A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Folytatás - Kedélyeskedések fogházainkban és azokról

A JOG 59 méből egy kifogás ered; mert a mellékkötelem a főkötelemmel együtt áll fenn s azzal együtt bukik.2) Figyelembe veend ő-e a kifogás abiró által hivatalból? A tárgyalási alapelv (Die Verhandlungs-Maxime) uralkodó szabályai szerint a peres felek pertárgya: a per, a per egyes részei, a bizonyítékok, a perorvoslatok felett szabadon rendelkeznek. Polgári pert a polgári perekben eljáró biró hivatalból nem indíthat (non procedat judex ex officio), és a megindított pert, ha a telek azt folytatni nem kívánják, nem folytatják, szüneteltetik, a biró hivatalból nem folytathatja, abban a felek jogaira befolyással biró érdemleges intézkedést nem tehet, a felek akarata alapján szünetelő perben bizonyítást, tanuhallgatást, szemlét stb. el nem rendelhet, fel nem vehet s ítéletet nem hozhat. S általában a peres felek kérelmén tul nem terjeszkedhet 'non eat ultra petita partium). A kifogás a pernek, a védekezésnek csak egy része; ha a felek az egész felett rendelkeznek, rendelkezhetnek a rész felett is. A biró tehát az alperes, a megtámadott fél javára szolgáló vagy szolgálható kifogásokat hivaltalból figyelembe nem veszi, nem veheti az alperesnek ebbeli kérelme nélkül. A római jogban sem volt ehhez a bírónak joga, mert a kifogást kérni kellett : (wpetere. postulare exceptionem»). Lényegében a mai jognak is ez az álláspontja, nem engedi meg a kifogásnak hivatalból leendő figyelembe vételét. E szabály alól azonban van kivétel, éspedig több ; úgyde a kivétel mint általában, ugy itt is az általános szabályt nem rontja le, nem szünteti meg, hanem megerősíti azt. Ily kivételek p. o. a) a peres eljái ás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő pergátló kifogások. S. E. T. 27. §. 1901. évi javaslat 168. §. b) az alperes elmaradása esetében a felperes szóbeli tényállításai, amennyiben az alperessel közölve voltak és a felperes egyéb előadásai vagy bizonyítékai által le nem rontvák, valóknak tartandók, S. E. T. 59. §. 1901. évi javaslat 462. §. 4. pont. Itt tehát a törvény s illetve tervezet az alperes javára esetleg fenforgó kifogásokat hivatalból rendeli figyelembe vétetni. És ha a keresetből, annak mellékleteiből vagy a felperes előadásaiból az tűnnék ki, hogy a felperes által állított jog létre nem jöhetett, vagy pedig létre jött ugyan, de megszűnt, szóval a mint az 1901. évi javaslat 462. §-ának 4. pontja 2) K r o 1 1 Klage und Einrede. Berlin 1884. 266. lap. magát röviden, szabatosan és találóan kifejezi: «ha a kereseti kérelem a közölt kereset tartalma szerint meg nem állhat». a mulasztás következményeinek a kimondása megtagadandó ; c) rendelkeznek-e a felek a per tárgya felett ? Ritkán fordulhat ugyan elő, — de teljesen kizárva még sincs — hogy a felperes egy olyan dolog, jog vagy igény iránt indit keresetet, amely felett sem ő, sem az alperes nem rendelkezik. Az alperes azonban nem védekezik, hanem a felperes igényét elismeri. Az elismerés természetéből következik, hogy az elismerés tárgya a felek rendelkező hatalmának alávetve legyen. Ennélfogva, ha a kereseti igény megítélése közérdekbe ütközik, ha a kereset alapja tiltott, ha a teljesítés meg nem engedett, ha a kérelem és elismerés alapján hozandó ítélet végrehajthatlan lenne, akkor az eme kifogások alapjául szolgálható ténykörülmények a biró által hivatalból is figyelembe veendők és az alperes elismerése s eme kifogások hallgatag, de sőt nyílt és kifejezett elejtése esetén sem marasztalható. Eredményez-e a kifogás perfüggőséget? A per kezdetének, nevezetesen pedig a kereset kézbesítésének, lényeges befolyása van a peres felek közti magánjogi viszonyok alakulására. Hogy a kereset megindítása, illetve annak (1901. évi javaslat 148. §.) kézbesítése vagy előterjesztése a kereset, viszontkereset, prejudiciáiis kereset és keresetkiterjesztés eseteiben perfüggőséget szül, s hogy ekként, ha valamelyik fél a megindított per folyama alatt ugyanazon jog iránt ujabb pert indit, az ellenfél ez utóbb indított per fölvétele ellen perfüggőségi kifogást (exceptio litis pendentis) emelhet, azt a tételes perrendek általában elismerik és ki is mondják. Arról azonban, hogy valamely igénynek kifogás utján és alakjában való érvényesítésére szül-e ezen igény tekintetében perfüggőséget, és hogy ekként az ezen kifogásilag érvényesített jog iránt a megindított per folyama alatt — feltéve, ha az kereset tárgyává is tehető — inditható-e ujabb per, vagy pedig a«ról, hogy egy még folyamatban levő perben már érvényesített kifogás felhozható-e kifogásként egy másik perben is, — jelenben érvényes tételes perrendünk nem szól, de nem találunk erre vonatkozó határozott intézkedést 1901. évi javaslatunkban sem. E kérdésnél különbséget kell tennünk a kifogás és beszámító kifogás közt. Ami elsősorban is a kifogást illeti, ez tartalmazhat ugyan és sokszor foglal is magában oly ellenigényt, amely önálló kereset emelésére is alkalmas lenne, azonban célja ennek általában mégsem valamely igény elismerésé, megállapítása vagy megítélése, hanem célja az, hogy általa egy más, a felegészségesek levegőjét, ne fenyegesse lételüket, főképen nyugalmukat ne zavarja és ne tegye őket kedélytelenekké, s igy ne tegye vidéki fogházainkat gyűlöletesekké. Miből önként következik : hogy ne éljen delikvens társai között, hanem a kedélyességgel telt, különben miazmás zárkák élvezetéből kirekesztessék és gyógyuljon otthon ridegen. Ki is mondja e humánus elvet a különben szépen megíródott F. R. T., amely szerint: ha sem a vizsgálat meghiúsításától, sem szökéstől tartani nem kell, a vétség is csekély természetű — ami a járásbirósági ügykörben mindig az - különben az illetőnek egyénisége is tekintetre érdemes : ugy az családjához, rokonaihoz vagy más magánházhoz is ápolás végett, betegsége tartamára kiadható; majd tovább : oly elitélt beteg foglyok, akik már testileg elgyengültek, vérszegények, görvélykórosak, szembajosak, vagy más lassan fejlődő nyavalyában szenvednek, hazabocsáttathatnak. De ez nemis történhetik másképen, mert mint előző beszélgetésünkben említettük, régente a hentesek versengése itt nagy volt ; utóbban és jelenben csak egy hemzseg, de az egy is akkor vág, amikor a szarvas-állat elhullóban van. — A F. R. T. pedig bölcsen előírja, hogy a betegnek marhahus-leves, becsinált, borju-hus és stb. jár. Az e g y pálinkás propinista — pedig szolgáltassa a bor- és sörlcvest. az ászok-sört és a többi itókát, íme, ez a kedélyesség! Egyébként az állam, illetve az általa szépen emelt filantropikus fegyenc-rab-paloták nem betegápoló intézetek, nem kórodák. Amelyekre nézve különben szépen kimondja a F. R. T. hogy a betegek gondos gyógyítása és ápolása végett szükséges, hogy a helyiségek tágasak, világosak és napkelet felé fekvő'c legyenek. Ez a szociológia irányzata, mely legújabban még tovább megy. Nemrég ugyanis a prágai orvosok egyesülete azt kívánta, hogy jövőben minden házasuló emberfia csak teljes egészségét igazoló orvosi bizonyítvány alapján köthessen házasságot. Ugy látszik, hogy ott nemcsak a nyelvi kérdés, hanem a kevés páciens miatt is sztrájkolnak az orvosok, mint annak idején minálunk is, mig a lá| togatási dijak rendeleti uton megállapítást nem nyertek. Miután tehát az orvosi tudomány mai állása minden • betegséget az ezerféle bacillusra vezet vissza, és miután azon csalhatatlan tudomány szerint nevezetesen a tüdővészes csirák csak 200 Celsius-fok mellett vesztik el ragályos természetüket, — csak helyesel ii lehet azon intézkedést, hogy a i szabadságfosztottak a szélrózsa minden irányában kieresztessenek, és szívják az éltető szabad levegőt s érezzék a napsuI garat, melynek tüze a csirákat elöli. De mert különbenis nem lehet követelmény, hogy a mindent istápoló Státus a fosztottakon rágódó bacillusok százféleségeihez képest annyiféle külön-külön, majd megint a nem-hez képest külön helyiségekről és az orvosi recept különféleségéhez képest megfelelő szakácsokról gondoskodjék, sőt a mi vidékünkön külön éléskamrákról is. Habár elvben szépen gondoskodik erről a F. R. T., amely előírja : hogy ha a beteg nem fenjáró, betegsége i pedig veszélyes, ragadós, izgató fájdalmakkal, éjjeli nyugtalan| ságokkai s undorító tünetekkel vagy a szemérem sérelmével jár — elkülönítendő, illetve a szobában spanyol-falak j (unikum) állitandók fel; majd tovább más helyen - a betei gek részére külön helyiségek rendezendők b", éspedig j külön a vizsgálatiak, külön az elitéltek, s külön a nők és küI lön a finemüek számára. — Oh te vidéki fogház ! hol van a ( te menyországod ? — Lám ! a F. R. T. megrendeli azt is, hogy ugy a vizsgálati mint az elitélt foglyok időnként, éspe! dig naponként d. e. és d. u. legalább egy órára a fogház! területén belül a szabad levegőre bocsátandók, és e 1*