A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 31. szám - Szilágyi Dezső

Huszadik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 31. szám. Budap est, 1901. augusztus hó 4. JOG Kiadóhivatal: V ,, Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Lir AZ IGAZSXnÚGY ÉRDEKEINEK KKPV1SELKTKRE. 1 MACYAR ÜGÍrÉDI, BÍRÓT. OfiYKSZI ÉS KÖZJEÍiYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre .„ 3 korona Fél « _ 6 Egész « _ 12 >• Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Szilágyi Dezső f. Irta: dr. Révai Lajos. — Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. Irta: dr. Raffay Ferenc, egyetemi magántanár. — Megtakarítások az igazságügy körében. Irta: Belesik László, lévai kir. közjegyző. — A perrendtartási javaslat 34. szakaszához. Irta : drRosenthal Mór, nagyváradi ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (Illeték-kérdés. Irta: Paulus. — Kényszerithető-p az örökös a birtokában lévő örökösödési szerződés bemutatására ? Irta : Speculans. — Sérelem (Horvátországi túlkapások. Irta : Komfel d György). — Irodalom (Nagy képes világtörténet. Szerkeszti MarczaKi Henrik.) — Kúriai és táblai értesítések. "MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Félsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. — Hirdetések. Szilágyi Dezső t Egy .fényes csillag tünt le Magyarország államéletének felhőtfen egéről, — és csak a körülöttünk tátongó nagy űrből, a beállott sötétségből és a baglyok és denevérek diadalittas szárnycsattogásából bírjuk az első pillanatban veszteségünk nagyságát megítélni. Szilágyi sokkal nagyobb volt, semhogy azt, a mit benne elvesztettünk, nyomban elhunyta után felismerhessük. Nem irigyeltünk más népeket nagy szellemi héroszaikért, emberfölötti nagyságú nemzeti bajnoka'kért. Mert hálás megelégedéssel töltött el mindannyiszor az a büszke tudat, hogy egy oly nemzet, mely Kossuthot, Deákot, Andrássyt vezető államférfiai közt tisztelhette, melyben jogászok mint C s e m e g i, Horváth Boldizsár és Szilágyi Dezső sáfárkodtak a közügyek terén, — méltán léphet sorompóba a civilizált világ bármely legelőrehaladottabb népével. Es büszkeség töltött el bennünket annak tudatában is, hogy oly közjogász, mint Szilágyi, a ki titáni testalkatánál fogva a mulandósággal is dacolni látszott, őrködik igazaink és hazánk sorsa felett. Ki aggódnék akkor, midőn közügyeinket ilyen éber őr, ily lángeszű vezér, ily félisteni erővel és észszel rendelkező bölcs kezében tudja ? Ha volt az ókornak Solon-jaésLikurgus-a, — ugy ezeket nekünk, épugy mint a közép- és újkor lángelméit pótolta az egy Szilágyi; a tudomány, olvasottság és parlamenti szónoklat ezen legkiválóbb, önerejéből ily magas polcra jutott képviselője. UtMérhetetlen magaslaton állott ő; hozzá csak fel lehetett tekinteni; mélyen maga alatt látta ő a világot kis intrikáival és álnokságaival. Annál nagyobb a bánatunk és kétségbeesésünk most, midőn nyitott sirja előtt állunk és nagyon is érezzük hogy e század szeme le fog csukódni, a nélkül, hogy hasonmása újból születnék. Achillesnek csak a talpa volt sebezhető, Szilágyi e félistennél is nagyobb volt, — őt a halál is csak álmában közelíthette meg. És tette azt bizonyára csak azért, hogy őt annál hamarább a halhatatlanok közé emelje. Mint mindenkinek, ugy a halálnak is imponált — nyíltan, szemtől-szembe vele szembeszállani ez sem mert. Szilágyi személyisége és Magyarország ujjáébredésével. valamint a civilizált népek sorában való térfoglalásával szorosan összeforrott érdemei a történelem érclapjain máris be vannak vésve ; talán a törvényhozás is keres majd alkalmat és L<»ovnlt mii «i»ímódot, hogy áldásdus emlékezetét az utókor tanulságára törvénybe iktassa és az önzetlen hazafiság, a kifogástalan magánélet, a nagy tudomány és gigantikus munkaerő, a parlamenti minta-szónoklat ez utolérhetlen bajnokának emlékét, hozzá méltó módon megörökítse. Mi egy egész ország babérkoszorúi mellett csak a hála és elismerés egy szerény pálmaágát lehetjük le annak a sírjára, a kiben egyéb kiváló érdemei mellett első sorban Magyarország igazságügyének ujjáalkotóját .tiszteltük és szerettük. Adja az ég. hogy alkotásai őt sokáig túléljék és hosszú nemzedékek élvezzék az ő áldásdus működésének érett gyümölcsét. S z i 1 á g y i-val mint politikussal, mint debatter-rel, mint parlamenti koriphaeussal nem foglalkozunk. Eléggé érezzük elhunyta folytán veszteségünket az igazságügy szűkebb terén is. Minden ujabb parlamenti alkotás, az igazságügyi reformok egész serege, az uj üdvös irány az igazságszolgáltatás terén, a nyilvánosság- és szóbeliségnek mind győzelmesebb előrenyomulása, az uj büntető eljárás napról-napra fokozódó diadalai, —• mind ezek az ő lángeszű kezdeményezésének szülöttei. Utódai az igazságügyéri székben, mint egykori serény munkatársai, egyúttal vasakaratának és hatalmas koncepcióinak végrehajtói voltak. És különösen Plósz dicséretére válik, hogy minisztersége első percétől habozás nélkül halad tovább az általa kijelölt utakon. Csodá=, epochalis munkaereje mellett, minisztersége idejében más reszortminiszter.;k munkáját is játszva emelte széles vállaira. Emlékezzünk csak az egyházpolitikai törvények alkotása körüli harcokra, melyek oroszlánrésze Szilágyi vállaira nehezedett. Kicsi volt neki Macedónia; az állami kormányzat minden ágazata érezte akkor érett ítélete, vas logikája és nagy tudása befolyását és súlyát. Puritán életmódja mellett halálosan utált minden stréberséget, mindent, a mi állás- és befolyásnak önérdekből való fruktifikálását célul tűzte, a mi az inkompatibilitás általa igen szélesre vont határát nemcsak a törvény betűje, de a gentleman finom érzése szerint is érintette. Ezen undora minden erkö'csi szenny előtt, é'es szeme és felséges gúnyos mosolya okozták azt, hogy Szilágyit bámulták, de nem szerették. Mert ő csakis a munkát, a szorgalmat, s tehetséget volt hajlandó elismerni, — a protekciónak pedig ajtót mutatott, épugy mint, tisztesség a dolgában is megkérlelhetlen biró volt. Sok ily férfiura volna szükségünk közéletünkben, — és ime ez az egy is jobb létre szenderült. Az ily férfiút kell már az iskolákban is utánzandó példa gyanánt a könnyen lelkesülő ifjúság elébe állítani, — ezt az alakot, melynek nagyságát mi, kik ma még oly közel állunk hozzá, még egészében felfogni sem vagyunk képesek. Szilágyi tetteiről, parlamenti és törvényhozói sikereiről e lap olvasóinak még külön részleteket elősorolni, — bizonyára sértés volna e magas nívójú közönségünkre nézve. A «J o g» számos évfolyamában, — 1889.'április 9-től igazságügyminiszterré történt kinevezése j napjától, 1895. január közepéig, visszalépése időpontjáig, — szakadatlanul foglalkoztunk vele, sőt még ezentúl is igen gyakran. Nem mindig osztottuk nézeteit, nem mindenben helyeseltük terveit, — de mindenkorelismertük fényes tehetségeit és abban, hogy Teleszkyt. később pedig Plószt államtitkárokul maga mellé fogadta, a siker felét már biztosítottnak láttuk, mert a stratéga ügyes vezérkari főnökről is köteles gondoskodni. És ha kezdetben megfigyelő állást is foglaltunk el vele szemben, később annál rajongóbb híveivé és apostolaivá lettünk. 8 ©Ifl*5r* lerjí-iív