A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 6. szám - Mily jó dolog panaszosnak lenni?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» (> számához. Budapest, 1901 február hó 10. Köztörvényi ügyekben. A névviselésre vonatkozó oly vitás kérdés, mely házassági kötelekre van alapítva, ennek megszüntetése után is mint a családi állassal kapcsolatos kérdés magánjogi jellegű, ugy hogy a családi nev viselhetesere vonatkozó vitás kérdések eldöntése, akar a családi név bitorlásának eltiltása, akar az annak viselésére vonatkozó jogosultság megállapítása forog szóban, a kir. bírósagok hatásköréhez tartozik. A szolnoki kir. tszék (1900 márc. 31-én 4,227. sz. a.) K. Miklós felperesnek, S. Amália alperes elleni, névviseléstől és használattól való eltiltás iránti perében, következőleg végzett: Alperes részéről a birói hatáskör és a kir. tszék illetékessége ellen emelt kiíogás elvettetik, az ügy érdemében azonban telperes keresete elutasittatik. Indokok: Felperes keresetet inditolt alperes ellen a nevének viselésétől és használatától való eltiltás és járulékai iránt, azon az alapon, hogy a házassági kötelék közöltük véglegesen felbontatván, alperesnek megszűnt azon joga, hogy felperes nevét viselhesse. Alperes első sorban kifogást emelt a bíróság hatásköre és illetékessége ellen, azt vitatván, hogy a kereseti kérelem nem tartozik a polgári peruton érvényesíthető igények közé, a mennyiben azonban ez a kérelem polgári per utján eldönthető lenne, ez esetben illetékességgel alperessel szemben csak személyes bírósága, nem pedig ezen a kir. Uzék bírhat. Az ügy érdemében pedig kérte aiperes a kereset elulasitásását, mert a házasság reá nézve jelenleg is fennáll. Ugy a hatáskör mint a birói illetékesség ellen támasztott kifogás elvetendő volt: mert a családi, illetőleg a férj neve viselése oly szoros összefüggésben áll a házassági jogi kapcsolattal, hogy annak eldöntésénél a vétkesség kérdése képezi a kiindulás alapját s minthogy az utóbbinak az eldöntése birói útra tartozik, a név viselésének kérdése is csak birói uton nyerhet megoldást; mert továbbá az a felek között nem vitás, hoqy utolsó állandó együitlakásuk, amely a váló- s azzal rokontermészetű perekben az illetékességet megállapítja, ezen kir. tszék területén volt. Ellenben az ügy érdemében felperest keresetével elutasítani kellett; mert habár kétségtelen, hogy a házassági jogi kapcsolat felbontásával vele jár a férj neve viselésének megszűnése is, vagyis maga a házasság felbontása elveszi a nőtől a volt férje nevét, hacsak a nem vétkes nő a bontási perben a férje nevének viselési jogát macának itéletileg fenn nem tartotta, mégis tekintettel arra, hogy a házasság csak felperesre bontatott fel, alperesre azonban ez idő szerint is hatályban fennáll, a házasság megszűnésének következményét alperesre nézve kimondani nem lehetett, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1900 jun. 19-én 3,563. sz. a.J az első biróság ítéletét hivatalból megsemmisíti és a keresetet felperesnek visszaadni rendeli, mert: felperes keresetében érvényesíteni célzott az az igény, hogy az alperes a felperes nevét jogellenesen használja, az alperes -.zemélyes állapotára vonatkozó kérdést képez s minthogy a felperes pusztán csak a névviseléstől való eltiltást szorgalmazza, a nélkül, hogy a személyi állapotból kifolyó valamely jog vagy kötelezettség megállapítását kérné, ily körülmények között pedig, minthogy a név viseléséhez való jogosultság kérdés; az 1894. évi XXXI. t.-c. 99. §. esetén kivül, birói ügyutra nem tartozik, a i kir. tszék a kereset elfogadása és a további eljárásával az. 1881. évi I 59, t.-c. 39. §. bj pontjának rendelkezése alá tartozó jogszabály- : sértést követett el, a miért is a fentebbiek értelmében kellett határozni. A m. kir. Curia (1901 jan. 9-én 5,336. sz. a.) által a másodbiróság végzésének megváltoztatásával a 16,201/899. sz. keresettel folyamatba tett ügy érdemileg eldöntendőnek kimondatik, ehhez képest a másodbiróságnak az a rendelkezése hatályon kivül helyeztetik, a melylyel az elsőfokú Ítélet az azt megelőző eljárással megsemmisittett s a másodbiróság az ügy érdeme iránt intézkedő uj határozat hozatalára utasittatik, mert a név viselésre vonatkozó oly vitás kérdés, mely házzassági kötelékre van alapítva, ennek megszüntetése után is mint a családi állással kapcsolatos: magánjogi jellegű; a családi név viselhetése felőli vitás kérdések eldöntése tehát, akár a családi név bitorlásának eltiltása, akár az annak viselésére vonatkozó jogosultság megállapítása forog szóban, a kir. bíróságok hatásköréhez tartozik, sőt az 1894: XXXI. t.-c. 94. §. külön is rendelkezik az iránt, hogy a biróság esetleg köteles a nőnek ezt a jogát az Ítéletben kimondani, miből önként következik, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. hatályba lépte előtt keletkezett egyoldalúin felbontott ité étnek a név viselésre vonatkozó vitás hatálya iránt a biróság van érdemi határozat hozatalára hivatva, a miért is a fenti módon kellett határozni. Minthogy az örök haszonbéri szerződés elismerése iránti követelés nem olyan, mely külön ügybirosághoz lenne utasítva, a másodbiróságnak az illetékesség tárgyában hozott végzése elleni felfolyamodás ki van zárva. A törvényben kizárt jogorvoslati beadványért, az ügyvéd részére, megbízójával szemben sem állapitható meg munkadíj és költség. Alperes felfolyamodása hivatalból visszautasittatik és a felfolyamodást ellenjegyző ügyvéd részére munkadíj és költség a beadványért saját felével szemben meg nem állapittatik. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t c. 214. §-a értelmében a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve, amennyiben a most idézett törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az 1881. évi LIX. t. cikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, — az 1881, évi LIX. t. c. 59. §. első bekezdése és 4. pontja értelmében azonban, a másodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen, a további felfolyamodás csak akkor engedtetik meg, ha a másodbiróság oly esetekben, melyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróságot illetékesnek vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki s ez irányban az elől idézett 189:!. évi XVIII. t. c. eltérő intézkedést nem tartalmaz, a mi kitűnik a törvénynek 184. §-ból is. Minthigy pedig felperesnek örökhaszonbéri szerződés elismerése iránti kereseti követelése nem olyan, mely a törvény vagy törvényerejű rendeletnél fogva külön ügybirosághoz lenne utasítva, alperesnek a másodbiróság végzése ellen beadott felfolyamodása az elől idézett törvényszakaszok értelmében ki van zárva. A törvényben kizárt jogorvoslati beadványért, az ügyvéd részére megbízójával szemben sem állapitható munkadíj és költség. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. évi december hó 19. H 36/1900.) Annak a kérdésnek a megbirálásánál, vájjon a férj nejének ideiglenes eltartására kötelezendőé vagy nem? a nőnek a különélés ideje alatt folytatott életmódja lényeges befolyással bir abban az esetben is, ha a tényleges különélés megkezdésére a férj hibája szolgáltatott okot, mert jogszabály az, hogy az a nő. ki a tényleges különélés alatt erkölcstelen életet folytat, férjétől ideiglenes tartást nem követelhet. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 21. I. G. 400/1900. sz. a.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 27. §. 1 pontjában emiitett és hivatalból is figyelembe veendő pergátló kifogásnak csak akkor van helye, ha a keresetbe vett jog érvényesítése egyáltalán nem tartozik a polgári perutra. vagy ha törvény szerint a polgári pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie. Habár a kereset alperesek, mint közigazgatási tisztviselők ellen, ezek hivatalos eljárásából folyó kártérítési kötelezettségre van alapítva, ez a kereset mint kártérítési kereset a közpolgári biróság hatáskörébe tartozik, mert az 1886 évi XXI. t.-c. a közigazgatási tisztviselők elleni kártérítési kérdések megbirálását a törvk. rdt. szerint illetékes biróság hatáskörébeutalja anélkül, hogy a kártérítési igénynek érvényesítését a fegyelmi eljárás előzetes megejtésétöl vagy pedig a vagyoni felelősségnek fegyelmi uton való megállapításától tette volna függővé. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 29. H. 44/1900. sz. a.) A mennyiben felperes keresete szerint az alperes ellen, mint tőle tényleg különválva élő férje ellen, csak ideiglenes tartási igényt érvényesít, keresete nincs a törvényszékek mint házasságügyi bíróságok hatáskörébe utalva, hanem a S. E. 1. §. 5. c. pontja értelmében a sommás eljárás ala tartozik, mert a mennyiben alperes a S. E. 27. §-ának 3. pontjára alapítottan azt is vitatta, hogy alperes tartási igényt már a jelen keresetet megelőzően beadott házasságbontó keresetében érvényesített, az ez alapon emelt kifogás arra való tekintettel,hogy az ideiglenes tartási keresetnek ép az a célja, hogy a nő megélhetése addig is biztosittassék, mig a házassági per bírája a tartás kérdésében intézkedik, — csak akkor bírhatott volna megállható alappal, ha alperes kimutatja, hogy a házassági perben, a h. tv. 102 S-ában emiitett ágy- és asztaltól való különélés elrendelésekor az ideiglenes tartás iránt már tényleg intézkedés tétetett. Az ideiglenes nőtartást igénylő nő azt, hogy a különválásra a férj viselkedése szolgáltatott okot, nem tartozik bionyi-