A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - A jogi államvizsgák reformja. Vége

30 A JCG Alperesnek ezt a kifogását vonatkozó saját indokai alapján helyesen vetette el az elsőbiróság és minthogy ezzel szemben alperes kifejezetten tagadta azt, hogy ö felperesnek az 1884. évi XVII. t. c. 92. §-a alá vonható alkalmazottja volt volna ; s minthogy másrészről felperes keresetét a közte és az alperes között létrejött hitelezési ügyletre, vagyis arra alapítja, hogy alperes a kereseti összeggel a hitelbe vett áruk vételára és a felperesnél birt műszaki igazgatói állása után járó fizetésére felvett készpénz előlegek és részvények fejében vált adósává a felperesnek és igy a felperesi követelés e kereset tartalmának figyelembe vételével nem a munkaadó és alkalmazott közötti jogviszonyból, hanem a felperes és alperes közt létrejött kölcsönügyletből származottnak jelentkezik ; ennél fogva az elsőbiróság illetősége ebből az okból, hogy a felperes követelése a fentebb hivatkozott ipartörvény 176. §-a értelmében elsősorban az iparhatóság előtt érvényesítendő, le nem szállítható, miértis az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, annak a bíróságnak illetékességét kellett megállapítani. A m. kir. Kúria (1902. jan. 7.7,633 sz. a.) a neheztelt végzést helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A vevő abban az esetben, ha az eladó az áru átadásával késik, a keresk. törv. 353. §. értelmében a teljesítéssel kapcsolatosan csak a késedelemből származó kárának megtérítését követelheti; ilyen kárnak pedig a szerződésileg meghatározott ár és a teljesUés idejében létező vételár közötti különbözet nem tekinthető, mert a vevő ezt az árkülönbözetet a szállítani kötelezett áru nagyobb értékében úgyis megkapja. Nem lehet ilyen kárnak tekinteni azt az árkülönbözetet sem, mely a szerződésileg megállapított és a máshonnan tényleg beszerzett áruért fizetett magasabb vételár között mutatkozik, mert az a különbözet a vevőt csak akkor illeti meg, ha szerződésteljesítést nem, hanem csupán kártérítést igényel, mivel ez az árkülönbözet annak a vesztett haszonnak felel meg, tehát annak egyenértékéül tekintendő, mely a szerződés nem teljesítése, illet/e az áru nem szállítása miatt a vevőt érte, akár beszerezte az árut máshonnan, akár nem; a szerződés teljesítésével kapcsolatosan ez az árkülönbözet nem tekinthető oly kárnak, mely a vevőt a szerződés teljesítése mellett is megillethetné, mivel ez esetben a szállítandó áru nagyobb értékében nyerendő kártérítést másodszor is megkapná a követelt árkülönbözetben. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1900. aug. 21-én 3,649. sz. a.) K. Sámuel feloeresnek, A. von P. cég alperes ellen folytatott, szerződés teljesítése és 1,654 kor. 40 fill. kárösszeg iránti perében következőleg ítélt: Felperes leszállított keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét egyedül annak 1., 2., 3. és 4. tétele alatt felszámított 827 frt 20 kr. vesztett haszonra tartván fenn, ebbeli igényével elutasítandó volt, mert elvont haszon csak abban az esetben illethetné meg, ha igazolta volna, hogy az tényleg felmerült és eladó alperes cég mulasztása folytán állott volna elő, felperes azonban ezek egyikét sem igazolta, sőt az elmaradt haszon tekintetében a hivatkozott és kihallgatott F. A., 5. M. és D. J. nemhogy igazolták volna állítását, de S. M. határozottan megcáfolta azt; a W. Gy.-nek eladott 50 köbméter faragott fára nézve pedig alperes tagadásával szemben nem igazolta, hogy hibája folytán nem szogáltathatta át; aj. temesvári cég részéről állítólag megrendelt építő fára pedig alperes tagadásával szemben mi bizonyítékot sem szolgáltatott. Ezért a felperes kártérítési igényével elutasítandó volt. A marosvásárvelyi kir. ítélőtábla (1900. dec. 21-én 2,542. sz. a.) a kir. tszék ítéletét részben megváltoztatja, s felperesnek fő és becslő esküt ítél arra, hogy «W. Gy.-nek az alperestől megrendelt fa anyagából adott el 50 köbméter fát köbméterenként 12 írtjával, s hogy ezt az 50 köbméter fát azért nem volt képes W. Gy. részére szállítani, mert alperes a maga részéről a tőle megrendelt faanyagot a W. Gy.-el szemben elvállalt teljesítési idő alatt felperesnek szállítani elmulasztotta, és hogy W. Gy.-gyel kötött ennek az ügyletnek abban maradása s nem teljesítése miatt köbméterenként 3 frt. 80 kr. árkülönbözettel számítva 380 kor. hasznot vesztett* Ha felperes az esküt, melyre való készségét ez ítéletnek jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt be kell jelentenie, leteszi, a kir. itélő tábla alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 380 kor. vesztett hasznot stbit fizessen; az eskü letételének elmulasztása esetében pedig felperes keresetének ennek fent említett részére nézve is elutasítja. Felperes többi követelése tekintetében a kir. tszék. ítélete helybenhagyatik. Indokok: Mindkét peres félnek egyértelmű kijelentései s az 1. 7. C. '/. alatt bemutatott s valódiaknak beismert levelek tanúsága szerint a peres felek között 1896. márc. 17-én vételügyletet megállapító oly kötés jött létre, mely szerint alperes arra kötelezte magát, hogy felperes részére 18,000 köbláb, vagyis 570 köb méter faragott épületfát szállít, köbméterét 7 frt 20 krért az imecsfalvi vasúti állomásnál átadandólag,hol a vaggonokba való berakást felperes teljesitendi. Ebből a kötésből kitetszóleg a vétel nem történt záros határidőre, a szerződésben a teljesítés ideje nem is lett meghatározva. Annálfogva: tekintettel arra, hogy a földolgozott épületfák szállításánál idényhez kötött teljesítési időről, hacsak ezt az ügylet körülményei vagy a szerződők megfelelő nyilatkozata s célkitűzése nem mutatja, általában véve és rendszeresen szó nem lehet s tekintettel arra, hogy a perben említés sincs arról, hogy a megrendelés valamely meghatározott vállalat vagy építkezéshez való fölhasználás céljából történt volna, hanem csupán tovább eladás céljából lett a faanyag megrendelve; és igy ebben az esetben sem az ügylet természetéből sem pedig kereskedelmi szokás alapján nem lehet meg határozni a teljesítés idejét: a teljesítés tekintetében a keresk. törvény 327. §-ában foglalt szabályok irányadók, melyek szerint a teljesítés bármikor követelhető és bármikor teljesíthető. A törvénynek ezt a rendelkezését csakis ugy lehet és kell értelmezni, hogy a vevő a teljesítést bármikor követelheti, s hogy ezt az eladó a kívánalomnak megfelelő módon haladék nélkül teljesíteni köteles. Az eladónak az a joga, hogy a teljesítést bármikor eszközölheti, csak abban az esetben nyilik meg, ha a vevő a teljesítést meg nem követelte, s ezzel a vevőt még meg nem előzte. Mert ha mind a két fél egymástól függetlenül s mint alperes vitatja, egymás nyilatkozatára tekintet nélkül gyakorolhatna a teljesítés követelésére vonatkozó jogot: a két ellentétes jog egymást lerontaná és egyiket sem lehetne hatályositani. De a C. alatti levél s alperes válasziratában foglalt beismerés szerint egyébként is kijelentette alprres, hogy az eladott fákat felperes kívánsága szerint fogja szállítani. Kétségtelen ezek szerint, hogy felperes a kötés alapján a teljesítést bármikor követelhette. Azt, hogy a teljesítést felperes már 1896. márc. havában követelte s a kereset beadásáig több ízben megsürgette, felperes sem vonta egyenes tagadásba, kétségtelenné teszik a felperes részéről 2. •/. H. /. X. •/. alatt bemutatott s valódiságuk tekintetében meg nem támadott levelek. Ezzel szemben alperes nem tagadja, hogy a fák egy részét nem szállította a kereset beadásáig az imecsfalvi vasúti állomáshoz, de azzal védekezett, hogy a felperesnek nem volt vasúti kocsija raktáron. Ez a kifogás nem menti alperesnek azt a beismert mulasztását, hogy a vasúti állomáshoz való elszállítást maga részéről nem teljesítette. Alperes azzal is védekezett, hogy a szállítás teljesítése a ker. tör. 327. §-a szerint az ő tetszésétől függött. Ez a védekezés a már kifejtett okokkal meg lett döntve. Azzal is védekezett alperes, hogy késedelem őt nem terheli, mert felperes egyidőre beszüntette a szállítást s erre a fakészletet más egyén tartozásáért lefoglalták s igy a teljesítés lehetetlenné vált addig, amíg a bírói zárt fel nem oldották. A föloldás megtörténte után a szállítást teljesítette. Hogy felperes a szállítást megszüntette volna, alperes nem tudta bizonyítani. A felperesi levelekből s J. L. tanú vallomásából csak annyi tűnik ki, hogy a szállítás a vasúti állomás helyszűke miatt szünetelt pár napig, de hogy mikor történt ez a szünetelés, arra nincs megbízható adat. Tény, hogy a március hóban megkezdett szállítást alperes megszakításokkal május 13-áig folytatta. Tekintettel arra, hogy a hátralékos anyagot alperes elleniratában és viszonválasziratában foglalt kijelentése szerint jul. 15-től 17-ig, tehát 3 nap alatt beszállította, ezt a mennyiséget, ha felperes sürgetéseinek kellő időben eleget tesz, már május 13-ika mint a foglalás napja előtt jóval beszállíthatta volna. Vagyis alperes késedelmezése volt az oka annak is, hogy a felperes által megrendelt fa egy része még Gelencén elszállittatlanul hevert akkor, mikor a foglalás megtörtént. Saját késedelmezésével szemben tehát alperes nem mentheti magát az ellenállhatatlan kényszer kifogásával. Ezek szerint bizonyítva van, hogy alperes megszegte szerződésbeli kötelezettségét, a midőn nem tett eleget felperes azon kívánságának, hogy a megrendelt faanyagot haladék nélkül szállítsa, s a szállítást a fölhívástól számított 3»/2 hónap alatt sem fejezte be. Felperesnek tehát az 1875: XXXVII. t.-c. 353. §-a alapján joga nyílt ugy a szerződés teljesítését, mint a késedelemből eredő kár (elmaradt haszon) megtérítését követelni. Ami felperesnek a szerződés teljesítését tárgyazó s a felebbezésben is fentartott kereseti sérelmét illeti, az elsőbiróság, bár felperes keresetének ezt az ágát kifejezetten ejtette el, —jogosan következtette annak elejtését s a keresetnek ez irányban való leszállítását, Mert alperes ugy elleniratábau, mint viszonválaszában kijelentette, hogy a hátralékos taanyag szállítását jul. 17-ig teljesen befejezte s ennek bizonyítására a szállítólevélen kívül több tanút is ajánlott. Felperes pedig végiratában ennek a körülménynek bizonyítását elengedte alperesnek, azzal az indokolással, hogy az ügy ne húzódjék el. A bizonyítás elengedése egyértelmű annak beismerésével, hogy a szállítás teljesen De lett fejezve s ezen beismerésen már nem változtat a k egészítő tárgyaláson fölvetett tagadás. A késedelemből származott s bebizonyított kárt vagy elmaradt hasznot azonban felperes jogosan követelheti. A kár részletezésére vonatkozó felperesi állításokat alperes tagadásba vette. A felperes részéről ennek bizonyítására felhívott tanuk közül csapán W. György igazolta felperes állítását, hogy tőle 50 köbméter faragott fát rendelt 12 frt 50 krjával s hogy ezt felperes nem tudta szállítani.