A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 7. szám - Magyar házassági és házastársi öröklési jog

A JOG 27 A K. T. 468. §-ának az az intézkedése, hogy a biztosítási ajánlat, ha a biztosító 48 óra alatt nem nyilatkozik, elfogadotínaktekintendó, csak jogi vélelmet állapit meg, mely nem zárja ki azt, hogy a felek az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása tekinteteben másként meg ne állapodhassanak. A K. T. 320. -a, e törvényszakasz világos kijelentése szcr nt, csak kereskedőre rója azt a kötelességét, hogy a vele üzleti összeköttetésben alló kereskedőnek ajánlatára vagy megbízására azonnal válaszoljon; alperessel szemben tehát, a ki nem kereskedő, hanem földbirtokos, illetőleg bérlő, ez a szakasz alkalmazást nem nyerhet. A budapesti kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa : A kir. ítélőtábla alperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a telebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetéve! elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 8 nap alatt 220 K. per-, 32 K. felebbezési, és 55 K. 30 fillér alperesi ügyvéd részére megbízója irányában is megállapított felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított, a S. E. T. 197. §. értelmében a leiülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból kiindulva, első sorba.! az a kérdés döntendö el, mennyiben alapos felperesnek az az érvelése, hogy a biztosítási szerzó'dés perben álló felek között a K. T. 468. §-a értelmében létre jött már az által, hogy felperes biztosító társaság alperesnek 1896. évi május hó 22. napján beküldött ajánlatát az ajánlat vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította? A kir. ítélőtábla ugy találta, hogy felperesnek ez az érvelése meg nem állhat, mivel a K. T. 464. §-ának az az intézkedése, hogy a biztosítási ajánlat, ha a biztosító 48 óra alatt nem nyilatkozik, elfogadottnak tekintendő, csak jogi vélelmet állapit meg, mely nem zárja ki azt, hogy a felek az ajánlat elfogadása vagy visszautasítása tekintetében másként meg ne állapodhassanak. Minthogy pedig alperes C) alatti levelében, a melylyel az ajánlatot beküldötte, egyenesen azt kötötte ki, hogy az ajánlata folytán kiállítandó kötvényt felperes mielőbb alperes testvéréhez L. S.-hoz Cservenkára küldje, nyilvánvaló, hogy alperes az ügylet létrejöttét biztosítási kötvény kiállításától és beküldésétől tette iüggővé s igy a K T. 468. §-ában meghatározott jelzett vélelem jelen esetre nem nyerhet alkalmazást. A biztosítási kötvény megküldése pedig, miként azt a felebbezési biróság a K. T. 319. §-ának megfelelően helyesen megállapította, tekintettel arra, hogy az E) alatti biztosítási kötvény nem alperes ajánlatának megfelelően van kiállítva, az alperes által tett ajánlat visszautasításának és egyszersmind uj ajánlatnak tekintendő. De nem tekinthető a szerzó'dés létrejöttnek az által sem, hogy alperes a biztosítási kötvény megküldésével felperes által tett és alpereshez 1896. évi június hó 2-ik napján érkezett ujabb ajánlatra ugyanazon hó 10. napjáig nem válaszolt ; mert a K. T. 320. §-a, e törvényszakasz világos kijelentése szerint, csak kereskedőre rója azt a kötelességet, hogy a vele üzleti összeköttetésben álló kereskedőnek ajánlatára, vagy megbízására azonnal válaszoljon, alperessel szemben tehát, a ki nem kereskedő, hanem földbirtokos, illetőleg bérlő, ez a szakasz alkalmazást nem nyerhet ; mert e szerint alperes ezen ajánlatra azonnai válaszolni annál kevésbé tartozott, mivel ez a K. T. 315. §-a értelmében felperesre, mint ajánlatot tevőre nézve is csak annyi ideig maradt kötelező, mennyi rendes körülmények között a válasz adására szükséges; és végül, mert felperes e kötvényt, midőn azt alperes 1896. évi június hó 10. napján visszaküldötte, a 4 /. alatti levele szerint nemcsak visszavette, hanem alperessel egy ujabb és kedvezőbb fizetési feltételek mellett kiállítandó kötvény kiállítása iránt tárgyalásba is bocsátkozott. Ezek az ujabb tárgyalások azonban, az irányadó tényállás szerint, eredményre ismét nem vezettek, a mennyiben alperes az 1896. évi június hó 16. napján kelt 3 '/. alatti levéllel hozzá küldött ujabb kötvényt az 1896. évi június hó 21. napján kelt D) alatti levele szerint ismét visszautasította. Minthogy ekként perben álló felek között biztosítási szerzó'dés létre nem jött és ez okból felperes, a ki kockázatot nem viselt, alperestől biztosítási dijat sem követelhet; a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni s a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatása mellett, felperest keresetével elutasítani és mint teljesen pervesztes felet, a S. E. T. 109., 168. és 204. §-ai alapján a per-, telebbezési és felülvizsgálati költség viselésére kötelezni kellett. (1900. október 14. II. G. 74. sz.) Bűnügyekben. Vádlott, ki három rendőrről azt állította, hogy ellopták pénzét és pipáját, három rendbeli rágalmazásban mondatott ki vétkesnek. A m. kir. Curia (1901. évi január 17-én 9,107. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, a vádlott O. István, V. József és Sz. József sérelmére elkövetett, a btkv 258. §-ába ütköző s a 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő 3 rendbeli rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért a btkv. 258., 96. és 97. §-a alapján, de a bttvkv 92. §-a alkalmazásának a mellőzésével összbüntetésként három napi fogházra mint főbüntetésre és a btkv 102. §-ának felhívásával mindenik vétségért külön-külön két, összesen tehát hat korona pénz-, mint mellékbüntetésre ítéltetik, stb. Egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A vádlott mindhárom rendőrrel, nevezetesen, O. Istvánnal, V. Józseffel és R. Józseffel szemben azt állította, hogy ezek rendőri szolgálatuk teljesítése közben ellopták a pénzét és tajték pipáját. E szerint a vádlottnak a büntető eljárást maga után vonható, több személy előtt tett ténybeli állítása három rendbeli rágalmazás vétségének a btkv. 96. §-a értelmében anyagi halmazatát állapítván meg, a vádlott 3 rendbeli rágalmazás vétségében volt bűnösnek kimondandó és bűnössége arányában a rendelkező részben meghatározott büntetéssel fenyítendő. — Egyebekben a kir. Ítélőtábla ítélete az abban felhozott s a kir. törvényszék: ítéletéből elfogadott indokoknál fogva, mindazonáltal a vádlott jóhiszeműségére, mint enyhítő körülményre, vonatkozó indok mellőzésével, hagyatott helyben és még azért is, mert a vádlott a helyett, hogy vélt jogsérelmének orvoslása végett a törvényes útra lépett volna, a rendőröket könnyelműen lopással vádolta. A btkv. 406. §-ában meghatározott okirathamisitás vétségének egyik lényeges alkotó eleme a károkozás célzata levén, nem bűnös ezen cselekményben az, a ki másnak ő reá vonatkozó okiratát kárositá^ célzat nélkül, felindulásból szakítja el. A kassai kir. törvényszék. Okirathamisitás vétsége miatt vádolt K. Josefa elleni bűnvádi ügyben következőleg^ t é 1 t: K. Josefa vádlott a btkv. 406. ij-ába ütköző magánokirat hamisítás és a btkv. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik, stb. Indokok: A vizsgálat során és a főtárgyalás alkalmával, vádlott beismerésével, valamint sértettnek hit alatti vallomásával igazolást nyert azon tényállás, hogy K. Josefa vádlott a bűnjelt képező s Szomolnokon 1898. évi február hó 18-án kelt, kőzte mind eladó és H. Iános mint vevő közt kötött s utóbbi tulajdonát képező' adásvételi szerződést f. évi április hó 9-én Szomolnok községházánál összetépte és eközben H. Jánost hazugnak és csalónak nevezte. A btkv 406. §-ába ütköző magánokirathamisitás vétségének tényálladéka azonban ezzel még nem volt megállapítható, mert igazolva nem lett, hogy a vádlott az általa civódás közben ketté szakított szerződést kártétel okozása végett szakította volna el, annyival is inkább, mivel nemcsak a vizsgálat során, hanem a mai fó'tárgyalás alkalmával is kijelentette vádlott, hogy azzal a szerződést hatálytalanítani és panaszosnak kárt okozni nem akart. Kijelentette továbbá azt is, hogy kész panaszosnak más szerződést kiállítani. Az előadottak folytán tekintve azt is, hogy a szerzó'dés bizonyító erejét a kettészakitás mivel sem csökentette, vádlottat a btkv 406. §-ába ütköző magánokirathamisitás vétségének vádja és annak következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A becsületsértés vétségének tényálladéka szintén nem volt megállapítható vádlott ellenében, mivel beigazolást nyert az, hogy vádlott a panaszlott kifejezéseket a szomolnoki községi biró és jegyző előtt használta akkor, a midőn ő és panaszos a szerződésből kifolyólag a biró elé idéztettek és igy a btk. 266. §-a értelmében a panaszlott kifejezésekért a büntető biróság által nem büntethető. — Igazolást nyert továbbá az, hogy vádlott nem jól tud magyarul, a használt kifejezéseket nem igy értelmezte, rögtön ki is magyarázta magát, midőn panaszos őt kérdőre vonta és végre az, hogy szándéka sértésre nem irányult. Mindezeknél fogva vádlott az ellene emelt és a btkv 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és annak következményeinek terhe alól felmentendő volt. stb. A kassai kir. ítélőtábla (I900. évi március hó 28-an 1,455. sza.) Tekintve, hogy a K. Josefa vádlott beismerésével bizonyítja van, hogy a közte és H. János sértett között 1898. évi február hó 18-án létrejött azt a szerződést, a melylyel a szomolnoki 371. számú telekjegyzőkönyvben 437. hr. sz. a. felvett ingatlan vagyonát a nevezett sértettnek eladta, a hátralékos vételár mikénti fizetésére nézve közöttük a községi elöljáróságnál 1899. évi április hó 9-én kifejlett vita folyamán az asztaltól felkapta, ketté szakította s ezzel a cselekményével a nevezett sértett sajátját képező okiratot jogtalanul megrongálta, — tekintve, hogy a K. Josefa vádlott részéről ez a cselekmény a kár okozás célzatát önmagában felöleli s az a körülmény, hogy a nevezett vádlott a szóban forgó szerződés tartalmának valódiságát az eljárás folyamán elismerte, s ujabb szerzó'dés kiállítása iránti készségét kijelentette, a vádbeii cselekmény büntethetőségét nem szüntetheti meg ; tekintettel másfelől arra, hogy a nevezett vádlott büntetlen előélete s beismerése ebben az esetben oly nyomatékos enyhítő körülmények, hogy a büntetés kiszabásánál a btkv 92. §-ának az alkalmazása helyén való : a kir. ítélőtábla a kir. tszék Ítéletét részben megváltoztatja s K. Jozefa vádlottat a btkv 406. §-ában meghatározott okirathamisitás vétségében bűnösnek mondja ki s ezért az idézett törvényszakasz alapján a btkv 92. §-a alkalmazásával négy napi fogházra átváltoztatandó 40 korona fő s 10 korona mellékbüntetésre itéli, a kir. törvényszék ítéletének a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségéről intézkedő részét pedig a sértési szándék fenn nem forgására alapított indok alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1900. január ii-en 6,248900. sz. a.) A kir