A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - A jogi államvizsgák reformja. Vége

A JOG 31 Ennek vallomásával felperes kereseti állításait részben valószínűsítvén az 1868: L1V. t.-c. 235. és 237. §-aihoz képest az alperes által tagadott azonosság árukülönbözetböl eredő kár bizonyítása végeti felperes részére fő és becslő esküt kellett Ítélni s annak letételétóTtenni függővé az ezen ügyletnél vesztett, s 190 forintra tett haszon megítélését. Többi kárkövetelését nem bizonyítván felperes, arra vonatkozólag az elsőbiróság helyesen utasította el. A m. kir. Kúria (1902. jan. 9-én 354. sz. a.) által a kir. ítélőtábla Ítéletének az elsőbirósági ítéletét részben megváltoztató teltételesen marasztaló rendelkezése megváltoztatik, felperes keresetének 380 koronát tevő részével is feltétlenül elutasittatik, ehhez képest egész terjedelmében az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság ítélete a szerződés teljesítését tárgyazó, valamint abban a részében, amelylyel felperes kárkövetelésének 380 koronát meghaladó részével feltétlenül elutasittatott, az abban felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben; ugyanannak az ítéletnek az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztató, feltételesen marasztaló rendelkezése azonban meg volt változtatandó, mert a vevő abban az esetben ha az eladó az áru átadásával késik, a keresk. törv. 353. §. értelmeben a teljesítéssel kapcsolatosan csak a késedelemből származó kárának megtérítését követelheti; ilyen kárnak pedig a szerződésileg meghatározott ár és a teljesítés idejében létező vételár közötti különbözet nem tekinthető, mert a vevő ezt az árkülönbözetet a szállítani kötelezett áru nagyobb értékében úgyis megkapja. Nem lehet ilyen kárnak tekinteni azt az árkülönbö etet sem, mely a szerződéMleg megállapított és a máshonnan tényleg beszerzett áruért fizetett magasabb vételár között mutatkozik, mert ez a különbözet a vevőt csak akkor illeti meg, ha szerződésteljesítést nem, hanem csupán kártérítést igényel, mivel ez az árkülönbözet annak a vesztett haszonnak felel meg, tehát annak egyenértékéül tekintendő, mely a szerződés nem teljesítése, illetve az áru nem, szállítása miatt a vevőt érte, akár beszerezte az árut máshonnan, akár nem; a szerződés teljesítésével kapcsolatosan ez az árkülönbözet nem tekinthető oly kárnak, mely a vevőt a szerződés teljesítése mellett is megillethetné, mivel ez esetben a szállítandó áru nagyobb értékében nyerendő kártérítést másodszor is megkapná a követelt árkülönbözetben; minthogy pedig alperes azt állította a per folyamán, hogy a kereset indítása után a hátralékos árut szállította és felperes a póttárgyaláson maga is kijelentette, miként a szállítás befejezettnek tekintendő, ennéllogva a másodbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával felperest kártérítési igényével annál inkább el kellett utasítani, mert ki nem mutatta, nem részletezte és igy be nem bizonyította azt, hogy a szállítás befejezése, vagyis a szerződés teljesítésekor kárt szenvedett volna. Bűnügyekben. Uzsora-ügyletekkel üzletszerű foglalkozás, mint az uzsora minősítő körülménye, az uzsora megállapított eseteit egy cselekménynyé egybe nem olvasztja, hanem a bennök foglalt ügyletek mennyiségéhez képest meghatározandó számú cselekményekre nézve az uzsoratörvény 2. §-ámk alkalmazását vonja maga után. A nagyváradi kir. törvényszék (1900. ápril 9. és 10-én 27,175. sz. a.i által N. Ferenc az 1883: XXV. t.-c. 1. §-a alá eső, a 2. §. szerint minősülő uzsora vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért két hónapi fogházra és 50 kor. pénzbüntetésre, 1 évi hivatalvesztésre és politikai joggyakorlat felfüggesztésére Ítéltetik. Köteles vádlott az uzsoratörvény 8. §-a alapján 1. K. Jánosnak 4 koronát visszafizetni, — az I. alatti 27 frtos kötvény semmis. 2. D. Mihály és neje R. Annának az ezektől kamat fejében használt két köblös, két vékás földet visszaadni és két évi használat egyenértéke fejében évenkint 10- irtot,összesen 20 frtot számítva, — a XV. alatti 43 frt 50 kros kötvényre adósokat csak 23 frt. 50 kr. terheli. 3. B. Lázár Demeter örököseinek 12 koronát viszszafizetni és a kamatban használt 2\'2 vékás földet visszaadni, a IV. alatti 10 frtos kötvény semmis. 4) K- Mihálynak 22 koronát — a XV. sz. (13 frtosj kötvény semmis. 5. S. Lászlónak 11 koronát, — a XXIX. alatti 53 frtos kötvény semmis, fi. O. László adós által aláirt XXV. alatti 26 frtos kötvényre adós 20 frtot fizetvén, miután csak 20 frtott vett fel, — a kötvény semmis. 7. Cs. Lőrinc és neje B. Anna adósok a XXIV. sz. alatti 13frtos kötvénynek értéke a valóban felvett 10 frtra leszállittátik, adósokat csak ennyi terheli. — Az 1883: XXV. t.-c. 8. §. 2. pontjában előirt kamatvisszatéri,és (a fizetés időpontjának meg nem állapithatása miattj mellőztetik. 8. Ellenben vádlott N. Ferenc és társai adósok nevében — a kir. ügyész által vádba helyezett, — uzsora vétségének vádja és következményei alól felmentetik. Indokolás: A vádlott beismerésével és az adósok tanuk vallomásával megállapított tényállás szerint 1. K. János 1894. évben 40. frtot vett kölcsön vádlottól 1 évre, az évi 7 frtot tevő kamatnak a tőkéhez való csatolása mellett a tartozásról 4/ frtos kötvényt irt alá, majd egy év múlva 47 frtra 20 frtot fizetett és a fenmaradt 27 írtról, az 1. sz. alatti kötvényt adta, mely tartozásra 2 éven át 6—6 frt kamatot fizetett, az utolsó évben a tőkében is fizetett 10 frtot, tehát a kötvény szerint tartozása még 17 frtot tenne ki. 2. D. Mihály az 1896. év nyarán egy köböl rozsot vett 6 frt 50 krért vádlottól, de azt aratáskor, a mikorra igérte, megfizetni nem tudta, — azután köcsön vett 2 frtot, — majd 1897. okt. 6-án 35 frtot s igy 43 frt 50 krra felszaporodott adósságáról nejével R. Annával a XVI. sz. alatti kötvényt adta, ezen követelés kamatai fejében vádlott az adósok 2 köblös és 2 vékás földjét használja két éven át, — a föld évi tiszta haszna 10 frtot tesz ki —-a kölcsönvett ö szeget adósok még nem fizették vissza. 3. B. L. Demeter az 1895. év őszén, mikor adóért szorongatták, 10 frtot vett kölcsön N. Ferenctől, mely összeg kamatai fejében vádlott használja az adósnak 2i/2 vékás földjét, melynek évi bére 4 Irtot tesz ki, — a tartozásról adós a IV. sz. alatti kötvényt adta. 4. K. Mihály az 1895 évi Szt.-Mihály napján 20 frtot vett kölcsön vádlottól, ígérvén azt 1896 Szt.-György napra megfizetni — kamat fejében már a pénz felvételekor két köböl kétszeres búzát adott vádlottnak, mely akkor 8 frt 60 kr. értékű volt, az 1896. máj. 3-án a 20 írtból 10 frtot adós megfizetett, a 20 frtos kötvényt ekkor megsemmisítették és a 10 frtról, ennek kamata fejében 3 frtról, összesen 13 frtról a XV. sz. alatti kötvényt adta az adós vádlottnak, — a 13 frtról adós 1897 szept. havában fizetettt meg 12 frtot, 1 frt még ma is fizetetlen. 5. S. László az 1884 őszén 29 frt 50 krt vett kölcsön N. Ferenctől, — hogy azon tehenet vegyen, — egy évi kamatba 10 frt volt kikötve, a 39 frt 50 krról adós váltót adott a vádlottnak, de a lejáratkor 1895 őszén fizetni nem tudván, 10 frt évi kamat lefizetése mellett egy évi haladékot kapott, — 1896. év őszén adós csak 5 frt kamatot tudván fizetni, az 5 frt tőketartozásához Íratott és akkor 1897. év őszig 44 frtról adott váltót, de lejáratkor újból nem tudván fizetni, haladékot kért, — ezt meg is kapta oly feltétellel, hogy fizet 20 frtot mely kamatnak számíttatik, és 53 frtról kötvényt ád, igy aztán az adós lefizette a 20 frtot és aláirta a XXIX. sz. a. 53 frtos kötvényt, amely 1898. aug. 25-én járt le, de máig sincs kifizetve. 6. O. László 1897. ápril. 11-én élelemvásárlás végett 20 frtot vett kölcsön N. Ferenctől azon év aug. 20-ig. Erről adta ki a XXV. sz. alatti kötvényt, me'y 26 frtról szól, a 6 frt. kamat fejében volt beírva, lejáratkor a tőkét még egy év.e megtartotta 6 frt évi kamat mellett, azóta 20 frtot megfizetett. 7. ) Cs. Lőrinc és neje 1898. év jan. 20-án 10 frtot vettek fel kölcsön vádlottól, melyet azon év aug. hó 25-én kellett visszafizetniük, 3 írt kamat hozzáirása mellett a XXIV. sz. alatti kötvényt adták, a tartozásra eddig semmit sem fizettek. Az 1—7 pontok alatt felsorolt esetek mindegyikénél a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között az aránytalanság szembeötlő, a kikötött kamatok a törvényes 8°/o-ot messze túlhaladják, és kétségtelen a tárgyalás adataiból az is, hogy vádlott a szegénysorsu adósok szorult anyagi helyzetét és tudatlanságát felhasználta és hitelezésével azoknak vagyoni kárt okozott, az ilyen hitelezés alkalmas, arra hogy az adós vagyoni pusztulását okozza ; az esetek száma pedig azt mutatja, hogy a vádlott az ilyen hitelmüveletekkel rendszeresen foglalkozott, azért vádlottat az üzletszerű uzsora vétségében (a felsorolt 7 eset miatt) bűnösnek kellett kimondani, a büntetés kimérésénél enyhitő körülmény beismerése, büntetlen előélete, — hogy az adósok megbüntetését nem kívánják, a kártérítési kötelezettság az 1883: XXV. t. c. 8. §. alapján mondatott ki. 8. Vádat emelt még a kir. ügyész vádlott ellen uzsora vétsége miatt azért, mert a rendelkező rész 8. pontjában megnevezett adósoknak (a 23 alatti S. L. kivételévelj kisebb mennyiségben gabonát, búzát, rozsot, tengerit) adott el hitelbe — a folyó árnál magasabb vételár kikötése mellett akként, hogy az uzsora elpalástolása céljából az adósoktól kötvényeket vett. Habár ez a körülmény a vádlott beismerésével, az adósok és a tanuk vallomásával és a kötvényekkel bizonyítva van,—mégis ez esetekben az uzsora vétségét azért nem lehetett megállapítani, mert a gabona szabad adásvétel és közforgalom tárgyát képező cikk lévén, annak vételárát a felek tetszésük szerint szabadon állapíthatják meg egymás között, mert a vádlott előre nem tudhatta, hogy minő magas lesz a gabona folyó ára — és egyik-másik esetnél kitűnik, hogy a teljesítés idejében a gabona folyó ára magasabban állott a kikötöttnél, — mert az adósok azt vallották a tárgyaláson, hogy a vádlott őket a hitelbe adott gabonával szükségből segítette ki, és velük jót tett, és igy a hitelezés folytán semmi kárt sem szenvedtek. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1901 május 2i-én 750. sz. a.) annak előrebocsátásával, hogy ennek az ügynek felülbírálása az 1897- XXXIV. t.-c. 4. §. 2. bekezdése értelmében a bűnvádi prdts életbeléptelését megelőzött eljárási szabályok szerint történt, — az első bíróság ítéletének a felmentést tárgyazó részét részben megváltoztatja és vádlottat csupán K. Mihály és S. Lászlóval szemben kötelezi, hogy ezeknek és pedig K. Mihálynak 21 k.-t és 10 fillért, S. Lászlónak pedig 11 koronát megfizessen. Ellenben K. János, D. Mihály és neje R. Anna, B. L. Demeter örökösei, O. László, Cs. Lőrinc és neje B. Anna sértettek részére megállapított kártérítést mellőzi Végre az elsőbirósági Ítélet mind a 7 esetből folyóan a vonatkozó uzsorás ügyleteket semmiseknek nyilvánítja. Ezzel a változtatással a kir. tszék Ítélete helybenhagyatik azzal a helyesbítéssel, hogy K. Tógyernak a vádlott nem búzát, hanem 60 frtot adott kölcsön s az évenként való kamatba a vádlott K. Tógyernak 50 kor. évi haszonbért jövedelmező egy vékás földjét használta, stb. In d okok: Az elsőbiróság által s e helyen is összesen 7 esetből folyólag megállapított uzsora vétség miatti károsok közül