A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - Fölebbezési bíróságok

60 A JOG peres által érvényesített, s illetve érvényesíttetni kivánt igény keletkezésének a hiánya vagy pedig egy létrejött igénynek a megszűnte kimutattassék. A kifogás nem támadó, hanem védő eszköz, célja nem az, hogy megítéltessék, hanem az, hogy egy létezőnek állított, de tényleg nem létező jog érvényesülését, megitéltetését megakadályozza, lehetetlenné tegye. Ezen természeténél, céljánál és rendeltetésénél fogva nem is lép előtérbe, s a meghozandott itélet rendelkező részében nincs is szerepe, ott sem elismerést, sem elutasítást nem nyer. Hanem csakis az itélet indokolásában lesz megerősítve, hogy birt-e alappal, a kereseti jog érvényére Defolyással vagy nem ? Következik mindezekből, hogy a kifogás — bár fontos tényező a perben — mégsem foglal el abban oly előkelő állást, hogy más perben védelem, — s amennyiben hordereje megengedi, támadó eszköz gyanánt felhasználható ne lenne. A per a kereset tárgya felett folyik, a kifogás tárgya felett nincs per; miértis az ellen, ha védelem, vagy támadásként egy más perben is érvényesíttetett, a perfüggőség kifogása — nézetünk szerint — alappal és joggal nem érvényesíthető. A beszámító kifogásnál a dolog már egészen másképen áll. Mig a kifogás csak eszköz, védő ok. addig a beszámító kifogás védő eszköz is ugyan, mert célja az, hogy az alperest a kereset ellen megvédje, de módszere egészen más. A beszámitó kifogás mindig egy különálló, önmagában is hatályos és érvényes jog, mely az alperest akként védi s illetve törekszik megvédeni, hogy önmagát feláldozza. A kifogás a kereseti igényt tagadja, a beszámitó kifogás elismeri. A kifogás visszavetni célozza a kereseti kérelmet, a beszámitó kifogás ellenkezőleg teljesíteni akarja azt, a tartalmát képező ellenigénynek ftVetés gyanánt leendő felajánlása mellett. Kifogás esetén a felett folyik a vita, hogy érvényes-e. fennáll-e a kereseti igény ? Beszámitó kifogás esetén meg a felett, hogy érvényes-e, fennáll-e, egynemü-e és ekként beszámitható-e a beszámítási kifogás tárgya? A kifogás elismerése vagy elvetése az itélet indokaiban történik, ami pedig jogerőre nem képes. A beszámítási kifogásról ellenben — helyesen — az itélet rendelkező részében tétetik intézkedés, ami jogerőképes. Ha mármost az ekként érvényesített ellenkövetelés —• bárha az elsőbirósági ítéletben is — beszámíttatott, akkor a beszámitó kifogás célját érte, s az többé sem beszámításra fel nem ajánlható, sem pedig be nem számitható. Következik ebből, hogy a beszámitó kifogás tekintetében, amint az abban érvényesített ellenkövetelés, bárha csuvégből a fogház egy vagy több oly udvarral rendelkezzék, hol szabad levegőn testi mozgást végezhetnek. — Valóban, szardonikus kacajban törj ki te laikus ! — mert a lokalitás, mondd : egy általánosan, lehet mondani közátjáró bűzös folyosóból benyíló három sötét kamarából áll. A szabad levegőt adja azon bűzös közátjáró; amelyen testi mozgás végett ácsorognak, vagy a piacról benyíló folyosó melletti grádicson gubbaszkodnak. A mi laikusunk mégis csak mosolyogni fog, márpedig hiába. Lám. a közel múltban megtartott jogászegyesületen is szó esett arról, hogy az elzárás mily kedvezőtlenül hat az egészségre, hát még a betegségre. Következmény tehát nem lehet más, mint az, hogy ki velük ! Ily humánus eljárás által megszabadulunk attól is, hogy a nemrég az orosz tifliszi börtönben az elmezavarodott beteg által előidézett szaltomortalés jelenet nálunk eljátszódjék. Te laikus! Nem fogsz sokáig mosolyogni, mert csakugyan a fogházi kedélyességünk a végét járja. Tudnivaló dolog ugyanis az. hogy létezik egy autonomikus orgánum, mely ha nemis az előirt módon évenkint, de olykor-olykor mégis el ellátogat legfelülvizsgálás végett, amiként már ő legalább azt hiszi. Az pedig már nem ismer tréfát, nem kedélyeskedik, hanem alaposan operál, lévén szakértelem nélkül szakközeg olyannyira, hogy csak pillanatnyi szemforgás és máris tisztán lát még a prics titkaiba is. Ahol tehát ily közeg becses látogatását megtette, ott kell, hogy a kedélyesség a voltak számát szaporítsa. Tehát ily kilátások mellett, szóljon még legalább egyszer ad perpetuam rei memóriám a foglyaink dala : nemcsak minden szerelemnek, de a fogházi kedélvességnek is vége szokott lenni ! pán elsőbirósági, de mégis jogerőre képes ítéletben már beszámíttatott: a beszámított összeg erejéig a beszámítás időpontjában, de csakis akkor és nem előbb — beáll a perfüggőség, s ezen ellenigény a beszámítás erejéig ujabban nem érvényesíthető. _ . Ezt az elvet tartalmazza és fejezi ki 1901. évi javaslatunk is 431. §-ában. • A beszámitó kifogás tekintetében tehát van perfüggoseg. Ez pedig nem a beszámitó kifogás érvényesítésének az idejében, hanem a jogerőre képes elsőbirói itélet meghozatalának az időpontjában áll be. Ha pedig az elsőbiróság ítélete feloldatott, akkor a perfüggőség megszűnik. Mindaddig tehát, mig elsőbirói itélet nem hozatott, a beszámitó kifogásban érvényesített ellenkövetelés más perben is felhozható beszámitandóként, de sőt amennyiben arra alkalmas: uj kereset által is érvényesíthető. ítélt dologgá válik-e a már érvényesített ki fo gás? Jogerőre az ítéletnek csak a rendelkező része képes, a kifogás elLirálva az itélet indokaiban lesz, az indok azonban jogerőre nem képes ; miértis az egy izben érvényesített kifogásnak más perben való esetleges érvényesítése ellen a res judicata kifogása sikerrel rendszerint nem érvényesíthető. Ellenben a beszámitó kifogás, a beszámítás, az itélet rendelkező részében nyer elbírálást, ez pedig jogerőre képe?, s ha jogerőre emelkedett, akkor a jogerősen beszámított követelés, — a beszámított összeg erejéig — itélt dologgá válik és ujabban nem érvényesíthető. Mert ezen összeg erejéig emez ellenkövetelés a beszámítás folytán végleg megszűnt. A kifogás elévülése. Az elévülés tárgya követelés1) igény, vagyis kereset tárgyává tehető jog. Elévül a tételes törvény rendelkezése alapján és az abban meghatározott idő alatt azon okból, mert a hitelező elmulasztotta követelését idejében érvényesíteni, miértis a törvény az adóst a teljesítés kényszere alól felmenti, jogot adván neki, hogy a teljesítést érdemleges védekezés nélkül pusztán az elévülésre való hivatkozással megtagadhassa. De éppen azért, mivel az érvényesítésnek idejében való elmulasztása következtében csakis az igények, követelések évülnek el; egy még el nem évült, tehát érvényesíthető és érvényesített követelés elleni védő eszköz : a kifogás, nem évül el, ez nem tárgya az elévülésnek. «Quae ad agendum sunt temporalia, ad excipiendum perpetua.» A kifogások azonban nem mindig és nem csupán jogkizáró és jogszüntetó tényekből fakadnak, hanem sokszor a védekező félnek valamely önálló jogán nyugszanak. Éspedig nyugszanak a kifogások olyan önálló jogán is az alperesnek, amely nem pusztán csak kifogásként, hanem kereset utján is érvényesíthető lenne. Az ilyen jog, az ilyen igény, követelés azonban elévülésnek van alávetve, s ha elévült, akkor erre kifogást alapitan többé már nem lehet.2) Magától értetődik azonban, hogy amint — általában véve — az elévülés csakis erre alapított kifogás folytán és nem hivatalbr'l vehető a biró által figyelembe, ugy a kifogás elévülése is csak ki ogás folytán szolgálhat a félnek javára. Azokban az esetekben pedig, amelyekben az elévülés nyugszik, az elévülésnek alávetett kifogás elévülése is kell, hogy szüneteljen. (Vége következik.) Fölebbezési bíróságok. Irta VÁRADY ZSIGMOND, nagyváradi ügyvéd. Rosenthal Mór dr. nagyváradi ügyvéd ur, e lapok olvasóinak, több alkalommal közzétett jeles cikkei után bizonyára kedves ismerőse: ujabban közreadott ciksorozatában (A J o g f. évi 2. számában) a 400 kor. értékhatárt meg nem haladó perek jogorvoslatának kiterjesztését követeli. E cikksorozatra észrevételt tenni nemigen volna szükséges, ha a cikkíró ur az önmaga által felállított tételnél maradt és nem ugy tett volna, miként a sanda mészáros, ki tudvalevőleg korántsem oda vág, ahová néz. Sajnos, cikkíró kartársam különben igen ügyes írásának tartalma eléggé elárulja, hogy nála a felebbezés mai keretének kiterjesztése csak ürügy a szólásra: célja l) Magy,ar,általános polgári törvénykönyv tervezete. Első szőve? 1,326. §. Indokolás III. kötet 6Ü5. lap. 2. Indokolás III. kötet 693. lap. ,.q7 . _) Magyar általános polgári törvénykönyv. Indokolás III. kötet