A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - Észrevételek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez

36 A JOG különben alakilag nem bizonyítható jogfentartás esetén a hűtlen nő hitbért nyerne; már pedig a hitbért legalább a magyar jogszokás tulajdonkép a házasság hűségi jutalmazásának tekintette, s igy indokolt, hogy a már külön élő nő, a ki a hűséget már a különéléssel megszegte, elessék a házastársi kötelesség és hűség jutalmazásától. Miután pedig a közszerzemény fogalma más és más a hitbér is, a 169. §-ban is, vagy egy ujabb §-ban kifejtendők volnának az esetek, a melyeknél fogva a közszerzői jutalomtól a házastárs elesik. A hitbér fogaima alá csak az egyik házastárs: a férj által a nőnek a házasság megszűnési idejére kötelezett hűségi jutalmat vonnám, s megfordítva a viszonthitbérnél. A más által a férj helyett kötelezett vagyoni jutalmat egyszerűen halálesetre szóló intézkedésnek nyilvánítanám, már a menynyiben t. i. ilyen alakban létesült volna az ügylet. ad: 175. §. A 113. §-nál mondottakat itt is alkalmazandóknak tartom, ad : 177. §. A második bekezdés a 121. illetve 123. §. rendelkezéseivel ellentétben látszik állani, miután a szerzeményi közösség a közszerzeményből illeti meg a házastársat; a 123. § szerint pedig a házasság tartama alatt a házastárs vagyonába került javak közszerzeményiek, s igy a házasság idejének a szerzeményi közösség idejevei össze kell esni. E szerint a házassági szerződésnek olyan kikötése, a mely a szerzeményi közösséget a házasság idején tul állapítja meg, már tulajdonképen nem a közszerzeményre, hanem egyéb a házastársak közt fennálló vagy fennállott vagyoni viszonyok szabályozására vonatkozik, a miért is ezt az ügyletet a közszerzemény fogalma alá nem vonnám s attól elkülönitendőnek tartom. ad: 179. §. Ugy itt, mint a közszerzeményről szóló 111. fejezet egyéb helyein veszélyesnek tartom, hogy a házastársak a közszerzemény, illetve a közös szerzés idejét bármikor megállapíthassák vagy a megállapítottat hatályon kívül helyezzék, miután a 149. §. dacára is az ingyenes átruházási ügyletek a hitelezők rovására megszaporodnának, s minden egyes esetben előbb bizonyítandó lenne az ügyletek jogi természete, a mi pedig ha nem is nehéz, de nagyon sok és megelőzhető felesleges munkával terhelné a bíróságot. Megmondja a 123. §, hogy mi tekintendő közszerzeménynek, s ha már nem akarta a terv szerzője a közszerzemény definitióját hosszabbra szabni s még a definitióhoz hozzá tenni legalább azt, hogy «és a melyek a meglevő vagyonnak a cselekvő értékét szaporították,» akkor is megkellene maradni a közszerzőség idejének a 123. §-ban megállapított határidő szerint a házasság tartama alatt. Minden más a közszerzőség idejének megállapítására vonatkozó és ezzel összefüggő rendelkezést a második rész második fejezet 111. részéből törülnék, fenmaradván természetesen a házastársnak a közszerzői jogról való lemondáshoz, ajándékozásához és egyéb élők közt vagy halál esetre szóló intézkedéshez való joga, a többi a közszerzőség idejére vagy ha igy jobban van : a szerzeményi közösségre vonatkozó intézkedés a fentebb mondottakon kivül csak complicálván a tervezetet. ad : 182. §. Az általános vagyonközösség elve helyes, azonban a 177—180. §-oknak a fentiekben vázolt módosításával. Hogy tehát a házassági vagyonjog a tervezet többi részével összhangzó s érthetőbb szövegezéssel láttassék el, szerintem feltétlenül szükséges megérthetősége céljából, az általam ajánlott módosítások pedig főleg célszerűségi és a magyar társadalmi- és jogszokásokra való tekintettel, a miért is azokat tisztelettel ajánlom ugy a Tervezet szerzőjének, mint a szerkesztő bizottságnak és az igazságügyministernek a figyelmébe is ; ha jobbat javasolnak, természetesen az fogadandó el a javaslandó tervezet szövegéül. ad: 184. §. E második bekezdésnek az oldalági rokonság távolságát megállapító intézkedése annyiban adhat okot tévedésre, hogy «a mely izen mind a ketten rokonai a közös elődnek» meghatározása esetleg azt a téves felfogást is szülheti, hogy mind a két oldalrokon rokonsági izét összeadva, számítaná valaki a rokonsági izt, s bár az utolsó pont világos következtetést enged arra, hogy «az izek egyenlőtlensége esetén a távolabbi íz határoz»-ván, csak az egyik rokonsági iz számítandó, de jobb ha nem következtetés utján kell egy definitió jellegű intéskedést megállapítani, hanem maga a definitió csak egyfélekép érthető. Ugyanazért lenne a második bekezdés első pontja módosítandó, hogy «a mely izen az egyik rokona a közös elődnek, és az izek egyenlőtlensége esetén a távolabbi iz határoz.» *J ad: 185. §. A második bekezdésben megállapított elvet csak arra az esetre tartanám fenn, ha a házasságból gyermek nem száimázott, mert hisz a sógorságot az egyik házastárs rokonsága állapítván meg a másik házastárssal, ha a házasság akár halál, akár felbontás által megszűnik, megszűnik az összekötő kapocs is a _- halál esetén — életben maradt házastárs és az elhalt rokonai között s igy nincs ok legalább jogi szempontból, hogy a sógorsági viszony továbbra is fennállónak tekintessék. Hogy társadalmi szempontból ez hogy tekintendő, az különben is az érdekeltnek a házasság megszűnéséig egymás iránt érzett jó vagy rosz indulatától függ s a mennyiben a házastárs sógoraival addig jó viszonyban volt. a társadalmi szempontok által követelt magatartást továbbra is fentartja, ellenkező esetben pedig törvényes rendelkezés esetén sem lesz annak hatálya, a generatió közelsége pedig gyermek nem léte esetén szintén nem indokolja a sógorság fentartását annál kevésbbé, miután a házasság-jogról szóló 1894 : XXXI. t.-c. dj pontja iscsak a másik házastárs egyenes leszármazóival szemben tartja fenn az impedimentum affinitatist. ad: 199. §. Ennek a §-nak tekintettel kellene lennie az 1894: XXXI. t.-c. 24. §-ára, vagy a mennyiben tekintettel van, annak kifejezetten benne kellene foglaltatnia, különben mint későbbi törvény derogat priori s azt a téves meggyőződést is keltheti az olvasóban, hogy a házasság 10 hó eltelte előtt is szabályszerűen megköthető. Igaz, hogy a vélelem annyiban lehet helyes, hogy az igazságügyminister a 10 hó be nem tartása alól felmentést adhat, de ez csak kivétel a szabály alul. ad; 212. §. Ezt a szakaszt tul szigorúnak tartom a törvénytelen gyermek ivadékaira s méltányosságból és a büntetlen leszármazók érdekében itt is kimondanám, hogy ha a törvénytelen gyermek természetes atyja a gyermek elhalásakor még életben van s a törvényesitést a 202. §. analógiájára kiterjeszteném a törvénytelen gyermek ivadékaira s a törvénytelen állapotban elhalt gyermeket a halálesetre való törvényesitésnél fogva amint törvényesnek elhaltat tekinteném, vagyis elhaláskor az utólagos törvényesités által az elhalt is törvényesnek tekintendő lenne az egyéb jogi következményeket tekintve. ad: 219. §. A törvényesités folytán a gyermekre való tekintettel is, de főleg a lelki és vérségi összeköttetésnél fogva, a mely az anya és gyermeke közt fennáll, az anyára való tekintettel, — a gyermek anyjának gyermeke személyére vonatkozó szülői jogát csak abban az esetben szüntetném meg. ha az örökbefogadónak felesége van s az örökbefogadásba az anya is beleegyezését adta. (225. §.) Kötelességét azonban megszüntetném mindaddig, a mig azt a §. szerint a gyermek tartására vonatkozó kötelezettség fel nem éleszti. ad: 221. §. Az «örökbeíogadás» fogalommeghatározása nincs meg s miután a 241. §. szerint az örökbefogadottal szemben még az is kiköthető, hogy az örökbefogadó után törvényi örökösödési joga ne legyen, nehéz kivenni a fejezetből az örökbefogadás joghatályát, ugyanazért az örökbefogadás jogi definitióját s annak az örökbefogadottra vonatkozó joghalályát egy külön szakaszban a fejezet élére állítanám, hogy a fejezet elején tisztában legyen az olvasó azzal, mit tárgyaz az egész fejezet, s miután a 234. §. a személyi részt meghatározza, legalább ezt tenném első §-nak. ad: 237. §. Az első bekezdést kiegészíteném még ezzel: «sem az örökbefogadottéra az örökbefogadóval szemben», mert hisz az örökbefogadás tulajdonképen csak személyhez kötött, s igy a közvetlen leszármazó ivadékán kivül az örökbefogadottnak az örökbefogadással járó jogkedvezmény nem volna megadható : ha pedig igy van, ez világosan kifejezendő volna, mert sok esetben a sorok közt magyaráznak a jogászok s nem lehet tudni, hogy ki mit magyaráz a sorok közé, ha nincs kimondott tetei a legegyszerűbb esetre se. ad: 245. §. A harmadik bekezdésben meghatározott hat hónapos határidőt rövidnek tartom, s legalább is egy évre kiterjeszteném a kereset beadhatásának idejét, miután nincs ok arra, hogy valakinek a jogát a kereshetőségre olyan rövid időre korlátozzuk, s az általános társadalmi szokás is inkábba hosszabb határidőt javasolja: egy tél, egy nyár megválasztja, hogy mire fordul a viszálykodó felek kört a viszony