Mindezek szerint tehát a magáninditványnak a főtárgyaláson történt visszavonása esetében éppen ugy, mint a 326. § másik három pontja esetében felmentő Ítélet akkor hozandó, ha a vádló véginditványában vádat emelt, de a bíróság a tény vagy jogkérdést a vádló indítványával ellenkező értelemben dönti el. Az eljárás megszüntetése pedig akkor van helyén, ha a vádló a magáninditvány visszavonása következtében elejti a vádat. Nagy Béla dr., budapesti büntetőtörvényszéki aljegyző. III. A J o g f. évi ö. számában közzétett kérdésre válaszom a következő: A Bp. 323. §-ban hivatkozott «vádló» alatt a magam részéről nem kizárólag a kir. ügyészséget értem, hanem általában azt a tényezőt, aki a főtárgyaláson, illetőleg a tárgyaláson a vádemelés vagy vádelejtés tekintetében a döntő szó kimondására jogosult. Ilyen helyzetbe pedig a pótmágánvádló is jöhet, mihelyt a kir. ügyészségtől a vád képviseletét átvette. Eltekintve a Bp. 13. §-ától, amely szerint «vádló» alatt a pótmagánvádló is értendő, ha a Bp. 323. §. «vádló»-ja nem jelentené a pótmagánvádlót is: nem intézkednék a törvény arról az esetről, mikor a kir. ügyész vádelejtő nyilatkozata után a vád képviseletét átvett pótmágánvádló ejti el a vádat. Ez pedig nem tartozik az elképzelhetetlen esetek közé. A kir. ügyész a főtárgyaláson 2—3 tanú kihallgatása után elejti a vádat, az erre illetékes egyén átveszi s képviseli ímintpótmagánvádlói a vádat, mondjuk, a bizonyító eljárás befejeztéig s ekkor, mert a vádlott elitéltetéséhez már neki sincs reménye, elejti a vádat. Akik a vádló alatt a Bp. 323. §-ban csak a kir. ügyészséget értik, e kijelentés alatt bizonyosan nem fognak egyebet érteni, mint hogy az «illető* meggondolkozolt s nem veszi át a vád képviseletét, mert mihelyt figyelembe veszik annak az «illető>-nek a vád képviseletének átvételétől számított pörbeli szereplését, pótmagánvádlói jogállását, a Bp. 323. §. alapján a bűnvádi eljárást már nem tudnák megszüntetni. Végül csak azt jegyzem meg, hogy ha a Bp. 322. §-ban hivatkozott «vád)ó> alatt a főmagánvádló sem értetnék: egy egész sereg bűncselekmény volna, melyekben a tárgyaláson való vádelejtés esetén, az eljárást a Bp. értelmében megszüntetni nem lehetne. Azt a tévedést, hogy a Bp. 323. §. <vádló>-ja alatt egyedül a kir. ügyészség értendő, nem okozza egyéb, minthogy a törvény — ugy látszik — nem a legalkalmasabb helyen, e §-ban sorolja fel ama feltételeket, melyekhez a kir. ügyészség vádelejtő nyilatkozata alapján hozandó megszüntető végzés kötve van. A Bp 326. §. u. pontjára vonatkozólag a következő észrevételeket teszem: A bíróság a Bp. 325. §. első bek. értelmében, semmisség terhe alatt nem tehet Ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt. Vád hijján ítéletet hozni nem lehet. Miután pedig az ítéletnek az a vád képezi tárgyát, melyet a vádló a bizonyító eljárás befejezése után terjeszt a bíróság elé: hogy a törvénynek megfelelő Ítéletről lehessen szólani, szükségképen fenn kel forognia annak, hogy a vádló az ítélethozatal előtt vádoljon. Ez a tulajdonképeni vádemelés. Tehát, hogy a bíróság a vádlottat elitélje vagy a Bp. 326. §. 1—4. pontjai alapján felmenthesse, előtte kell feküdnie a vádló vádemelést tartalmazó nyilatkozatának. A Bp. 326. §. u. p. a következőket rendeli : Felmentő Ítélet hozandó 4. ha a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás, kívánat vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta. Minthogy vád hijján törvényszerinti itélet nincsen, ez a rendelkezés nem értelmezhető másképen, mint hogy: dacára annak, hogy a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás, kívánat vagy magáninditvány hiányzik, illetőleg a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta, az itélő bíróság előtt mégis vád emeltetett (természetesen a bizonyító eljárás befejezte után és a határozathozatal előtt) — a vádlott a vád alól felmen endő. Jogértő olvasó előtt szükségtelen fejtegetnem, hogy a felhatalmazás, kívánat vagy magán indítványra üldözendő büncse lekmenyeknél, a felhatalmazás, a kívánat illetőleg a magáninditvány folytán a kir. ügyészség képviseli a vádat, ő vádló, a vád ura. Ennélfogva, ha a biróság arról győződik meg, hogy a szóban forgó bűncselekményekkel való vádoláshoz szükségelt felhatalmazás, kívánat vagy magáninditvány hiányzik, vagy az utóbbira jogosult visszavonható indítványát kellő időben visszavonta, és a kir ügyészség meghallgatása nélkül hoz felmentő Ítéletet, két okból jár el törvényellenesen: 1. ítélete tárgyává tett oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt (Bp. 325. §. első bek.) 2. Nem hallgatta meg a kir. ügyészséget, amelynek meghallgatása nélkül, ha a vádat ő képviseli, érdemleges határozat nem hozható. (Bp. 33. §. 2. bek.) A leggyakrabban az az eset fordul elő, hogy a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát a főtárgyaláson, vagyis még kellő időben, visszavonja. Vannak bíróságok, amelyek ilyenkor a vádlottat, minden további tárgyalás nélkül, a Bp. 326. §. 4. alapján a vád alól telmentik. Ennek a hibás eljárásnak egyedüli oka a magáninditványra jogosultnak a vádlóval való összetévesztése. Igaz ugyan, hogy a bünper sorsát a magáninditványra jogosult, indítványának visszavonását tartalmazó kijelentésével már eldöntötte, de ez a kijelentés csak a kir. ügyészségnek szóló s éppen olyan természetű indítvány, melynek alapján a bűnvádi eljárás folyamatba tétetett. A vádló meghallgatása nélkül, pusztán erre a kijelentésre alapítani a felmentő ítéletet, az alaki jog szempontjából, nem kisebb törvénysértés, mint a vádlottat a védelem meghallgatása nélkül elitélni. Ha oly körülmények forognak fenn, melyek a vádlottnak a Bp. 326. §. 1., 2., 3., vagy 4. pontja alapján való felmentését vonják magok után, a vádló a vádat elejtheti, de vádat is emelhet. A biróság az első esetben a bűnvádi eljárást a Bp. 323. §. értelmében végzéssel megszünteti, a második esetben a vádlottakat a Bp 326. §. 1., 2., 3., vagy 4. p. alapján a vád alól felmenti. Nem vonom kétségbe, hogy a lehető legritkábban fordul elő az az eset, hogy bár a magáninditványra jogosult visszavonható indítványát visszavonta, a kir. ügyészség mégis vádat emel, de fennáll az előfordulás lehetősége, különben a törvényhozó nem intézkedett volna róla. Pl. B vádlott ellen A. sértett indítványára a B kv. 379. 380. §. szerinti csalás büntette miatt folyamatba tétetett a bűnvádi eljárá*. A főtárgyaláson, ahol már a Btkv. 379., 380. §§. szerinti csalás bűntettének fenforgása kétségtelenül megállapítást nyert, a sértett kijelenti, hogy B.-nek megbocsátott s megbüntetését nem kívánja," vagyis visszavonható indítványát az Ítélethozatal előtt visszavonja. A törvény értelmében megkérdezett kir. ügyészség pedig, miután a főtárgyaláson felmerült bizonyítékok arról győzték meg, hogy B. a csalás elkövetése alkalmával közhivatalnoki minőséget színlelt, vádat emel a Btkv. 381. §. 1. pontjában meghatározott csalás büntette miatt. A biróság azonban, amely a tett minősítése tekintetében nincsen a vádló indítványához kötve, a vádlott cselekményét a Btkv. 379. 380. §§. szerinti csalás bűntettének minősiti. LIgyde e cselekmény miatt, miután a magáninditvány visszavonatott, a vádlottat elitélni nem lehet; tehát őt, a bűnvádi eljárás alapját képező cselekmény miatt emelt vád alól a Bp. 326. §. 4. pontja alapján fel kell menteni. Horváth József dr., hidalmási jb. aljegyző. Vegyesek. Dohányzó birák. Is mételve tapasztaltuk, hogy egyes birák tárgyalás közben nem képesek a dohányzás élvezetét maguktól elvonni. Tekintve, hogy a tárgyalási szobák rendszerint amugyis szűkek és elégtelenek a sok jelentkező fél, ügyvéd, tanú és szakértő befogadására; hogy ennek folytán e szobákban rendszerint elviselhetlen fülledt levegő és kigőzölgés észlelhető, — mi ezen, ha talán nemis a törvény és az ügyviteli szabályok, de mindenesetre a jó ízlés által tiltott abuzust határozottan helytelenitjük. Ami a bírónak meg van engedve, attól az ügyvéd és a