A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - A jogi államvizsgák reformja. Vége

A JOG pedig a felebbezés biióságainak megfeddése és mivel az ő szomorú tapasztalatai természetszerűleg az ö székhelyének bírósága előtt keletkeztek, — tehát közelebbről meghatározva, - a nagyváradi felebbviteli tanácsnak hírlapi megdorgálása. Hogy ez igy van és nem épen üres képzelődés: már első két közleménye is megmutatta. Ezekben u. i. azt a kívánságot, hogy 400 kor.-nál kisebb értékű perekben felülvizsgálat, vagy legalább ((koronaügyészi indítványra revízió alá vétel» engedélyeztessék, tisztelt kartársam azzal a nyílt indokkal támogatja, hogy a törvényszékek felebbviteli tanácsai nem helyesen ítélkeznek, a tárgyalásokat az elnök pártosan, helytelenül vezeti, ez a közönségben az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hitet megrendíti, az ítéletek pedig jogilag nem helyesek. Eme lesújtó indokolást példákkal is támogatja s e példák a nagyáradi törvényszék gyakorlatából vannak véve. Tehát világos, hogy a lesújtó indokolás tulajdonképen és valósággal a váradi törvényszék felebbviteli tanácsát akarja a jogászi közmegvetés borzasztó erkölcsi kivégzésének odadobni Ez ellen pár szavam van s annak elmondására : a másik fél meghallgatása jogcímén annyiban is kérhetek szót. mert hisz' tisztelt kartársam felhozott példáinak egyikében épen csekélységem volt az, aki a pert megnyerte és igy némi hivatottsággal mondhatom, hogy tisztelt kartársamat az ügyek elveszítése felett érzett kedélytelensége messze tulragadja az igazság birodalmának határain. Kérem is, szűnjék meg a felebbezés-tanácselnökére haragudni azért, mert ö — szerinte — informáló kérdéseket tesz fel. Azok a kérdések u. i. nem voltak informálok, az elnök pedig igazán nem tehet arról, hogy egyes fontos ténykörülményeket már az előző közhatóság-eljárás, közokiratok és egész sorozat tanú egyező vallomása túlontúl beigazolt. Annál inkább nem teheti felelőssé tisztelt kartársam azt az elnököt és annál kevésbbé hozhatja fel ezt a tetőpert példának a 400 koronán alul álló perek jogorvoslatrendszerének kibővítése mellett, mert hiszen az a per — 400 kor. értéket meg is haladott és felülvizsgálat nemcsak kérhető volt, de az ily törvényes joglépésektől épen nem irtózó és azok tekintetében mulasztással senki fia által nem vádolható kartársam azt a felülvizsgálatot be is adta. Nem tehet a törvényszék és a tanácselnök, dé t. kartársam sem tehet arról, hogy a felülvizsgálatot a tábla is elutasította. Amely, különben épen nem ritka eseményből, a jelen támadásra nézve kettő következik. Egyik az. hogy a jogorvoslatnak a felhozott példában megengedett volta mutatja, mikép t. kartársam feje valóban nem a 400 koronánál kisebb perek miatt fáj, hanem egyes perek elveszte izgatja fel arra, hogy a váradi tanácsot egy kissé a nyilvánosság előtt megdorgálja. Hátha megjavulnak a közel jövendőre ? Ez ellen azonban az igazság nevében tiltakozni kell, mert bár e sorok irója is számos esetekben veszített pert a kérdéses tanács előtt, azt minden pártatlan és elfogulatlan jogásznak be kell ismernie, hogy azt a tanácsot eljárásában a legelfogulatlanabb hozzáférhetlenség, abszolút pártatlanság, Ítéleteiben pedig a gyakorlati élet józan logikája és az anyagi igazság döntő szempontjai vezérelik. De nem szükséges egy ügyvédnek ezt kijelenteni, hiszen köztudomású, hogy az illetékes felső hatóság is ugyanezt állapította meg, dicsérő leirataiban. Márpedig igaz ugyan, hogy statisztikát nem vezetnek a jó és rossz Ítéletekről, de azt csakugyan meg kell engednünk, hogy a törvényszék felett álló hatóságok alaposabb ítéletet mondhatnak egy bíróság felől, mint bármely ügyvéd, mett hiszen az egyes ügyvéd a bíróság ítéleteinek csak egy parányi részét ismerheti. De következik ama példa — eset felülvizsgálat — kérésének elutasításából más is. Nevezetesen következik az, hogy abban az esetben a kir tábla is osztotta az alsó bíróságok jogvéleményét. Mármost világos, hogy a tisztelt kartársam ezt sem fogadhatja teljes megnyugvással, már csak a következetesség okából is. Más szóval: a felülvizsgálat megengedése nem nyújt biztosítékot arra, hogy a felek a kiosztott igazságban megnyugodjanak. Valóban, sokszor előfordul hogy az érdeklettek, az ügyvédeket is beleértve, még a Kúria ítéletében sem találnak megnyugvást. Pedig a magyar Kúria bizonynyal e sokvéleményü ország legtiszteltebb testülete. Érdekünk is. hogy tisztelt legyen : mint a középkorban az oltár lépcsője, hozzáfut minden boldogtalan megtámadott. Mégis hányszor zug ellene panasz és sokszor nemis minden ok nélkül. A deési követ megbízólevelének széttépése egy pár pohár cognakért az egész politikai közvéleményt zúdította fel: ily tulhajtás, — mondták, — nem lehet igazság. Egy másik tanács csaknem ugyanakkor tíz évre emelt egy 13 hónapos büntetést: a felebbezőkir. ügyészségnek is rémületére. Ily szigor, — mondják — nem lehet megnyugtató. És meglehet, igazuk van : mert bármily kitűnő, a Kúria bírája is csak ember. Gyarlósága hibázott-e, vagy'a mi gyarlóbb voltunk fog reá hibát: tételünkre közömbös. Mert mindegyik esetben tény, hogv ítélete nem kelt megnyugvást. Ebből pedig az következik, hogy a felebbvitel jogorvoslatának kiterjesztése nem vonja maga után azt a jogi és erkölcsi eredményt, melyet t. kartársam attól remél. Azután is lesznek esetek, melyekben a felek, vagy az ügyvéd elégedetlenül távozik és meglehet, néha nem is ok nélkül. Ebből a célból tehát nem mehetünk vissza a régi rendhez, mely a legapróbb bagatell dolgot egy oly tanácsig kergette fel, hol a tanács tagjainak napidija meghaladta a tárgyalt ügy értékét. Bár a t. kartársam által korholt váradi felebbezési tanácsot én az anyagi igazság keresése és megtalálása szempontjából egyenesen mintaszerűnek tartom, igazat adok, a tanács dolgaitól eltekintve és főleg egyes vidéki bíróságokra gondolva, t. kartársamnak abban, hogy a bíróságok jogi színvonalának emelése még mindig kívánatos. Midőn azonban ezt kívánjuk, mindig tartozunk kimondani, hogy nem létezik országunknak oly közülete, talán a napi sajtót kivéve, mely a bíróságokéhoz hasonló emelkedést tudna felmutatni az utolsó 30 év alatt. A további emelkedést bizalommal lehet várnunk : sürgetésénél azonban nem egyes tévesnek tartott Ítéletekre kell utalnunk, hanem ostoroznunk kell a magyar törvényhozás ama szomorú irányzatát, mely folyton erősebben hajlik az alakiságok igazságszolgáltatása felé. egyre jobban tévesztvén szem elől, hogy a bíró az anyagi igazság megá'lapitásáért jár ezen a földön. Legszomorúbb példa erre az esküdtbiróságok létesítése és szabályozása. Azzal a pénzzel, amelybe ez a haszontalan laikus-biróság a maga időtrabló formaságaival belekerül, nemiS vévén számításba az esküdtpolgárok által munkaidőben vesztett értéket : a magyar bíró fizetését illően fel lehetne emelni a tisztességes megélhetés ma is hiányzó színvonalára s akkor lehetne a bírótól több elméleti képzettséget is előfeltételként követelni. Nem fölösleges uj állások és koronaügyészi reviziók sallangos cifraságaira van ennek a nemzetnek szüksége, hanem arra. hogy a törvényhozás mentse fel a bírót az alakiságok láncaiból, verje ki a laikust az igazság kiosztásának szaktudást igénylő kurulis székéből, adja meg a módot időben és fizetésben arra, hogy a biró magát képezhesse és a bajok ily gyökerében megragadása, a bajoknak gyökeres ültetgetése helyett egyszerre magasra fogja emelni a magyar bíróságok igy is emelkedő, de emelkedésében homokzsákok berakásával mindig feltartott léghajóját. Nagy örömömre szolgálna, ha t. kartársam gyakorlott oíla ilyen, a jogszolgáltatás valódi sebeit magas nézőpontokból tárgyaló kérdésekkel foglalkoznék és nem keresné egyes kis elvesztett pereiben, jogszolgáltatásunk szarva között, súlyos igazságügyi nyomoruságaink lényegének és okainak átokban gazdag tölgyét A jogi államvizsgák reformja. Irta FINKEY FERENC dr., sárospataki jogtanár. ) (Vége.*) A vizsgái bizottságok székhelyének kijelölése s a bizottság összeállítása volt a legnehezebb és legfogósabb kérdés a Tervezet számára. Itt ütköznek össze az egyetemek és jogakadémiák, a jogakadémiák közt ismét a táblai székhelyen és a kisebb városokban levő intézetek érdekei s itt kellett arról gondoskodni, hogy az államvizsga, mint jövőre oly nagy jelentőségű minősítő vizsga kellő színvonalának megőrzése és fentartása végett az állam felügyeleti és ellenőrzési joga hatályosan biztosittassék s végül, hogy a vizsga elméleti jellege is megőriztessék s gyakorlati vizsgává ne törpüljön. A Tervezet mindezeket az ellentétesnek látszó s különböző érdekeket és kívánalmakat, igazán a legfinomabb tapintatta! és ügyességgel egyenlítette és elégítette ki, melynél jobban, helyesebben a fenforgó speciális viszonyaink közt talán nemís lehetett volna, s javaslatait olyanoknak tartjuk, hogy azokat bizonyos módosításokkal okvetlenül fel kell venni a törvénybe. Ugyanis az államvizsga elméleti jellegének biztosítása végett elejti azt a két évvel ezelőtt fölvetett tervet, hogy államvizsgái bizottság csak oly városban szerveztetnék. ahol kir. ítélőtábla van. Egészen bölcsen, mert az elméleti államvizsga és a kir. tábla közt semmi logikai összefüggés nincs. Azért, mert a vizsgái bizottságba egyes táblai birák lesznek kinevezve (mint eddig is szerepeltek kültagok gyanánt mindenütt) *) Megelőző közlemények f. évi •£. és 6. számainkban.