A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - A jogi államvizsgák reformja. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 8. számához. Budapest, 1902 február hó 23. Köztörvényi ügyekben. A sommás visszahelyezési perben hozott Ítéletekkel a jogviszony rendszerint nem nyer ugyan megállapítást, arra nézve azonban, hogy a dolognak ki van a birtokában, a sommás viszszahelyezesi perben hozott ítélet is az itélt dolog erejével bir A pancsovai kir. törvényszék (1900. dec. 18-án 7,296 sz. a.) K. Adolf felperesnek idősb és ifjabb G. Simon alperesek ellen folytatott 29,820 kor. töke és jár. iránti perében következőleg itélt: Feperesek keresetének részben hely adatik, alperesek egyetemlegesen végrehajtás terhe mellett taitoznak 2,356 kor. tőkét s ennek a kereset beadásától 1895. jun. 20-tól járó 5°/o kamatát és a tbit. megfi.'^tni. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy alperesek a Glogon községtől bérelt temesi halászati bérletében hálóját elvették és igy 1894. évi febr. hó 28-tól 1895. június hó 11-ig nem halászhatván, neki 29,820 korona kárt okoztak. A pancsovai kir. törvényszék előtt felek között lefolyt sommás visszahelyezési perben jogérvényes ítélettel megállapittatván, hogy alperesek ama tényük által, mely szerint 1894. évi február nó 28-án a Temes folyónak a keresethez B. a. mellékelt térrajzán A—C-vel jelölt részében halászati jogának gyakorlatában megakadályozták — birtokhátoritást s igy oly jogellenes cselekményt követtek el, melyből kifolyólag a p. t. k. 294. és 295. §-a értelmében felperesnek kártérítéssel tartoznak, jelen perben kérdés tárgya csak az lehet, hogy alperesek jogellenes ténye által felperes károsodott-e és kárát mi képezi. Ugyancsak a sommás visszahelyezési perre vonatkozó iratokból megállapítható, hogy felperes a sommás visszahelyisi perben hozott ítélet alapján bérletének a keresethez csatolt térrajzon A—C. betűvel jelölt részében a halászati jog birtokába 1895. évi június hó 11-én vezettetett be; a perben kihallgatott K. J., F. Z, G. V., M. A., R. A., ifj. K J. és S. A. tanuk pedig azt bizonyították, hogy felperes jövedelmének jelentékenyebb részét a huzó hálóval való halászatból nyerte és hogy felperes a huzó hálója elvétele után bérletének a B. a térrajzon C—B. betűvel jelölt részén a halászatot csakis halászokkal űzte, akiknek a huzó háló mellett csak az volt a rendeltetésük, hogy a halakat felzavarják, végre a meghallgatott szakértők megállapították, hogy a felperestől elvett huzó hálókhoz hasonló háló előállításához 30 nap szükséges. Ezek szerint alperesek felperesnek ezt a kárt tartoznak megtéríteni, melyet felperes az által szenvedett, hogy a Temes folyónak a térrajzon A—C. betűkkel jelölt részén 1894. február 28-tól 1895. év. jun. 11-ig egyátalában nem, a békés birtokában maradt B—C. betűkkel jelölt részén pedig a huzó háló előállításához szükséges 30 nap alatt nem halászhatott. Minthogy pedig a szakértői vélemény szerint a felperes által bérelt halászterület A—L részének 1894 február 28-tól 1895. jun. li-ig járó tiszta haszna 1.756 koronát, a halászterület B—C részének 30 napra járó tiszta haszna 600 koronát tesz ki: alpereseket a 2,356 kor. tőke, ennek a kereset beadásától jáió törvényes kamatainak megfizetésére kötelezni kellett stbi, A temesvári kir. ítélőtábla (1901. jan. 28-án 170. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár az alperesek a felperessel szemben a birtokhábontást már 1894 február 28-án követték el az A. alatti bérszerződés azonban felsőbb helyen csak 1891. márc. 7-én láttatott el a jóváhagyási záradékkal, de mivel a szerződés szerint a felperes azt a halászatot, melynek gyakorlásában az alperesek által megháborittatott, a kir. kincstártól az 1894. évi január 1 -tol kezdődően vette bérbe s azt attól az időponttól fogva tényleg gyakorolta is, a jóváhagyás pedig visszahat a szerződéi megkötésének idejére, az alperesek részéről ez irányban különben is csak a felebbezésben, tehát az 1881: LIX. t. c. 29. § értelmében elkésetten, érvényesített kifogás figyelembe vehető nem volt. Ezeknél fogva a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyandó volt. A m. kir. Kúria (1901 nov. 21-én 2,405 sz. a.) által mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, alperesek az alsóbiróság ítéletében meghatározott határidő és feltétel alatt csak 597-K. 75. f. tőkét, ennek 1895. jun. 20-tól járó 5"/o kamatját stbit. tartoznak felperesnek megfizetni. Indokok: A sommás visszahelyezési perben holott Ítéletekkel a jogviszony rendszerint nem nyer ugyan megállapítást, arra nézve azonban, hogy a dolognak ki van a birtokában, a sommás visszahelyezési perben hozott itélet is az itélt dolog erejével bir. A C. és D alatti okiratok szerint itélt dolog tehát az, hogy a vitás halászati jog birtokában a bérbeadó kir. kincstár jogán felperes mint bérlő van. Ezzel az itélt dologgal szemben semmi nyomatéka sincs annak a tanuk által bizonyított körülménynek, hogy a felperesnek a bérleménybe való bevezetése előtt a vitás halászati területen Glogon község bérlői is gyakorolták a halászati jogot, hanem alpereseknek azt az állításukat | kellett volna bizonyítani, hogy a vitás halászati jogot Glogon I község a kincstártól valóban megvette, erre nézve azonban sem a Glogon község által kiállított L alatti bizonyítvány vagy a halá' szati jog bérbeadása tárgyában alperesek és Glogon község közt létrejött haszonbéri szerződés, sem a kihallgatott tanuk vallomása, akik közül jogszerző tényt közvetlen tapasztalata alapján egyik sem tanúsított, elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott. Nem lév.n bizonyítva, hogy a vitás területen a halászati jog | gyakorlása Glogon községet s ennek jogán alpereseket megilleti annak minden haszonvételében a birtokban levő kir. kincstárnak, illetőleg ennek jogán a felperesnek van joga; a mennyiben tehát alperesek eme haszonvételeket felperestől elvonták, illetőleg azok beszedését hálójának elvétele által neki lehetetlenné tették, azokat leiperesnek megtéríteni tartózna!;. Minthogy azonban alperesek a pancsovai szolgabiróság 628'98 sz. átirata mellett közölt iratok közt fekvő árverési jegyzőkönyv szerint Glogon község halászati jogát 1891. apr. 1-től csak 18:;4. márcz. 31-ig vették bérbe s ez idő után B. G tanú vallomása szerint is a halászati jogot B. G. haszonbárelte, s ekkép alperesek a vitás halászati terület haszonvételeit 1894. márc. 31. napja után felperestől el sem vonhatták; minthogy továbbá a meghallgatott szakértők véleménye szerint, felperesnek módjában volt elvett nagy hálója helyett 30 nap alatt ujat csináltatni, nyilvánvaló, hogy felperes sem az A. C. sem a C. B. halászati területek után az 1894. márc. 31. utáni időre alperesektől az elvont hasznok megtérítését nem követelheti; követelésének ezzel a részével tehát elutasítani, ellenben az 1894. febr. 28-tól márc. 31-ig terjedő egy havi időre, a meghallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint 597 K. 50 f.-t kitevő elvont haszon megtérítésére alpereseket kötelezni keilett Felperes keresetét a közte és az alperes között létrejött hitelezési ügyletre, vagyis arra alapítja, hogy alperes a kereseti összeggel a hitelbe vett áruk vételára és a felperesnél birt műszaki igazgatói állása után járó fizetésére felvett készpénz előlegek és részvények fejében vált adósává a felperesnek és igy a felperesi követelés a kereset tartalmának figyelembe vételével nem a munkaadó és alkalmazott közötti jogvisszonyból, hanem a felperes és alperes közt létrejött kölcsönügyletből származottnak jelentkezik; ennélfogva az elsőbiróság illetősége ebből az okból hogy a felperes követelése a fentebb hivatkozott ipartörvény 176. §-a értelmében első sorban az iparhatóság előtt érvényesítendő, le nem szállítható. A m. kir. budapesti törvényszék (1901. aug. 7-én 25,940. sz. a.) «Helios» iparreszvénytársaság bej. cég felperesnek, S. Hermann alperes ellen folytatott, 9,314. kor. és jár. iránti perében következőleg i t é 11 : A kir. törvényszék a pert hatáskör hiányából megszünteti. Indokok: Felperes azladja elő keresetében, hogy alperes neki áruk vételára cimén 394 K. 86 fillérrel műszaki igazgatói állása után járó fizetésére felvett készpánzelőlegek és részvények fejében 8,919 K. 30 fülérrel tartozik. Alperes hatásköri kifogását arra alapítja, hogy vele szemben mir-t kereskedővel és mint volt felperesi részvénytásasági igazgatósági taggal szemben a kereset elbirálására a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék illetékes. Alperes felperesnek tagadásával szemben nem bizonyította ugyan, hogy felperessel kötött vételi ügylet idejében kereskedő lttt volna és nem bizonyította, hogy a felperesi részvénytársaság igazgatóságának tagja lelt volna ; mindazonáltal a hatásköri kifogásnak helyt kellett adni. mert 8,919 K '„30 f. kereseti követelés felperes előadása szerint is a peres felek közt fennálló munkaviszony tartama alatt keletkezett kötelezettségből ered, lévén ugyanis alperes felperesnek műszaki igazgatója, aki mint ilyen az 1884 : XVII. t. c. 92. §-a értelmében mint üzletvezető a segéd fogalma alá esik, s igy a követelés az 1884 : XVII. t. c. 176. §-a értelmében első sorban az elsőfokú iparhatóság által bírálandó el is mert 394. K. 86 f. vételári követelés egymagában sommás útra tartozik. A budapesti kir. itélő tábla (1901. okt. 17-én 7,436. sz. a.) az első bíróság végzésének megváltoztatásával az eljáró kir. tszék illetékességét megállapítja, miből foiyólag az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasitja. Indokok: Alperes hatásköri kifogását kizárólag arra fektette, hogy vele szemben mint kereskedővel mint volt részvénytársasági igazgatósági taggal szemben, a kereset tárgyává tett követelés elbirálására a bpesti kir. keresk. és váltó tszék illetékes.