A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 6. szám - Mily jó dolog panaszosnak lenni?

22 A JOG tani olyan esetben, mikor a férj kijelentette, hogy nejével az együttélést folytatni nem akarja, mivel ez esetben a férj tartozik kimutatni oly tényeket, a melyek által a vissza nem fogadás indokoltnak jelentkezik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 21. I. G. 493. sz. a.) Megállapittatott ugyan, hogy alperes a felperes által képviselt törvénytelen gyermeknek anyjával a fogamzási idő alatt nemileg közösült, de megállapittatván az is, hogy a törvénytelen gyermek anyja ugyancsak a fogamzási időszak alatt az alperesen kivül harmadik személylyel pénzért nemileg közösült, ebből a tényből a felebbezési biróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a gyermek anyja a fogamzási idő alatt feslett életű v>lt. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 29. I. G. 515. sz a.) Az állandó törvényes birói gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a midőn az önálló vagyonnal nem biró fiu az apa beleegyezésével vette el nejét, és a fiu egész tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában, vagy az apai üzletben ennek érdekében és vagyona gyarapítására érvényesiti, a különélésre kényszerült nő pedig vagyontalan és keresetképtelen, a nő tárása iránti kötelezettség a fiu apját is terheli. (A m. kir. Curia oelülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 22. I. G. 499/1900 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Egymagában az a körülmény, hogy közadós ellen egy lejárt váltó álapján sommás marasztaló végzés hozatott, a fizetések megszüntetését még nem bizonyítja. Valamely követelés kifizetése nem állapítja meg a csődtörvény 27. §-ában erintett ügylet megkötésének fogalmát. A m. kir. Curia (1901 január 11-én 4,203/900. sz. a) A másodbiróság Ítélete, a mennyiben felperes keresetének az alperes 1,500 frt, azaz 3,000 korona óvadékára és ennek kamatára teljesített 1,518 frt 80 krnyi, azaz 3,037 korona 60 fillérnyi fizetés hatálytalanítására és 1,518 frt 80 kr, azaz 3,037 korona 60 fillér lökének és kamatának megfizetésére irányzott részével elutasittatott, helybenhagyatik; egyebekben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és felperes keresetinek többi részével csak abban az esetben utasittatik el, és csak abban az esetben köteleztetik 161 frt 20 kr., azaz 322 korona 40 fillér perköltségnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett alperes részére fizetésére, ha alperes föeskiit tesz arra, hogy az 1,500 frt óvadékára és ennek kamatára teljesített 1,518 frt 80 krnyi fizetésen felül további 62 frt 76 krt, azaz 125 korona 52 fillért, a közadós üzleti bevételeiből 1894. évi március hó végén magának meg nem tartott Joga van tehát alpei esnek az eskü letételére készségét, jelen Ítélet közbesitése után 15 nap alatt az alsóbiróságnál bejelenteni s az esküt a kitűzendő határnapon letenni, mert ellenkező esetben a 125 K. 52 fillér (63 frt 76 kr.) összeg felvétele bizonyítottnak tekintetvén, a keresetnek részben hely adatik s az a jogcselekvény, melynél fogva alperes a közadós beleegyezésével ennek üzleti bevételeiből 1894. évi március hó végén 3,037 K. 60 filléren (1,518 frt 80 kron) felül további 125 K. 52 fillért (62 Irt 76 krt) magának megtartott,— E.Vilmos közadós csődhitelezőivel szemben hatálytalannak mondatik ki és alperes 125 K. 52 fill tőkének s ezután lh94 április 1-étől 1895 július 1-éig 69/0, e naptól fogva pedig 5°/0 kamatnak felperes részére 15 nap alatt fizetésére végrehajtás terhével köteleztetik, a perköltség pedig ebben az esetben kölcsönösen megszüntettetik. stb. Indokok: A másodbiróság ítélete, a mennyiben felperes keresetének az alperes 1,500 frt óvadékára és ennek kamatára teljesített 1,518 frt 80 krnyi fizetés hatálytalanítására és ennek az összegnek visszafizetésére irányzott részével elutasittatott, azért hagyatott helyben, mert bár a fenforgó esetben a közadós az alperes óvadékát nem kezelte egyéb vagyonától elkülönítve s nem is tartozott azt elkülönítve kezelni, hanem azt az alperes beleegyezésével — a mint ezt az alperes a büntetőbíróságnál tett vallomásában kifejezetten beismerte — saját üzleti céljára visszafizetési kötelezettség terhével és kamatfizetés kikötése mellett felhasználhatta, — és bár ily köiülmények között ez az 1,500 frtnyi óvadék, melynek ily összegben és ily rendeltetéssel a közadós részére történt átadása az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint kétségtelen, az alperes részéről visszakövetelési igény (csődtörv. 42. és következő §-ai) tárgyát nem is képezhette volna, hanem alperes a mennyiben eme követelésére nézve a csődnyitás előtt ki nem elégíttetik, igényét csak mint csődhitelező érvényesíthette volna, és ennek következtében az alperes eme követelésére teljesített fizetések, a melyek az e részben nem vitás lényállás szerint a közadós üzleti bevételeiből (tehát a hitelezőknek kielégítésére szolgáló vagyonából) teljesítettek, abban az esetben, ha a csődtörv. 27. §-a 2. vagy 3. pontjának összes előfeltételei fenforognának, sikeresen volnának megtámadhatók : ezeknek az előfeltételeknek a fenforgása jelen esetben nem bizonyittatott. Arra nézve ugyanis, hogy a közadós akkor, a mikor alperes a szóban forgó összegre nézve magát az üzleti bevételekből kielégítette, fizetéseit már megszüntette s hogy erről az alperesnek tudomása volt, felperes semmi elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott, mivel egymagában az a körülmény, hogy a közadós ellen a C. alatti szerint egy lejárt váltó alapján sommás marasztaló végzés hozatott, a fizetések megszüntetését meg nem bizonyítja - azt pedig, hogy a közadós az emiitett időben magát már fizetésképtelennek nyilvánítóita és hitelezőivel leengedésre célzó egyezségi alkudozásokat folytatott, felperes szinten nem bizonyította, mivel a kihallgatott tanuk erről tudomássá nem bírnak, az alperesnek e tekintetben kinált tagadó foesku pedig minthogy az nem vonatkozik az alperes tényere, bizonyítékul nem alkalmazható, ezek szerint tehát a csődtörv. 27. §-a 2. pontjának esete ezúttal fenn nem forog. De nem forog fenn a 27. §. 3. pontjának esete sem, m-rt bár a megtámadott kielégítés a csődnyitást megelőző 15 napon belül eszközöltetett: a R-féle gőzfavágó telepen folytatott üzletnek 1894. évi március hó végén történt feloszlatása következtében, alperes amint ezt az alsóbiróságok helyesen kifejtették, az emiitett telepen teljesített, de 1894 március végén megszűnt üzletvezetői működésének biztosítására szolgált, e működés megszűnteiével tehát neki visszaadandó óvadékát, minthogy azt a közadósnak semmiféle ellenkövetelése nem terhelte, akkor már jogosan követelhette vissza, annak 1894. évi március hó végén történt kielégítése tehát nem képezett oly kielégítést, amelyhez alperesnek akkor még nem lett volna joga. A csődtörv. 27. §-a 1. pontjának, melyre a'kereset szintén alapítva van, alkalmazása pedig a jelen esetben, minthogy nem forog fenn oly ügylet, a melynek megkötése által a hitelezők megkárosittattak, teljesen ki van zárva. Ellenben a mennyiben felperes keresetének az 1,518 frt 80 krt meghaladó 62 frt 76 krnyi állítólagos fizetés hatálytalanítására és ennek az összegnek és törvényes kamatának megtérítésére irányzott részével is feltétlenül elutasittatott, mindkét alsóbiróság Ítéletét a fentebbi módon meg kellett változtatni azért, mert alperes annak tagadása mellett, hogy a közadós üzleti bevételeiből saját követelésére 1,518 frt 80 krnál nagyobb öszszegü kielégítést kapott:, elleniratában kifejezetten beismerte, hogy őt az óvadék és kamata fejében járt 1,518 frt 80 kron felül a közadós ellenében további 62 frt 76 krnyi követelés egyáltalában nem is illette meg, abban az esetben tehát, ha ennek dacára eme 62 frt 76 krt az üzleti bevételekből magának mégis megtartotta, azt mint minden jogos alap nélkül a közadós vagyonából elvont összeget a csődtömegnek visszatéríteni köteles. Minthogy pedig felperes arra nézve, hogy alperes ezt a 62 frt 76 krt is felvette és megtartotta, az alperes tagadó főesküvel kínálta meg, melyet alperes el is fogadott: ennélfogva és tekintve, hogy a tanúkihallgatás e tekintetben sem vezetett eredményre, ezt a főesküt alperesnek meg kellett Ítélni és eme 62 frt 76 kr. és külön nem kifogásolt törvényes kamatára nézve a per eldöntésétől az es'.ütől kellett függővé tenni. Felperes ugyan az említett 62 frt 76 krnyi fizetést, amennyiben annak megtörténte az eskü le nem tétele által bizonyítva lesz, minthogy alperesnek ezen összeg felvételéhez és megtartásához semmi jogcíme sem volt, nem csupán mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalant, hanem mint általában érvénytelent támadhatná meg és minden korlátozás nélkül követelhetné ennek az összegnek visszafizetését ; minthogy azonban felperes ezt a fizetést is csak a csődhitelezőkkel szemben kérte hatálytalannak kimondani : e részben is a kereseti kérelem értelmében kellett határozni, stb. Egymással szerződő kereskedőkről kétségtelen, hogy ellenkező kikötés hiányában mindig a fennálló tényleges kereskedelmi szokásokra való tekintettel szerződnek. (Budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1900 május 26 151/900. sz. a.) A hitelező követelésének egy részét oly feltétellel engedte el, hogy, ha az adós az el nem engedett részt pontosan nem fizeti, a hitelező joga a feltételesen elengedett rész követelésére nézve feléled. Az adós a lejárat napjára, az esedékes összegnél 20 krral kevesebbet küldött s a 20 krt csak később küldte el. Felperes hitelező az elengedett rész iránti követelésével elutasittatott, a perköltség azonban kölcsönösen megszüntettetett. (A m kir Curia • 1900 dec. 4. 789. sz. a.) Nincsen olyan jogszabály, hogy a hirdetés iránti rendelés létrejöttnek csak akkor tekinthető, ha a felek a hirdetés szövege iránt részletesen megállapodnak ; a miből önként következik hogy a szöveg részletes megállapítása nélkül tett hirdetés-megrendelés is kötelező s nem válik hatálytalanná pusztán azért. m.ert.,f i£d<*68 szövege a közzététel előtt a megrendelővel nem közöltetett. (A budapesti kir. Kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa- 1900. dec. 1. E 330. sz. a.) Vak emberre nézve az 1886. évi VII. t.-c. 21. §-a értelmé•« 1,0^1 18 ^ozjeSyzoi okirattal vállalt kötelezettség bir kötelező wffiSí^H' fZonbal\eSy árverési cselekmény alkalmával a kir. í „v • l J^yzokönyvbe iktatott egyezség az ily törvény aZ egyezség I magánegyezség íékulne^ \ Mlnt maganegyezség pedig ez az okirat bizonyiesetben^ okfr-W 71""* " 1886 : VH 21 & pontjaszerint ily ténhetík Ehhíl bizony.tás csak közjegyzői okirattal történhetik. Ebből azonban nem az következik, hogy ha a jogügylet nem kozieevzö előtt- iritf iit^ ,By , lususy hanpm a? hW~, • J, étre' az Jogervénynyel nem bir,